11. Birthday Party

Sziasztooook! :)
Itt is az újabb rész, ami kicsit unalmas és eseménytelen, de fontos szerepet fog kapni később pár részlet. :)
A következő részt csak akkor hozom, ha megvan minimum 5 hozzászólás, mert így értelmetlennek érzem a dolgot. :$

Utólag is Kellemes Ünnepeket Kívánok Nektek! :) ♥♥♥

Reggel, a tükörbe nézve vettem észre, hogy mennyire bedagadtak a szemeim a sírástól. Megpróbáltam magam rendbe szedni, hogy legalább ne nézzek ki élőhalottnak. Nem nagyon jött össze a dolog, de végül beletörődtem.
Mikor bementem a konyhába csak Ben volt ott. Köszönt nekem, majd folytatta az evészetet. Én is ettem pár falatot a friss vajas croissant-ból, de pár harapás után feladtam, és inkább narancslevet ittam.
- Hazavigyelek?- kérdezte a nagy csönd közepette.
- Nem köszi. Busszal megyek.
- Ne hülyéskedj!
- Komolyan- mondtam, miközben a táskámat feltettem a vállamra, és elindultam az ajtó felé. Zeusz már az ajtónál csaholt, mikor odaértem. Ben, aki mögöttem jött, felvette a cipőjét, és rátette Zeuszra a pórázt.
- Elkísérünk a megállóig!
- Köszi.
- Mi történt köztetek?- kérdezte, amint kiléptünk a hatalmas házból.
- Semmi említésre méltó.
- Lucy!- nézett rám összeszűkült szemekkel.
Ki hitte volna, hogy jóban leszek azzal a személlyel, aki elrabolt?! Azt hiszem mondhatom, hogy nagyon jó barátom lett az elmúlt időszakban. Justin túl szeszélyes, és hát vele nem nagyon tudtam eddig még beszélni. Viszont Ben más tészta. Szerintem örül neki, hogy kicsit kizökkenhet a sok gyilkoló természetű pasi közül. A fejemet tenném rá, hogy nem is lenne közöttük, ha tehetné. Nem is értem miért van a bandával... Megkérdezném tőle, de az túl tolakodó lenne, és annyira azért még nem vagyunk jóban.
- Megcsókolt- mondtam ki a dolgot, mire ő elkezdett nevetni.
- Ennyi?
- Majd te bekopogtál, és hirtelen olyan hideg lett velem- válaszoltam, mikor megálltunk a megállóban.
- Beszélek a fejével.
- Ne tedd! Fölösleges! Megtörtént és kész.
- És te többet akarnál?- kérdezősködött tovább.
- Ben! Alig ismerlek titeket. Őt meg aztán végképp nem ismerem.
- Oké. Oké- emelte fel védekezőn a kezeit.
Nem beszéltünk addig, amíg meg nem jött a busz. Akkor is csak elbúcsúztunk egymástól, és megígérte, hogy majd keres.
Az út hosszú volt hazafelé, és fárasztó. Mikor begördült az állomásra, csak azt kívántam, hogy legyek már otthon. De még fél órát kellett gyalogoljak.
A szüleim éppen ebédeltek, mikor hazaértem. Én is leültem hozzájuk, de nem ettem. Azt mondtam nekik, hogy Ellis-éknél teleettem magam.
- Vacsorára lasagne lesz- értesített anya, mikor már mosogatott. A vizes tányérokat törölgettem mellette.
- Az jó.
- Valami baj van?- pillantott felém egy pillanatra.
- Nincsen, csak fáradt vagyok egy kicsit.
- Nyugodtan menj föl pihenni. Majd szólok, ha kész a vacsora.
- Köszi- mosolyogtam rá halványan, és bementem a szobámba.
Mindig arra a megállapításra lyukadok ki, hogy valami nagyon nem stimmel a családommal. Alig találom meg velük a közös hangot, és sosem érzem úgy, hogy egy rendes család lennénk. Persze ennek lehet az az oka, hogy folyamatosan a nővérem a szent és sérthetetlen ember a családban. Mindenki büszke rá, én meg le vagyok tojva.

Másnap elég korán keltem. Csináltam magamnak reggelit, majd visszamentem a szobámba, hogy felvegyek magamra valamit. Kitártam előtte az erkélyajtót, és hirtelen csapott meg a párás meleg. Akkor döntöttem el, hogy inkább a medencéhez megyek napozni, meg úszni. Felvettem a bikinimet, és a laptopom kíséretében lementem a hátsó kertbe a medencéhez. Lefeküdtem az egyik nyugágyra és bekapcsoltam a laptopot.
A szüleim nem sokkal később keltek fel és kiültek a kerti asztalhoz reggelizni.
- Te  már ettél?- kérdezte apa
- Igen- válaszoltam, mikor átmentem az asztalhoz, és töltöttem magamnak egy kis limonádét.
- Van valami terved délutánra és estére?- kérdezte anya egy harapás után.
- Nincsen.
- Mi átmegyünk négykor Henington-ékhoz. Dominic most ünnepli az ötvenedik szülinapját. Velünk tartasz?- érdeklődött apa.
- Azt hiszem igen. Milyen ruhát vegyek fel?
- Valami egyszerűt, de mégis elegánsat- válaszolt anya.
- Rendben- bólintottam, majd visszamentem még egy kicsit napozni.
Ellis éppen elérhető volt a közösségi oldalon, és rám is írt. Persze, hogy a buli érdekelte és a titokzatos pasi, akiről egy árva szót sem mondok neki.
Próbáltam úgy elmesélni a dolgokat, hogy tényleg csak annyit mondjak, ami szükséges.

Negyed háromkor kezdtem el készülődni. Gyorsan lefürödtem, laza kontyba tűztem a hajam, és kicsit kifestettem magam. A ruha választás már nehezebben ment. Főleg a cipőm párjának keresésével telt el az idő. És persze, hogy a kis gardróbszobám két külön sarkába volt a párja.
- Csodásan nézel ki drágám!- mondta anya, mikor meglátott a lépcső tetején.
Mindig is szerette, ha valaki elegánsan öltözködik, ezért tele van a ruhatáram olyan darabokkal. Igaz, elég sok darab van, ami még sosem volt rajtam.
- Köszönöm- mosolyogtam rá.
Beszálltunk apa Cadillac-jébe, és elindultunk. A kocsiban halkan szólt a klasszikus zene, miközben a szüleim a következő hetüket tervezgették. Végigszenvedtem az egész utat, és megváltás volt, mikor kiszállhattam a kocsiból.
- Leparkolom az autót, ti addig menjetek be- szólalt meg apa, majd elhajtott.
Már megszokhattam volna, hogy Henington-ék, egy hatalmas kétemeletes kastélyban laknak, de eddig még nem sikerült. Pedig lassan 18 éve vagyok jártas a kastélyban.
Dominic és apa még az általános iskolában ismerkedtek meg, majd együtt mentek gimnáziumba és egyetemre is. Most pedig együtt dolgoznak.
- Sziasztok!- köszönt nekünk Anne, Dominic felesége, amikor beléptünk a házba.
- Szia- köszöntünk vissza.
- Örülök, hogy te is el tudtál jönni- nézett rám őszinte mosollyal Anne.- Dom fent van a szobájában. Felmehetsz hozzá.
- Rendben- válaszoltam, és elindultam a lécsőn fölfelé. Bekopogtam Dom ajtaján, ami azonnal ki is nyílt.
- Szia Lulu!- köszöntött egy csontropogtató ölelés kíséretében. Vigyorogva bújtam hozzá.
- Hello Dominic!
Ifjabb Dominic Henington, apa barátjának a fia. Rajta kívül Henington-éknak van egy nálam egy évvel fiatalabb lányuk. Dominiccal mindig jobban kijöttem, mint Selly-vel. Igaz, hogy három évvel idősebb nálam, de mindig megértjük egymást.
Néha úgy érzem, hogy van közöttünk egy kis vonzódás, amivel általában Ellis szokott piszkálni. Olyan, mintha a nemlétező bátyám lenne. Bezzeg a saját nővéremmel meg nem jövök ki. Bár szerintem elég sokan küszködnek ezzel a problémával.
- Mi van veled? Régen láttalak- kezdett el beszélni, és behúzott a szobájába.
- Semmi különös. Szerencsére vége a sulinak.
- Ja. Remélem Selly nem fog itthon ülni folyamatosan.
- Nem mintha te annyit lennél itthon...
- Csak valld be, hogy hiányoztam neked!- mosolyodott el féloldalasan.
- Nem kell bevallanom semmit, hiszen úgy is tudod. Amúgy, hogy megy az egyetem?
- Unalmas a padban ülni, a bulik meg jók- fogta rövidre a választ.
- Barátnő?- kérdeztem, csak úgy.
- Nincs. Barát?- kérdezett vissza.
- Bonyolult- húztam el a szám. Egyszerűbb lett volna egy sima nemmel válaszolni.
- Na mesélj!- mondta, miközben bement a gardróbjába.
- Nincs mit mesélni.
- A suliba jár?- most kezdődik a Dominic-féle kihallgatás.
- Nem.
- Egyetemista?
- Nem.
- Dolgozik?
- Öhm... Igen.
- Mit?
- Autószerelő, meg néha pincérkedik.
- Akkor nem gazdag- vonta le a helytelen következtetést Dom.
- Ami azt illeti, van pénze. De mióta is érdekelne engem, hogy gazdag-e vagy sem?!
- Csak próbáltam kitalálni, hogy rendes-e, vagy sem.
- Oké.
- Ennyi? Oké? Most kellett volna meggyőznöd róla, hogy rendes...
- Mondtam, hogy bonyolult a dolog. De hagyjuk a témát!
- Csak vigyázz magadra Lulu!- mondta őszinte aggódással a tekintetében.
- Vigyázok! Na vedd fel az ingedet, és menjünk!- tereltem el a témát olyan gyorsan, ahogy csak a helyzet megengedte.
Levette a pólót, ami rajta volt és a szennyes kosárba dobta, majd felvette a fehér inget. Segítettem neki begombolni, és elindultunk lefelé.
Anyáék sokáig győzködtek róla, hogy Dom tökéletes társ lenne nekem a jövőben. Nem állítom, hogy nem gondolkoztam el a dolgon párszor, de tudom, hogy úgysem jönne össze a dolog. Tényleg olyanok vagyunk, mint a testvérek.
Mikor leértünk, mindenki a hatalmas nappaliban volt, még Selly is ott trécselt a barátnőivel. Fogadni mernék, hogy nem Mr. Henington szülinapját jöttek megünnepelni. Inkább csak Selly társasága miatt jöttek el.
Ő olyan lány, aki mindent megengedhet magának, és a hű szolgái követik mindenhová. Nem meglepő, hogy a szurkolócsapat junior részének a vezetője, kitűnő tanuló és mindenki érte és a bátyjáért olvadozik. Itt jövök én a képbe. Mivel jóban vagyok a tesójával, a "barátai" folyamatosan csesztetnek. Szégyenszemre még úgy is, hogy egy osztállyal fölöttük járok.
Dommal úgy döntöttünk, hogy elvonultunk egy csendesebb sarokba tovább diskurálni az élet nagy dolgairól.
- A húgod kiborít!- mondtam Domnak, mikor Selly viháncolni kezdett.
- Nem csak téged...
Az buli vége felé anyáék is úgy döntöttek, hogy elindulunk haza. Könnyes búcsút vettünk egymástól Dommal, és megígértettük egymással, hogy még beszélünk telefonon.

10. It feels right when it's wrong

Ennyit arról, hogy hetente próbálok részt hozni... Nagyon sajnálom. Nem hittem volna, hogy ennyire elfoglalt leszek ebben az évben. :$
DE itt is a rész! :)

Hihetetlenül fájt a fejem, mikor felébredtem. A szemeim is alig bírtam kinyitni az ablakon beszűrődő fény miatt. Mikor már sikerült hozzászokni a világossághoz, megnéztem, hogy Justin még mindig az ágyban van-e.
Egy részem remélte, hogy csak egy álom volt az egész. Mekkora bajom lehet abból, ha egy olyan emberrel lennék, mint ő? Egyáltalán nem ismerem, és ez kiakaszt. Nem tudom, hogy milyen ember igazán. Én pedig egy olyan pasiba kezdek beleszeretni, akiről alig tudok valamit.
Ott feküdt az ágy másik végén. A takaró a derekáig le volt tolva, és nyugodtan aludt. Nem úgy tűnt, mint aki hamarosan elhagyja álomországot. A mellkasa egyenesen süllyedt és emelkedett, ahogy a levegőt vette. Nem volt szívem felkelteni, így hát halkan kimásztam mellőle, és lementem a konyhába. Zeusz azonnal mellém szegődött, és követtett a helységig. Olyan, mint valami testőr. Folyamatosan az ember nyomában van.
Töltöttem magamnak egy kis narancslevet és leültem a pulthoz. A ház a szokottnál is csendesebb volt, pedig mikor ránéztem az órára, már délután hármat mutatott.
Az unalmas perceimet azzal töltöttem, hogy Zeusz fejét simogattam, ami a combomon pihent.
Olyan negyed órával később Justin társult hozzám egy hatalmas bögre kávéval.
- Mit csinálsz jövő héten?- kérdezte, miközben én Zeusz-t folyamatosan simogattam.
- Táborba kéne menjek, de semmi kedvem sincs hozzá.
- Milyen tábor?
- Az iskola szervezi a felsőbb éveseknek.
- Jó bulinak hangzik.
- Már akinek...- húztam el a számat.
- Itt lóghatsz, ha nem akarsz elmenni.
- Csak feltartanálak titeket.
- Nem fogsz.
- A többiek nem örülnének.
- Minek nem örülnénk?- kérdezte Ben, aki akkor lépett be a konyhába.
- Hogy itt legyek nálatok három hétig.
- Király lenne- mosolygott rám őszintén Benjamin.
- Pillanat- szólalt meg a harmadik személy, akinek a mobilja hangosan csengett.
- Biztos nem probléma?- kérdeztem, mikor Justin már kiment a konyhából.
- Ha az lenne, nem ajánlotta volna föl.
Miután Justin visszajött megreggeliztünk, vagyis inkább csak a srácok ettek. Na meg Zeusz is kapott egy kis nassolni valót.
-Szóval... Mi a mai terv?- kérdezte Ben, mikor már a nappaliban ültünk hárman (és Zeusz).
- Filmezzünk- mondta Justin, és elindult a DVD-k felé.
Valami vígjátékot tett be, amin eleinte nagyon jól szórakoztunk, de utána unalmassá vált, és elaludtam Justinnak dőlve. Miért ilyen kényelmes?!
Mostanában folyamatosan rám tör az álomkór... Pedig alapjáraton elég nekem az éjszakai alvás is. Mondjuk most hajnalig buliztunk, de az csak részlet kérdés.
Félálomban éreztem, hogy valaki felfelé cipel a lépcsőn, majd betesz a puha ágyba.
- Haza kell menjek- aggódtam.
- Nyugi. Beszéltem Ellissel, hogy falazzon neked.
- Köszönöm- súgtam halkan, majd újra mély álomba zuhantam.

Hangos csattanásra ébredtem. Körül néztem, de Justin nem volt mellettem. Miért is lett volna ott?! Egyre jobban azt érzem, hogy kezdek kötődni hozzá. Talán a tegnap este óta történt csók miatt.
Felkapcsoltam az éjjeliszekrényen elhelyezkedő lámpát. A fény hatására azonnal behunytam a szemem, majd mikor már hozzá szoktam, kinyitottam azt.
Körülnéztem. Az ágy másik végében egy ruhakupacot és egy levelet véltem felfedezni.
Átmásztam oda, majd a kezembe vettem a kis papírfecnit.
"Tettem ki neked pár váltóruhát. A srácokkal elmentünk bulizni. Vigyázz magadra. Ben."
Az órára néztem, ami hajnali hármat mutatott. Lehetséges, hogy most értek haza a mulatozó férfiak.
Odaosontam az ajtóhoz, és résnyire kinyitottam azt. Éppen egy azt hiszem Hugo nevű tag próbált feljutni a lépcsőn. Elég nehézkesen ment neki a dolog.
Visszamentem, felvettem az ágy széléről pár ruhát, és elindultam Justin szobája felé. Szerencsére Jeff megtalálta a szoba kulcsát a kocsijában, így nem kellett Justinnak feltörnie a zárat.
Bekopogtam az ajtaján, és pár másodperc múlva ki is nyitotta nekem azt. Egy szál farmerben állt előttem.
- Fürödhetek nálad?- kérdeztem halkan és bizonytalanul. Sosem szerettem az olyan mosakodásra alkalmas helyeket, ahová sok ember tért be már előttem. És meg voltam győződve arról, hogy Justin fürdőszobája kevesebb embert látott, mint a folyosón lévő.
- Persze- mondta, és félreállt az ajtóból, hogy be tudjak menni.- Törölközőt találsz a szekrény alsó polcán.
- Köszi. Milyen volt a buli?- vetettem fel a témát, miután bezárta az ajtót.
- Jó, bár a felére nem emlékszem- vakarta meg a tarkóját zavartan. Elég lassan beszélt, szóval leszűrtem, hogy nincs a helyzet magaslatán. Az a fránya alkohol...

- Gyorsan lefürdöm, és nem zavarlak.
- Te sosem zavarsz!- mondta, de próbáltam úgy tenni, mintha meg sem hallottam volna.
Bementem a fürdőbe.
Tíz perc alatt sikerült elkészülnöm. Elég kényelmesek voltak a ruhák, amiket kölcsönbe kaptam. Egy melegítőalsót és egy túlméretezett pólót használtam. Igaz a gatya majdnem leesett rólam. Jól meg kellett húzni a madzagot a derekamnál, hogy a helyén maradjon. Na meg kaptam egy-két új férfi alsóneműt is. Gondolom mivel nincsen női egyed a házban. Érdekes is lenne, ha női fehérneműt adtak volna a kezembe...
Mindig is szerettem azokat a ruhákat, amik nagyobbak rám, és kényelmesen elférek benne.
Mikor végeztem, kinyitottam a fürdő ajtaját, és Justin szobáján keresztül elindultam, hogy visszamenjek a vendégszobába. Justin akkor nyitott be, mikor a kilincsre tettem volna a kezem. Egy szál törölköző volt csak a derekára kötve.

- Már megyek is- mondtam, majd próbáltam kimenni mellette.

- Ne siess- mondta egészen közel hajolva hozzám.

- Nem szeretnélek zavarni- szólaltam meg, miután nyeltem egy nagyot. Nem akartam feltűnően nézni az izmos testét, de olyan formás...
- Nem zavarsz- válaszolta, miközben egyre csak közeledett felém.

Egy ideig néma csendben néztük egymást, majd hirtelen az ajtónak nyomott, és hevesen kezdett csókolni. Erre vágytam már a tegnap este (éjszaka) óta. De mennyire!
Éreztem, hogy a törölköző alatt megkeményedik, de nem zavart. Semmi sem zavart vele kapcsolatban.

Lihegve csókoltuk egymást, de nem váltunk szét. A kezei bevándorolták a testem a ruhán keresztül, míg én a hajába túrtam. Megéreztem a hideg tenyerét a hatalmas póló alatt.
- Justin- szóltam rá két levegővétel között, de annyira elhalt volt a hangom, hogy meg sem hallotta.

Folytatta a dolgot, miközben a nyakamat csókolgatta. Felnyögtem, hiszen nagyon is élveztem azt, amit csinál. De tudtam, hogy le kell állítanom. Részeg.

Mikor a kezei elértek a mellemhez, már nem volt erőm ellenkezni, nem is akartam. Élveztem az érintéseit. Felbátorodva elkezdtem a kezemet levezetni a gerincén, majd a derekánál fogva próbáltam közelebb húzni magamhoz. Sikerült a dolog, ám nem számítottam rá, hogy még jobban beindul. Elkezdte a nyakamat kiszívni, mire belemarkoltam a hátsó felébe.
Kopogni kezdtek az ajtón, mire megállt a ténykedéssel, ám még mindig a nyakamon éreztem a leheletét.

- Itt vagytok?- kérdezte az ajtó másik oldaláról Ben. Beletelt másodpercbe, mire Justin megtalálta a hangját. Bár ne tette volna...

- Igen. Lucy éppen indulni készült- nézett rám keményen.
Hogy mi?! Ez csak valami kibaszott vicc lehet! Teljesen értetlenül álltam előtte. Felhúzott pólóval, kusza hajjal és kiszívott nyakkal.
Justin megigazította a pólómat, majd kinyitotta nekem az ajtót.
- Jó éjt!- vetette oda rám se nézve, mikor kiléptem az ajtón. A lábaim szó szerint remegtek.
- Minden rendben?- kérdezte Ben felhúzott szemöldökkel, miután Justin becsapta az ajtót, amire összerezzentem.
- I..igen- dadogtam, majd elindultam megsemmisülve a szoba felé.

- Biztos?- nézett rám aggódva.
- Biztos.

Amint beértem a szobába, azonnal elkezdtek potyogni a könnyeim. Magam sem tudom miért... Talán azért, mert kihasználva éreztem magam?! Hogy is bízhattam egy olyan alakban, mint ő...

9. Kisses

Bocsánat, hogy régóta nem hoztam részt! :$
Sok dolgom volt, de ezentúl megpróbálok hetente egyet feltenni. (Próbálok nem csak ígérgetni.) 

Csak akkor eszméltem föl az alkohol okozta kábulatból, mikor egy idegen pasas magához húzott és megcsókolt. Több sem kellett, azonnal eltoltam magamtól. Újra közeledni kezdett, de hirtelen megtántorodott. Nem értettem miért, ezért a hátam mögé néztem, ahol Justin elég fenyegető pózban állt. A pasas nem mozdult. Gondolom azt hitte, hogy majd elmegy mögülem a kitetovált srác, és folytathatja ott a gusztustalan játékát, ahol abbahagyta. Mikor még mindig csak nézett, éreztem, hogy Justin közelebb lépett hozzám, majd egy laza mozdulattal átöli a derekamat.
- Minden rendben?- kérdezte tőlem, miközben a vállamra hajtotta fejét.
- I-igen- dadogtam.
A pasason látszott, hogy realizálódott benne, hogy nem egyedül tartózkodom a klubban, így elkezdett magyarázkodni.
- Hé, haver! Sajnálom.. Nem tudtam, hogy van valakije.
- Három  másodperced van, hogy felszívódj!- mondta elég idegesen Justin. A srác pár másodperc múlva már el is tűnt a tömegben.
- Köszönöm- mondtam, miután felé fordultam.
- Semmiség- vont vállat.
Elindultam a keverőpulthoz, hogy még véletlenül se érjen hasonló atrocitás.
Mondanom sem kell, Justin ezek után folyamatosan engem figyelt.
- Jól vagytok?- kérdezte Ben, mikor már a kocsija felé sétáltunk zárás után.
- Igen- válaszoltuk egyszerre, majd becsusszantam a hátsó ülésre. Mellém pedig Justin. Amint elindultunk, azonnal el is aludtam.
Valaki keltegetni kezdett, mire felébredtem. Justin combján találtam magam. Azonnal felültem. Nagyon kínosan éreztem magam, de látszólag őt nem zavarta.
A szobába menet majdnem elestem a legfelső lépcsőnél, de szerencsére Justin hátulról megfogott. Neki köszönhetem, hogy nem koppant a fejem a parkettán.
Nehézkesen sikerült lefürödnöm, majd felvettem a pizsamámat, és bementem a vendégszobába.
Néhány perccel később nyitódott az ajtó, és Justin lépett be rajta.
- Zavarok?- kérdezte, mire értetlenül néztem rá.- Kizártam magam a szobámból.
- Nem.
- Esetleg itt aludhatnék?- kérdezte, miközben zavarában a tarkójára tette a kezét.
- Igen- válaszoltam, és az ágy ablak felőli oldalára húzódtam, hogy elférjen mellettem, anélkül, hogy egymáshoz érnénk.
- Köszi- mondta és elkezdett vetkőzni. Majd mikor már csak egy boxer volt rajta befeküdt a szabad helyre. Próbáltam feltűnés mentesen végignézni rajta. Tudom, hogy nem illendő, de sokkal erősebb volt a kíváncsiságom.
- Jó éjt!- súgtam halkan pár perccel később, hiszen nem tudtam, hogy alszik-e már.
- Neked is!- reagált vissza.
Nem sokkal később, még mindig nem tudtam aludni. Sehogy sem volt jó, ezért forgolódni kezdtem, míg véletlenül meg nem löktem Justint. Ledermedtem, és arra vártam, hogy felébred-e.
- Hmm?- morgott egyet, majd kinyitotta szemeit.
- Bocsi- néztem rá bűnbánóan.
- Nem tudsz aludni?- kérdezte mély hangjával.
- Nem igazán.
- Fázol?- tett fel egy újabb kérdést.
Addig észre sem vettem, hogy reszketek. Pedig nem szoktak hűvösek lenni a nyári esték. Bólintottam egyet.
Nem válaszolt, csak magához húzott. A fejem az izmos, kitetovált mellkasán volt. Sokkal melegebbnek bizonyult, mint a takaró.
- Köszönöm- leheltem bőrére, mire kisöpört egy kósza tincset az arcomból.
Felnéztem rá, és a tekintetünk találkozott. Nem eresztette az enyémet. Óvatosan megragadta a derekamat, és felhúzott magára, hogy egy szintben legyünk. Akaratlanul is megszakítottam a szemkontaktust, és a szájára vándorolt a tekintetem, de amint észrevettem mit csinálok, újra a szemébe néztem.
Lassan közeledni kezdett felém, én pedig azon gondolkodtam (már amennyire tudtam), hogy most mit fog csinálni.
Kicsit berezeltem. Még sosem kerültem ilyen helyzetbe. Igaz, már volt barátom, de vele más volt. Csak a szüleink miatt voltunk együtt. Nehéz egy olyan családba tartozni, ahol megkövetelnek az embertől dolgokat. Ha a szüleim megtudnák, hogy az elmúlt egy hétben mit csináltam, azonnal egy bentlakásos suliba küldenének.
Arra eszméltem fel, hogy az ajkaink összeérnek. Lassan végighúzta az alsó ajkamon nyelvét, mire szétnyitottam azt, be utat engedve neki. A kezemet felvezettem a hajába, míg ő a gerincemen futtatta végig kezét. Teljesen egymásra simultunk.
Zihálva váltunk szét. A homlokomat az övének támasztottam, és próbáltam minél jobban rendezni a légzésem, ami nem ment egyhamar. Éreztem, hogy elpirulok. Sosem éreztem még olyat, amit abban a pillanatban. A pillangók össze-vissza cikáztak a gyomromban.
Pár másodperc múlva elengedte a derekamat, én pedig legördültem róla. Hihetetlenül zavarban éreztem magam.

8. Morning & Party Hard

Kicsit késve (matek tanulás és bulizás miatt), de itt az újabb rész. 
Remélem élvezni fogjátok! :))

Még mindig várom feliratkozókat, és a hozzászólásokat.
Ezt a részt Bencének ajánlom, aki szinte már lerágta a fülem a rész miatt... Boldog névnapot! Love ya! 

ÉS BOLDOG SZÜLINAPOT, A VILÁG LEGJOBB JUSTIN-OS OLDALÁNAK!
#HBDJBH ♥♥♥
https://www.facebook.com/JuBiHu

Reggel nagyon nem akartam felkelni, de hát muszáj volt. Kisomfordáltam a fürdőszobámba, hogy felfrissítsem magam a hosszú nap előtt, majd lementem a konyhába, hogy egyek pár falatot az indulás előtt. Éppen a kenyeremet kentem, mikor kopogtak az ajtón. Kinyitottam azt, és Justin állt ott. Teljesen meg is feledkeztem róla.
- Jó reggelt! Indulhatunk?- kérdezte, mikor végig nézett rajtam.
- Neked is! Öhmm... még reggeliznék. Te kérsz valamit?- udvariaskodtam.
- Nem köszi. Akkor megvárlak a kocsiban.
- Ne hülyéskedj! Gyere be!- tártam ki az ajtót jobban.
- A szüleid?- nézett be mögöttem.
- Már korán elmentek.
- Akkor jó- mondta, majd követett a konyha felé, miután bezártuk az ajtót.
- Biztos, hogy nem kérsz semmit?
- Tuti- válaszolta, miközben a telefonja képernyőjét nyomkodta. Gondolom valami eszméletlen fontos dolgon gondolkodhatott, mert a szemöldökét ráncolta folyamatosan.
Mikor már sikeresen megettem a szendvicsemet, felnézett a készülékből, és elrakta azt.
- Szombatra van programod?- kérdezte. Kissé meglepetten ért a kérdés.
- Azt hiszem nincsen.
- Eljössz velem egy buliba?
- Attól függ.
- Mitől?- kérdezte nevetve.
- Ha dolgozni mész, nem megyek veled.
A dolgozni szónál macskakörmöket rajzoltam a levegőbe. Hisz az nem munka, amit ő csinál...
- Ha dolgozni mennék, nem hívnálak- mondta, majd elindult az ajtó felé, miközben a kis kulcscsomót a mutató ujján pörgette.
Kinyitotta nekem a bejárati ajtót, majd a kocsiét is.
- Elmegyek veled- válaszoltam, mikor már pár perce úton voltunk.
- Oké.
A vezetési stílusa, hogy is mondjam, elég vad. Már ültem párszor mellette, de most a kivételesnél is gyorsabban repesztett az utcákon. Aminek gondolom a lakók kevésbé örültek.
- Szóval itt az igazolás- nyomta a kezembe a kis lapot, miután a suli előtt leállította a fekete járgányt.
- Köszi- vettem el tőle, majd kiszálltam mellőle.
- Érted jöjjek suli után?- kérdezte, mire visszahajoltam a lehúzott ablakhoz.
- Ha nem gond...
- Dehogy!- válaszolt kacsintva. Elhajoltam az ablaktól, majd hangosan indítást adott az Audinak, és már ott sem volt.
Egész héten furikázott a suliba, és onnan haza. El tudtam volna viselni azt a kényelmet egész évben. Sokkal jobb volt, mint a buszozás. Persze az osztálytársaknak feltűnt a csoda járgány, és kérdezgettek a gazdája felől. Hát nem tudtak meg sokat Justin-ról, az tuti.


Elérkezett a szombat este. Idegesen turkáltam a szekrényemben, hogy keressek valami olyan ruhát, ami kellően megegyezik Justin ízlésével.
Na jó, neki az öltözködés -már amennyit láttam- egy bő gatyából és egy sima pólóból vagy trikóból áll. Nem nagyon viszi túlzásba a dolgokat... Én viszont képes voltam egy és fél órán keresztül a gardróbom előtt állni, hogy találjak valamit. De azt hiszem sikerült egy egész remek összeállítást csináljak.
Anyáék nem nagyon volta elragadtatva az ötlettől, hogy buliba megyek, de végül elengedtek. Két oka volt a dolognak. Jó lett a bizonyítványom, és azt mondtam, hogy Ellis is velem tart.
Én viszont attól nem repdestem, hogy nem tudtam milyen arcok fognak majd körülvenni. Felmerült bennem a kérdés. Milyen buliba járhat egy ilyen srác?! Valamennyire rájöttem, hogy nem egy szokásos, tízen éveseknek alkalmatos helyre fog vinni. És ez a tudat megrémített. Fogadni mertem volna rá, hogy olyan arcok lesznek ott, mint Jeff-ék. Tetoválások, piercingek, cigi, fű, pia... Összeborzongtam már a tudattól is. Egyszer ittam, és nekem már az is sok volt.
- Mikor indulsz?- kopogtatott be anya a szobámba.
- Egy perc- válaszoltam, miközben arra összpontosítottam, hogy a szempillaspirál ne a szemembe kössön ki.
- Viszel váltó ruhát?
- Nem kell. Ellis majd kölcsönad valamit. Ne aggódj!
- Vigyázz magadra!
- Fogok. Na szia!- köszöntem el, majd a táskámat felkapva kimentem mellette a szobámból.
Justin-nal azt beszéltük, hogy a sarkon majd felvesz nyolckor. Elég korán, de még Los Angeles-be is el kell jutni, ami két órás út.
Éppen a telefonomat kerestem, hogy írjak egy üzenetet Ellis-nek, mikor egy kocsi lelassított le mellettem. Nagyon deja vu érzésem támadt.
- Bepattansz?- kérdezte a lehúzott ablakon keresztül Justin.
- Igen- bólintottam, majd sikeresen bemásztam a kényelmes bőrülésbe.
Útközben leginkább csönd volt, bár a rádió halkan szólt. Megírtam Ellis-nek az sms-t, amit akartam. Egész héten azzal nyaggatott, hogy mutassak neki Justin-ról képet, vagy legalább meséljek neki róla, de nem tettem. Nagyon durcáskodott, hogy nem osztottam meg vele a részleteket, de ha egyszer nem szabad...
- Itt vagyunk!- szólt Justin, mikor megállt egy mélygarázsban. Már szinte majdnem aludtam. Nem is értem, hogy lehet egy autóút fárasztó...
Kiszálltam a kocsiból, és elindultam utána. Megfogta a kezem, és húzott maga után. Kinyitotta az előttünk lévő vasajtót, majd két gorillával (kidobó emberrel) találtuk szembe magunkat. Justin csak annyi időre engedte el a kezem, hogy leöklözzön velük. Ajtót nyitottak nekünk, és beléptünk egy halvány fényekkel és füsttel teli, zenétől hangos szórakozóhelyre.
- El ne engedj!- fordult velem szembe, majd visszafordult, és célirányosan elindult. Ki tudja merre... Aztán a tömegből kikerülve a pultnál találtam magunkat.
- Miért jöttünk ide?- kérdeztem, miután körbenéztem a teremben. Csomó férfival találtam szembe magam, nők meg alig voltak.
- Egy haverom most szabadult a börtönből- válaszolt minden kertelés nélkül. Egy o-t formáltam a számból, de nem szólaltam meg.
- Mit kértek?- jött oda egy pincérlány.
- Én egy tequlia silver-t. Te?- nézett rám Justin.
- Én is- vontam vállat.
- Biztos?- kérdezte egy félmosollyal.
- Igen- bólintottam határozottan.
- Elmúltál már 21?- kérdezte a csaj a pult mögül.
- Csak szolgálj ki!- nézett rá Justin összeszűkült szemekkel, miközben a karját feltette a pultra. Látszottak a tetoválásai, amit a pultos is észrevett. Aprót bólintott a lány, és pillanatok alatt előttünk volt a rendelés. Megijedt. Mellesleg én is...
- Egészségedre!- koccintotta a poharát az enyémnek. A só lenyalása után egy húzásra megittuk a kis adagot, majd a citromot a számba nyomtam. Borzasztó íze volt, és azt hiszem az arcomon is látszott egy kis nemtetszés, mert Justin hangosan (amennyire a zenétől hallottam) felnevetett.
- Többet nem kapsz ilyet!
- Így utólag már egész jó.
- Na gyere- mondta, majd újra megfogta a kezem.
- Hová megyünk?
- A VIP részre. Csak gondoltam szokd egy kicsit a környezetet.
- Hát ez rosszul hangzik. Lesznek más nőnemű tagok?
- Elvileg lehetnek.
Nagy levegőt vettem, miközben elindultunk a DJ pult felé. Akkor vettem észre az ismerős alakot. Ben állt a keverőpult mögött.
- Ő fog minket hazavinni- osztotta meg velem a fontos információt Justin. Na, legalább már nem kell azon aggódni, hogy Justin hogy vezet haza piálás után.
Mikor átszeltük a nagy termet, felmentünk egy lépcsőn, ami pont a DJ pult mellett volt.
Justin köszönt az összes jelen lévő pasinak, én pedig megpróbáltam a lehető legjobban elbújni mögötte. Nem jártam sok sikerrel, mert észre vettek.
- Ő ki?- kérdezte egy kopasz tag.
- Lucy- válaszolt szűkszavúan Justin.
- A barátnőd?- kérdezte egy másik pasi.
- Nem.

Miután lefutottuk ezeket a kínos köröket, kiadták az ital rendelést. Leültünk a hatalmas L alakú kanapéra, ami előtt egy nagy dohányzó asztal állt, amin már volt pár üres pohár és üveg. Nem kellett sokat várni, és már meg is érkezett a vodka kör, meg az  egyéb rendelt italok. Kissé meglepett, mikor az utolsó tálcán lévő kis feles pohárkát nekem adták. Nagy erőt vettem magamon, és lehúztam a pohár tartalmát. Nem volt valami kellemes, és iszonyatosan égette a torkom az ital. Nem is értem, hogy ők hogy bírták.
A férfiak elmélyülten beszélgettek egy-egy (jobb esetben) cigi társaságában. Justin mellett ültem, aki egy pillanatra sem tévesztett szem elől. Minden percben rám nézett, és tízpercenként kérdezte, hogy jól vagyok-e.
- És mi hiányzott a kinti életből?- kérdezte azt hiszem a Mike nevű srác.
- Az egész napos dugások, meg a grupik- válaszolt neki Danny, a börtönből frissen szabadult tag. Kissé félrenyeltem a koktélom. Érdekes, hogy ilyen nyíltan beszélnek ilyenekről. Oké. Lehet, hogy ez náluk mindig is így ment, de könyörgöm! Egy lány is ül a körükben!
- Menjünk táncolni!- állt fel Danny, akit követtek a többiek is. Engem meg Justin húzott magával. Ez érdekes lesz...
A tánctér felé menet megálltunk az italos pult mellett, és még egy kör vodkát rendelt Danny mindenkinek.
Két lehetőség van. Vagy kiüt a sok pia, vagy élvezem a táncot, és jobb esetben holnap nem fogok emlékezni rá.
- Egészségetekre!- üvöltötte túl a zenét Danny. A kis feles poharak egymáshoz ütköztek, majd mindenki legördítette a sajátját.
A tánctér közepére furakodtunk a csapattal, és ott kezdtünk tombolni. Igen, azt hiszem a második lehetőség lesz a nyerő. Teljesen elengedtem magam, és az sem zavart különösebben, hogy a mellettem lévő férfiak alaposan végigmérnek. Persze Justin pillantását folyamatosan éreztem a bőrömön. Mintha égetett volna.
Az este további részében sokat táncoltunk, és annál többet ittunk. Nem is tudom, hogy bírtam hányás nélkül.
Olyan fél három körül Mike bejelentette, hogy irány a sztriptízbár. Felvont szemöldökkel néztem rá. Ugye nem gondolta, hogy én bemegyek egy olyan helyre?!
- Mi maradunk, de nektek jó szórakozást!- mondta Justin, majd elkezdett elköszönni a bandától.
- Jó volt téged megismerni Lucy!- kezdte Danny- Remélem vigyázol Justin-ra!
- Már egyszer kihozott a rendőrségről- válaszolt büszkén Justin, miközben átkarolta a vállam.
- Én is örülök, hogy megismertelek titeket- mondtam, és próbáltam egy hatalmas, elbűvölő mosolyt erőltetni magamra. Igazából nem voltak valami szimpatikusak nekem...
Miután elmentek, Justin-nal visszaültünk a kanapéra, és folytattam a sokadik koktélom elfogyasztását.
- Felmegyünk Ben-hez?- kérdezte Justin pár másodperc múlva.
- Fel lehet oda menni?
- Nekem igen!- mondta egy vadító mosoly kíséretében.
Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy legszívesebben megnyalnám a tökéletesen ívelt ajkait. Valószínűleg az alkohol hatása miatt alakult ki bennem ez a késztetés.
- Jössz?- törte meg a hangja a gondolat menetemet.
Bólintottam, majd elindultunk Ben felé, aki mikor észrevett minket, azonnal integetni kezdett.
- Többiek?- érdeklődött, mikor már ott álltunk mellette.
- Elmentek. Meddig dolgozol?
- Négyig. Még egy óra- nézett a kezén lévő drága kiegészítőre.
Nagyon jól nézett ki föntről a hely. Az embereket megvilágította a sok színes fény, ami olyan volt, mint egy szivárvány.
Az elkövetkező egy órában ott maradtunk Ben mellett és élveztük a zenét. Meg az italokat. Onnantól kezdve viszont minden kiesett. A pia elérte megfelelő hatását.

7. Home

Olyanok is tudnak mostantól kommentet/megjegyzést írni, akiknek nincsen semmiféle felhasználója!!! De kérlek, nevet írjatok. :))

Öt hozzászólás és/vagy +5 feliratkozó = új rész!

- Bemehetek?- kopogtatott halkan az ajtón a börtöntöltelék.
- Gyere- fújtam ki idegesen a levegőmet.
Bezárta maga mögött az ajtót, és annak támaszkodott.
- Sajnálom, hogy belekevertelek- nézett farkasszemet velem. Őszintén gondolta.
- Már mindegy. Fogadni mernék, hogy az a nyomozó, vagy mi, figyelni fog.
- Honnan veszed?
- Volt a nézésében egy olyan "tudom-hogy-tudsz-valamit" dolog. Rémisztő volt.
- Ilyen fejjel hallgatják ki az embereket. Mindig.
- Hányszor vittek már be?
Itt volt az ideje, hogy többet megtudjak róla. Miközben gondolkozott, leült szembe velem az ágyra.
- 5-ször vagy 6-szor. De általában aznap, vagy másnap már kint is voltam.
- És mindig bűnös voltál?
- Igen.
- Hány embert...?- kezdtem, de nem bírtam befejezni. Egyszerűen nem tudtam.
- Hány embert öltem meg?- tette fel az általam félig kimondott kérdést.
Hálás voltam, hogy nem nekem kellett.
- Igen- súgtam halkan.
- Nem sokat- vont vállat.
Felhúztam a lábaimat, és törökülésbe ültem, míg ő a reakciómat figyelte.
- Nincs bűntudatod?- kérdeztem.
- És neked?- kérdezett vissza frappánsan.
- Van. De az teljesen más.
- Miért nem mondtad el nekik az igazat?- érdeklődött most ő.
- Magam sem tudom- válaszoltam, majd kinéztem az ablakon, hogy véletlenül se találkozzon a tekintetünk.
- Félsz tőlem- jelentette ki.
- Csak nem akarom úgy végezni, mint a pénteki srác.
- Nem fogod, amíg nem szólsz a zsaruknak.
- Azt hittem, hogy a maival bizonyítottam- tártam szét a karjaimat. Mérges voltam Újra. Beszarás, hogy fenyeget. Mit képzel magáról?! Utálom! Utálom, hogy az egyik pillanatban egész jól elbeszélgetünk, a másikban meg meg tudnám fojtani egy kanál vízben.
- Bizonyítottál, de ez nálunk édes kevés.
- Mit vársz? Mit csináljak, hogy végre nyugodtan élhessem tovább az életem?
- Remélem nem gondoltad komolyan, hogy ezek után normális életed lehet.
- Miért ne lehetne?
- Mától szerepel a neved az aktámban.
- Micsoda megtiszteltetés!- mondtam enyhe cinizmussal a hangomban.
- Holnap hazaviszlek- jelentette ki, majd felállt mellőlem, és az ajtóhoz sétált. Kinyitotta, majd kisétált rajta. Szerencséje, hogy kiment. Nem akartam vele egy légtérben tartózkodni.
Reméltem, hogy ma már többet nem kell találkoznom vele. És senki mással.
Elkészülődtem, és befeküdtem a pihe-puha ágyba.
Már majdnem aludtam, mikor valaki kopogtatott az ajtón. Bárki is az, kinyírom! Nem hiszem el! Aludni akartam!
- Ki az?- morogtam az ajtónak.
- Jeff. Bejöhetek?
Hát ez meg mit keres itt? Na jó, nyilván az ő háza...
- Igen- válaszoltam, mire bedugta a fejét az ajtó és az ajtófélfa közti résen, majd teljes testtel megjelent a szobában.
- Justin említette, hogy holnap hazavisz.
- Igen.
- Köszönöm, hogy segítettél kihozni.
- Nem kell köszönni. Ha nem tettem volna, akkor én már alulról szagolnám az ibolyát.
- Igaz.
- Ha azért jöttél, hogy megfenyegess, akkor megnyugodhatsz. Nem fogok egy szót sem mondani senkinek sem.
- Remélem bízhatunk benned.
Bólintottam, de nem akartam ugyan azt végig beszélni vele, mint Justin-nal. Na meg Jeff-re nem merném felemelni a hangom. Félelmetesebb, mint Justin.
- Hagylak aludni- mondta, majd kiment.

Reggel madárcsiripelésre ébredtem, ami kifejezetten jó volt. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, és kikeltem az ágyból. Végre egy hétfő reggel, amikor nem megyek suliba. Ha ezt anyám tudná, tuti kiakadna. De amit nem tud, az nem fáj neki. Vagyis nekem...
Lefürödtem, fogat mostam, utána pedig lementem a nappaliba. Nem ért meglepetésként, hogy ott ült majdnem mindenki. Kávéztak és beszélgettek.
- Indulhatunk?- állt fel Ben.
- Igen. Justin?- kérdeztem, mikor nem láttam a helységben.
- Dolga akadt, és megkért, hogy vigyelek haza.
- Oké- vontam vállat nemtörődöm stílusban, de legbelül nagyon is zavart, hogy nem Justin visz haza.
Szerencsére anyáék dolgoztak, így nem volt gond abból, hogy három órával hamarabb értem haza, mint ahogy egy rendes tanítási napon tettem volna. Általában ilyenkor késő estig egyedül szoktam lenni, amit ki is élveztem. A hifi-t a leghangosabbra tekertem, és üvöltettem a rádióban éppen aktuális számot. Ezt akkor nem tehettem, mikor a szüleim otthon vannak, hiszen ő olyankor pihennek. Apa sokat dolgozik a kórházban, mint sebész, anya pedig a bíróságon, mint ügyvéd. Szeretem azokat az alkalmakat, mikor keveset vannak otthon.
Kerestem valami ehetőt a hűtőben, megmelegítettem, majd megettem.  Nem volt valami nagy dolog, de jobb volt, mint a semmi.
Mikor végeztem,felmentem a szobámba, és elkezdtem tanulni. Nem valami kellemes elfoglaltság, de muszáj, hogy jó jegyeket szerezzek.
Nem sokkal azután, hogy elkezdtem, megszólalt a telefonom. Egy sms-em érkezett egy ismeretlen számról. Érdeket a dolog, így megnyitottam azt.
"Holnap elviszlek az iskolába. Justin"
Ez meg honnan tudja a számom?! Na jó, nyilván megvannak a módszerei, hogy kinyomozzon ilyen dolgokat...
Visszaírtam neki egy okét, és ennyi. Nem nagyon akartam vele találkozni. Oké, jóképű, meg minden, csak éppen nem hinném, hogy az esete vagyok. Na meg elég rémisztő személyiség néha.
Nem törődtem a dologgal és csináltam tovább a teendőimet, amiből elég sok akadt.
Késő este értek haza anyáék így csak egy köszönés erejéig találkoztunk.

Első Díj *.*

Wow. Nagyon szépen köszönöm a díjat Tamara Häch-nak! :)) ♥♥♥

Szabályok:

1, Írj magadról 6 dolgot 

2, Válaszolj 6 kérdésre 

3, Tegyél fel 6 kérdést 

4, Küldd tovább 6 embernek

1) 6 dolog magamról:

1. Sokat olvasok (nem blogokat).
2. Szinte minden zenei stílust szeretek.
3. Szemüveges vagyok.
4. Szeretek utazni.
5. Pizza függő vagyok.
6. Nem szeretem a horror filmeket.

2) Válaszolj 6 kérdésre:

1. Honnan jönnek az ötletek a bloghoz? ~ Magam sem tudom. Csak úgy jönnek! :))
2. Szereted írni? ~ Nem szimplán szeretem, hanem imádom!
3. Milyen nyelvet tudsz/tanulsz? ~Angolból érettségim van, és ezen kívül németet tanulok. Vagyis tanítja a tanár... x'D De még arabul, spanyolul vagy olaszul szeretnék megtanulni.
4. Hány éves vagy? ~ 18. 
5. Ki az akire felnézel? És miért? ~ A szüleimre. Hosszú lenne elsorolni, hogy miért...
6. Álommunkád? ~ Stewardess. Ha minden igaz, hamarosan (két-három év múlva) már tanulom is a szakmát! :))

3) Tegyél fel 6 kérdést:

1. Mikor kezdtél el írni?
2. Hány éves vagy?
3. Mi a kedvenc mottód?
4. Álomváros?
5. Mit csinálsz nyáron?
6. Ki a kedvenc íród?

4) Küldd tovább 6 embernek:

1. The boy with two souls - A fiú két lélekkel
2. Change My Mind

6. Detective

Még mindig várom a feliratkozókat, és a hozzászólásokat! ;)

Jöhet negatív vélemény is, csak azt kérem, hogy kulturált legyen!

Elsétáltam a busz állomásig, vettem egy jegyet, és felszálltam a buszra. Utálok buszozni, de mivel még nincsen jogsim, se kocsim, így ez az egyetlen megoldás maradt számomra.
A három órás út alatt folyamatosan azon agyaltam, hogy tulajdonképen miért is kell nekem oda menni.
Mikor beállt a busz az állomásra, azonnal elindultam, hogy megkeressem a rendőrséget. Nagy nehezen meg is találtam az épületet, és besétáltam. Az előtér egyszerű volt, aminek bal oldalán a recepció volt, középen egy hatalmas kétszárnyú ajtó, a másik oldalon pedig egy lift, és mellette lépcső.
- Jó napot! Miben segíthetek?- kérdezte a pult mögött ülő hölgy.
- Felhívtak, hogy jöjjek be- próbáltam magabiztos lenni.
- Mi a neve?- kérdezte.
- Lucy McOliver.
Felvette a telefont, majd tárcsázni kezdett. Pár percig beszélt az illetővel, és mikor végzett, felém fordult.
- Menjen fel az első emeletre, és ott kopogjon a 117-es ajtón.
- Rendben. Köszönöm- mondtam illedelmesen, és elindultam a lifthez.
Mikor felérkeztem, úgy tettem, ahogy a nő mondta, és azonnal ajtót is nyitottak nekem. Justin és az a két rendőr volt bent, akik a házból vitték el.
- Két percet kapnak!- mondta az egyik, majd kimentek a szobából.
- Miért hoztak be?- kérdeztem halkan, és leültem a Justin mellett elhelyezkedő székre.
- Elvileg péntek este csináltam valamit- válaszolt, és körbe nézett a szobában.
Figyelnek minket.
Nem vagyunk egy hullámhosszon, hiszen alig beszélünk, de megértettem. Meg amúgy is, egy rendőrségen mindenhol, mindenki figyel.
- Aznap együtt voltunk- próbáltam adni az értetlent, ami sikerülhetett is, mert Justin halványan elmosolyodott.
- Én is ezt mondtam nekik- mutatott az ajtó felé.
- Akkor ezért hívtak be engem is.
- Lejárt az idő! Miss McOliver, maga jöjjön velünk- nyitottak be, minden előjel nélkül.
Elindultam kifelé, de Justin elém állt, és a fülemhez hajolt.
- Mond azt, hogy egész este és éjszaka együtt voltunk- súgta a lehető leghalkabban, majd nyomott egy puszit a nyakamra és az arcomra, miközben a hajamba túrt. OMG. Ezt most muszáj volt neki?! Életemben nem csináltak még velem ilyet. Nem mondom, hogy szar érzés, csak ilyen környezetben nem valami nyugtató dolog. Inkább felkavaró.
Remegő térdekkel indultam el újra. Bekísértek egy szobába, ami egy az egyben úgy nézett ki, mint a filmekben gyakran előforduló kihallgató szoba.
- Üljön le!- mondta bent, egy teljesen ismeretlen személy. Öltönyben volt, és egy jelvény volt a mellkasán. Talán nyomozó.
Túl sok bűnügyi filmet/sorozatot nézek...
- Mióta ismeri Mr. Bieber-t?- tette fel első kérdését, miután bemutatkoztunk egymásnak. Grey Peterson-nak hívják, és egy elég jóvágású, húszas éveinek végében járó férfi.
-  Péntek este óta.
- Hol találkoztak?
- Egy buliba mentem, és felajánlott egy fuvart.
- Hol volt a buli?
- San Diego-ban. A Los Angeles felé vezető út közelében.
- Pontosabban?- kérdezte.
Láttam a szemében, hogy csak össze akar zavarni. Hát sajnos egyenlőre nem sikerült neki. Szemrebbenés nélkül diktáltam le neki a címet.
- Meddig tartózkodott ott?
- Talán egy vagy két órát.
- Utána mit csináltak?
- Elmentünk hozzá.
- A San Diego-i lakásába?
- Igen.
- És mit keresett ma, a Los Angeles-i otthonában?
- Tudja, elég jól éreztük magunkat pénteken...- hajtottam le a fejem, és próbáltam valami olyanra gondolni, amitől esetleg elpirulhatnék, hogy hitelesebb legyen a dolog.- Szombatra megbeszéltünk egy újabb találkozót, és ott maradtam éjszakára.
- Értem. Nos köszönöm- mondta, majd felállt, és kiment a szobából, engem egyedül hagyva.
Legszívesebben kifújtam volna a bent tartott levegőmet, de sejtettem, hogy a tükör mögül néznek. Nézik a reakciómat, és várják, hogy lebukjak.
Féltem, hogy tényleg az fog történni, és hamis tanúzás miatt akár börtönbe zárnak. Nem is értettem, hogy miért nem mártottam be Justin-t, hiszen megölt egy embert. És még ki tudja mennyit...
Vagy fél órát ülhettem (tépelődhettem) bent, mikor kinyitották az ajtót, és mondták, hogy mehetek.
Amikor kiléptem az épületből, megláttam Justin-t és Ben-t a terepjárójuk előtt beszélgetni. Gondolom rám vártak, mert mikor eléjük értem, Ben kinyitotta nekem a hátsó ajtót. Behuppantam, és elindultunk.
Síri csend volt. Senki nem szólt senkihez. Idegesítő volt. Nagyon is! Az egész út nem volt több fél óránál, de úgy éreztem, mintha legalább három órát mentünk volna. A nap már lement, mikor a hatalmas ház elé értünk.
A feljárón megállva Ben leállította az autót, majd bementünk. A többiek a szokásos helyükön ültek, a nappaliban. Mikor hallották, hogy jövünk, egyszerre kapták fel a fejüket. Még Jeff is, aki a telefonon lógott, majd kinyomta, mikor meglátta Justin-t.
- Kint vagyok!- tárta szét kezeit mellettem.
- Ez gyors volt...- ámult el az egyik tag. Azt hiszem Hugo a neve.
- Ha Lucy nincs, akkor még mindig ott lennék- mondta Justin, és nyomott egy jó nagy cuppanós puszit az arcomra.
- Többet nem foglak kihúzni a szarból Bieber!- néztem rá keményen, majd elindultam a vendégszoba felé.
Mérges voltam. Mindenkire, és még magamra is. Nem akartam ennek az egésznek a részese lenni. Még az is jobb lett volna, ha akkor megöl, mikor meglátom őket pénteken.

5. You are under arrest!

Itt is az új rész! :))

Remélem írtok pár hozzászólást.

A következő rész +4 vagy +5 feliratkozó (rendszeres olvasó) után jön!

Felriadtam. Utálok rosszat álmodni, mert utána nem tudok rendesen vissza aludni. Mikor sikerült lenyugodnom, úgy döntöttem lemegyek egy kis vizet inni.
A házban sötét volt, ami nem kifejezetten előnyös, ha előtte rémálmom volt.
Sikeresen elértem a célomat, ami a konyha volt. Nem kapcsoltam fel a villanyt, mert pontosan tudtam, hogy hol vannak a poharak, na meg a hűtő. Kiszolgáltam magam, és visszatettem a hűs vizet a helyére. Mikor becsuktam a hűtő ajtaját egy mogyoróbarna szempárral találtam szembe magam.
- Mit csinálsz?- kérdezte rekedtes hangon Justin.
- Szomjas voltam- emeltem fel a vízzel teli poharamat.
Elsétált mellettem, és ő is kiszolgálta magát egy kis vízzel. A hűtő és a hold enyhe fényében megláttam felsőtestét. Sok tetoválás helyezkedett el rajta, szinte mindenhol. Sohasem láttam még olyan tökéletes felsőtestet, és az a V vonal... Csak remélni tudtam, hogy nem vette észre, hogy mennyire megbámultam.
- Sajnálom, hogy el kellett raboljalak- mondta, csak úgy félvállról. Mellesleg a hangján éreztem, hogy egy kicsit sem sajnálja.
- Rosszkor voltam, rossz helyen- kortyoltam bele a vizembe.
- Látom, nem nagyon zavar a dolog.
Ha tudnád, mennyire nem zavar, hogy félmeztelenül láthatlak... Jobb szombat éjszakai programot el sem képzelhetnék!
- Jó éjszakát!- mondtam, és elindultam a lépcső felé.
Éreztem, hogy követ. Hirtelen fordultam meg a tengelyem körül, és farkas szemet néztem vele. Az első lépcsőfokon álltam, így majdnem egy magasak voltunk.
- Neked is jó éjt!- súgta. Közel volt hozzám, és ez tetszett. Nagyon is.
A gyomrom összerándult, mikor felemelte a kezét, és kisimított egy tincset az arcomból. Reméltem, hogy elég sötét van ahhoz, hogy ne lássa a pírt az arcomon.
Elhátrált tőlem, majd felment a lépcsőn. Egy szó nélkül.

Kint sütött a nap, mikor felébredtem. Reggel kilencet mutatott az óra. Kikászálódtam az ágyból, és lementem a lépcsőn. A ház népessége a nappaliban ült, és tanácskoztak, ám mikor megláttak, abbamaradt a beszélgetés.
- Jó reggelt!- köszöntem oda nekik zavartan, míg idegesen húzogattam a pólót magamon, hogy minél többet takarjon a combomból. Egy férfiakkal teli házban nem előnyös ilyen alul öltözöttnek lennem, főleg úgy, hogy nem is ismerem őket.
Mikor mindenki visszaköszönt, de még mindig csöndben ültek egymás mellett. Gondoltam, hogy nem az a legalkalmasabb időpont arra, hogy ott legyek. Elindultam a konyha felé, és úgy döntöttem, hogy csinálok magamnak egy kis reggeli omlettet.
Időközben Justin leült mellém, és gondolom azt várta, hogy végezzek. De én lassan szeretek enni, szóval nem is vittem túlzásba a dolgot.
Elkezdett mocorogni mellettem, és egy pillanatra összeér a térdünk, de ő azonnal arrébb húzódott.
- Ha végeztél, elviszlek vásárolni?- szólalt meg hirtelen.
- Miért?- értetlenkedtem.
- Mert itt nincsenek ruháid- mondta ki a nyilvánvalót.
- Otthonról is tudnék hozni.
- Nem mehetsz haza!- mondta egy kis éllel a hangjában.
Inkább nem szóltam semmit. Elmosogattam a tányéromat, majd elindultam a szóba felé, hogy visszavegyem a buliba felvett ruhámat, hiszen csak az volt nekem. Ennyit a higiéniáról...
Éppen a bejárati ajtóhoz mentünk, mikor kopogtattak azon. Justin a kilincsért nyúlt, és kinyitotta. Két egyenruhás állt előttünk.
- Mr. Bieber, le van tartóztatva! Jogában áll hallgatni. Bármi, amit mond, felhasználható Ön ellen a bíróságon. Joga van ügyvédet fogadni, ha nincs pénze ügyvédre, a bíróság kijelöl önnek egyet- mondta az egyik, miközben Justin mögé sétált, és rátette a bilincset.
Ott álltam az előszobában, és láttam ahogy elviszik, de meg sem tudtam mozdulni. Pár perc után, mikor már se híre, se hamva nem volt Justin-nak, bementem a nappaliba.
- Öhm... Szóval... Justin-t elvitték a zsaruk- mondtam, mikor beléptem a többiek közé, akik mind engem néztek.
- Azonnal intézkedem- pattant fel idegesen Jeff, én pedig tök értetlenül álltam a kanapé mellett.
- Hazaviszlek, jó?- jött oda hozzám Ben.
-  De Justin...- kezdtem, de közbevágott.
- Jobb, ha most nem vagy itt. Majd ha elengedik, úgy is megkeres.
- Oké- válaszoltam, és elindultam ma már másodjára a kijárat felé.
Beszálltunk a hatalmas terepjáróba, és elindultunk. Fogalmam sem volt róla, hogy honnan tudja a címünket, de két órányi autózás után eltévedés nélkül parkolt le a házunk előtt. Nem is hittem, hogy egyáltalán járt már-e ezen a környéken... Ráadásul Los Angeles és San Diego két tök különböző hely...
- Köszi a fuvart.
- Nincs mit!- mosolyodott el.
- Gondolom akkor még, majd látjuk egymást- mondtam, és kiszálltam a járműből.
- Viszlát Lucy- intett, majd el is hajtott.
A házba érve, a szüleim köszöntek nekem, és folytatták, amit elkezdtek. Még szerencse, hogy bevették, hogy Ellis-nél voltam, különben most nagy balhé lenne...
Mikor felértem a szobámba, azonnal a fürdőbe mentem, és lezuhanyoztam, majd felvettem egy tiszta ruhát.
Elkezdtem a szokásos vasárnapi dolgaimat. Ez körülbelül annyiból áll, hogy felmegyek a közösségi oldalakra, meg hasonlók. Persze általában szétunom az agyam...
- Lucy!- szólt lentről anya mérgesen. Ajjajj...
- Igen?- kérdeztem, mikor lementem hozzájuk.
- Most hívtak a Los Angeles-i rendőrségtől, hogy még ma ki akarnak hallgatni.- nézett rám apa értetlenül.
- Mit csináltál Los Angeles utcáin?- kezdett faggatni anya. És ekkor beugrott a hirtelen ötlet.
- Ellis-el egy közös sulis projekten dolgozunk, ám itt nem tudtuk megvenni a szükséges hozzátartozó elemeket. A legközelebbi szaküzlet ugyanis ott van, és mi elmentünk, de útközben láttunk egy autóbalesetet, és gondolom, mint szemtanú, vallomást kell tegyek. Vagy mit...- hadartam el azonnal a hazugságot, ami nem mondom, elég hihetően hatott.
- Elvigyelek?- nézett rám apa, anya pedig még mindig csak feldolgozta a tömérdek mennyiségű infót, amit elhadartam.
- Nem kell. Gondolom Ellis-t is behívták, szóval vele megyek- válaszoltam. Ilyenkor örülök, hogy a szüleink egyáltalán nem tartják a kapcsolatot.
Felmentem a szobámba, és felvettem valami elfogadható kinézetű ruhát, és bepakoltam párat a táskámba is, a biztonság kedvéért.
- Szerintem ma is Ellis-éknél alszom- mondtam, mikor már az ajtóban álltam.
- Rendben. Vigyázzatok magatokra- válaszolt anya, de még mindig felfedeztem a hangjában némi kétkedést.

4. Zeusz!

Arra ébredtem, hogy valakinek csörög a telefonja. A csengőhang alapján csak az enyém lehetett, de az Justin-nál volt...
- A szüleid kerestek, de nem vettem fel- adta oda a készüléket Justin, miután kinyitottam a szemem. A bejövő hívások között megtaláltam Ellis nevét is, aki miatt gondolom felébredtem. Azonnal megnyomtam a hívás gombot, és ki is csörgött a vonal. Justin-nak eszében sem volt kimenni a szobából. Gondolom szemmel tart, hogy véletlenül se szóljam el magam.
- Lucy?- szólalt bele a barátnőm.
- Igen.
- Merre voltál? Egész éjszaka kerestelek. Vagy tíz üzenetet hagytam az üzenetrögzítődön.
- Öhh... Elmentem valakivel.
- A szüleid nem értek utol. Azt mondtam nekik, hogy nálam aludtál.
- Köszönöm- fújtam ki a levegőmet.
- Szívesen, de el kell meséld, hogy mi történt.
- Rendben, de légyszi falazz nekem még egy darabig.
- Ugye nincs baj?- érdeklődött Ellis, és ekkor Justin-ra néztem, aki a fejét rázta. Hallotta az egész beszélgetést.
- Nincsen. Minden rendben- válaszoltam barátnőmnek, a lehető legmeggyőzőbben. Ezután elköszöntünk egymástól, majd vissza nyújtottam Justin-nak a készüléket, de ő nem vette el.
- Hívd fel a szüleidet is.
Bólintottam, majd kikerestem a névjegyből apukám számát. Vele még mindig jobban kijövök, mint anyukámmal.
Az előző esetből tanulva, lejjebb halkítottam a hangszórót, hogy még véletlenül se tudja kihallgatni a beszélgetést, úgy mint az előbb.
Apának azt a mesét adtam be, hogy korán reggel átmentem Ellis-hez, mert nem értettem a matematikát, és be is vette a dolgot. Illetve mondtam neki, hogy rengeteg tanulni valónk és dolgozatunk van az utolsó két hétben, így Ellis-éknél leszek pár napig. Jól fogadta a dolgot, és sok sikert kívánt.
Miután végeztem, visszaadtam Justin-nak a telefonom, ő pedig kiment.
Az éjjeliszekrényen lévő órára néztem, ami reggel fél kilencet mutatott. Mivel hosszú volt az éjszaka, és egy szemhunyásnyit sem aludtam akkor, úgy döntöttem, hogy tovább alszom. Úgy sem kellek én itt semmire.

Mikor újra felkeltem, délután lehetett. Kikeltem az ágyból, letusoltam a szobához tartozó fürdőben, majd elindultam le a lépcsőn.
A házban csend uralkodott, de a nappalban fel volt kapcsolva a villany, így sejtettem, hogy lehet ott valaki. Reméltem, hogy nem az egyik általam nem ismert tag.
Felismertem Justin alakját.
- Sokáig aludtál- mondta még mindig háttal nekem.
- Álmos voltam.
- Éhes vagy? Egész nap nem ettél- szólalt meg újra, mikor már leültem mellé.
- Egy kicsit.
Kikísért a konyhába -amit eddig nem tudtam, hogy hol van- és nagylelkűen felajánlotta, hogy csinál nekem egy szendvicset. Örömmel fogadtam el a dolgot, és a konyhapultnál ülve néztem, ahogy ténykedik a helységben. A szendvics finom volt, és laktató.
A délután többi részét tévézéssel töltöttük, ami elég unalmasnak bizonyult, mert bealudt mellettem. Hát igen... Ő sem pihent valami sokat éjszaka.
Elgondolkodtam a dolgon, hogy esetleg most kéne lelépnem, de nem akartam kockáztatni. A telefonom alapján tuti rájönne, hogy ki is vagyok pontosan, és hol lakom.
Zeusz ugatása zökkentett ki a tévéműsor nézéséből. Éppen egy jó kis CSI rész ment benne. Justin felébredt mellettem, és kissé meg volt lepődve.
- Mi az?- néztem rá furán.
- Nem léptél le.
- Úgy is megtalálnál- vontam vállat.- Nálad van a telefonom- folytattam magyarázás képen.
Zeusz-nak azt hiszem eresztenie kellett magán, mert már a kertre nyíló ajtónál volt. Justin felállt mellőlem, majd kiengedte a kutyát, aki azonnal el is szaladt, hogy elvégezze sürgős dolgát.
- Kijössz?- kérdezte Justin.
- Igen- válaszoltam, és feltápászkodtam a kényelmes kanapéról. Jó kis darab.
Ő megállt egy bokor mellett, én pedig lefeküdtem a fűbe. Élvezetes volt nézni az égen ragyogó csillagokat. Persze csak addig a pillanatig, míg felém nem állt a nyáladzó eb, aki elkezdett nyalogatni.
- Zeusz!- próbáltam magamtól eltolni a hatalmas jószágot, de nem ment.
Justin, meg csak jóízűen nevetett a háttérben.
- Köszönöm, hogy segítesz- mondtam neki enyhe szarkazmussal a hangomban.
- Nincs mit!- válaszolt még mindig jókedvűen, majd láttam, hogy felkap egy botot, füttyentett Zeusz-nak, majd eldobta a kis ágat.
Azonnal utána szaladt, én pedig sietősen felültem. Undorodva törölgettem az arcomra tapadó nyálréteget.
Justin még egy darabig játszott a kutyájával, utána pedig vissza mentünk a házba. Azonnal a fürdőszobába mentem, hogy alaposan lemossam az arcomat.
Mire vissza értem a többiek már ott voltak egy-egy hamburgerrel a kezükben. Leültem az utolsó szabad helyre, ami a kanapé legszélén volt, a legkigyúrtabb pasi mellett. Éljen!
Ben szemben ült velem, és megdobott egy becsomagolt hamburgerrel.
- Köszi- mondtam, miután sikeresen elkaptam a kis csomagot.
Elkezdtek beszélgetni, de fogalmam sem volt, hogy mi a téma. Valami üzletről azt hiszem. De itt megállt a tudomány, és inkább az ételnek szenteltem a figyelmemet.
Amikor sikerült megennem az első (és egyben utolsó) hamburgeremet, illedelmesen megköszöntem, majd felálltam és a vendégszoba felé vettem az irányt. Had beszélgessenek az urak...
Lépteket hallottam magam mögött. Megfordultam, és Justin-nal találtam szembe magam.
- Hová mész?- kérdezte gyanakvóan.
- A szobába- mutattam magam mögé.
Bólintott, de láttam, hogy még akar valamit. Vártam, hátha kiböki.
- Szólj, ha valamire szükséged van- mondta zavartan, majd menekülőre vette a dolgot, és elindult a lépcsőn lefelé.
- Szerencsétlen!- hallottam Benjamin hangját, a nappaliból, mikor gondolom visszaért a fogva tartóm.
Megráztam a fejem, és folytattam az utam.
Tudtam, hogy nem szeretne megölni, hiszen akkor már megtette volna, de akkor miért nem enged el?! Tudja, hogy nem szólnék senkinek. Tényleg nem szólnék? Fogalmam sincs, meddig tudom a szüleimet átverni, és Ellis-t sem kellett volna ebbe belekavarjam.
Mikor először kijelentette, hogy magával fog hurcolni mindenhova, azt hittem, hogy egy poros pincében fogok aludni, és nem kapok rendesen inni-enni. Első gondolatra ez lett volna a feltételezése mindenkinek, bár lehet, hogy csak én szoktam sok krimit nézni...
Ehhez képest pedig jobban érzem magam, mint otthon. Ráadásul nem kell majd suliba menjek, ha itt vagyok.
Számtalan kérdés foglalkoztatta az agyamat, aminek hatására teljesen összekuszálódott minden, és megfájdult tőle a fejem. Az ágyon feküdve próbáltam ellazulni, és nem gondolni semmire és senkire.

3. Justin's Boss

Beültem a fekete sportkocsiba, és teljes kényelembe helyeztem magam.
Ő vezetett, de egy pillanatig sem foglalkozott velem. Miért is tette volna?!
A nyugalmat egy telefon csörgése zavarta meg.
- Igen?- szólt bele, meg sem nézve a kijelzőt.
- Merre vagytok?- kérdezte egy számomra ismeretlen hang. Ki volt hangosítva.
- Problémánk adódott...
- Nem tudtátok elintézni a munkát?
- De, csak valaki meglátott minket- vallotta be kínosan.
- Öcsi, mondd, hogy megölted!
- Itt ül mellettem.
- Ne szivass!
- Nem fog köpni. De magammal viszem.
- Mikor érsz ide?
- Két-három óra.
- Siess!- mondta, majd ki is nyomta a készüléket, és már csak az egyenletes pittyegést hallottuk.
- Ugye nem fogsz megölni?- kérdeztem.
- Én nem- válaszolt nem túl biztatóan.
Az út kifejezetten unalmas volt, és nem segített az sem a helyzetemen, hogy ötpercenként kordult meg a gyomrom.
- Éhes vagy?- kérdezte meg a negyedik korgás után a nyilvánvalót.
- Igen.
Bólintott, és lekanyarodott a következő elágazásnál egy McDrive-hoz. Megrendeltük a kajákat, és pár perc múlva meg is kaptuk. Justin kifizette, majd beállt a parkolóban.
- Hány éves vagy?- kérdezte, mikor már eléggé kínossá vált a csend.
- 17.
- És mikor leszel 18?
- Mit érdekel?- kérdeztem vissza.
- Csak kérdeztem- vont vállat.

Körülbelül egy óra múlva a nap elkezdett felkelni, ami az ég alját gyönyörű sárgává varázsolta. Egyszer sem láttam még ilyet, hiszen általában ilyenkor még az ágyat nyomom...
A kocsi hamarosan már házak között kanyargott, a megfelelő cél felé.
- Megérkeztünk- válaszolt az ötödik élesebb kanyar bevétele után. Felhajtott a feljáróra, majd leállította a kocsit.
Egy tégla építésű házat láttam magam előtt, miután kiszálltam a járműből. Volt egy olyan sejtésem, hogy nem egyedül lakja, ezt a hatalmas épületet. Na meg a feljárón állt egy fekete furgon és egy ugyan olyan színű terepjáró.
Mivel már elég világos volt, láttam a házhoz tartozó hátsó kertet, ami nem volt valami nagy, de annál több növény volt benne. Feltételeztem, hogy nem Justin gondozza őket. Mármint nem nézném ki belőle, hogy a szabadidejében azzal foglalatoskodik, hogy kis kapával a kezében szorgoskodik.
Elmosolyodtam ezen a feltételezésen.
- Mi olyan vicces?- kérdezte.
- Semmi- válaszoltam még mindig felfelé görbülő szájjal.
Kinyitotta a hatalmas fa-üveg ajtót, és beléptünk az előtérbe. Egy hosszú folyosón találtam magam, aminek az egyik oldalán egy tükör volt, a másikon pedig egy ajtó, mellette  akasztókkal.
Justin levette a bőrkabátját, felakasztotta, és elindult a folyosó vége felé, ahol a nappali volt. Az első amit észrevettem, az a két óriási sötétbarna kanapé volt. Szemben azzal egy kandalló, fölötte pedig egy hatalmas LCD tévé.
A kanapékon négy férfi foglalt helyet. Az egyiket felismertem. Ben volt az. Viszont a másik hármat még életemben nem láttam.
- Hello- köszönt mindenki mindenkinek, míg én csöndben álltam Justin mögött. De az is csak addig tartott, amíg le nem ült Ben mellé.
- Zeusz?- kérdezte Justin, de mikor kimondta a nevet, a vadállat már ott is volt a lábai előtt.
- Szóval, ő az aki látott titeket?- nézett felém az a férfi, akivel feltételezem Justin beszélt telefonon.
- Igen- adta a rövid választ Justin.
- Én Jeff vagyok. Mondhatjuk, hogy Justin főnöke- mutatkozott be, mire Justin felhorkantott.
- Lucy- bólintottam felé egy aprót.
- Mit fogsz vele csinálni?- kérdezte Jeff Justin felé fordulva.
- Egy biztos: Megölni nem akarom.
- Megmutatom neki a vendégszobát- pattant fel Ben a helyéről, és maga után húzott.- Itt is lenne- nyitott be az emeleten az első ajtón.
- Köszönöm- mondtam halkan.
A szoba közepes méretű volt, és világos.
- Kerítek neked valahonnan valamit, amiben aludni tudsz- mondta Ben, majd magamra hagyott.
Mikor bejött, a kezében pár férfi ruhát tartott.
- Sajnos csak ezek vannak- emelte fel az említett darabokat.
- Köszi- mosolyodtam el halványan.
- Nagy szerencséd van.
- Tessék?- néztem rá értetlenül.
- Hogy Justin jó passzban volt- mondta, majd folytatta, mikor látta az arcomat.- Nem szokott kockáztatni. Ha valaki szemtanú, akkor azt is megöli. Gondolkodás nélkül.
Némán bólintottam, és mikor látta, hogy egyáltalán nincs a listámon a megszólalás pont, kiment a szobából.
Szerencsémre a szobából nyílt egy fürdő, így nem kellett a rémisztő pasikkal találkozni.
Fáradtan dőltem be az idegen ágyba. A "pizsamám" kétszer akkora volt mint én, de jobb, mint a semmi. Hosszú nap volt, és nem nagyon érdekelt, hogy pontosan otthon kéne lennem. Egyedül csak aludni akartam, ami elég hamar sikerült is.

2. You can't go home!

zene: http://www.youtube.com/watch?v=5kHBLkymSPA

Belökött egy kocsiba, ő is beszállt, gyújtást adott a járműnek, és már el is indultunk.
- Hová viszel?- kérdeztem, mikor rájöttem, hogy ő az, aki leszólított a buli fele menet. Nem sűrűn járkálnak fekete Audi r8-asok mindenfelé...
- Minél kevesebbet tudsz, annál jobb neked!- tért ki a válaszadás alól.
Nem mertem megszólalni, hiszen láttam, hogy ideges.
Az arcát kezdtem el fürkészni, amin még mindig kemény vonások ültek. A haja lazán fel volt zselézve. Ha éppen nem láttam volna, hogy megöl valakit, és nem rabol el, akkor még vonzónak is találtam volna... Na nem minthogyha ez a rossz fiús imidzs nem tetszene, de megrémít.
- Mit nézel?- kérdezte nem túl kedvesen, mire azonnal az ablak felé fordítottam a fejemet. Nem akartam, hogy lássa a legördülő könnyeimet.
Sosem voltam valami erős idegzetű ember, és ha bárki hangosabban szól rám, mint általában szoktak, akkor előfordul, hogy inamba száll a bátorság, és kis nyuszivá változom. Most sem történt másképp.
Egy eldugott környéken leállt, és rám parancsolt, hogy szálljak ki én is. Akármennyire nem volt kedvem az egészhez, láttam már, hogy mire képes...
Tudtam, hogy értelmetlen elfutni, hiszen már egyszer megpróbáltam, és nem jött össze.
- Gyere- ragadta meg a kezemet, és már el is indult.
A kulcsaival babrált, majd a lift felé húzott. Beszálltunk, és megnyomta a hatos gombot. A helység igen kicsi volt, ami miatt elég közel álltam hozzá, bár így is megpróbáltam nem a közvetlen közelében lenni.
Mikor jelezte a lift, hogy a megfelelő emeleten vagyunk, újra megfogta a kezemet, és egy ajtó felé húzott.
- Mi a neved?- kérdezte, mikor már a lakás belsejében voltunk.
- Lucy.
- Szóval Lucy... Add a telefonod.
- Miért?
- Csak add már ide!- nyújtotta ki a kezét idegesen. Beletettem a tenyerébe a kis készüléket.
- Itt maradsz, amíg ki nem találok valamit. Megértetted?
- Igen- válaszoltam halkan.
Leültem a kanapéra, és onnan néztem körbe, mikor már kimet a helyiségből. Kifejezetten hasonlított az egész egy agglegény lakására, mintsem egy gyilkoséra.
És abban a pillanatban esett le, hogy tulajdonképpen mekkora sz*rban is vagyok.
Kétségbeesetten fordultam körbe, hogy hátha találok valami olyan eszközt, amivel ki tudnám nyitni az ajtót.
Morgást hallottam magam mögül. Megfordultam, és egy hatalmas fekete német doggal találtam szembe magam. Lassan hátrálni kezdtem, de csak nem hagyta abba a morgást.
- Nyugi- mondtam neki, de még jobban közeledett, majd rám vicsorgott.
- Zeusz! Elég!- szólt rá az elrablóm a vérebre. Az persze azonnal fülét-farkát behúzta, és a gazdája mellé ült.
- Köszönöm- súgtam halkan, még mindig a falhoz lapulva.
- Nincs mit- vont vállat, és visszament oda, ahonnan jött. A kutya ott maradt, és engem nézett. Rémisztő egy jelenség volt.
Kulcscsörgést hallottam, majd belépett a lakásba Ben. Milyen vicces, hogy csak az ő nevét tudom...
- Csak nem félsz?- kérdezte rám nézve, és elnevette magát. Odament Zeusz-hoz, és megpaskolta a hátát.
Figyelmen kívül hagyva a kérdését, leültem a kanapéra, és az átlátszó körömlakkot keztem kapargatni az ujjaimról. Nem találtam jobb elfoglaltságot.
- Megérkeztem!- mondta hangosan Ben, és válaszra várt.
- Jó. Segíts kitalálni, hogy mit csináljunk a csajjal- jött ki újra a nappaliba.
- Öljük meg!- válaszolta Ben halál nyugodtan.
- Nem szólok senkinek. Esküszöm!- szólaltam meg.
- Nem ölhetünk meg mindenkit!
Végre valami pozitív dolog...
- Túl sokat tud!- kelt saját védelmére Ben.
- Benjamin! Megoldjuk!
- Hogyan? Magunkkal hurcoljuk?
- Pontosan!
- Mi?- kérdeztem két oktávval föntebbi hangon, mint az eredeti.
- Csak légy óvatos Justin!- nézett farkasszemet Ben és (mint utóbb kiderült) Justin.- Elindulok hazafelé.
- Vidd magaddal Zeusz-t.
- Nem lehet a csajt?- próbálkozott.
- Felejtsd el!- válaszolt keményen.
Ben szólt Zeusz-nak, aki azonnal oda is ment hozzá, majd elhagyták a lakást.
- Haza mehetek pár cuccomért?- törtem meg a csendet.
- Nem mehetsz haza!- mondta, miközben az orrnyergét masszírozta.
- Miért?
- Mert veszélyes. Nem láthatnak minket együtt.
- Meg se kérdezem- forgattam meg a szemeimet.
- Ne is. Indulnunk kell!
Felszedte a szoba sarkában elhelyezkedő táskát, és körülnézett a szobában. Gondolom, hogy nem-e hagyott ott valamit.

1. I don’t see anything…

Itt is az első rész. Prológust nem teszek, hiszen innen úgy is kiderül minden. :)

Jó olvasást!

zene: http://www.youtube.com/watch?v=O3ulMl8SKN4

Mérgesen csaptam be magam mögött az ajtómat. Hogy miért?! A szüleim folyton azzal jönnek, hogy mindent az én érdekemben tesznek. Ergo, nem engednek el péntek este bulizni. Elegem van! Már 17 éves vagyok. Nem tilthatnak meg nekem semmi olyat, amihez jogom lenne.
Bosszúsan fújtam ki a levegőt, majd öltözni kezdtem. Még szép, hogy kilógok! Semmi kedvem egész este malmozni, és azon gondolkozni, hogy a barátaim éppen milyen jól szórakoznak. Túl sokszor hagytam már ki az ilyesfajta szórakozási lehetőségeket. Nem akarok mindig én lenni az a lány, aki a suli padban csöndben hallgatja, hogy milyen jól szórakoztak a többiek. Részese akarok lenni a dolgoknak!
Halkan ereszkedtem le az ablakom alatt lévő borostyán indákon, miközben áldtam az égieket, hogy egy darabban leértem a földre.
Miután sikerült a ház mellől elosonnom, megigazítottam a halványsárga ruhámat, és egyenletes léptekkel haladtam a buli helyek szolgáló ház felé, ami nem volt túl közel a miénkhez.
- Merre mész?- szólított le valaki, a mellettem lelassító kocsiból.
- Nem a te dolgod- válaszoltam, és ügyeltem arra, hogy ne legyen feltűnő a félelmem.
- Ne legyél harapós. Csak egy kérdés volt- válaszolt, majd az autót felgyorsítva elhajtott.
Szerencsére.
- Szia Lucy- köszönt nekem Ellis, mikor beléptem a házba, majd továbbment.
Nevetve fordultam utána. Kellett egy kis idő, hogy leessen neki a dolog.
- Várjunk csak!- tolatott vissza- Mit keresel itt?- kérdezte.
- Szia, neked is! Ellógtam- vontam vállat.
- Huhh. Te kis rosszkislány!- csípte meg az arcom.
- Oké. Adj valami piát, mert ez nem fog sűrűn előfordulni.
- Ohh máris!- mondta, és a kezembe nyomott egy üveg sört.
- Poharat nem kapok?- fintorodtam el.
- Persze, hogy nem! Ez a való élet Lucy. Csináld, amit én. Vili?
- Értettem.
- Szóval, mi szél fújt erre?- karolta át a vállamat, miközben a tömegbe vezetett.
Elmeséltem neki, hogy megint összevesztem a szüleimmel, ami szinte már meg sem lepi Ellis-t. Mostanában elég sokszor keveredek vitába velük, amit ők annak tudnak be, hogy kamaszodom. Megértette a problémámat, hiszen az ő szülei sem valami engedékenyek.
Nem tudom, hogy pontosan mennyit ihattam, de az elmémet nyomó súlyok kezdtek elszállni, és ahelyett, hogy aggódtam volna, átadtam magam a pillanatnak.
- Hozok valamit magamnak- mondtam Ellis-nek, de láthatóan elsősorban nem velem foglalkozott, hanem a sráccal, aki a szájában turkált.
A kanapéról felállva, az ideiglenesen felállított pult felé vettem az irányt. Rendeltem egy tequila gold-ot, amit a szabályoknak megfelelően fogyasztottam el. De az apró betűst figyelmeztetést már kihagytam...
Elkezdtem szédülni, és úgy éreztem friss levegőre van szükségem. Kitámolyogtam a ház (akarom mondani kastély?!) elé, és megtámasztottam magam a kőkorláton. Hirtelen felindulásból elindultam a kert felé, és leültem a fűbe. Lassan hátradőltem, de abban a percben úgy éreztem, hogy az volt a világ legrosszabb döntése, így felültem.
Hangos veszekedésre lettem figyelmes, ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Feltápászkodtam, és elindultam a hangok/alakok felé.
Láttam, hogy ketten verekednek, és egy harmadik az út szélén áll, és nézi őket. Az egyik dulakodó leszúrta a másikat, aki összeesett, és nem mozdult.
A szám elé kaptam a kezem.
Hihetetlen gyorsasággal tisztult ki a fejem, majd futásnak iramodtam a kastélyhoz tartozó kertben. Nem tehettem mást!
Hallottam magam mögött, hogy valaki utánam szaladt, de nem mertem hátranézni. Tisztában voltam vele, hogy a testnevelés órán lévő futóedzés koránt sem tart olyan fitten, mint ahogy annak kéne.
Elkapta a derekamat, és szembe fordított magával. A könnyeim egymás után folytak végig az arcomon. Féltem.
- Nem láttam semmit- mondtam ki az egyetlen dolgot, ami eszembe jutott.
- Persze, hogy nem- mosolyodott el féloldalasan.
- Hé, Ben! Merre vagy?- kiáltott egy mély férfias hang az éjszaka sötétjében.
- Megyek!- üvöltött vissza az engem tartó férfi, és elindult velem. A felkaromnál húzva fogott, ami eszméletlenül fájt.
- Mondd, hogy nem látott semmit!- nézett rám az, aki az előbb leszúrt valakit. Óvatosan körbenéztem, de a teste már nem volt sehol.
- Pedig de- válaszolt Ben, majd átlökött a másik férfinak.- Csinálj vele, amit akarsz, de bizonyosodj meg róla, hogy nem mond semmit, senkinek.