11. Birthday Party

Sziasztooook! :)
Itt is az újabb rész, ami kicsit unalmas és eseménytelen, de fontos szerepet fog kapni később pár részlet. :)
A következő részt csak akkor hozom, ha megvan minimum 5 hozzászólás, mert így értelmetlennek érzem a dolgot. :$

Utólag is Kellemes Ünnepeket Kívánok Nektek! :) ♥♥♥

Reggel, a tükörbe nézve vettem észre, hogy mennyire bedagadtak a szemeim a sírástól. Megpróbáltam magam rendbe szedni, hogy legalább ne nézzek ki élőhalottnak. Nem nagyon jött össze a dolog, de végül beletörődtem.
Mikor bementem a konyhába csak Ben volt ott. Köszönt nekem, majd folytatta az evészetet. Én is ettem pár falatot a friss vajas croissant-ból, de pár harapás után feladtam, és inkább narancslevet ittam.
- Hazavigyelek?- kérdezte a nagy csönd közepette.
- Nem köszi. Busszal megyek.
- Ne hülyéskedj!
- Komolyan- mondtam, miközben a táskámat feltettem a vállamra, és elindultam az ajtó felé. Zeusz már az ajtónál csaholt, mikor odaértem. Ben, aki mögöttem jött, felvette a cipőjét, és rátette Zeuszra a pórázt.
- Elkísérünk a megállóig!
- Köszi.
- Mi történt köztetek?- kérdezte, amint kiléptünk a hatalmas házból.
- Semmi említésre méltó.
- Lucy!- nézett rám összeszűkült szemekkel.
Ki hitte volna, hogy jóban leszek azzal a személlyel, aki elrabolt?! Azt hiszem mondhatom, hogy nagyon jó barátom lett az elmúlt időszakban. Justin túl szeszélyes, és hát vele nem nagyon tudtam eddig még beszélni. Viszont Ben más tészta. Szerintem örül neki, hogy kicsit kizökkenhet a sok gyilkoló természetű pasi közül. A fejemet tenném rá, hogy nem is lenne közöttük, ha tehetné. Nem is értem miért van a bandával... Megkérdezném tőle, de az túl tolakodó lenne, és annyira azért még nem vagyunk jóban.
- Megcsókolt- mondtam ki a dolgot, mire ő elkezdett nevetni.
- Ennyi?
- Majd te bekopogtál, és hirtelen olyan hideg lett velem- válaszoltam, mikor megálltunk a megállóban.
- Beszélek a fejével.
- Ne tedd! Fölösleges! Megtörtént és kész.
- És te többet akarnál?- kérdezősködött tovább.
- Ben! Alig ismerlek titeket. Őt meg aztán végképp nem ismerem.
- Oké. Oké- emelte fel védekezőn a kezeit.
Nem beszéltünk addig, amíg meg nem jött a busz. Akkor is csak elbúcsúztunk egymástól, és megígérte, hogy majd keres.
Az út hosszú volt hazafelé, és fárasztó. Mikor begördült az állomásra, csak azt kívántam, hogy legyek már otthon. De még fél órát kellett gyalogoljak.
A szüleim éppen ebédeltek, mikor hazaértem. Én is leültem hozzájuk, de nem ettem. Azt mondtam nekik, hogy Ellis-éknél teleettem magam.
- Vacsorára lasagne lesz- értesített anya, mikor már mosogatott. A vizes tányérokat törölgettem mellette.
- Az jó.
- Valami baj van?- pillantott felém egy pillanatra.
- Nincsen, csak fáradt vagyok egy kicsit.
- Nyugodtan menj föl pihenni. Majd szólok, ha kész a vacsora.
- Köszi- mosolyogtam rá halványan, és bementem a szobámba.
Mindig arra a megállapításra lyukadok ki, hogy valami nagyon nem stimmel a családommal. Alig találom meg velük a közös hangot, és sosem érzem úgy, hogy egy rendes család lennénk. Persze ennek lehet az az oka, hogy folyamatosan a nővérem a szent és sérthetetlen ember a családban. Mindenki büszke rá, én meg le vagyok tojva.

Másnap elég korán keltem. Csináltam magamnak reggelit, majd visszamentem a szobámba, hogy felvegyek magamra valamit. Kitártam előtte az erkélyajtót, és hirtelen csapott meg a párás meleg. Akkor döntöttem el, hogy inkább a medencéhez megyek napozni, meg úszni. Felvettem a bikinimet, és a laptopom kíséretében lementem a hátsó kertbe a medencéhez. Lefeküdtem az egyik nyugágyra és bekapcsoltam a laptopot.
A szüleim nem sokkal később keltek fel és kiültek a kerti asztalhoz reggelizni.
- Te  már ettél?- kérdezte apa
- Igen- válaszoltam, mikor átmentem az asztalhoz, és töltöttem magamnak egy kis limonádét.
- Van valami terved délutánra és estére?- kérdezte anya egy harapás után.
- Nincsen.
- Mi átmegyünk négykor Henington-ékhoz. Dominic most ünnepli az ötvenedik szülinapját. Velünk tartasz?- érdeklődött apa.
- Azt hiszem igen. Milyen ruhát vegyek fel?
- Valami egyszerűt, de mégis elegánsat- válaszolt anya.
- Rendben- bólintottam, majd visszamentem még egy kicsit napozni.
Ellis éppen elérhető volt a közösségi oldalon, és rám is írt. Persze, hogy a buli érdekelte és a titokzatos pasi, akiről egy árva szót sem mondok neki.
Próbáltam úgy elmesélni a dolgokat, hogy tényleg csak annyit mondjak, ami szükséges.

Negyed háromkor kezdtem el készülődni. Gyorsan lefürödtem, laza kontyba tűztem a hajam, és kicsit kifestettem magam. A ruha választás már nehezebben ment. Főleg a cipőm párjának keresésével telt el az idő. És persze, hogy a kis gardróbszobám két külön sarkába volt a párja.
- Csodásan nézel ki drágám!- mondta anya, mikor meglátott a lépcső tetején.
Mindig is szerette, ha valaki elegánsan öltözködik, ezért tele van a ruhatáram olyan darabokkal. Igaz, elég sok darab van, ami még sosem volt rajtam.
- Köszönöm- mosolyogtam rá.
Beszálltunk apa Cadillac-jébe, és elindultunk. A kocsiban halkan szólt a klasszikus zene, miközben a szüleim a következő hetüket tervezgették. Végigszenvedtem az egész utat, és megváltás volt, mikor kiszállhattam a kocsiból.
- Leparkolom az autót, ti addig menjetek be- szólalt meg apa, majd elhajtott.
Már megszokhattam volna, hogy Henington-ék, egy hatalmas kétemeletes kastélyban laknak, de eddig még nem sikerült. Pedig lassan 18 éve vagyok jártas a kastélyban.
Dominic és apa még az általános iskolában ismerkedtek meg, majd együtt mentek gimnáziumba és egyetemre is. Most pedig együtt dolgoznak.
- Sziasztok!- köszönt nekünk Anne, Dominic felesége, amikor beléptünk a házba.
- Szia- köszöntünk vissza.
- Örülök, hogy te is el tudtál jönni- nézett rám őszinte mosollyal Anne.- Dom fent van a szobájában. Felmehetsz hozzá.
- Rendben- válaszoltam, és elindultam a lécsőn fölfelé. Bekopogtam Dom ajtaján, ami azonnal ki is nyílt.
- Szia Lulu!- köszöntött egy csontropogtató ölelés kíséretében. Vigyorogva bújtam hozzá.
- Hello Dominic!
Ifjabb Dominic Henington, apa barátjának a fia. Rajta kívül Henington-éknak van egy nálam egy évvel fiatalabb lányuk. Dominiccal mindig jobban kijöttem, mint Selly-vel. Igaz, hogy három évvel idősebb nálam, de mindig megértjük egymást.
Néha úgy érzem, hogy van közöttünk egy kis vonzódás, amivel általában Ellis szokott piszkálni. Olyan, mintha a nemlétező bátyám lenne. Bezzeg a saját nővéremmel meg nem jövök ki. Bár szerintem elég sokan küszködnek ezzel a problémával.
- Mi van veled? Régen láttalak- kezdett el beszélni, és behúzott a szobájába.
- Semmi különös. Szerencsére vége a sulinak.
- Ja. Remélem Selly nem fog itthon ülni folyamatosan.
- Nem mintha te annyit lennél itthon...
- Csak valld be, hogy hiányoztam neked!- mosolyodott el féloldalasan.
- Nem kell bevallanom semmit, hiszen úgy is tudod. Amúgy, hogy megy az egyetem?
- Unalmas a padban ülni, a bulik meg jók- fogta rövidre a választ.
- Barátnő?- kérdeztem, csak úgy.
- Nincs. Barát?- kérdezett vissza.
- Bonyolult- húztam el a szám. Egyszerűbb lett volna egy sima nemmel válaszolni.
- Na mesélj!- mondta, miközben bement a gardróbjába.
- Nincs mit mesélni.
- A suliba jár?- most kezdődik a Dominic-féle kihallgatás.
- Nem.
- Egyetemista?
- Nem.
- Dolgozik?
- Öhm... Igen.
- Mit?
- Autószerelő, meg néha pincérkedik.
- Akkor nem gazdag- vonta le a helytelen következtetést Dom.
- Ami azt illeti, van pénze. De mióta is érdekelne engem, hogy gazdag-e vagy sem?!
- Csak próbáltam kitalálni, hogy rendes-e, vagy sem.
- Oké.
- Ennyi? Oké? Most kellett volna meggyőznöd róla, hogy rendes...
- Mondtam, hogy bonyolult a dolog. De hagyjuk a témát!
- Csak vigyázz magadra Lulu!- mondta őszinte aggódással a tekintetében.
- Vigyázok! Na vedd fel az ingedet, és menjünk!- tereltem el a témát olyan gyorsan, ahogy csak a helyzet megengedte.
Levette a pólót, ami rajta volt és a szennyes kosárba dobta, majd felvette a fehér inget. Segítettem neki begombolni, és elindultunk lefelé.
Anyáék sokáig győzködtek róla, hogy Dom tökéletes társ lenne nekem a jövőben. Nem állítom, hogy nem gondolkoztam el a dolgon párszor, de tudom, hogy úgysem jönne össze a dolog. Tényleg olyanok vagyunk, mint a testvérek.
Mikor leértünk, mindenki a hatalmas nappaliban volt, még Selly is ott trécselt a barátnőivel. Fogadni mernék, hogy nem Mr. Henington szülinapját jöttek megünnepelni. Inkább csak Selly társasága miatt jöttek el.
Ő olyan lány, aki mindent megengedhet magának, és a hű szolgái követik mindenhová. Nem meglepő, hogy a szurkolócsapat junior részének a vezetője, kitűnő tanuló és mindenki érte és a bátyjáért olvadozik. Itt jövök én a képbe. Mivel jóban vagyok a tesójával, a "barátai" folyamatosan csesztetnek. Szégyenszemre még úgy is, hogy egy osztállyal fölöttük járok.
Dommal úgy döntöttünk, hogy elvonultunk egy csendesebb sarokba tovább diskurálni az élet nagy dolgairól.
- A húgod kiborít!- mondtam Domnak, mikor Selly viháncolni kezdett.
- Nem csak téged...
Az buli vége felé anyáék is úgy döntöttek, hogy elindulunk haza. Könnyes búcsút vettünk egymástól Dommal, és megígértettük egymással, hogy még beszélünk telefonon.