24. In The End, It's Him & I

Sziasztok Drágáim!

Nem tudom még mennyien vagytok itt velem ennyi idő után, de remélem aki itt van nem nagyon mérges rám a nagy kihagyás miatt és élvezni fogja ezt a részt.

Idáig nem éreztem úgy hogy folytatnom kéne, aztán újra olvastam és nem hagyhattam annyiban Justin és Lucy történetét.

Tehát itt van a várva várt rész, ami kicsit rövid, de pont jó bevezetése a folytatásnak.
Jó olvasást Drágák!

Puszi,

Fly

(zene: https://www.youtube.com/watch?v=SA7AIQw-7Ms)

Két napja utaztunk mikor végre megálltunk aludni pár órácskára egy lepukkant motelben.
⁃ Justin. Ezután ez már mindig így lesz?- kérdeztem lemondóan, miután a fürdőszobából kijött.
⁃ Mi?- értetlenkedett.
⁃ Penészes motelekben és gyors kaján fogunk élni?- dobtam félre a félig üres krumplis papír zacskót.
Nem szólt semmit, csak leült velem szemben az ágyra. A gyengén világító lámpa fényében megcsillantak felsőtestén a víz cseppek, melyek lassan útjukat vették lefele. Annyira megigézett a jelenet, hogy szinte el is felejtettem mit kérdeztem tőle.
- Persze, hogy nem lesz ez mindig így. Csak pár hétig bírd ki- mondta miközben a tenyerét az enyémbe fogta.
- És a többiek? Ben? És mi lesz Zeusszal?- kezdtem aggodalmaskodni.
- Minden rendben van mindenkivel. Most az a lényeg, hogy minket ne találjanak meg.
- Ígérd meg, hogy nem fognak- mondtam elcsukló hangon.
- Megígérem!- jelentette ki és közelebb húzott magához.
Ujjait beletúrta a hajamba, ami még mindig vizes volt a forró zuhanytól amit megérkezésünkkor vettem. Lassan az ölébe húzott, majd durván csókolni kezdett.
- Hiányoztál- lihegte a számba pár másodperccel később. Alig kaptunk levegőt az előbbi heves csók után, de ez nem szegte kedvünket.

Hajnalban telefon csörgésre ébredtünk. Justin kómásan nyúlt a készülékért, amibe csak valaki beleüvöltötte hogy, "Vörös kód".
Justin azonnal kipattant az ágyból, mintha az a pár másodperc elég lett volna arra hogy átgondoljon mindent, én pedig értetlenül feküdtem tovább.
- Készülj- mondta ellent mondást nem tűrő hangon, és hozzám vágta a bőrönd tetején lévő ruhákat, nem foglalkozva azzal, hogy melyikünké.
- Mi történt?- tudakoltam még mindig tompán, miközben még az előző este édes képei pörögtek le a szemeim előtt. Persze próbáltam eleget tenni a kérésének és magamra ráncigáltam a fehérneműm, és azt amit Justin adott. Az egyik farmerem és az Ő egyik pólóját.
- Ránk találtak- jelentette ki, és körbenézett a szobában.
Jobbnak láttam nem megszólalni, csak követni az utasításait. Egy percen belül már az autójában ültünk, miközben ő a gázra taposott.
- Hogyan? És ki telefonált?
- Nem tudom hogyan. Ben hívott. A srácok feltörték a rendőrség URH csatornáját. Mindent hallanak, amit csak szeretnének.
- Ez elég jól hangzik.
- Igen, és így egy lépéssel előttük lehetünk. Mindig- kacsintott rám Justin.
- És ha rájönnek?- kezdtem aggódni.
- Hidd el, nem fognak.
Egy órával az elindulásunk után, mindketten farkas éhesek voltunk. Egy útszéli kis étteremben fogyasztottuk el a reggelinket. Én egy mogyoróvajas- eper lekváros gofrit kértem, Justin meg körülbelül mindent, ami a menün fel volt sorolva.
- Biztos nem eszel többet? Nem tudom mikor fogunk legközelebb megállni- mondta teli szájjal, majd válaszomat meg sem várva visszafordult az ételhez és falta tovább azt.
- Köszönöm, jól vagyok- mondtam miközben a díszítésnek szánt mazsolákat kotorgattam a tányér közepéről a szélére.
- Nem ízlik?- nézett fel Justin körülbelül öt perccel később.
Neki lényegesen kevesebb étel volt már a tányérján, míg az enyémről egy falat hiányzott.
- De finom- mondtam, de fel sem néztem rá.
- Lucy....- kezdte.
- Tudod, nem így akartalak viszont látni- néztem fel rá.- Tudom, neked megvan a saját megszokott életed a "családoddal" és úgy érzem a részese lettem. De ez most olyan mintha a mély vízbe dobtak volna. Én nem ehhez az élethez vagyok szokva. Még ennyi együtt töltött idő után is van ami meglepetésként ér. Szerinted én ezt bírni fogom?
Kijött minden, ami miatt aggódtam. Nem akartam a nyakába zúdítani, de tudnia kellett, hogy mit érzek.
- Bébi- kezdte, miközben átült a szemben lévő boxból mellém és két keze közé vette az arcom.- Ha te nem vagy képes erre, akkor más sem. Emlékszel hogy ismerkedtünk meg? Emlékszel hogy mennyire próbálkoztál meggyőzni? Az nem egy gyenge emberre jellemző viselkedés volt.
- Köszönöm- súgtam halkan.
- Olyanok leszünk, mint Bonnie és Clyde. A végén csak Te és Én leszünk.
Közel húzott magához és heves csók csatába kezdtünk az étterem közepén. Semmi és senki sem számított abban a pillanatban. Ő az az ember, aki hiába tűnik rossznak, mégis a helyes útra terel. Az útra, amint nekem Vele együtt kell megtennem.
- Most pedig egyél szívi!- parancsolt rám, és ő is maga elé húzta a tányérját, miközben egyik kezét a combomon hagyta.

Új hírek

Sziasztok!

Szeretném tudni, hogy ki az, aki még nézi a blogot, illetve ki az, aki szeretne új részt?!

Csak rajtatok áll, hogy visszatérek-e! :)

Puszillak titeket, és várom a válaszokat!

Üdv,
Fly.

23. Three Months

Tádáááám! Újra itt! Nem tudom, ki emlékszik még rám... 

(zene: https://www.youtube.com/watch?v=lbBzK7OXE4A)

Három hónap. Ennyi idő telt el azóta, hogy kimondtam azt a bizonyos szót.
Az iskola, már javában folyt. A szüleim egyre furcsállták a viselkedésemet és új kinézetemet, illetve iskolai eredményeim hanyagolását, ami sokszor szobafogsággal végződött. Erősen kezdtem sminkelni magam, műkörmöm lett, és keveset takaró ruhákba kezdtem el járni.
Lázadtam. Lázadtam a szüleim ellen, és az életmódunk ellen. Illetve nem akartam kitűnni Justin közegében. Sodródtam az árral. Ellisszel már nem jártunk össze. Valahol az első hónap végén közölte velem, hogy csalódott bennem, és nem szeretne ilyen legjobb barátnőt maga mellé. Persze nem nagyon hatott meg a dolog, volt jobb dolgom is. Aztán nem sokra rá, megtaláltam az új legjobb barátnőmet, Vinn-t. Az egyik "Bieber" családi BBQ-n találkoztunk, és azonnal megtaláltuk a közös témát. Vinn azóta már boldog párkapcsolatban él Bennel.
Justin. Rajta is sok minden változott az elmúlt pár hónapban. Újabb tetoválásokat csináltatott, apropó, nekem is lett pár. És szőkére festette a haját. Eleinte nem nagyon jött be az ötlet, de aztán egyre inkább megbarátkoztam vele. Egyre jobban kijöttünk és megnyílt nekem. Az egyetlen dolog ami zavart vele kapcsolatban, hogy a kapcsolatunk ideje elég képlékeny volt. Sosem tudhattam, mikor eshet bármi baja, vagy mikor köt ki a rendőrségen.
Anyámék mindent kiterveltek. Egyik éjjel azzal keltettek, hogy a cuccaim már egy bőröndben voltak, és az ölembe dobtak egy váltó ruhát. Időm sem volt elköszönni senkitől sem. Betuszkoltak a kocsiba és elindultunk ki tudja merre. Elég hosszú utazás után, megérkeztünk az Észak Dakota-i Minotba. Drága egyetlen szüleim beírattak egy bentlakásos iskolába, hogy otthon ne okozzak nekik több gondot. Az ellenőrzés és beiratkozás alatt átkutatták a cuccaimat és elvettek tőlem minden személyes tárgyat, például a telefonomat is. Esélytelennek látszott az életem.
Aztán, egyik éjszaka nagy robajt hallottam kintről. Kezdtem reménykedni, hogy egy hét után valami csoda folytán összedől az épület. De semmi nem történt, pár perc múltán sem. Ugyan olyan néma csend volt, mint addig. Éppen aludtam volna tovább, mikor a szobatársam felsikított.
- Mi a franc bajod van?- morogtam rá, még mindig a fal felé fordulva.
- Azt hiszem kicsit megijesztettem- szólalt meg egy nagyon ismerős hang.
Azonnal felpattantam a hang hallatára.
- Mit keresel itt?- ugrottam a nyakába.
- Nem gondoltad, hogy hagyunk itt szenvedni? Ez rosszabbnak tűnik, mint a börtön- jegyezte meg körbenézve.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?- hitetlenkedtem tovább.
- Justin nagyon aggódott érted, mikor két nap után nem jöttél. Ben megkérte az egyik srácot, hogy nyomozzák le a telefonod tartózkodási helyét. Justin nagyon kivan.
- Hol van?
- Majd később elmesélem, most mennünk kell.
- De...
- Gyere már Lucy!- mordult rám Vinn, majd kihúzott a szobából egyenesen a folyosóra, amin aztán végig szaladtunk. Teljes volt a káosz. Mindenki ide-oda rohangált és valami kerítésről beszéltek. A folyosó végén bekanyarodtunk egy kisebbre, ahol a hátsó kijárat volt. Senkit nem találtunk ott. Vinn körülnézett, mikor kinyitotta az ajtót, bólintott egyet felém, majd futni kezdtünk egy hatalmas lyuk felé, ami a kerítésen tátongott.
- Ez te voltál?- néztem hittelenedve barátnőmre.
- Nem, Ben volt az. Kint vár a kocsival.
Olyan gyorsan futottunk, ahogy csak tudtunk és reménykedtünk, hogy senki sem vesz észre minket. Persze a reflektor fénye azonnal megtalált minket, amilyen szerencsések vagyunk.
- Fussatok!- hallottam meg Ben hangját, aki a kocsi lehúzott ablakán keresztül nézett minket.
Nekünk sem kellett több. Kétszer olyan gyorsan kezdtünk rohanni a fekete terepjáróhoz.
Nem különösebben zavart, hogy csak egy ízléstelen hálóingnek álcázott zsák volt rajtam. Az intézetben minden személyes tárgyat elvettek tőlünk, még a ruháinkat is. Borzalmas egy hely.
Vinn kinyitotta a kocsiajtót, és beugrottunk rajta. Nagy csattanással bezártam azt, majd Ben rátaposott a gázra. Ami azonnal feltűnt, hogy csak hárman tartózkodtunk az autóban.
- Hol van Justin?
- Vele találkozunk egy óra múlva- informált Ben.
- De hol?- folytattam a kérdezősködést.
Vinn és Ben összenéztek a visszapillantó tükörben, majd Ben folytatta a beszédet.
- Adódtak problémák otthon. És még a szüleidhez is elment.
- Mi?- sikkantottam fel.
- Ezt az Ő dolga elmondani.
- Hoztam neked pár ruhát és tisztálkodási szert, ami a szobátokban volt. Remélem megfelelnek, és nem bánod, hogy a cuccaid között turkáltam. Plusz Justinnál van minden iratod és a pénz is- folytatta Vinn.
- Nem haza megyünk?- lepődtem meg.
- Ti nem jöhettek- válaszolt halkan Vinn.
- Mit csinált Justin?- kezdtem ideges lenni.
- Majd Ő elmeséli- mondta Ben.
- Ben, kérlek!
- Nem lehet- csóválta a fejét.
Csak úgy hasítottunk a kiürült főúton, hiszen hajnali kettőkor nem sokan járják az utakat hétköznap.
Egy óra elteltével meg is érkeztünk egy benzinkúthoz, ahol már ott várt minket Justin Audija. Nem tudtam elképzelni, hogy miért nem térhetünk vissza, de abban a pillanatban mikor Justin kiszállt a kocsiból csak ő számított. Gondolkodás nélkül kipattantam az ülésről és a nyakába vetettem magam.
- Mi van rajtad te nő?- nevetett fel, miután szétváltunk.
- Nem tetszik?- forogtam meg benne.
- Borzalmas- tört ki hangos nevetésben.
- Köszi.
- Nem akarom félbeszakítani a dolgot, de itt vannak a cuccaid- nyújtotta felém Vinn a táskát, ami jól tele volt pakolva.
Elvettem tőle, és magamhoz öleltem Vinnt.
- Nem tudom mikor fogunk találkozni, de ez az elmúlt egy hét is borzasztó volt nélkületek!
- Olyan sűrűn beszélünk, ahogy csak tudunk- nyugtatott meg.
- Hé csajok, ez csak átmeneti dolog- szólt oda Ben, aki még csak most sétált oda hozzánk.
- Akkor is kibaszottul hiányozni fogtok. Mondjátok meg a többieknek, hogy üdvözlöm őket!- mosolyogtam rájuk.
- És hogy a szobám tiltott terület. Bárki beteszi oda a lábát, az halott!- tette hozzá Justin, miközben hátulról átölelt.
- Vigyázzatok magatokra!- parancsolt ránk Vinn.
- Mi? Mindig!- vigyorogtam rá.
A búcsúzkodás után mindenki beült a maga helyére, és elindultunk. Már abban a pillanatban hiányzott Vinn és Ben. Az utat néma csendben kezdtük meg. Nem ment sem a rádió és Justin sem volt hajlandó beszélni. Így hát gondoltam én töröm meg a csendet. Persze mindenki tudta, hogy én leszek az a valaki.
- Miért mentél el a szüleimhez?
- Nekem is hiányoztál édes- kezdte.
- Justin...
- Elmentem, mert nem tudtam miért nem jöttél el a megbeszélt időben. Aztán a szüleid megláttak a ház előtt és elkezdtek kérdezgetni, hogy ki vagyok. Elmondtam nekik, persze nem a teljes igazságot... De azt hiszem a kinézetemből leszűrték micsoda gazember vagyok. Szóval megkérdeztem merre vagy, erre az anyád nekem esett, hogy ezek szerint én vagyok az a személy aki tönkretette az édes kislányának az életét. Aztán apukád felhívta a rendőrséget, és bejelentette, hogy zaklattam őket. A rendőrök már leírás alapján egész jól ismertek, így menekülnöm kellett- vont vállat a mondandó végén.
- Hihetetlen vagy!
- Azt hittem valami bajod esett. Kockáztatnom kellett.
- Nem lett volna egyszerűbb valaki mást küldeni magad helyett? Justin, basszus! Nem bujkálhatunk örökké. Holnapra valószínűleg az én nevem és képem is a körözöttek listáján lesz!
- Nem okoz problémát a menekülés. Van elég pénzünk.
- Milyen remek! Így fogom leélni az egész életem? Menekülök a rendőrség, netán a szövetségiek elől? Minden kislány erről álmodik...
- Lu, kérlek!- pillantott rám, majd vissza az útra.
- Remélem tudod mit csinálsz!- morogtam, majd az ablak felé fordítottam a fejem, és megpróbáltam elaludni.

22. Burning Desire

Sziasztok!

Itt is a rész, amit Valentin nap óta vártatok, a rész VÉGÉN FONTOS INFORMÁCIÓ!
LEHETSÉGES, hogy megtörténik benne 1-2 dolog... Szóval TALÁN ez egy +18-as rész!

(zene: https://www.youtube.com/watch?v=lOIW5nR-GJs)

Arra ébredtem, hogy fázom. Próbáltam magam jobban betakarni, de sehogy sem sikerült, mert a takaró körénk volt csavarodva. Végül kinyitottam a szemem, és Justin nyugodt arcával találtam szembe magam. Hason feküdt, fejét felém fordítva, miközben az egyik kezét a hasamon fogta körül. A légzése egyenletes volt, és legszívesebben végigpusziltam volna az egész arcát. Mindig olyan gondterheltnek tűnik napközben, most meg olyan volt mint egy átlagos férfi. Persze az átlagos nem kifejezés, a természetfeletti kinézetére.

- Ne mozogj!- morogta, de a szemét nem nyitotta ki.

- Fázom- súgtam a nagy csöndben, miközben közelebb csúsztam hozzá.

- Lucy, mit csinálsz?- kérdezte, immáron tágra nyílt szemekkel.

- Fáz... Ohh. Bocsi- mondtam, és újra felvettem közöttünk a biztonságos távolságot, mikor megéreztem, hogy a teljesen csupasz testeink egymásnak tapadnak.

Teljesen megfeledkeztem róla, hogy nem vettünk föl semmit a majdnem megtörtént dolog után.

- Adok valami ruhát, mielőtt meggondolatlanul cselekednék!- figyelmeztetett. Felkapcsolta az éjjeliszekrény melletti lámpát, majd kikelt az ágyból, ezzel felfedve egész testét előttem. Óvatosan ment az üvegszilánkok között, míg el nem ért a szekrényéig. Lépkedés közben a csípője lágyan ringott, míg a hátán és a vállain az izmok meg-meg feszültek. A tetoválások szinte életre keltek a mozgása közben. Sosem láttam még ilyen összhatást. Mintha egy műalkotást néztem volna. És a tökéletes fenekéről se feledkezzünk meg!
Beleharaptam az alsó ajkamba. Nem volt még szerencsém, ilyen angyali dolgot látni. Persze az este előző részét leszámítva, ahol kis nyuszi lettem. Egy srác teljesen meztelenül állt előttem, és egy kicsit sem szégyelltem magam, hogy nyíltan bámulom. Mielőtt megismertem Justint, még egy fürdőnaciban lévő fiúra sem mertem ránézni, nemhogy egy meztelenre. És hát öt órával azelőtt sem ment nagyon a dolog...

- Tetszik amit látsz?- kérdezte egy féloldalas mosoly kíséretében, ezzel kizökkentve engem a bambulásból.

- Nagyon is- csúszott ki a számon meggondolatlanul, amibe bele is pirultam rendesen.
Lassan elindult felém, a szekrényből kivett ruhákkal a kezében, amit gondolom még a kalandozásom alatt varázsolt elő onnan.
Az ágy végén állva elkezdte lehúzni a takarót rólam.
- Mit csinálsz?- kérdeztem vékony hangon.
- Én is szeretném élvezni a kilátást.
A takaró már sehol nem volt rajtam, mire feleszméltem. Próbáltam minél jobban takarni magam, de a lehetőségek nem nagyon engedték. Nem szerettem az alakom. De ezzel körülbelül minden tinédzser így van. És az még rátett egy lapáttal, hogy egy idősebb és tapasztaltabb fiú látja mindazt először.
Justin már az ágyon ült előttem a takaró és a letett ruhák mellett, és még az előzőnél is lassabban közeledett felém. Mint egy oroszlán, aki lassan köröz a zsákmánya körül, aki mellesleg nem ellenkezik neki.
Lehunytam a szemem, mikor megéreztem kezének melegségét az arcomon. Lágyan végighúzta mutatóujját az állkapcsomon, majd hüvelykujját az alsó ajkamon.
- Olyan puha a bőröd- szólalt meg rekedtes hangon, mikor hideg ujjait levezette a nyakamon, a melleim közötti völgyben, majd az oldalamat kezdte cirógatni.
Kirázott a hideg.
- Justin- súgtam a nevét halkan, mikor megéreztem a másik tenyerét a belső combomon, amivel közelebb húzott magához.
- Nyugi Lu!- nevetett bele a nyakamba, aztán elkezdte végigcsókolni az utat, amit az előbb a keze járt be. Nem jutott sokáig, mert mikor a melleimhez ért, felhúztam magamhoz és megcsókoltam.
A hátam a matrachoz nyomódott, mikor Justin lenyomott maga alatt. A jobb alkarjával megtámaszkodott mellettem, míg a bal kezével és lábaival a szétválasztotta az enyémeket, így el tudott helyezkedni középen.
- Lazíts!- búgta a fülembe, majd apró puszikat nyomott a nyakamra.
- Könnyű azt mon...- morogtam, de nem tudtam végigmondani, mikor megéreztem a hideg ujját magamban. Az kezeim automatikusan megtalálták a lepedőt, és azt szorongatták.
- Tudod bébi, belém is kapaszkodhatsz- mondta szórakozott hangon, miközben a középső ujja is megtalálta a befelé vezető utat.
- Ohh Istenem!- nyögtem fel akaratlanul is, mikor elkezdte lassítani az ujjainak mozgását. Aztán teljesen kihúzta azokat. Ezzel megakadályozva a csúcsra jutást.
Próbáltam visszanyerni a normális légzési tempómat, de valamiért nem sikerült. Az ok pedig nemes egyszerűséggel az volt, hogy megéreztem a combomnál Justin büszkeségét.
- Nem akarom erőltetni, de...
- Én igen- szakítottam félbe, és lehúztam a nyakánál fogva egy csókért.
- Biztos?- kérdezte.
Bólintottam. De tudtam, ha most megtörténik, nincsen visszaút.
Elvette az éjjeliszekrényről a fóliát, és újra fölém helyezkedett a jobb kezén támaszkodva, a másik karja pedig közöttünk volt. Lassan a bejáratomhoz igazította magát, míg én lélegzetvisszafojtva figyeltem a mogyoróbarna szemeit, amik úgyszintén engem koslattak.
Amint megéreztem, elkezdtek potyogni a könnyeim. Nem hittem volna, hogy ilyen fájdalmas lesz. Ellie -aki már köztudottan túl volt ezen- mindig azt mondta, hogy olyan, mintha csak egy szúnyogcsípés lenne. Hát kijelentem, hogy egyáltalán meg sem közelíti ez a fájdalom azt az apróságot.
Justin amint meglátta a legördülő könnycseppeket, azonnal le is csókolta őket.
- Ne sírj!- súgta, és próbált minél lassabban, minél mélyebbre menni.
Majd mikor felszisszentem, elkezdett kihúzódni belőlem.
- Ne hagyd abba!- mondtam, két sziszegés között.
- Nem akarlak így látni. Fáj- nézett a szemembe.
- Legközelebb sem lesz egyszerűbb- válaszoltam a nyakába csimpaszkodva, míg ő egy puszit nyomott az orromra.
Lassan kezdtem megszokni a méretét, és könnyebben kezdett el mozogni, de még így is vigyázva arra, hogy ne okozzon nekem a kelleténél több fájdalmat.
- Lucy- dörmögte a fülembe Justin a nevemet, miközben teljesen belém nyomta magát. A kellemetlen érzésre való tekintettel felsikítottam, de belém is fojtotta egy csókkal.
- Istenem, Justin!- kapaszkodtam a nyakába, míg ő valamilyen eszméletlen csípőmozgást végzett, egyre lassabban, majd hirtelen újra felgyorsult, miközben egyik kezével a csípőmnél fogva tartott.
Éreztem, hogy közel a vég. A lábujjaim összerándultak, a hátam pedig felemelkedett, ahogy átadtam magam az érzésnek. Hihetetlen volt. Mintha minden bajom és gondolatom elszállt volna. Csak ketten voltunk, és semmi sem számított rajtunk kívül.
Justin hanyagul ereszkedett le rám, szinte majdnem összenyomva engem. A csupasz és izzadt testünk összetapadt, és olyan forróság áramlott belőlük, amit még életemben nem éreztem. Míg ő rajtam szuszogott, én a hajával kezdtem játszani.
Miután összeszedte magát a kezére támaszkodott, és lassan kihúzódott belőlem. Nem volt valami kellemes érzés, és ennek hangot is adtam.
- Sajnálom- mondta rekedtes hangon, miközben megcsókolt.
- Túlélem- válaszoltam, és visszahúztam még egy csókra.

(zene innentől: https://www.youtube.com/watch?v=YPr0eByC2Qs)

- Héé haver! Lucy! Keljetek fel!- dörömbölt valaki az ajtón.
- Halott vagy!- morogta vissza Justin, de nem elég hangosan ahhoz, hogy az illető is meghallja.
- Hamarosan indulunk!- jött kintről ugyanaz a hang.
- Megyünk már! Adj negyed órát!- üvöltött vissza Justin, miután befogta a fülem.
- Siessetek!- mondta a hang tulajdonosa, és eltrappolt az ajtó elől.
- Jó reggelt- mosolyogtam Justinra, mikor végre kibosszankodta magát.
- Most már elég jó- nézett végig rajtam.
Nos, tulajdonképpen egy szál semmiben feküdtem mellette. Közelebb húzódott, majd fölém tornyosult. Azonnal megéreztem megkeményedett férfiasságát.
- Justin. Mennünk kell- mondtam lélegzetvisszafojtva, mire még jobban nekem nyomta magát. Akaratlanul is felnyögtem.
- Ne csináld ezt velem!- csaptam vállon, mire nevetve legördült rólam.- Megyek fürödni.
- Veled tartok!- pattant fel ő is azonnal.
- Te inkább kezdjél magaddal valamit- mutattam ágaskodó tagjára.
- Jobb szeretném, ha te kezdenél valamit vele- kacsintott rám.
- Justin!- horkantam fel, és nekidobtam egy közelemben lévő párnát, mire annál is jobban elkezdett hahotázni.
Ezt az időt kihasználva besurrantam a fürdőszobába. Azonnal a tükör elé álltam, ahol elszörnyülködve vettem tudomást a kinézetemről. A hajam kócosan állt ide-oda, az ajkam feldagadt, és az arcom is teltebbnek tűnt. A bal mellemen egy hatalmas szívás folt volt, amiről azt sem tudtam, hogy Justin mikor csinálta. És a csípőm jobb oldalán ugyancsak egy lila folt ékeskedett, Justin ujjainak mintájával. Illetve a combjaim belső oldalán odaszáradt vér volt. Ha most valaki látna, egyáltalán nem találna vonzónak, sőt.
- Minden oké odabent?- kérdezte az ajtón keresztül Justin.
- I...igen- válaszoltam kicsit határozatlanul.
Azonnal beálltam a kádba, és megengedtem a zuhanyt. Hagytam, hogy a meleg víz végigfusson a testem minden egyes négyzetcentiméterén. Éppen a tusfürdőt mostam le magamról, mikor megéreztem a hideg levegőt a hátam mögött. A fejemet odafordítottam, és Justinnal találtam szembe magam.
- Nem baj, ha csatlakozom?- kérdezte egy féloldalas mosoly kíséretében.
Megráztam a fejem, és folytattam az előbbi tevékenységemet.
- Jól vagy?- a hangjából csak úgy sütött az aggodalom.
- Igen- válaszoltam, de nem hihetett nekem, mivel az alkaromnál fogva maga felé fordított.
- Megbántad?- kérdezte, miközben a szemeimet fürkészte.
- Nem. Tökéletes volt- sütöttem le a szemeimet.
Akkor hasított belém a tudat, hogy mit is csináltam éjjel. Hogy voltam képes rá?! A szüleim arra neveltek, hogy várjak a házasságig. Hogy sose bízzak meg olyan alakokban, akiken tetoválás van. Vagy hogy sose szeressek bele olyan emberekbe, akik nem méltóak egy olyan lányhoz, mint én. De ki dönti el, hogy ki méltó hozzám? És ki jelenti ki, hogy egy tetovált ember nem lehet ugyanolyan jó, vagy jobb a többinél?
Justin sosem tagadta, hogy milyen élete van és hogy miket követett el. Én tudom, hogy a szíve mélyén jó ember, de a törvény szeme előtt nem. És a legrosszabb, hogy ők sosem fogják megérteni az ő szemszögét. Nekik csak annyi számít, hogy bűnös-e vagy sem. És én így nem élhetek. Nem várhatom azt, hogy minden rendben legyen, mikor bármikor ránk törhetnek a kommandósok.
De most minden megváltozott egy éjszaka alatt. Ott álltam egy bűnözővel, teljesen meztelenül a fürdőkádjában és az egészben az volt a legszomorúbb, hogy visszavonhatatlanul beleszerettem ebbe a bűnözőbe. És képes lennék vele várni, képes lennék érte bármiért.
- Akkor mi a baj?- nyúlt az állam alá, ezzel kényszerítve, hogy ránézzek.
- Az, hogy szeretlek.

**************************************************************************************************************
Sziasztok újra!
Mint azt sokan tudjátok, május végén elutazom 5 hónapra. Tudom, hogy megszoktátok már, hogy ritkán teszek fel részeket (amit nagyon sajnálok), de most ebben az öt hónapban egyáltalán nem lesz időm! Október végén jövök haza, és addigra remélhetőleg már végig lesz gondolva az egész sztori, szóval csak arra kell várjatok, hogy begépeljem, és közzétegyem nektek! :)
Remélem mindenkinek szép nyara lesz! Szerezzetek sok-sok felejthetetlen élményt, és érezzétek jól magatokat!

U.i.: Októberben találkozunk! ;)

Puszi,
Fly

21. Can You Feel My Heart?

 BADUMMMTS!

 Boldog (elő) Valentin napot drágaságok! Igen, ez egy Valentin napi rész lett volna, de már olyan régen vártok rá... 

Jó szórakozást!

Egy hét telt el a bizonyos este óta. Nem újdonság, ha azt mondom, hogy Justin kerülte a társaságom. A közös programok, mint például a vacsorák, mindig kínos csendben zajlottak. Napközben Benjamin, Niko és Mike szórakoztattak, amiért hálás voltam nekik, de ha dolguk volt akkor egyedül maradtam. Látszott Jeremyn, hogy nem szívesen lát a házban és ezáltal én sem tartózkodtam ott szívesen. De nem mehettem haza, még nem.

- Egy óra múlva elmegyünk- mondta Mike, aki éppen mellettem ette a hatalmas, dupla sonkás szendvicsét, majonézzel.
- Oké- fordultam felé, és próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt.
- Tied a ház. Na meg Zeusz és Jeremy is itt lesznek- mondta, miközben egy sonka darabot dobott a földre az említett kutyának.
- Ne etesd!- mordult fel mögöttünk egy hang, ami tudtam jól, hogy Justinhoz tartozik.
- Jeremyvel?- kérdeztem kikerekedett szemekkel Miketól, aki Justinra nem hallgatva, ledobott még egy szelet sonkát a kutyának. Gondolom azért, hogy felhúzza annak gazdáját.
- Én is itthon maradok- válaszolt Mike helyett, akire közben gyilkos pillantásokat vetett.
- Miért?- lepődtünk meg egyszerre Mike-kal.
- Lényegtelen- zárta le ennyivel a témát, és kisétált a konyhából.

( zene innentől: https://www.youtube.com/watch?v=nNbZJ-IgAEg )

Az ajtóban állva könnyes búcsút vettem a srácoktól, akik megígérték, hogy semmilyen hülyeséget nem csinálnak majd. Persze azon kívül, ami a munkájuk.
Pár perccel később hangos csörömpölésre lettem figyelmes, ami Justin szobája felől hallatszott.
- Justin?- kopogtattam az ajtaján, de nem jött válasz.
Mikor benyitottam csak Justin volt ott, a telefonjával a kezében. És egy csomó összetört tárgy volt körülötte. Éppen egy újabb tárgyat dobott a falnak.
- Justin?- kérdeztem halkan. Nem akartam megijeszteni, hiszen láthatóan nem vette észre, hogy ott vagyok.
- Mi van?- csattant fel.
- Minden rendben?
Hülye kérdés. Úgy néz ki, hogy minden rendben van nála?
- Menj ki Lucy!- utasított keményen.
- Mi a baj?- kérdeztem, miközben bezártam magam mögött az ajtót.
- Mi nem?- kérdezett vissza gúnyosan miután beleivott az asztalról felvett poharába.
- Mond el!- léptem közelebb hozzá.
- Az apámat megint bevitték- mondta ki pár percnyi hallgatás után.
- Tessék?- lepett meg a hirtelen őszintesége. Nem hittem volna, hogy elmondja.
- Jól hallottad!- mordult fel, és még egy pohár landolt a parkettán a többi között.
- Ezelőtt is volt már bent. Nem mintha ez okés lenne, de ez mitől más?
- Vannak titkok, amik jobb ha azok is maradnak.
- Ennyire rossz?
- Ennyire tudni akarod?- kérdezett vissza gúnyosan a szemembe nézve.
Bólintottam, de nem vettem le a tekintetem a perzselő szemeiről és megfeszült állkapcsáról. Részeg volt.
- Nem ő öltem meg az anyámat. Nem neki kellett volna a börtönben rohadnia- tárta szét a karjait.
- Akkor kinek?
Kérlek ne! Csak azt a választ ne!
- Szerinted?- köpte a szavakat, és folyamatosan közeledett felém.
- Miért?- súgtam alig hallhatóan, miközben hátrálni próbáltam.
- Kurva volt!- mondta undorodva.- Átvert minket!- emelte fel a hangját, és még mindig mozgásban volt.
- Hány éves voltál?- hagyta el a számat a kérdés.
- Tizenöt.
A falnak ütköztem, és rájöttem, hogy nincs kiút. Nyeltem egyet és vártam, hogy folytassa.
- Félsz?- kérdezte, mikor megállt előttem tíz centire. A tenyerei a fülem mellett, a falon voltak. Esélyem sem lett volna menekülni.
Hát nem egyértelmű?
- Nem- válaszoltam, de a hangom megremegett.
- Jó- súgta egy mosoly kíséretében, ami hamar el is tűnt az arcáról.
Némán álltunk egymással szemben. Én a hallottakat próbáltam feldolgozni, míg ő Isten tudja mire gondolt... A közöttünk beállt csend kezdett megrémíteni. Annál is jobban, mint amit az előbb tudtam meg. Féltem, hogy valami olyan jár a fejében, ami esetleg olyan dologgal végződne ami az életembe kerül.
- Veled sosem tennék semmi rosszat- szólalt meg, mintha a gondolataimban olvasott volna. Összerezzentem ahogy meghallottam hangjának lágyságát. Két perce még majdnem felrobbant, most meg...
- Justin, én...- kezdtem, de félbeszakított.
- Komolyan mondom! Tudom, hogy eléggé el vagyok cseszve, de veled más vagyok.
- Hogyan más?- kérdeztem. Végig sem gondoltam azt, hogy mi szaladt ki a számon.
- Félek közel lenni hozzád, de mégis utálok egyedül lenni.
- Akkor engedj be!
- Nem tudom megfullasztani a démonjaimat. Tudják hogyan kell úszni- válaszolt elgyötörten, miközben a hajába túrt bal kezével.
- Biztosan van rá mód.
- Miért nem menekülsz el? Miért nem jelentettél fel? Miért akarsz segíteni?- csak úgy röpködtek a kérdések körülöttem.
Lassan felemeltem a bal kezem az oldalam mellől, és az övéért nyúltam. Nem ellenkezett, mikor a mellkasomra tettem azt. Éreztem hogyan zakatol a szívem a hatalmas tenyere alatt.
- Ezért- szinte tátogtam.
- Jobbat érdemelsz.
- Nem kell jobb!
A szemei az enyémet fürkészték, majd néhány pillanat múlva a keze lassan elindult a mellemen fölfelé. Egészen a nyakamig és a hajamba túrt.
- Sajnálom- súgta a számba.
Tudtam, hogy az engedélyemre vár. A derekára tettem a kezeimet és áthidaltam a közöttünk lévő távolságot. Lassú és szenvedélyes volt. Sosem éreztem még azt, amit akkor. Úgy csókolt, mintha az élete múlt volna rajta. És ezzel nem volt egyedül.
Elkezdett az ágy felé tolni, én pedig nem ellenkeztem. Üvegszilánkok ropogtak a cipőink alatt, de a takarítás érdekelt abban a pillanatban legkevésbé.
A kezei már a csípőmön voltak, és megragadták a toppom alját. Beleegyezésem jeléül felemeltem a karjaimat, mire ő áthúzta a fejemen a ruhadarabot, ezzel eltávolítva a szánkat egymástól. Ő is megszabadult a saját pólójától, és immáron a csupasz mellkasa ütközött az enyémnek, ezzel ledöntve minket az ágyára. Gyorsan lerúgtam magamról a papucsom.
- Ettől is megszabadulhatnánk- morogta két csók között, a nadrágom gombjával bajlódva.
- Azt hiszem a tied sem fog kelleni- mondtam zihálva, a levegőhiány miatt.
- Jól hiszed bébi- mondta mosolyogva.
Egy pillanattal később már csak alsóneműben voltunk mindketten. Áldtam az eget, hogy egy fekete csipkés darabot választottam reggel.
- Istenem!- markoltam bele a lepedőbe, mikor hirtelen megéreztem Justin ismerős ujjait a bugyim alatt. A szája a nyakamat és a melleimet kényeztette, míg a másik kezével mellettem támaszkodott.
- Fáj?- kérdezte, mikor már majdnem a véghez közeledtem.
Megráztam a fejem, ő meg kihúzta az ujjait és megcsókolt.
- Miért hagytad abba?- néztem rá kábán és értetlenül.
- Más terveim vannak- válaszolt egy féloldalas mosollyal az arcán.
- Ohh- reagáltam. Az éjjeliszekrény felé nyúlt és egy arany tasakot tartott a kezében, mikor visszatért fölém.
- Készen vagy?
- Azt hiszem- válaszoltam nem túl meggyőzően, mire ő letolta a boxerét, és OHH ISTENEM! Nyeltem egy hatalmasat. Hatalmas...
- Szeretnéd csinálni?- nyújtotta felém az óvszert, mikor észrevette, hogy bámulom.
- Én.. Izé... Öhmm...- kezdtem magyarázkodni, és eltakartam az arcom. Ciki. Legszívesebben a takaró alá bújtam volna, de mivel az alattunk volt, csak a kezem maradt.
- Lu! Lucy!- szólongatott Justin, miközben a csuklómat simogatta.
- Hmmm?- kérdeztem a kezem alól. Rák vörös lehettem.
- Semmi gond nincsen. Tudok várni- mondta, miközben legördült rólam és egy hosszú puszit nyomott a hajamba. Szorosan hozzábújtam, mire átölelt. És a tudat, hogy semmi sem volt rajtunk, újra belém nyilallt. Akartam őt. Mindennél jobban.

20. His father

Sziasztok! :)

Elég sok dolgom lesz idén (de furcsa ezt kimondani, hiszen olyan mintha még csak most kezdődött volna 2014), szóval nem tudom hogyan leszek képes a részeket írni és feltenni. 

DE mivel (remélem) ti is, és én is nagyon szeretem ezt a blogot, nem szeretném abbahagyni. :) Lehetséges, hogy ennél ritkábban lesz új rész, de ha sok jó visszajelzést kapok, megpróbálok sietni velük.
Na de itt is van az új rész! Várom a hozzászólásokat (minimum 10)! ;)

(zene: https://www.youtube.com/watch?v=WgSqSex1HDg)

A hét további részében Justinnal jól megvoltunk, immáron Los Angelesben, a házukban. Ekkora már teljesen elfelejtettem a bulin történt eseményeket, és az eddigi sérelmeket, mint például azt hogy akaratom nélkül hurcoltak el, vagy azt, hogy a közvetlen közelemben mindenkinek hazudnom kellett. Anyának is, aki kétnaponta, néha naponta is felhívott, hogy a táborról kérdezgessen. Nagy volt a nyomás, hiszen hatalmas szükségem volt a színészi teljesítésre, na meg Ellist is be kellett vonjam a hazugságokba. Reméltem, hogy nem unja meg a dolgot, és mondja el anyáéknak. És ez még csak a kezdet...
Niko anyukája benézett a hét közepén, és letette pár cuccát Jeff szobájába. Nem mintha sok közöm lenne hozzá, de Justin beavatott a dolgokba. Miszerint Niko anyja fogja ellátni a tesztoszterontól túltengő férfiakat a házban, és nem mellesleg Jeff barátnője. Szóval Niko és Ben mostohatesók lettek. Legalábbis Justin elmondása szerint már az esküvőt is tervezgeti a párocska. Aranyosnak tűnt első látásra, de Justin mondta, hogy ne tévesszen meg a látszat. Mármint tényleg aranyos, de ha begurul... Niko tudna mesélni.- tette hozzá a végén. Amúgy egy ötvenes évei elején járó olasz hölgyről van szó, de nem tűnt 45-nél idősebbnek. Tipp-topp kinézetű, fekete hajjal és kreol bőrrel. Teljesen az ellentétem, de a maffia dologba teljesen beleillett, amit a fiúk képviseltek.
Szóval tényleg jól megvoltunk a héten. Szerencsére a vágás hamar gyógyult Justin oldalán, így a hét végére már be sem kellett kötni. Mindeközben vásárolni mentünk, takarítottunk, főztünk, filmeztünk és beszélgettünk. Mint egy átlagos pár, akik együtt élnek. Igaz, hogy egy ágyban aludtunk, de ettől még nem voltunk egy pár. A szívem mélyén remélem, hogy lesz ebből valami, de tudtam, hogy amint visszatérnek a többiek, azonnal kipukkad a rózsaszín felhő. Nem ölelhetem majd át amikor csak akarom, és nem fog mindig velem lenni.
És tényleg így lett. Az első este már azonnal bulizni mentünk, ahogy megjelentek a többiek. Mindenki puccba vágta magát, még én is. Felvettem az egyetlen fekete miniruhát, amit még a nővérem ruhatárából vettem kölcsön. Annyi ruha van a gardróbjában, hogy szerintem észre se venné. Ha meg igen, akkor menekülhetnék a tökéletesen manikűrözött karmai elől.
- Készen vagytok?- kérdezte Dean, aki körbejárt az egész házban, mindenkihez bekopogtatva. Azt hiszem ő a legnagyobb party állat a tagok közül. Persze Ben után, aki a DJ pultban tölti a szabadidejét.
- Igen- válaszolta Justin aki éppen a nyakláncomat kapcsolta be. Útóljára belenéztem a tükörbe. A szőke hajam egyenesen omlott a hátamra, a sminkem nem volt túl harsány, de elég volt ahhoz, hogy nagykorúnak nézzenek. Persze ehhez a magassarkú és az igen sokat mutató ruha is hozzájárult.
- Tyűha- szólalt meg Dean, mikor a mellettünk lévő szobába kopogtatott be.
- Jó vagy rossz tyűha?- kérdeztem bizonytalanul.
- Ha valaki azt mondja, hogy rosszul nézel ki ebben a cuccban, az vak. És utána halott- tette hozzá, miközben az övtartójából kivett egy glock-ot és megnézte a tárat.
- Csak viccelt- súgta a fülembe Justin mögülem, mikor nem reagáltam.
- Öh köszi- válaszoltam, de a glock látványától még mindig kirázott a hideg.
Ekkor nyitotta ki Ben a szobaajtót, amin az előbb Dean kopogott. Csak egy farmer lógott a derekán. Most láttam először a felsőtestét, ami meg kell hagyni nem volt valami rossz látvány.
- Öt perc- szólalt meg, majd visszacsukta az ajtót.
Lementünk a nappaliba, ahol már szinte mindenki ott volt. Jeff és Niko anyukája, Margaret úgy döntöttek, hogy otthon maradnak, míg a fiatalok buliznak.
- Indulhatunk- baktatott le a lépcsőn Ben, de nem volt valami fényes hangulatban.
Justin kivette a zsebéből a slusszkulcsot, majd elindult a bejárati ajtó felé.
- Még két ember befér hozzánk- fordult vissza az ajtóból.

- Ugye nem fogsz részegen vezetni? Nem akarom, hogy a rendőrségen kössetek ki- mondta Jeff, aki a nappaliban ült Margarettel. 

- Nem fogok inni- nyugtatta meg Justin, de szerintem mindenki tudta, hogy kamuzik. Még én is.

- Csak óvatosan- hagyta annyiban Jeff a dolgot.

Megérkezésünk után egy órával Justin már a VIP részlegen egy kis aszat tetején táncolt félmeztelenül, Ben a DJ pultból szórakoztatott minket jobbnál jobb zenékkel, még a szabadnapján is.
A banda egyik fele velünk volt, a másik fele meg vadászott. Hogy mire? Miniruhás, szőke cicababákra. Már meg sem lepődtem, mikor vagy tíz alul öltözött lány jelent meg a VIP részlegen. Sejtettem, hogy ennek köze lehet ahhoz, hogy a többi srác is visszakeveredett hozzánk. Mily nagy szerencse... Azon meg még kevésbé lepődtem meg, hogy pár lány azonnal a félmeztelen Justin felé vette az irányt. Eleve már azzal beérhették volna, hogy a VIP részlegben vannak, de nem. Ha az ember a kisujját nyújtja, az egész karja kell nekik...
- Nem ittam én még ehhez eleget- morogtam magamban, és kitéptem az egyik tag kezéből a piát, akit nem különösebben zavart a dolog, mert az egyik csaj szájában turkált a nyelvével. Fúj!
Odasétáltam az üvegkorláthoz, és lenéztem az alattam hömpölygő embertömegre. Egész életemben arra vágytam, hogy eljussak egy ilyen helyre. Sosem voltam olyan bátor, hogy elszökjek otthonról. Legalábbis addig nem, amíg egyszer meg nem történt. Mikor végre itt vagyok, nem tudom élvezni. Félkézzel eltoltam magamtól az átlátszó korlátot, majd visszahúztam magam. Mi ebben a jó? Részegnek lenni egy olyan helyen, ahol az emberek izzadtak és büdösek, és semmire nem emlékezni másnap? Bár tudtam, hogy én is úgy fogom végezni, mint a többiek.
- Szerintem erősebbre lesz szükséged- lépett mögém valaki, akinek a hangjától a hideg is kirázott.
Igen, megfordult a fejemben, hogy leugrok az emeletről, egyenesen bele a tömegbe.
- Danny!- mondtam tettetett örömmel, mikor felé fordultam. Meg sem lepett, ahogy végigmért.
- Rég láttalak kis késdobáló.
- Sajnos nem volt az olyan régen- morogtam tovább.
- Niko merre van?- hagyta figyelmen kívül a mondandómat, és a szememet is. A lábamra, majd a dekoltázsomra összpontosított.
- Azt hiszem elment valami csajjal- vontam vállat.
- Jól tette! És te hogy-hogy egyedül?- kérdezte, miközben közelebb húzódott hozzám, és a vállamon végigsimította a kezét.
- Ha nem látnád, tíz olyan ember van ebben a teremben, akivel jelenleg egy házban lakom. Nem mondanám, hogy egyedül vagyok- vigyorogtam a képébe, és lehúztam a sört, ami még a korsó alján volt.
- Danny haver!- lépett oda hozzánk Justin. Azonnal le is öklöztek, és kevésbé férfiasan átölelték egymást.
- Mizu öreg?- kérdezte Danny, miközben Justin átvetette karját a vállamon.- Ti együtt?- kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Nem- vágta rá Justin, én meg kiszabadultam az öleléséből, hogy szerezzek még valami ütős alkoholt. Tényleg valami keményre lesz szükségem, hogy utolérjem a többieket.
- Megvolt?- folytatta a vallatást Danny, mikor még hallótávolságon belül voltam. Reméltem, hogy Justinnak esze ágában sincs beavatni őt a részletekbe.
Lassan ment a lépcsőn lemenetel a hatalmas sarkú cipőben, de megoldottam valahogy. Hiszen a kényszer nagy úr! És most nagyon szükségem volt pár felesre.
Átverekedtem  magam a tömegen, ami a lépcső aljától egészen a pultig hatalmas volt. Szinte minden egyes négyzetcentiméteren állt valaki. Bezzeg a tánctéren meg bőven lett volna hely, de gondolom ezek a szélén nem a táncolós fajták voltak, hanem a prédára várós személyek.
- Szia. Két Tequilát kérek- szólaltam meg, miközben a mutató és középső ujjammal nyomatékosítottam mondandómat.
- Én meg egy személyit kérek- mondta a pultos srác.
- A barátom fönt vár engem, és nála van a táskám.
- És mi a barátod neve?- vonta föl a szemöldökét, miközben megnézte a VIP részlegben lévő személyeket.
- Justin. Justin Bieber.
- Nos, naponta minimum tíz olyan lánnyal találkozok, akik ugyanezt a dumát akarják velem beetetni- mondta, és elfordult, hogy felvegye a következő rendelést.
- Hey Niko! Éppen jókor jöttél!- fogtam meg a mellettem elhaladó srác karját, aki még kábulatban volt, de nem akartam tudni, hogy miért.- Ez a seggfej nem akarja kiadni a piám!- mondtam lebiggyesztett ajakkal.
- Kiszolgálnád a hölgyet?- kérdezte Niko a srácot, aki éppen előttünk haladt el a pult másik felén.
- Bocsi haver! Nem tudtam, hogy veletek van- húzta be fülét-farkát a srác. Szóval ezeket itt tényleg mindenki ismeri...
- Vegyük úgy, hogy ez meg sem történt- mondta Niko.
- Oké. Szóval, mit is kérsz?- fordult felém a pultos, immáron teljesen rám figyelve.
- Két tequila lesz.
- Legyen négy!- mondta Niko.
- Táncoljunk!- csaptam össze a tenyereim, miután lezúztam három felest. Az utolsót Niko fogyasztotta el, mert én már nem bírtam. Pontosabban kivette a kezemből, mielőtt megihattam volna. Ünneprontó!
- Én nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Dehogynem!- mondtam, miközben elkezdtem magam után húzni. Valahol a tánctér közepén álltunk meg, vagyis ott kezdtünk el mozogni a zenére, amit Ben szolgáltatott nekünk.
Teljesen átadtam magam a dübörgő ritmusának, és egy kicsit sem foglalkoztam azzal, hogy valószínűleg mindenki aki körülöttem volt, minket nézett. Miért is érdekelt volna? Végre jól éreztem magam. Habár ezt nagyrészt az italnak köszönhettem.
Éreztem, hogy valaki mögém lép, de tudtam, hogy nem Niko az, hiszen ő szemben táncolt egy lánnyal. És már eléggé benne voltak a dologban. Nem akartam tudni, hogy ez már a hányadik numera lesz neki.
Nem nagyon zavart az idegen test, míg a keze rá nem tapadt a csípőmre, aztán lejjebb haladt.
Megfordultam és Danny állt velem szemben. Ki más?
- Mit keres itt?- húztam össze a szemeim, miután eltoltam magamtól.
- Táncolok- vont vállat.
- Keress valakit, aki szeretne is veled.
- Rendben- mondta, és átment a mellettem levő lányhoz, aki úgy látszott örült a társaságnak. Szerencsétlen...
- Minden oké?- kérdezte Niko, amint mellém került a tánctéren.
- Persze- mosolyogtam rá, és visszalöktem a lányhoz akivel táncolt és én is folytattam a zenére való mozgást. Körülbelül fél óra múlva Niko jelezte, hogy elhagyja a bulit, és hazamegy a csajjal. Én pedig maradtam a helyemen. Csak nem talál be senki. Ha meg igen, ott vannak a fiúk. Csak észrevenné valamelyik, hogy eltűntem. Nem sokkal később Justin lépett oda hozzám, és a fülembe súgta, hogy fel kell menjek vele a VIP részlegbe. Meg is kérdeztem, hogy miért, de nem válaszolt. Így tehát követtem őt felfele a lépcsőn.
Fent egy hatalmas ismeretlen pasas állt a többiek között, de a lányok már nem voltak sehol.
- Szia. Jeremy vagyok, Justin apja- mutatkozott be.
- Lucy- válaszoltam megszeppenve.
- Sokat hallottam már rólad.
- Ohh- igazán meglepett az információ, mert én az égvilágon semmit sem tudtam róla. Még a nevét is most hallottam először. Meg nem hittem volna, hogy beszél rólam bárkinek is Justin, és érdekes volt, hogy egy szórakozóhelyen találkozok valakinek az apjával. Bár ezek a dolgok már nem is kéne, hogy meglepjenek.
És ami a legmegdöbbentőbb volt, az az, hogy Justin még mindig fogta a kezem és nem lépett el mellőlem, míg Jeremy mindenkit üdvözölt. Úgy hatott az egész, mintha már ezer éve nem látták volna egymást. Amit el is tudok képzelni, mert elég megviselten nézett ki az arca. Gondolom nem egy wellness hétvégén volt, főleg hogy több ideje ismerem a srácokat, mint egy hétvége és még véletlenül sem futottam vele össze azalatt a pár hónap alatt.

- Jeff?- kérdezte, mikor körbejárta a társaságot, de az említett személyt nem látta.

- Otthon van Niko anyjával- válaszolt Justin.

- Erős páros!- mondta Jeremy, miközben nevetett.

- Hát kíváncsiak leszünk mikor nyírják ki egymást- nevetett vele Mike is.

- Hello Jeremy! Mikor engedtek ki öreg?- jelent meg Danny. Szóval akkor tényleg nem wellnessezni volt...

Akaratlanul is megszorítottam Justin kezét, aki kérdőn nézett rám, mire csak megráztam a fejem. Tudtam, hogy tudja, hogy nem kedvelem a haverját.

- Pár napja- válaszolt Jeremy köszönés és körítés nélkül, amiből arra következtettem, hogy ő sem bírja Dannyt.
- És visszaköltözöl a házba?- folytatta a faggatást Danny.
- Nem tudom.
- Még egy kör!- kiáltott fel Mike, mikor a pincér megjelent két tálcával.
Az ivászat után Justin és Jeremy elvonultak az egyik sarokba beszélgetni, én pedig ottmaradtam a többiekkel, akik rendeltek egy lazább kört. Mike lépett mellém pár perc múlva, mikor a korlátnál álltam a többieknek háttal.
- Itt a koktélod- nyomott a kezembe egy kékes löttyel teli poharat.
- Mi van benne?
- Rum, vodka és még pár jó dolog.
- Köszönöm- mondtam, mikor kivettem a kezéből, de nem ment el mellőlem, hanem letámaszkodott a korlátra.
- Csodálkozom, hogy jó kislány létedre ilyen jól viseled azt, hogy egy házban laksz velünk.
- A kényszer nagy úr- válaszoltam, és beleittam az italomba. Ami kellően marta a torkomat, ahhoz képest, hogy csak egy koktél.
Pár percig még ott álltunk egymás mellett, de nem szóltunk egymáshoz. Éppen fordult volna el, mikor a kérdés kicsúszott a számon.
- Miért ült Justin apja?
- Inkább tőle kérdezd meg.
- Justintól?
- Igen. De jobb, ha mégsem teszed- láttam rajta, hogy legszívesebben menekülne a kérdések és a válaszadás elől.
- Olyan nagy dolog?
- El sem tudod képzelni mennyire- mondta komolyan. Érződött a hangján, hogy nem viccel. És ha azt vesszük figyelembe, hogy körülöttük minden durva számomra, akkor mi lehet az, amitől még őt is kirázza a hideg?

19. One more good advice

Sziasztok kedveskék! :)

Ez a rész +18as dolgokat tartalmaz, bár nem részletezve!

Új rész 10 hozzászólás után várható.
Jó olvasást!

Az emeleti fürdőszobában álltam, míg ő a szobájában kereste az elsősegély dobozt. Zeusz a folyosó közepén ült, és nézett engem.
- Tényleg nincs erre szükség- mondta mikor megjelent a nyitott ajtóban.
- De. És nem nyitok erről vitát.
Nem válaszolt, csak átadta a kis dobozt.
- Gyere- mondtam neki, mikor már kipakoltam és végeztem az előkészületekkel. Odaállt elém, immáron a pólója nélkül. Jó sok fertőtlenítőt tettem egy gézdarabra, és óvatosan elkezdtem letörölgetni a seb felületét. Iszonyatosan fájhatott neki, de egy mukkot sem szólt. Viszont én tuti ott haltam volna meg a helyében.
- Elég- mondta, miközben megfogta a jobb csuklóm, ami a vágásnál volt. Már elállt a vérzés, és a seb is tiszta volt.
Bólintottam egyet. Megfogtam a mosdó szélén lévő kenőcsöt és nyomtam a kezemre egy kicsit. Nagy figyelemmel kentem be a felületet a bőrén, majd fogtam egy kis gézdarabot és letakartam vele. Utána pedig ragtapaszt vágtam, és leragasztottam a géz négy oldalát.

- Kész!- csaptam össze a kezem, miközben a remekművemet csodáltam.
- Köszönöm- mondta, és felvont szemöldökkel nézte az alkotásom. Hát nem lett valami szép, de elsőre nem sikerülhet minden.
- Szívesen- válaszoltam, majd kislisszoltam mellette a fürdőből, és lementem a konyhába, hogy befejezzem azt amit Justin elkezdett. Vagyis feltakarítani a vértócsát. Aminek már a gondolatától is elkapott a hányinger. Immáron nem először. És már könyékig véres voltam, ami kiborított.
- Majd én azt megcsinálom. Te csak menj aludni- hallottam Justin hangját, ami valahonnan a lépcső aljáról jöhetett. Most az egyszer igazán hálás voltam, hogy megszólalt. Nem úgy, mikor Ben rajtakapott minket... Akkor az volt a legrosszabb dolog, amit tehetett. De nagymamám mindig azt mondta, hogy fölösleges a múlton rágódni. Próbálom megfogadni, de elég nehezen megy.
- Oké. Jó éjt- köszöntem el, miközben a kezemre sem bírtam nézni.
- Egy jó tanács, ha velünk vagy: Szokj hozzá a véres helyzetekhez.
- Köszi a tippet- grimaszoltam egyet, és elindultam a lépcsőn felfelé.- Letusolok- szóltam még le a lépcső tetejéről, de nem tudom, hogy hallotta-e. Mindegy is.
Bementem a fürdőbe, és azonnal lehámoztam magamról a pizsit, ami rajtam volt. Jó forróra állítottam a csapot, és élveztem, ahogy a cseppek végigfolynak a testemen. Végre tisztának éreztem magam. Mikor végeztem, kimásztam a kádból, és megtörölköztem. A pizsamámért nyúltam, hogy visszavegyem, de tiszta kosz és vér lett a külön kis éjszakai kaland miatt. Kellett valami olyan ruha, amit felvehetnék. De nem vittem be magammal semmit. Magam köré tekertem a törölközőt, és elindultam. Justin szobája felé. Láttam, hogy bent még ég a villany, így reméltem nem zavarok. Kifújtam a bent tartott levegőt, és bekopogtam az ajtón.
- Igen?- kérdezte bentről, de nem nyitott ajtót.
- Piszkos lett a pizsim. Esetleg tudnál adni valami túlméretezett pólót?
- Egy perc- mondta, még mindig a csukott ajtón keresztül.
- Hát jó- motyogtam magamnak, miközben az ajtófélfának támaszkodtam. Hamarosan hajnalodott, de még semmit sem aludtam az éjszaka. És tudtam, hogy reggel anyáék fel fognak hívni, hogy megkérdezzék milyen a tábor. Amiben láthatóan nem vagyok ott.
Lehet jobb lett volna, ha elvonszolom magam oda, ahelyett, hogy véres padlókat és embereket nézzek. Ellis is rohadt mérges lehet, hogy nem vagyok ott. Bármennyire is azt mutatja, hogy nem zavarja, ismerem már jó pár éve...
- Itt...- kezdte Justin, miközben kinyitotta az ajtót, de be is fejezte amint meglátott. Aztán jól végigmért.
- Köszi- mosolyogtam rá halványan, majd a szobám felé vettem az irányt, nem is törődve azzal, hogy lyukat égettek a szemei a hátamban. Behajtottam magam mögött az ajtót, és gyorsan felkaptam egy bugyit, majd felvettem a hatalmas pólót.
Amint az ablakra néztem, elillant az összes fáradság amit eddig éreztem, és a félelem vette át a helyét. Felsóhajtottam, majd az ajtóhoz sétálva kinyitottam azt. Justin ott állt a folyosó másik oldalán félmeztelenül és a fejét félredöntve nézett rám.
- Aludhatok veled?- kérdeztem olyan halkan ahogy csak tudtam, miközben a hajamba túrtam. Ciki volt, de annyira féltem.
- Igen- válaszolta, miután egy nagyot nyelt.
Zeusz a szoba ajtaja mellett helyezkedett el, mi pedig bementünk. Justin becsukta az ajtót, és lekapcsolta a lámpát, miután elhelyezkedtem az ágyon ülve.
- Még egy jó tanács: Máskor csukd be magad után az ajtót- szólalt meg a sötétben immár mellettem.
- Mi?- kérdeztem értetlenül, felé fordulva. De nem fogtam fel, hogy milyen közel is van, így az ajkaink találkoztak.
Pár másodpercig farkasszemet néztünk egymással a vak sötétben, majd egy meggondolatlan ötlettől vezérelve megtettem az első lépést. A kezemet a vállára tettem, majd a hajába vezettem a tenyerem és vártam.
Onnantól nem kellett noszogatni, azonnal az ajkaimra tapadt, és közben vízszintesbe fektetett az ágyán.
- Ezt nem lenne szabad- súgta két levegővétel között a nyakamnak fölöttem támaszkodva. Csak a dús hajának egy részét éreztem az arcomon.
- Mióta érdekel téged az, hogy mit szabad, és mit nem?- kérdeztem. Teljesen úgy éreztem magam, mintha fordított lenne a helyzet közöttünk. Én a galád, ő meg a jó. Ez a fordított univerzum teljesen nevetséges lenne.

- Igazad van- mondta pár másodpercnyi légzésszünet után, majd újra az ajkamra tapadt. Nem mintha bántam volna.
- Nem fáj?- kérdeztem, mikor véletlenül megérintettem a vágást védő kötést, és elszakadtunk egymástól.
- Nem.
- Biztos?
- Lucy, jól vagyok!
- Oké- motyogtam, majd lehúztam magamhoz a nyakánál fogva, és folytattuk ott, ahol abbahagytuk.
Lassan elindult a keze a pólón keresztül a csípőmön lefele. Automatikusan feljebb toltam magam, és a vállába kapaszkodtam, mire ő még közelebb húzott magához. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy éreztem minden porcikáját. Aztán elengedett és a térdhajlatomnál fogva felhúzta a lábam. És egyre haladt feljebb a combomig, majd már a póló szélénél cirógatta a bőröm, amitől teljesen libabőrös lettem. És ami meglepett, hogy ennél is feljebb indult a keze. A fehérneműm széléig, miközben a nyakamat csókolgatta. És annyira elragadott a hév, hogy már alatta is volt a keze. Úgy, hogy észre se vettem egy pillanatig, hogy mit csinál.
- Justin- nyögtem fel, és még szorosabban markoltam a vállát.
- Hm?
- Állj!- súgtam határozatlanul, és megfogtam a kezét, ami a bugyim alatt volt.
- Nyugi, tudom mit csinálok- súgta vissza.
- De én nem...
- Csak lazíts- mondta és egy puszit nyomott a nyakamra.
- Könnyű azt mondani- morogtam a kezei között, de mikor folytatta azt, amit elkezdett, már nem is foglalkoztam a kis vitánkkal.
Életemben először teljesen kielégülve pihentem Justin mellett, aki szemben feküdt velem az ágyon. A keze a derekamon pihent, míg én a nyakán lévő tetoválásán futtattam végig a kezem újra és újra.
- Őrült vagy- mondtam neki a hosszú csend után.
- Csak szeretek örömöt okozni másoknak.
- Persze. Ezt pont neked kéne elhinnem, aki ma egy kést vágott valakibe.
- Aludjunk, mindjárt világosodik- tért ki a válaszadás alól, és hanyat feküdt az ágyon, magára húzva engem. A csupasz felsőtestén pihentem, ami jobb volt bármilyen párnánál. De persze vigyáztam a sebre, nehogy ráfeküdjek, vagy ilyesmi.
Jól betakartam magunkat, mert ahogy lenyugodtak a kedélyek, elkezdtem fázni. A nyakamig húztam a takarót, és lehunytam a szemem.
- Jó éjt!- mondta Justin, és egy puszit nyomott a hajamba.
- Jó éjt!- ismételtem meg őt, és a forró bőrére tapadva már valahol máshol jártam.

Arra ébredtem, hogy a telefonom őrületesen hangosan csörög, valahol a másik szobában.
- Ne menj!- morogta Justin mellettem.
- Muszáj felvennem- sóhajtottam, majd kibújtam mellőle. Az első, amit észrevettem, hogy szétfagyok, a másik pedig az volt, hogy kint dúlt a vihar. Mikor megnéztem az órát, az még csak reggel hét órát mutatott.
- Szia anya-vettem fel a telefont, miután megköszörültem a torkom.
- Szia. Milyen a tábor?- kezdte mindenféle bevezetés nélkül.
- Remek!- válaszoltam túlságosan is feldobottan.
Az a tegnap éjszaka... Hát mondhatni elég különleges volt. Azok az ajkak... Meg az amit a kezével csinált. Minden pasi ezt és így csinálhatja?!
- Itt vagy?- érdeklődött anya.
Kicsit elkalandoztam. Talán mondott valamit?
- Igen anya.
- Szóval. A nővéred is eljön az egyetemről. Szombaton jössz haza, Olivia pedig vasárnap reggel. Itthon ebédelünk, este pedig elmegyünk a kedvenc éttermébe.
- Oké- mondtam, bár tudtam, hogy ez csak tájékoztatás, és nem megbeszélés.
- Hétfőn meg elmennénk a tenisz klubba, és ott tölthetnénk a nap egy részét.
- Oké emailben küld el beosztást, hogy ne felejtsem el- forgattam meg a szemeimet.
- Hogy én erre miért nem gondoltam?
- Nem tudom anya, de mennem kell. Majd beszélünk. Szia.
- Szia kislányom!- mondta, és le is tette a telefont.
- Bajos szülők?- kérdezte Justin a hátam mögül.
- Bajos anya. Imádom, hogy ő tervezi a naptáram.- válaszoltam, miközben keresztbe tettem a kezem a mellem előtt.
- Kérsz valamit?- fordult felém a konyhába menet.
- Nem köszi. Szerintem vissza megyek aludni. Jössz?
- Muszáj elrendeznem Zeuszt, de majd csatlakozom- mondta, miközben a hűtőt nyitotta ki.
Iszonyatos gyorsasággal bújtam vissza a takaró alá, miután behúztam a sötétítő függönyt, de addigra már teljesen kihűlt az ágy. Jól bebugyoláltam magam a takaróval, és próbáltam visszaaludni. Nem nagyon sikerült, pedig iszonyatosa álmos voltam. Éppen félálomban lehettem, mikor azt éreztem, hogy egy forró test tapad a hátamhoz. Máris jobban éreztem magam. Jól hozzá lapultam, és már aludtam is az igazak álmát.
- Lucy. Indulni kéne- noszogatott Justin, aki még mindig mögöttem feküdt.
- Mennyi az idő?
- Fél kettő.
- Rendben- mondtam egy sóhajtás kíséretében, majd felültem az ágyban.- Felöltözöm és mehetünk.
- Oké.