19. One more good advice

Sziasztok kedveskék! :)

Ez a rész +18as dolgokat tartalmaz, bár nem részletezve!

Új rész 10 hozzászólás után várható.
Jó olvasást!

Az emeleti fürdőszobában álltam, míg ő a szobájában kereste az elsősegély dobozt. Zeusz a folyosó közepén ült, és nézett engem.
- Tényleg nincs erre szükség- mondta mikor megjelent a nyitott ajtóban.
- De. És nem nyitok erről vitát.
Nem válaszolt, csak átadta a kis dobozt.
- Gyere- mondtam neki, mikor már kipakoltam és végeztem az előkészületekkel. Odaállt elém, immáron a pólója nélkül. Jó sok fertőtlenítőt tettem egy gézdarabra, és óvatosan elkezdtem letörölgetni a seb felületét. Iszonyatosan fájhatott neki, de egy mukkot sem szólt. Viszont én tuti ott haltam volna meg a helyében.
- Elég- mondta, miközben megfogta a jobb csuklóm, ami a vágásnál volt. Már elállt a vérzés, és a seb is tiszta volt.
Bólintottam egyet. Megfogtam a mosdó szélén lévő kenőcsöt és nyomtam a kezemre egy kicsit. Nagy figyelemmel kentem be a felületet a bőrén, majd fogtam egy kis gézdarabot és letakartam vele. Utána pedig ragtapaszt vágtam, és leragasztottam a géz négy oldalát.

- Kész!- csaptam össze a kezem, miközben a remekművemet csodáltam.
- Köszönöm- mondta, és felvont szemöldökkel nézte az alkotásom. Hát nem lett valami szép, de elsőre nem sikerülhet minden.
- Szívesen- válaszoltam, majd kislisszoltam mellette a fürdőből, és lementem a konyhába, hogy befejezzem azt amit Justin elkezdett. Vagyis feltakarítani a vértócsát. Aminek már a gondolatától is elkapott a hányinger. Immáron nem először. És már könyékig véres voltam, ami kiborított.
- Majd én azt megcsinálom. Te csak menj aludni- hallottam Justin hangját, ami valahonnan a lépcső aljáról jöhetett. Most az egyszer igazán hálás voltam, hogy megszólalt. Nem úgy, mikor Ben rajtakapott minket... Akkor az volt a legrosszabb dolog, amit tehetett. De nagymamám mindig azt mondta, hogy fölösleges a múlton rágódni. Próbálom megfogadni, de elég nehezen megy.
- Oké. Jó éjt- köszöntem el, miközben a kezemre sem bírtam nézni.
- Egy jó tanács, ha velünk vagy: Szokj hozzá a véres helyzetekhez.
- Köszi a tippet- grimaszoltam egyet, és elindultam a lépcsőn felfelé.- Letusolok- szóltam még le a lépcső tetejéről, de nem tudom, hogy hallotta-e. Mindegy is.
Bementem a fürdőbe, és azonnal lehámoztam magamról a pizsit, ami rajtam volt. Jó forróra állítottam a csapot, és élveztem, ahogy a cseppek végigfolynak a testemen. Végre tisztának éreztem magam. Mikor végeztem, kimásztam a kádból, és megtörölköztem. A pizsamámért nyúltam, hogy visszavegyem, de tiszta kosz és vér lett a külön kis éjszakai kaland miatt. Kellett valami olyan ruha, amit felvehetnék. De nem vittem be magammal semmit. Magam köré tekertem a törölközőt, és elindultam. Justin szobája felé. Láttam, hogy bent még ég a villany, így reméltem nem zavarok. Kifújtam a bent tartott levegőt, és bekopogtam az ajtón.
- Igen?- kérdezte bentről, de nem nyitott ajtót.
- Piszkos lett a pizsim. Esetleg tudnál adni valami túlméretezett pólót?
- Egy perc- mondta, még mindig a csukott ajtón keresztül.
- Hát jó- motyogtam magamnak, miközben az ajtófélfának támaszkodtam. Hamarosan hajnalodott, de még semmit sem aludtam az éjszaka. És tudtam, hogy reggel anyáék fel fognak hívni, hogy megkérdezzék milyen a tábor. Amiben láthatóan nem vagyok ott.
Lehet jobb lett volna, ha elvonszolom magam oda, ahelyett, hogy véres padlókat és embereket nézzek. Ellis is rohadt mérges lehet, hogy nem vagyok ott. Bármennyire is azt mutatja, hogy nem zavarja, ismerem már jó pár éve...
- Itt...- kezdte Justin, miközben kinyitotta az ajtót, de be is fejezte amint meglátott. Aztán jól végigmért.
- Köszi- mosolyogtam rá halványan, majd a szobám felé vettem az irányt, nem is törődve azzal, hogy lyukat égettek a szemei a hátamban. Behajtottam magam mögött az ajtót, és gyorsan felkaptam egy bugyit, majd felvettem a hatalmas pólót.
Amint az ablakra néztem, elillant az összes fáradság amit eddig éreztem, és a félelem vette át a helyét. Felsóhajtottam, majd az ajtóhoz sétálva kinyitottam azt. Justin ott állt a folyosó másik oldalán félmeztelenül és a fejét félredöntve nézett rám.
- Aludhatok veled?- kérdeztem olyan halkan ahogy csak tudtam, miközben a hajamba túrtam. Ciki volt, de annyira féltem.
- Igen- válaszolta, miután egy nagyot nyelt.
Zeusz a szoba ajtaja mellett helyezkedett el, mi pedig bementünk. Justin becsukta az ajtót, és lekapcsolta a lámpát, miután elhelyezkedtem az ágyon ülve.
- Még egy jó tanács: Máskor csukd be magad után az ajtót- szólalt meg a sötétben immár mellettem.
- Mi?- kérdeztem értetlenül, felé fordulva. De nem fogtam fel, hogy milyen közel is van, így az ajkaink találkoztak.
Pár másodpercig farkasszemet néztünk egymással a vak sötétben, majd egy meggondolatlan ötlettől vezérelve megtettem az első lépést. A kezemet a vállára tettem, majd a hajába vezettem a tenyerem és vártam.
Onnantól nem kellett noszogatni, azonnal az ajkaimra tapadt, és közben vízszintesbe fektetett az ágyán.
- Ezt nem lenne szabad- súgta két levegővétel között a nyakamnak fölöttem támaszkodva. Csak a dús hajának egy részét éreztem az arcomon.
- Mióta érdekel téged az, hogy mit szabad, és mit nem?- kérdeztem. Teljesen úgy éreztem magam, mintha fordított lenne a helyzet közöttünk. Én a galád, ő meg a jó. Ez a fordított univerzum teljesen nevetséges lenne.

- Igazad van- mondta pár másodpercnyi légzésszünet után, majd újra az ajkamra tapadt. Nem mintha bántam volna.
- Nem fáj?- kérdeztem, mikor véletlenül megérintettem a vágást védő kötést, és elszakadtunk egymástól.
- Nem.
- Biztos?
- Lucy, jól vagyok!
- Oké- motyogtam, majd lehúztam magamhoz a nyakánál fogva, és folytattuk ott, ahol abbahagytuk.
Lassan elindult a keze a pólón keresztül a csípőmön lefele. Automatikusan feljebb toltam magam, és a vállába kapaszkodtam, mire ő még közelebb húzott magához. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy éreztem minden porcikáját. Aztán elengedett és a térdhajlatomnál fogva felhúzta a lábam. És egyre haladt feljebb a combomig, majd már a póló szélénél cirógatta a bőröm, amitől teljesen libabőrös lettem. És ami meglepett, hogy ennél is feljebb indult a keze. A fehérneműm széléig, miközben a nyakamat csókolgatta. És annyira elragadott a hév, hogy már alatta is volt a keze. Úgy, hogy észre se vettem egy pillanatig, hogy mit csinál.
- Justin- nyögtem fel, és még szorosabban markoltam a vállát.
- Hm?
- Állj!- súgtam határozatlanul, és megfogtam a kezét, ami a bugyim alatt volt.
- Nyugi, tudom mit csinálok- súgta vissza.
- De én nem...
- Csak lazíts- mondta és egy puszit nyomott a nyakamra.
- Könnyű azt mondani- morogtam a kezei között, de mikor folytatta azt, amit elkezdett, már nem is foglalkoztam a kis vitánkkal.
Életemben először teljesen kielégülve pihentem Justin mellett, aki szemben feküdt velem az ágyon. A keze a derekamon pihent, míg én a nyakán lévő tetoválásán futtattam végig a kezem újra és újra.
- Őrült vagy- mondtam neki a hosszú csend után.
- Csak szeretek örömöt okozni másoknak.
- Persze. Ezt pont neked kéne elhinnem, aki ma egy kést vágott valakibe.
- Aludjunk, mindjárt világosodik- tért ki a válaszadás alól, és hanyat feküdt az ágyon, magára húzva engem. A csupasz felsőtestén pihentem, ami jobb volt bármilyen párnánál. De persze vigyáztam a sebre, nehogy ráfeküdjek, vagy ilyesmi.
Jól betakartam magunkat, mert ahogy lenyugodtak a kedélyek, elkezdtem fázni. A nyakamig húztam a takarót, és lehunytam a szemem.
- Jó éjt!- mondta Justin, és egy puszit nyomott a hajamba.
- Jó éjt!- ismételtem meg őt, és a forró bőrére tapadva már valahol máshol jártam.

Arra ébredtem, hogy a telefonom őrületesen hangosan csörög, valahol a másik szobában.
- Ne menj!- morogta Justin mellettem.
- Muszáj felvennem- sóhajtottam, majd kibújtam mellőle. Az első, amit észrevettem, hogy szétfagyok, a másik pedig az volt, hogy kint dúlt a vihar. Mikor megnéztem az órát, az még csak reggel hét órát mutatott.
- Szia anya-vettem fel a telefont, miután megköszörültem a torkom.
- Szia. Milyen a tábor?- kezdte mindenféle bevezetés nélkül.
- Remek!- válaszoltam túlságosan is feldobottan.
Az a tegnap éjszaka... Hát mondhatni elég különleges volt. Azok az ajkak... Meg az amit a kezével csinált. Minden pasi ezt és így csinálhatja?!
- Itt vagy?- érdeklődött anya.
Kicsit elkalandoztam. Talán mondott valamit?
- Igen anya.
- Szóval. A nővéred is eljön az egyetemről. Szombaton jössz haza, Olivia pedig vasárnap reggel. Itthon ebédelünk, este pedig elmegyünk a kedvenc éttermébe.
- Oké- mondtam, bár tudtam, hogy ez csak tájékoztatás, és nem megbeszélés.
- Hétfőn meg elmennénk a tenisz klubba, és ott tölthetnénk a nap egy részét.
- Oké emailben küld el beosztást, hogy ne felejtsem el- forgattam meg a szemeimet.
- Hogy én erre miért nem gondoltam?
- Nem tudom anya, de mennem kell. Majd beszélünk. Szia.
- Szia kislányom!- mondta, és le is tette a telefont.
- Bajos szülők?- kérdezte Justin a hátam mögül.
- Bajos anya. Imádom, hogy ő tervezi a naptáram.- válaszoltam, miközben keresztbe tettem a kezem a mellem előtt.
- Kérsz valamit?- fordult felém a konyhába menet.
- Nem köszi. Szerintem vissza megyek aludni. Jössz?
- Muszáj elrendeznem Zeuszt, de majd csatlakozom- mondta, miközben a hűtőt nyitotta ki.
Iszonyatos gyorsasággal bújtam vissza a takaró alá, miután behúztam a sötétítő függönyt, de addigra már teljesen kihűlt az ágy. Jól bebugyoláltam magam a takaróval, és próbáltam visszaaludni. Nem nagyon sikerült, pedig iszonyatosa álmos voltam. Éppen félálomban lehettem, mikor azt éreztem, hogy egy forró test tapad a hátamhoz. Máris jobban éreztem magam. Jól hozzá lapultam, és már aludtam is az igazak álmát.
- Lucy. Indulni kéne- noszogatott Justin, aki még mindig mögöttem feküdt.
- Mennyi az idő?
- Fél kettő.
- Rendben- mondtam egy sóhajtás kíséretében, majd felültem az ágyban.- Felöltözöm és mehetünk.
- Oké.

18. Blood

Hali drágák! 

Itt is az új rész már megint késve. Rövid lett, de nem szerettem volna, ha tovább szenvedtek. :D

10 hozzászólás és jön a következő. /Remélhetőleg az hamarabb.../

Azonnal kikászálódtam az ágyból és elindultam a szemben lévő szoba felé. Justin nem zárta be teljesen az ajtót, de azért kopogtattam rajta.
- Igen?- kérdezte bentről. Hallatszott, hogy már félálomban van.
- Valaki van kint- mutogattam magam mögé, és próbáltam nem a felsőtestét bámulni, miközben felült az ágyban. A homályos fény ellenére is tökéletesen látszódtak a kidolgozott izmai.
- Megnézem- mondta ásítva, és elindult az ideiglenes szobám ablakához.
Egy ideig kémlelte az utat, majd hirtelen húzta el a fejét az ablaktól. Megint bevilágítottak.
- A picsába!- szitkozódott Justin, majd a mellettem lévő szekrényhez lépett, és leguggolt. Nem tudom mit matatott az aljánál.
Később persze megértettem, mikor egy hideg fémtárgy landolt a tenyeremben.
- Én nem...- kezdtem el, de nem várta meg míg befejezem. Teljesen kiment a vér az arcomból. Ezt nem képzelheti komolyan!
- Lucy, figyelj rám alaposan!- kezdte, mire csak bólintottam egy aprót teljesen lesokkolva.- Nem kell használnod, de jobb ha nálad van.
- Justin...
- Kérlek! Megnyugtatna!- mondta, miközben Zeusz morogni kezdett mögöttünk.
- Rendben- egyeztem bele, és óvatosan megpróbáltam a zsebembe tenni, mire Justin azonnal ellenkezni kezdett.
- Inkább megmutatom, hogy kell használni. A végén még magadat sérted meg.
Óvatosan mögém lépett, és helyesen a tenyerembe helyezte a tárgyat.
- Mindig legyen a kezedben. Ha megvan a célpont akkor csak húzd meg a ravaszt- súgta halkan a fülembe, miközben az ajkai súrolták a fülemet.
- Mi van ha nem merem megtenni?- kezdtem pánikolni, miközben felé fordultam. Abban a pillanatban az számított a legkevésbé, hogy csak tíz centire voltam a testétől. Az pedig kiakasztott, hogy egy pisztoly helyezkedett el közöttünk.
- Reméljük nem lesz szükséged rá- vont vállat zavartan. Gondolom még sosem kellett egy olyan lánnyal bajlódnia, aki azt sem tudja mi fán terem a fegyveres testi sértés.
- Félek- súgtam alig hallhatóan.
- Nem kell. Ahogy láttam egyedül van, maximum ketten lehetnek. A hátsó ajtón Zeusszal kimehetsz, míg lefoglalom őket. Csak fuss egyenesen előre, Zeusz tudja a kivezető utat az erdőből.
Most komolyan egy kutyára bízta az életem?
- Mi lesz veled?- kérdeztem még inkább elfehéredve.
- Tudok magamra vigyázni- válaszolta, miközben egy féloldalas mosollyal ajándékozott meg.- Indulnotok kell! Majd hívlak!
Meg sem várva a reakciómat, a szabad kezemnél fogva vezetett le a lépcsőn, egészen az eddig nem látott hátsó ajtóig. Egyáltalán egy weekend házra minek hátsó ajtó?!
Halkan kinyitotta azt, és megbizonyosodott róla, hogy senki sincs kint előtte.
- Vigyázz Lucyra!- hajolt le Zeuszhoz, aki egyet vakkantott, ezzel jelezve, hogy megértette mit mondott a gazdája.
- Te meg magadra!- mondtam, és hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem. Nem tudom mi ütött belém, de muszáj voltam megtenni.
Nem is vártam meg a reakcióját, csak elengedtem, és futottam előre Zeusz után, aki már jóval előbb járt.
- Zeusz!- szólítottam magamhoz, mikor nem is olyan messze a háztól megálltam pihenni egy fa mellett. Egyszerűen kifogytam a levegőből, és amúgy sem mertem Justint egyedül otthagyni. Na nem mintha nem tudna magára vigyázni... Zeusz hamarosan megjelent mellettem, és megnyalta a kezem. Viszonzás képen leguggoltam mellé, és elkezdtem simogatni a puha, de rövid szőrét.
Szerencsére nem hallottam se lövéseket, se semmi arra utaló jelet, hogy keresnek engem. Ez egy kissé megnyugtatott, de még mindig nem tudtam semmit Justinról. Azt mondta, hogy majd felhív, de már lassan fél óra is eltelt, és semmi információt nem tudtam róla. Már azon voltam, hogy idegességemben, a velem szemben lévő fa ágait számolgattam. Tudom beteges, de nem tudtam mást csinálni. De szerencsém, hogy ott volt mellettem Zeusz, mert biztos átfagytam volna, ha nem melegít. Hiszen a hegyekben még éjjel is hideg van. Már csak abban reménykedtem, hogy nem fáztam meg.
Aztán mikor már negyedjére kezdtem volna újraszámolni az ágakat, megrezzent a telefon a zsebemben. Megkönnyebbülve fújtam ki az eddig bent tartott levegőt, mikor megláttam a nevet a kijelzőn.
- Merre vagy?- kezdett bele azonnal Justin köszönés nélkül.
- Az erdőben. Nem messze a háztól.
- Miért nem csináltad azt, amit mondtam?- kérdezte mérgesen.
- Mert nem akartam eltévedni- mondtam durcásan.
- Visszatalálsz?- kérdezte miután egy nagyot fújtatott.
- Valószínűleg.
Válaszadás nélkül bontotta a vonalat, nekem meg kedvem lett volna képen törölni. Már ha ez lehetséges lett volna telefonon keresztül.
Fölálltam a guggolásból, és Zeusz is felegyenesedett.
- Ideje hazamenni a dilis gazdádhoz- mondtam neki, majd megsimogattam a buksiját, és már indultunk is vissza a házhoz.
Zeusz egész végig mellettem ment, ami azért tőle elég furcsa volt. Bár úgy éreztem, hogy a vele való kapcsolatom jobban fejlődik, mint ahogy a gazdájával. Tanulhatna valamit Justin a kutyájától...
Még mielőtt kiértem volna a kisebb fedetlen térre azért körbenéztem. Nem akartam semmilyen meglepetésnek a részese lenni. Mikor megbizonyosodtam, hogy egy árva lélek sincs a ház körül, odafutottam a hátsó ajtóhoz, majd finom és nőies kecsességgel berontottam mellettem Zeusszal.
Az első amit észrevettem, az egy hatalmas vértócsa volt az előszoba közepén. Ijedten néztem körbe, míg meg nem találtam a szememmel Justint, aki éppen a mosogatónál ténykedett.
- Jól vagy?- kérdeztem, és a szemeim az övéit keresték.
- Miért ne lennék?- kérdezett vissza, miközben egy nedves ronggyal közeledett felém.
- Hát például azért, mert éppen egy vértócsát akarsz eltakarítani a padlóról.
- Nem az én vérem- zárta rövidre a témát, de én nem hagytam annyiban.
- Mit csináltál?- kérdeztem összehúzott szemöldökkel. Tudom, hogy általában ilyenkor elég viccesen nézek ki, de ez a pillanat megérdemelt egy ilyen nézést.
- Jó helyre dobtam a kenyérvágó kést- vont vállat, miközben már le is guggolt, hogy feltakarítsa a vörös foltot.
- De ugye nem ölted meg?
- Nem. De megérdemelte, amit kapott.
- Mit csinált?- kérdetem, de éreztem, hogy minden vér kifut az arcomból.
- Tönkretette a pólómat.
Addig észre sem vettem, hogy az is úszik a vérben, és egy lyuk volt rajta.
- Ugye nem?- kérdeztem, miközben közelebb mentem hozzá, és óvatosan felemeltem azt. Már a kezem is vörös volt, de addigra már el is felejtettem, mire megpillantottam a felsőtestét. Kivételesen nem azért szállt el az undor, mert a szokásos "milyen jó felsőteste van" dolog jött rám, hanem azért mert egy szúrt seb volt az bal oldalán.
- Nem fáj- mondta nyugtatás képen, pár perc hatásszünet után, de nem vettem be.
- Ne játszd itt nekem a szuperhőst- csattantam fel.- Merre van az elsősegélydoboz?
- Nem hősködök- válaszolt durcásan.
- Ki kell tisztítani, ha nem mész kórházba.
- Az orvos kizárva- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Akkor segíthetnél egy kicsit, először is azzal, hogy megmondod hol van kötszer meg fertőtlenítő. Azt majd később feltakarítom- hadartam meggondolatlanul a vértócsára nézve.
- A fürdőbe vannak a cuccok- nyögött fel lemondásában.

17. Jack

Sziasztok! :)
Bocsánat hogy nem hoztam hamarabb.
De már (sajnos) itthon vagyok egy ideje, szóval remélem több időm lesz.
Erről a részről annyit, hogy késő esténként írtam, szóval bocsánat az esetleges hibákért! :/

- Elfogyott- jelentette ki a nyitott hűtővel szemben állva.
- Ne már!
- Megittuk az összeset- mondta, mikor becsukta a tévén kívüli egyetlen fényt adó tárgy ajtaját.- Megnézem, hogy van-e valami lent a játékszobában.
- Oké. Addig beteszek egy másik filmet.
Alig egy perc múlva két teljesen teli üveggel a kezében tért vissza.
- Mik ezek?- tudakoltam.
- Két fajta whiskey. Nincs sok különbség közöttük, de részegen úgysem érzi az ember. Szóval a jobbikkal kezdjük- emelte fel a Jack Daniels névvel ellátottat.
- Jól hangzik.
- És milyen filmet választottál?- kérdezte, miközben a konyhába ment poharakért.
- Még semmit. Te mit akarsz nézni?
- Mondjuk valami vígjátékot. Balra vannak- irányított oda.
Aztán sorolni kezdtem neki a címeket, míg végül ki nem választott egyet, amit természetesen nem ismertem.
Betettem a lejátszóba és vártam a csodát, amíg ő a konyhában ténykedett.
- Kezdődik!- szóltam neki, de a szememet a képernyőn tartottam.
- Látom- súgta közvetlenül mögülem.
- Szokásod ijsztegetni másokat?
- Igen, ez az egyik kedvenc hobbim- nevette el magát, de tudtam, hogy komolyan gondolja. Hiszen már párszor megtette velem, még ha nem is direkt.
- Szóval mit mondott Ben a telefonba?
- A szokásos dolgot.
- És mi az?- érdeklődtem tovább.
- Hogy levágja a tökeimet, ha bántalak stb.
- Kedves.
- Ugye tudod, hogy kedvel téged?- kérdezte, miután a kezembe nyomta a teli poharat.
- Igen. Jó barátok vagyunk.
- Úgy értem, beléd van esve.
- Lehetetlen.
- Na jó. Nem fogok veled vitatkozni- emelte fel a szabad kezét megadóan, majd belekortyolt a tömény italba.
- Jó?- kérdeztem az italra gondolva.
- Lehet neked kicsit erős.
Bólintottam egyet, majd beledugtam a nyelvem a pohárba.
Justin érdeklődve figyelte, hogy mi a francot csinálok, de nem csináltam belőle nagy dolgot.
- Na?- kérdezte miközben meggyújtotta a cigijét.
- Egész tűrhető- válaszoltam, majd most már ténylegesen beleittam.
- Otthon nem szoktál inni?
- Nem. Csak szülinapokkor meg hasonló eseményeken egy korty pezsgőt.
- Ennyi?
- Ennyi.
- Akkor ebben a pár hétben többet fogsz inni, mint eddig valaha.
- Te mikor kezdted?
- Talán 16 vagy 17 éves lehettem- szívott egy nagyot a cigiből.- Jeff addig nem nagyon engedett meg nekünk semmit Bennel. Annyira nem akarta, hogy belekerüljünk a "családi" bizniszbe, hogy a volt feleségével meg a lányával egy külön házban laktunk.
- Jeffnek van egy lánya is?- kerekedtek ki a szemeim.
- Igen, 25 éves. De nem nagyon fogadja el azt, amit csinálunk.
- Máris kedvelem!
- 20-án át fog jönni, mert Ben szülinapját ünnepeljük majd- mondta, mintha meg sem hallotta volna a gúnyolódásom.
- Szuper!
- Ja. Csak addig venni is kéne neki valamit- húzta el a száját Justin.

- Nem lehet olyan nehéz ajándékot találni...
- Dehogynem!
- Vegyél neki késkészletet, vagy pisztolyt, vagy gránátot, vagy bombát, vagy bármi illegális dolgot.
- Ugye tudod, hogy ezeknek a fele legális?- kérdezte, miközben féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Na ja... Ha van papírod hozzá, meg ellenőrzött egy dilidoki- forgattam meg a szemeimet.
- Nálunk ez kimaradt- vont vállat.
- Szóval illegálisan tartotok körülbelül száz fegyvert?- szökött magasabbra a hangom.
Miért is lepődtem meg?!
- Jóval több, mint száz darab van a tulajdonunkban- vakargatta meg kissé borostás állát.
- Nem tartottak még házkutatást nálatok? És hogy ússzátok meg mindig a börtönt?- csodálkoztam el.
- Nos, ha elmondanám, meg kéne öljelek- kacsintott egyet, majd kifújt egy nagy adag cigifüstöt.
Valami elképesztően jó illata volt a szájából kiáramló fehér gomolyagnak. Kissé szegfűszeges, de mégis édeskés. Szinte már az egész nappalit belepte ez a csodálatos illat, ami persze nem az egészséges dolgok közé tartozik.
Csendben néztük tovább a filmet, amin néha-néha felnevettem. Elég hülyén éreztem magam miatta, mert Justin egyszer sem hallatta a hangját. Vagyis az egyik ilyen vicces résznél a szokásos nevetésemet hallattam, mikor egy elvétett pillantást vetettem felé. Ő engem nézett, és mosolygott. Vagy azért mert élvezte a filmet, vagy csak szimplán kinevetett.
A film végeztével már el is fogyott a Jack, és éreztem is a hatását. Persze ez abban nyilvánult meg, hogy többet nevettem a kelleténél. Justin vagy a negyedik cigijét tette a szájába, és éppen az öngyújtót kereste, mikor elkezdtem csuklani. Persze ezen azonnal elkezdett nevetni.
- Kérsz egy pohár vizet?- kérdezte úgy hogy a fehér gyilkológépet ki sem vette a szájából.
- Majd elintézem- álltam föl a kanapéról és elindultam a konyhába.- Amúgy ott van az öngyújtó- mutattam két párna közé.

Két óra és még két üveg whiskey (találtunk még egyet a pincében) után egész önfeledt volt a hangulatunk. Igaz, a bulit a világításban szegénykés alagsorban folytattuk, de ez igazán nem szegte a kedvünket.
- Szóval még sosem cigiztél?- kérdezte Justin, miközben megvillantotta tökéletesen fehér fogait. Ő az egyik hatalmas fekete bőr fotelben ült, én pedig a biliárdasztalról lógattam a lábaimat. Fő a kényelem.
- Soha.
Szájába vett egy cigarettát, meggyújtotta, majd felállt, és elém sétált.
A két lábam között állt meg. Túl közel volt hozzám, és ez tetszett. A csupasz combjaim hozzáértek a szürke mintás pólójához a csípőjénél. Beleszívott egyet a mérgező szálba, miközben a szemkontaktus nem szakadt meg közöttünk. Aztán hirtelen minden fehér füst lett közöttünk és körülöttünk, ahogy kifújta a letüdőzött "levegőt". Még közelről is jó volt az illata. És most már éreztem Justin férfias kölnijét és a whiskeyt is ezzel a szegfűszeges dohánnyal keveredni. Bódító volt az összhatás.
- Próbáld ki- súgta, és bedugta a számba a füstölgő cigit.
Beszívtam, és abban a pillanatban el is kezdtem köhécselni.
- Na igen. Lehet, hogy nem a legerősebbel kéne kezdeni- mondta egy féloldalas mosoly kíséretében.
Még egyszer megpróbáltam, és már nem késztetett köhögésre a dolog. Éreztem, ahogy a torkomon leáramlik az a bizonyos szegfűszeg szerű füst. Kicsit erősnek éreztem még de azonkívül isteni volt!
- Ez jó- mondtam, és újra beleszívtam.
- Oké, ez a szál a tied lehet!- nevetett fel, majd visszasétált és meggyújtott magának is egyet.
Hirtelen olyan hűvösnek éreztem a levegőt, ahogy elment előlem. Hiányzott, hogy ha nem is ténylegesen, de megérintsem. És az az illat, ami belőle áradt, valami hihetetlen volt. Azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy még a bugyi is leesett rólam. Na jó, azért az talán kicsit túlzás lenne. De hát mindenki sejtheti, hogy milyen lehet. Még akkor is, ha sokaknak nem jön be ez a bűnöző imidzs. Mondjuk be kell vallani, ez eléggé felkapott dolog mostanában. Hiszen az iskolában is úgy öltöznek a fiúk, mintha egy bandába tartoznának. Bár általában ez náluk csak látszat, és még attól is félnek, ha levágja a hajukat a fodrász.
Justin odament az egyik polchoz, és életre keltette a rádiót, én pedig még mindig a cigi ismeretlen, ám de finom összetételét ízlelgettem.
- Játszottál már?- bökött a biliárdasztal felé.
- Igen. De van még mit tanulnom- húztam el a számat, és visszagondoltam arra az esetre, mikor Dominicot majdnem felnyársaltam a dákóval. Szerencsére semmilyen fontos, és az elkövetett tárggyal azonos nevű testrészét sem érte nagyobb baj. Csak egy kicsit bicegett az incidens után.
- Gyere- nyújtotta felém a kezét, majd lehúzott az asztalról.
- Most akarsz játszani?- kérdeztem értetlenül. Még a saját lábaimon sem tudok megállni. Nem hogy egy (vagyis hat) lyukba golyókat ütögetni.
- Bizony- mondta eltökélten, és a kezébe vett egy kisebb és egy nagyobb dákót, miközben a cigi a szájából lógott.
- Előre szólok, hogy nagyon béna vagyok!- fogadtam el a felém nyújtott kisebbik darabot. És beleszívtam a saját cigimbe. Igen, életem első saját rákkeltő cigije!
- Ismered a szabályokat?- érdeklődött, miközben a háromszög formába rendezgette a súlyos golyókat.
- Igen.
- Kezdj- mondta, miután levette a formát és megpörgette a középső fekete golyót.
A cigit a számba helyeztem, és a dákóval próbáltam a fehér golyóra összpontosítani. Elég gengszter kinézetem lehetett. Se.
Nagy meglepetésemre sikerült eltalálnom, viszont egy sem gurult le a lyukakba. És Justin következett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem néztem meg a lökhárítóját, de ki hibáztathat érte? Hiszen előttem hajolgat a zöld filces asztalra. Meg sem lepődtem azon, hogy kapásból kettő is bement neki.
- Enyém a csíkos- mondta nagy vigyorral az arcán, és hátrébb lépett.
Lőttem, de megint semmi sikerem nem volt. Sőt még el sem találtam a teli golyókat. Szóval egy körből ki is kimaradok. Tiszta volt már a játék kezdete előtt is, hogy nem arányosak az ellenfelek.
- Na jó!- mondta Bieber összehúzott szemekkel, és felém indult, miután elnyomta a cigijét az enyém mellett.
- Mi az?
- Megtanítalak játszani- morogta és mögém lépett.
Nem szóltam semmit a meglepettségtől. Teljesen nekem simult, majd a hátamnál fogva lenyomott, hogy az asztallal körülbelül egy szintben legyek. A hátsófelem teljesen neki nyomódott, de úgy látszik őt ez egy kicsit sem zavarta. A kellemes illata megint teljesen elkábított. Hogy lehet valakinek ilyen tesztoszteron növelő kinézete és illata?!
- A kezeidet tartsd így- rendezgette az ujjaimat, miközben én lefagyva álltam előtte. Nem sokszor történt meg velem, hogy egy "enyhén" jól kinéző srác tapad a hátamra...
- Oké- súgtam halkan.
- Persze az egyszerűbb lenne, ha te is balkezes lennél.
Még egy darabig elfoglalta magát azzal, hogy hogyan álljak be, és miként üssek. Szerencsére ez idő alatt visszaállt a rendes légzési sebességem, és tudtam arra is koncentrálni, amit mondott.
- Most- súgta rekedtesen a fülembe, én meg tettem amit mond. És csodák csodájára sikerült beütnöm az első golyómat.
- Ügyes!- mondta, majd eltávolodott tőlem, de a bal keze még mindig a derekamon pihent.
Miután megittuk a megmaradt két üveg whiskeyt is, már alig bírtunk játszani, én meg szinte elnevettem magam mindenen. Főleg ahogyan az asztalra hajolva kilátszott Justin formás popsija. Na persze Justint is rajtakaptam néha, hogy lengeti a szemeit rajtam. De igazság szerint nem zavart. Talán kicsit örültem neki, hogy van mit néznie rajtam. Na szóval értitek... Egy kicsit nőtt az önbizalmam, vagy hogy szokás mondani.
De sajnálatomra nem közeledett jobban. Pedig elviseltem volna egy lopott csókot vagy bármit. Miért nem egyszerű vele a dolog?! Néha úgy érzem közeledik, aztán meg mintha teljesen idegen lenne. Ami mondjuk részben igaz is...
Talán az alkohol beszélt belőlem, mikor megdicsértem, hogy milyen izmos, és hogy milyen jól áll neki ha mosolyog. Nagyon reméltem, hogy másnap nem hozza föl a témát, vagy esetleg nem is emlékszik rá. A második opció igen jól hangzott, de tapasztaltabb vedelő, mint én. Szóval kevesebb esélyt láttam arra, hogy elfelejti a dolgokat, amiket mondtam.
Olyan hajnali fél kettő fele térhettünk nyugovóra. Szinte azonnal el is aludtam volna, de aztán észrevettem valami furcsát. A falra kivetült a függöny mintája, amit egy mozgásban lévő zseblámpa okozott.
Valaki volt kint az erdőben.

16. Dinner

Sziasztok! :)

Következő rész SOK (15) hozzászólás után! 

Ez elég rövid rész lett, de gondoltam kaptok egy kis szösszenetet, mert nem biztos, hogy kint is tudok írni. Remélem azért lesz egy kis időm ott is, mert különben egy hónapig nem lesz új! :$

- Farkas éhes vagyok!- mondata, miután egy hatalmasat kordult a gyomra.
- Most, hogy mondod...
- Melyik pizzát kéred?- kérdezte, már a konyhapultnál állva.
- A sonkásat- válaszoltam, miközben elindultam felé.
Leültem a konyhaasztalhoz, és azt figyeltem, hogy Justin mit alkot. Igazából nem volt nehéz dolga, hiszen csak ki kellett bontani a dobozt, betenni a sütőbe a tésztát, és 15 perc múlva kivenni azt. Nem kell valami nagy főzőmesternek lenni ehhez a dologhoz.
Tányérokat és evőeszközöket vett elő, majd letette elém a kést és a villát.
Komolyan azt hiszi, hogy ennyire úrilány vagyok?!
- Van ketchup?- kérdeztem, mikor éppen a sütőt nyitotta ki, hogy megnézze hogyan áll a kaja.
- Talán a hűtőben. És ha már ott vagy, kivehetnél nekem egy üveg sört is.
- Oké- mondtam, miközben feltápászkodtam az asztaltól.
Nem volt valami sok élelmiszer a hűtőben. Elsősorban csak azok, amiket hoztunk, meg pár hosszabb ideig eltartható dolog.
Kivettem a szükséges cuccokat, majd lepakoltam őket az asztalra.
- Te is iszol?- kérdezte, mikor felém fordult és a sörnyitót nyújtotta nekem. Gondolom meglátta, hogy két üveg van elöl.
- Úgy néz ki.
Meg kell hagyni, elég gázos a beszélgetéseink menete -még mindig-, szóval muszáj egy kis piával oldani a feszültséget. Aztán majd meglátjuk, hogy mennyire jön össze.
- Készen is van!- jelentette ki és összecsapta a tenyereit. Elnegyedelte az enyémet, majd a sajátját is.
- Köszi- mondtam neki, mikor elém tolta a sajátomat.
- Nincs mit. Jó étvágyat!
- Neked is!
Elkezdtem a szokásos rituálémat, ami abból állt, hogy telenyomtam ketchuppel a pizzát. Nélküle is megeszem, de általában így szoktam enni. Justin érdeklődve figyelte a dolgot.
- Mindig ennyit teszel rá?- érdeklődött.
- Nem, de most megkívántam- válaszoltam, majd beleharaptam az ételbe. Mennyei volt!
Csendben ettünk tovább. A harmadik szelet elején járhattam, mikor Justin már befejezte az evést. Nem siettettem magam, ő pedig ugyan úgy szemben ült a sörrel a kezében, és figyelt. Aztán elkezdett kuncogni.
- Mi az?- kérdeztem értetlenül.
Átnyúlt az asztal felett, és óvatosan végighúzta a mutatóujját az orrom hegyén. Ahogy hozzám ért, a szívem azonnal gyorsabban kezdett el verni.
Az ujját még előttem tartotta, én meg egy hirtelen ötlettől vezérelve lassan lenyaltam róla a piros szószt.
Egyszer sem szakította meg a szemkontaktust, még akkor sem, mikor a telefonja megszólalt a zsebében.
- Nem akarod fölvenni?- kérdeztem halkan kb fél perc után.
- Nem fontos- válaszolt, de meg sem nézte, hogy ki keresi.
De a telefon újra rákezdett, így egy nagy sóhajtás után megszüntette a szemkontaktust és elővette azt.
- Szia Ben!- köszönt a vonal túlsó végén lévő személynek.- Nem, minden oké... Igen... Biztos- forgatta meg közben Justin a szemeit.- Oké... Átadom neki... Szia!
- Na?- vontam föl a szemöldököm.
- Üdvözöl. Most mennek dolgozni- volt vállat.
Bólintottam egyet, majd befejeztem az utolsó pizza negyed elfogyasztását is.
- Le kell menjek még egy kicsit dolgozni. A kandalló bal oldalán találsz DVD-ket a polcon.
- Rendben- mosolyogtam rá, ő meg elviharzott.
Lehet, hogy nem kellett volna az a ketchupös incidens... Talán túl sok volt?! Valószínű...
Inkább nem gondolkoztam tovább a dolgon, és lehúztam a maradék sört, ami az üvegemben volt, majd úgy
döntöttem, hogy mosogatás után kibontok még egyet, beülök a TV elé és megnézek egy jó kis filmet.
Valami akció filmre esett a választásom. Talán a borítón szereplő félmeztelen pasik miatt... De igazán nem is értettem a sztorit, csak bámultam ki a fejemből.
- Jó kis film. Az első részt is láttad már?- érdeklődött mögülem Justin körülbelül egy óra elteltével.
- Nem. Csak levettem valamit a polcról- vontam vállat, miközben ő a konyhába ment.
- Kérsz még egy sört?
- Jöhet!- válaszoltam neki, majd lehajtottam az üvegemben lévőt.

15. Forest

Sziasztok drágáim! ♥

Nagyon köszönöm, hogy az előző részhez annyi csodás dolgot írtatok!
Meghatódtam! :')

Remélem megtartjátok jó szokásotokat, és a következő részeknél is írtok nekem. :)
Ez kicsit uncsi lett, de a következő... Na jó, nem árulok el semmit! ;)

Örömmel jelentem ki, hogy leérettségiztem! Wohóóó
Köszönöm mindenkinek aki biztatott! A családomnak -akikkel elég nehéz időkön megyünk keresztül-, a barátaimnak, a blogolvasóimnak (a türelmet), és legvégül a JBH csoport tagjainak, akik az utolsó szóbeli előtti pillanatban is ott voltak nekem!
Szóval hálás vagyok nektek! Love you all! ♥♥♥

Miután a kis kosárba dobáltam a szükséges dolgokat, mint például: a gumicukor, a chips, a mirelit pizza és a kóla, megkerestem a szomszéd sorban lévő Justint. Éppen a söröket nézegette magának. Levett négy üveggel a polcról, és beletette az általam tartott kosárba, ami a hirtelen súlytól majdnem kiesett a kezemből. Szó nélkül átvette tőlem azt, majd elindult a kasszához, ahol beállt a legkisebb sor mögé, de még így is várnunk kellett tíz idegtépő percet, mire sorra kerültünk. Éppen a személyiét vette elő, mikor a kasszában ülő férfi köszönt neki.
Csak nem még egy bandatag?! Ám nem pont úgy nézett ki, mint aki illegális dolgokat művelne. Szemüveges, szeplős, a feje búbján kopaszodó pasi volt.
- Jó napot Paul. A furgonnal minden rendben van?- vette elő Justin az udvariasabbik énjét. Szóval az említett Paul nevű személyt biztosan az autószerelő műhelyből ismeri.
- Persze- válaszolt a férfi.
Míg ők kellemesen elbeszélgettek egy kicsit, addig én bepakoltam a vásárolt dolgokat pár szatyorba, és vártam, hogy indulhassunk. Paul udvariasan bólintott egyet felém, mire rá mosolyogtam. Justin eközben pedig kivette a szatyrokat a kezemből, majd elindultunk.
- Minden megvan?- kérdezte Justin, mikor kiértünk a boltból.
- Azt hiszem igen- mosolyogtam rá halványan. Kivételesen nem a saját kocsiját használta, hanem Benét. Eleinte furcsa volt, de Zeusz miatt erre a járgányra esett a választása, hiszen egy kétszemélyes Audiba szegény kutya aligha fért volna be. Ráadásul nem egy palotapincsiről beszélünk...
- Akkor irány, az erdő!- mondta, miközben beültünk a kényelmes fekete bőr ülésekbe. Beindította a terepjárót, Zeusz pedig a két első ülés között kidugta a fejét.
A rádió halkan szólt, de úgy igazán szerintem egyikünk sem figyelte az adást. Én legalábbis a gondolataimmal voltam elfoglalva. Leginkább pedig azzal, hogy hogyan fogom ezt a hetet kibírni vele, ha körülbelül ugyan ennyi marad a kommunikáció és hallgatás számának aránya közöttünk.
Ő pedig párszor rágyújtott, és mellettem füstölgött. Ahogy elnéztem, a szó minkét értelmében.
- Mennyi idő még?- kérdeztem két órányi némaság és kocsikázás után.
- Már nem sok- válaszolt, miközben kipöckölt egy csikket az ablakon túlra.
Justin hamarosan lefordult az útról, és egy kis városkába érkeztünk. A várost csak tízezren lakják a tábla szerint, ami ki volt téve. Az egész úgy nézett ki, mint ahol megállt volna az idő. Régi egy-két szintes házak sorakoztak egymás mellett a kétsávos főút mentén, amiknek az aljában kisebb boltok kirakatait láttam. A fekete, régi stílusú utcalámpákról muskátlik lógtak le, amiken látszott, hogy lelkiismeretesen gondozzák őket. A háttérben látszottak a zöldellő fák, és a hegyek, amiknek alja szinte beúszott a városba. Olyan megnyugtatónak és otthonosnak tűnt az egész. Valahogy Justin nem illett bele ebbe az idilli környezetbe. Bárhogy is próbáltam elképzelni benne...
- Miért van az a sejtésem, hogy nem ide jöttünk?- kérdeztem, mikor egy kicsit lassított az autó tempóján.
- Mert nem ide jöttünk. Vagyis ehhez a városhoz tartozik az a rész is, de az már nyílt terep.
- Nyílt terep?
- Kevés ház a közelben, nuku közvilágítás, földút.
- Szóval amikor azt mondtad, hogy erdő, akkor komolyan gondoltad- húztam el a szám.
- A legteljesebb mértékben!
- Ahhh. Annál még a tábor is jobb...- morogtam magamban, majd néztem ahogyan elhagyjuk a főutat, és egyre közelebb megyünk a hegy lábához.
Kacskaringósan haladtunk a felfelé vezető úton, majd letértünk egy földútra.
- Hivatalosan még ez a rész is város része, szóval az áram és a víz be van vezetve- világosított fel. Gondolom azért tette, mert látta a kétségbeesett fejemet.
- Ugye itt nem szoktatok...- kezdtem el, de mielőtt befejezhettem volna, közbevágott.
- A piszkos munkákat nem itt végezzük. Arra van egy raktárunk Los Angeles-ben.
- Oké. Vagyis nincs rendben a dolog, de értem.
- Ártalmatlan embereket nem bántunk általában.
- Általában?- vontam föl a szemöldököm.
- A szemtanúk mindig rosszul járnak. De például a te eseted elég kivételes volt.
- Hogyne!- forgattam meg a szemeimet, majd az ablakon keresztül próbáltam kitalálni merre is megyünk.
Nem sokkal később egy közepes méretű, kétszintes faház mellett álltunk meg. Az elején nem volt semmiféle kerítés, vagy más figyelmeztető dolog, hogy magánterületre léptünk. Justin leállította a kocsit a kis verandára felvezető lépcső előtt, majd kiszállt a járműből. Én is követtem őt, Zeusszal a nyomomban. Az utóbb említett kutya azonnal a bejárati ajtóhoz rohant, ahol Justin már nyitotta is a rácsot, illetve az ajtót. Amin gondolom nem csak egy átlagos zár volt, hiszen a kulcsok ott zörögtek a kezei közt. Egy utolsót kattant a zár, majd az ajtó kinyílt.
- Szóval... Lehet, hogy egy kicsit kupi van- mondta, miközben előttem bement a házba, hogy ellenőrizze a dolgokat, illetve kikapcsolja a riasztót.
- Nem vészes- válaszoltam, mikor sikerült körbenézni a nappaliban, ahová azonnal betoppantam.
A nappali nem volt olyan tágas, mint a házukban, de így is elég nagynak tűnt. A burkolat mindenhol sötétre pácolt fa volt. Tökéletesen passzolt a vörös és drapp színekhez, amik a szobában uralkodtak. Talán a falon lévő puskákat és szarvasfejeket leszámítva egész otthonosan nézett ki. Amint jobbra néztem, megláttam egy ebédlőasztalt, mely mögött egy L alakú kis konyha foglalt helyet. Az egész alsó szint egybe volt nyitva. A bal oldalon helyezkedett el a lépcső, alatta pedig három ajtó nyílt.
- Körbevezetlek fönt- mondta, majd maga után húzott a lépcső felé. Mikor felértünk, elengedte a kezem, mintha mi sem történt volna.
A felső szint belmagassága alacsonyabb volt, mint a lentié, ami kicsit nyomasztóbban hatott a sötét fa burkolattal. Egy folyosó vezetett végig középen, ahonnan ajtók nyíltak. Pontosan hat darab.
- Az ott a fürdő- mutatott a velünk szemben lévőre, majd elindultunk, és benyitott az első szobába, ahol a szekrényhez sétált.
- Ez a te szobád?- érdeklődtem az ajtófélfának támaszkodva. Elég pici volt a helység. Éppen csak egy kisebb franciaágy és egy szekrény fért bele.
- Általában igen- válaszolt, és kivett két friss ágyneműt a bútorból. Az egyiket ledobta az ágy csupasz matracára, a másikkal meg elindult felém.

- Melyikbe szeretnél aludni?- kérdezte tőlem, miközben a bezárt ajtókat nézegette mögöttem.
- Öhmmm. Gondolom mindegy- vontam vállat, majd benyitottam a vele szemben lévő szobába. Ebben két különálló egyszemélyes ágy volt, de ez a helység sem volt sokkal nagyobb.
Nem nagyon akartam megtudni, hogy előttem kik vették használatba az alvó alkalmatosságot, de mivel én választhattam, nem gondolnám, hogy vészes lett volna a dolog.
- Felhozom a cuccainkat- mondta mögülem, majd otthagyott az emeleten egyedül. Az egyik ágyra ledobtam a szükségtelen dolgokat, majd a lepedőt kezdtem felhúzni az előttem lévő matracra. Elég nehézkesen ment, de végül sikerült a dolog. Felegyenesedtem, és kisöpörtem a hajamat a szemem elől. Ekkor láttam meg Justint, aki az ajtóban állt, és gondolom a lökhárítómat vizsgálgatta.
- Ha abba hagynád a bámulásom, akár segíthetnél is- szóltam rá, miközben megdobtam, a még huzat nélküli párnával. Sajnos a próbálkozásom nem jött össze, mivel megfogta a párnát mielőtt az arcába csapódhatott volna.
- Miből gondolod, hogy téged néztelek?- vonta föl a szemöldökét.
- Jogos- válaszoltam morogva, majd kitéptem a kezei közül a párnát, és befejeztem azt, amit elkezdtem.
Előző este láthattam, hogy nem az olyan lányok jönnek be neki, mint én. Szóval már a feltevés is vicces lehetett számára. Talán az egyetlen közös dolog az volt köztem és Chanel között, hogy mindketten azonos neműek vagyunk. De körülbelül itt meg is állt a tudomány.
- Végeztél?- kérdezte szórakozottan. Ohh, szóval tényleg kinevetett...
- Igen- mondtam, miközben fújtattam egyet.
- Nyugodtan fedezd fel a házat, addig én lemegyek a pincébe.
- Oké- válaszoltam, majd lementem vele a nappaliba.
Ott elváltak az útjaink, mert kinyitotta a lépcső alatti első ajtót, és eltűnt mögötte. Gondoltam az lehetett a pince lejárata.
Elindultam a konyha felé, és láttam, hogy Justin ki sem pakolt a szatyrokból, csak letette őket az asztalra. Gondolom ezt a munkát rám hagyta. A hűteni való dolgokat bepakoltam a helyükre, de a többit ott hagytam, hiszen nem voltam valami tájékozott a helyen.
Éppen a kandalló fölötti polcon lévő kis szobrocskákat néztem, mikor valaki kopogni kezdett a bejárati ajtón. Zeusz azonnal odasietett és ugatni kezdett, bennem még a vér is megfagyott. Mikor realizáltam a helyzetet, elindultam a pinceajtóhoz, és gondolkodás nélkül lerohantam a lépcsőkön.
Nem várt látvány fogadott. Középen egy biliárdasztal volt, bal oldalt pedig egy kisebb bár a sarokban, mellette pedig egy csocsó asztal. Viszont a jobb oldali részen egy hatalmas faltól-falig érő polcrendszer állt. Ez még nem is lett volna meglepő, ha nem lett volna nyitva. Mögötte pedig egy másik szoba helyezkedett el. Négy hatalmas monitor volt szemben, az asztalon, ami előtt Justin ült. Úgy döntöttem, hogy inkább nem nézek körbe, hanem azonnal szólok neki.
- Justin! Valaki van a ház előtt- mondtam neki, mire azonnal megfordult a székben. Majd mikor leesett neki, hogy mit mondok, felpattant, és elindult felém.
- Nem láttál semmit. Rendben?- kérdezte, mikor már a hatalmas szekrényt (ajtót) zárta be a játékszobában.
Csak bólintottam egyet, és elindultam fölfelé. Justin meg követett. Majd az ajtónál elém állt, és kinyitotta azt.
- Jó napot!
- Jó napot biztos úr! Miben segíthetünk?- kérdezte Justin óvatosan, miközben a kezét átvetette a vállamon.
- A héten járt erre egy turista pár, és megkérdezték, hogy kiadó-e a háza.
- Sajnos nem az- válaszolt az egyenruhában lévő pasinak.
- Értem. Kellemes pihenést kívánok önöknek!
- Köszönjük- mosolyogtam rá barátságosan, majd mikor elindult a kocsijához, Justin bezárta az ajtót.
- Nem éppen egy fegyverekkel teli házra vágynak a turisták- morogta Justin az orra alatt, miközben elindult a pince felé.
- Nem is látok a falon lógón kívül másokat.
- A pince tele van stukikkal meg egyebekkel- nézett felém.
- Azt hiszem a részletekre nem vagyok kíváncsi- fancsalodott el a képem, majd leültem a kanapéra, és úgy döntöttem, felhívom Ellist.
- Szia csajszi. Mizu?- vette fel két csörgés után.
- Bonyolult. A táborba mi van?- érdeklődtem.
- A szállás szar, a hangulat viszont nagyon jó. Este mályvacukor sütögetés volt, meg néhányan a dugi piájukat vedelték.
- A tanárok?
- Már aludtak addigra. Viszont nagyon hiányzol. Nem tudod, mit hagysz ki- mondta egy sóhajtás kíséretében.
- Dehogynem! Sok pókhálót. Na nem mintha itt nem lenne...
- Hol vagy?
- Valahol egy hegy és egy erdő közepén.
- Pontosan?- képedt el.
- Nem tudom. És nem is nagyon izgat- vontam vállat, de ezt ő úgysem látta.
- Mi van, ha egy sorozatgyilkos a srác?- kérdezte, mire kiszakadt belőlem a röhögés.
- Jól vagy?- kocogtatta meg hátulról a vállam Justin, aki gondolom időközben feljött.
Csak bólintottam egyet.
- Mi ilyen vicces?- kérdezte a vonal túlsó oldaláról Ellis.
- Te- válaszoltam.
- És milyen amúgy?- kezdett újra faggatózni.
Ez a kérdés már sokadszorra került feltevésre, de még egyszer sem válaszoltam neki. Mindig kerestem valami menekülési útvonalat. Hát most sem lett másképp.
- Figyu Ellis, mennem kell. Majd holnap írok neked.
- De...
- Nincs de!- vágtam a szavába, majd elköszöntem tőle. A választ sem vártam meg, csak kinyomtam a készüléket.
- Ez mi volt?- nézett rám Justin a szemközti fotelből.
- Leráztam- vontam vállat.

14. BBQ

Hello there! :)
Jó olvasást!

Következő: 5 komment vagy 5 feliratkozó után! :)

zene: https://www.youtube.com/watch?v=LrUvu1mlWco

Egyre többen lettünk a kertben, percről percre. Justin és Danny még a konyhában tartózkodtak, amíg én az újonnan jött ismeretlen srácokkal és Bennel beszélgettem. Nem tűntek olyan vészesnek, de azért tartottam a távolságot. Annál inkább, hiszen elvileg ők is Jeffnek dolgoznak...
Justin körülbelül másfél óra múlva csatlakozott a társasághoz Dannyvel. Látszott rajtuk, hogy már ittak egy keveset a házban.

- Ha nem haragszotok, Mike még hoz egy kis szórakozást nekünk- mondta Danny, majd ledobta magát a mellettem lévő üres székre. Hurrá!
- Jön a barátnője is?- kérdezte egy fiatalabb tag, akit úgyszintén most láttam először.
- Valószínűleg- vont vállat a "kedves" börtöntöltelék.
Jeff és Frank a grillsütő mellett álltak, és a húsokat készítették. Valami nagyon fontos megbeszélni valójuk lehetett, mert fel sem tűnt nekik, mikor az egyik srác úgy döntött célba dobósat játszik a késekkel egy párnára. Vagy lehet, hogy ez megszokott dolog náluk?! Persze többen is beálltak mellé, és fogadásokat kezdtek el tenni, hogy kik találják el ötből ötször a párnát.
- Ez komoly?- kérdeztem Ben felé fordulva.
- Igen.
- Te is kipróbálhatnád. Jó móka- szólt oda Niko az asztal másik végéről. Éppen Zeuszt tartotta, hogy még véletlenül se kerüljön a kések kereszttüzébe.
- Jó vicc. Valakibe tuti beleállna...
- Hidd el, annyira nem lennél ügyes, hogy eltalálj valakit- kontrázott rá Danny vigyorogva.
- Oké. Adjatok egy kést!- álltam fel a helyemről, miközben beleittam az immáron saját tulajdonomban lévő sörbe. Miután Ben megunta, hogy az övéből iszom, kivett nekem is egyet a hűtőből.
- Nem muszáj ezt csinálnod- súgta Justin a fülembe, mikor mellé értem.
- Dehogy is nem!- válaszoltam neki, és kivettem a kezéből az éles eszközt.
- Meg ne vágd magad bogárka!- heccelt tovább Danny.
Megforgattam a szemeimet, majd próbáltam összpontosítani az eltalálandó tárgyra. Kizártam a körülöttem lévő hangokat, embereket. Beszívtam a levegőt, majd kifújás közben eldobtam a kést. Bele a párna közepébe.
- A kezdők szerencséje- kiáltotta Danny, majd mellém érve a kezembe adott még egy dobni való darabot.- Ha ezzel is eltalálod, bukok 100 dollárt. Szóval kérlek, rontsd el!- súgta a fülembe, majd a csípőmre tette a kezét, és a célzott tárgy irányába fordított. Hányni tudtam volna tőle.
- Nincs akkora szerencséd!- vágtam rá undorral a hangomban, és eldobtam a másodikat is. Csak reménykedni tudtam, hogy tényleg nincs akkora szerencséje..
- Nézzenek oda!- csapta össze a két tenyerét Jeff, mikor a második kés is a párnában végezte a másik mellett. Gondolom időközben csatlakozott a nézők társaságához.
- Ahogy Danny mondta, a kezdők szerencséje- vontam vállat, majd vissza sétáltam a helyemre, Ben mellé.
- Csak úgy megjegyezném, hogy nekem a huszadik alkalommal sikerült eltalálni először. Pedig nagyon is jó vagyok benne...
- Szerencsém volt. Ennyi- mosolyogtam rá, és egy húzásra megittam a sörös üvegem tartalmát.
- Itt a jutalmad!- szólalt meg mögülem Justin, aki két 50-est lengetett meg előttem.
- Szóval te fogadtál vele, mi?!
- Lehetséges- vonta föl a vállait mosolyogva.
- El is szúrhattam volna.
- De nem tetted. Fogd a pénzt, és örülj, hogy nyertem.
- Nyertünk- javítottam ki halkan, miközben elvettem tőle a nyomtatott bankókat.
- Akkor a következő kört te állod!- bökött oldalba Ben hülyéskedve.
- Oké- nevettem fel, majd a helyemről felállva a teraszon lévő hűtőhöz mentem. Kivettem belőle két jéghideg sört, és elindultam visszafelé.
- Fogadjunk, hogy csináltál már ilyet- szólalt meg mellettem Danny.
- Nem szállnál le rólam?- kezdtem kicsit bepöccenni rá. Ki ő nekem, hogy jó-pofizzon?
- Ahogy óhajtod- húzta száját mosolyra, és félig meghajolt.
Színpadiasan megforgattam a szemeimet, majd siettem vissza Benhez. Aki időközben kihozta a hordozható DJ szettjét, és beindította a bulit.
A nap már a horizont közelében járhatott, mert az ég alja narancssárga fényben pompázott. Niko felkapcsolta a kerti fényeket, és kezdetét vette az őrület.
A kaja éppen elkészült, mire megjelent Mike és még rajta kívül három lány. Az egyik szorosan Mike mellett volt, így gondoltam ő lehetett a barátnője, viszont a másik kettő a kisebb tömegünket pásztázva kereste a tökéletes egy éjszakás kalandot. Hogy ezt miből sejtem? A falatnyi picsaszoknyából és a hiányos felsőjükből, ami éppen csak a mellbimbójukat takarta. Hozzájuk képest, én egy apácának tűnhettem, a rövidnadrágommal és a toppommal. Pedig még így is úgy éreztem, mintha mindenem kint lenne. Az iskolában sem bírtam az olyasfajta lányokat, akik mindent közszemére tesznek, csak hogy egy-egy kellemes éjszakát szerezzenek maguknak. Nem értem, hogy ebben mi a jó nekik. Szórakoznak egy jót, de utána olyan, mintha meg sem történt volna. Nincs szikra, csak egy felejthető este, amin kielégítik a vágyaikat. És utána mindent kezdhetnek elölről. Lehet, hogy én vagyok a régimódi, de egy srácnak nem az lenne a feladata, hogy meghódítson egy lányt?! Mert manapság úgy látom, hogy a feje tetejére állt a világ, és a szerepek felcserélődtek.
Az egyikük szeme megakadt Justinon, aki éppen a mellettem álló Bennel diskurált. Oké, megértem, hogy megtalálta a tökéletes prédát, hiszen Justin tényleg kifogástalanul nézett ki. De vajon ő is felfigyelt a lányra? Reménykedtem benne, hogy nem...
A lányok egyre közelebb értek hozzánk, majd a kék szoknyás -akarom mondani bugyis-, leült Niko mellé. Az, amelyik bámulta Justint, pedig elém riszálta a valagát. Szerencséje volt, hogy éppen tele volt a kezem...
- Hali. Chanel vagyok- mutatkozott be nyávogós hangján.

Elnevettem magam, ahogyan Bennek is felfele görbült a szája.

- Valami baj van?- fordult felém lenézően Chanel, de egy pillanatnál nem is pazarolt többet rám. Gondoltam a válaszom sem nagyon érdekelné, így csak legyintettem egyet mögötte. Justin mogyoróbarna szemeibe nézett, és elkezdte azt a pillás dolgot művelni. Csábítás magas fokon...
- Hát ez fenomenális!- szólalt meg mellettem Ben, és végül ő elröhögte magát.
Justin gyilkos pillantásokat lövellt felé, majd az ifjú párosunk félrevonult. Láttam, ahogy beszélgetnek, és sajnos hallottam Chanel erőltetett kacagását is. Egy élmény volt nézni, ahogy a haját ide-oda dobálja előtte.
- Ez komolyan bejön nektek?- mutattam végig a rózsaszín ruhájú plasztikázott személyen.
- Féltékeny vagy?- kérdezte Ben.
- A mű melleire? Nem.
Ben inkább válaszolni sem válaszolt, csak elém tolt egy feleses pohárkát, aminek a tartalmát azonnal lehúztam, és próbáltam nem a párosra figyelni.
Úgy döntöttem, hogy egész este mellette maradok, hiszen semmi kedvem nem volt Danny vagy Justin és az új barátnőjének társaságában lenni. Ben egész vacsora alatt szórakoztatott a kevésbé szórakoztató vicceivel, de hát olyan aranyos volt, ahogyan beleélte magát egy-egy történetbe. A végén, már azon nevettem, hogy milyen szerencsétlen. Végül annyiban hagyta a dolgot -mindenki örömére-, és mindenféle koktéllal kezdett el kínálgatni, amiket Niko csinált. Meg kell hagyni, jól tud mixelni a gyerek. Körülbelül az ötödik ilyen koktél után, már én is táncra perdültem, és a kisebb tömegbe vetettem magam.
Na igen. Justin számításai nem jöttek be, és egy kisebb házibuli kerekedett az egész grillezős estéből. Az emberek csak gyűltek, a pia pedig rohamosan fogyott. Nem kellett attól féljek, hogy valaki betalál, hiszen az újonnan érkező lányokon is maximum csak annyi ruha lehetett, mint Chanelen. Ahogy körbenéztem a tömegen, kiszúrtam őket. Chanel valami borzalmas gogo táncot próbált előadni, míg Justin inkább csak a hátsó felére koncentrált. Nem akartam megtudni, hogy mi jár a fejébe. Jobbnak is láttam, ha elfordulok, és nem nézem tovább őket.
Mindenki jól érezte magát. A zene jó volt -Bennek köszönhetően-, a piapótlás pedig hamarabb érkezett, mint ahogy pisloghattam volna egyet. Ezeknek a srácoknak tényleg mindenhol van kapcsolatuk...
Aztán még egy órányi mulatozás után felgyorsultak a dolgok. Az egyik srác nekiment egy másiknak, aztán egy harmadik is beállt a verekedésbe, és hirtelen előkerült egy pisztoly is. Szerencsére az előbb említett tárgy Jeff kezében volt, de még így is kétes volt annak használata. Sosem láttam még -a tévén kívül- fegyverrel felszerelkezett személyt, vagy az is lehet, hogy csak nem vettem észre. De rémisztő volt. Számomra. A tömeg pedig úgy viselkedett, mintha ez mindennapos dolog lenne náluk. Amit persze el is tudok képzelni.
Éppen elkezdték már a fogadásokat tenni a három elvetemült srácra, mikor megszólalt a szirénák ismerős hangja. A tömeg azonnal feloszlott, és mindenki ment, amerre látott.
Odasiettem Ben mellé, aki jóízűen nevetett, míg az oszladozó tömeget nézte karba tett kézzel.
- Nekünk nem kéne menni?- néztem rá kétségbeesetten.
- Nyugi, ezt az effektet én csinálom. Még sosem használtam, de úgy tűnik valósághű.
- Te csinálod?- értetlenkedtem.
- Van ám mentő meg tűzoltó effekt is ezen a csodán- mondta, miközben az adott gombokat mutogatta nekem a bonyolult DJ szettjén.
- Köszönöm Ben- veregette meg az említett személy hátát Jeff, aki éppen akkor tette az övtartójába a pisztolyt.
- Ugyan! Csak megspóroltam magunktól egy kis vér takarítást- vont vállat.
- Én azt hiszem megyek aludni. Majd holnap feltakarítunk- mondtam neki, majd egy öleléssel jutalmaztam.
- Nyugi, holnap korán reggel jön a takarítónő. Neked semmi dolgod nem lesz.
- Ohh oké- mondtam meglepetten, majd elindultam a hatalmas üvegajtó felé.- Jó éjt!- intettem még feléjük sután, majd bementem a nappaliba.
Éppen a lépcső közepén lehettem, mikor Justin szobájából kilépett a Chanel nevű rózsaszín barbie baba. Justin egyik fehér pólója lógott rajta, kezében pedig ott ékeskedett az a felső, amiben a bulira érkezett.
Hányingerem lett a látványtól.

Arra keltem, hogy valaki a nevemen szólongat. Az a valaki pedig Ben volt.
- Most indulunk királylány. Jó legyél! És ne foglalkozz a tegnapi dologgal!- mosolygott rám halványan, majd betakargatott, és kiment a szobából.
Nem lett volna erőm válaszolni, és szerintem egy hang sem jött volna ki a torkomon.
Nem akartam kikelni az ágyból. Nem akartam Justinnal találkozni. Nem akartam én semmit, csak aludni, de sajnos nem sikerült vissza menni álomországba. Az túl egyszerű megoldás lett volna a problémámra.
Hosszú éjszaka volt, és elég sokat sikerült igyak. Még mindig részegnek éreztem magam, nem csupán másnaposnak.
Kikecmeregtem a puha takaró alól és lementem a konyhába, hogy igyak néhány korty vizet. Gondoltam ártani nem árthat. Viszont mikor leértem a konyhába, észrevettem azt a félmeztelen személyt, aki igen is tud ártani nekem. Justin éppen a pultnál ült, és valami újságot lapozgatott. Elhaladtam mellette egy szó nélkül, de ő sem szólt hozzám, ami kicsit meglepett.
Megnyitottam a csapot, és jól kiengedtem a vizet, hogy hideg legyen. Nagyokat kortyoltam a pohárból, hiszen úgy éreztem magam, mintha egy sivatagi túrán jártam volna éjjel.
- Hogy aludtál?- kérdezte egyszer csak, megtörve a ház csendjét.
- Szarul- válaszoltam, majd visszamentem a szobába, és visszabújtam a meleg ágyikóba. Sokkal kényelmesebb volt, mint amiben otthon szoktam aludni. Lehet, hogy mostanában ezért kezdtem ilyen sokat aludni.
Nem sokkal később, arra ébredtem, hogy valaki a nevemet ismételgeti.
- Mi az?- kérdeztem kómásan, miközben a szememet dörzsöltem.
- Hamarosan indulnunk kell.
- Hova?- értetlenkedtem.
- El kell menni a faházunkba ellenőrizni a technikai berendezést. És ha már ott vagyunk, ott is aludhatnánk. Zeusz imád az erdőben lenni.
- Egy erdőbe megyünk?- kérdeztem, miközben összekuporodtam a takaró alatt. Jó hogy nem egy dzsungelbe visz. Miért nem lehet egy faházuk például az óceán partján? Na jó, lehetséges, hogy ott is van nekik.
- Igen. Nincs messze, viszont még kaját is kéne venni, hogy legyen mit együnk.
- Tegnapról nem maradt semmi?- érdeklődtem.
- Maximum 1-2 megrágott hús. Teljesen lekopasztottak minket.
- Elkészülök, és indulhatunk- sóhajtottam egy nagyot, majd kikászálódtam a paplan alól, miközben ő szótlanul kiment a szobából.
Ígéretesnek indul a hét, ha ilyen lesz a hangulat közöttünk...

13. Secret

Sziasztok!

Itt is az új rész!
5 hozzászólás vagy 5 feliratkozó után hozom a következőt. :)
Jó olvasást! :*

Hallottam ahogy ledobta a vizes nadrágját, ami egy jó nagyot toccsant a márvány padlón, majd azt is, hogy beszáll a kádba és megnyitja a csapot. Ahogy sejtem, még a zuhanyfüggönyt sem húzta be.
Nagy kísértés éreztem arra, hogy oda nézzek, de nem tettem. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy észrevegye a dolgot. Sóhajtottam egy nagyot, majd lehunytam a szemem és próbáltam pihenni egy keveset, míg Justin készülődött.
- Gyere, indulunk- szólalt meg Justin a kellemes csöndben. Azt hiszem egy pillanatra el is bóbiskolhattam.
- Mindenki jön?- kérdeztem, miközben feltámaszkodtam az ágyon. Éppen egy fehér pólót húzott át a nyakán. Szerencsére feltűnés mentesen meg tudtam nézni a kidolgozott kockáit.
- Igen. Azt hiszem.
Kimentünk a szobából, majd lementünk a földszintre, ahol a többiek várakoztak.
- Na húzzunk!- csapta össze a tenyereit Ben, és elindult a bejárat felé. Követtük őt, majd a feljárón mindenki beszállt a maga kocsijába. Vagyis négy autóval indultunk el. Az egyik Justin kétszemélyes Audija volt, másik kettő terepjáró, a negyedik pedig egy kisbusz. Szóval mindenki elfért bennük. Persze az összes jármű fekete és sötétített ablakú volt, szóval eléggé megnéztek minket.
Mikor megérkeztünk leparkoltak egymás mellé, és kiszálltunk. Ha eddig nem lett volna rémisztő a négy kocsi, akkor a belőle kiszálló férfiak elérték a kellő hatást. És persze én is kitűntem közülük.
A bevásárlóközpont elég hatalmas volt, és Jeff eldöntötte, hogy különválunk. Mi páran a kajákért mentünk, a többiek pedig elmentek venni egy új grillsütőt, szenet, meg pár hozzá való dolgot.
- Szóval mi is kell?- kérdezte Ben, majd Justin elővette a kis listát.
- Marhahús, csirkemell, és kolbász. Plusz még alkohol, üdítő, ketchup és a többi.
- Ez pontosan hány kiló hús?- kérdeztem a háta mögül a lapra pillantva.
- Sok- válaszolt Ben, aki velünk tartott Nikoval, a többiek pedig mentek az italok felé.
Justin és Ben gondosan válogattak a húsos pultban, én meg a mellettünk elmenő idegeneket néztem, hiszen nem volt jobb dolgom.
- Minden megvan?- kérdezte a Niko nevű tag. Azt hiszem egy vagy két évvel lehet csak idősebb Justinnál és Bennél.
- Igen- válaszolt Justin, miután átnézte a listát.
- Menjünk fizetni- mondta Ben, miközben a telepakolt kocsit tolta maga előtt immáron a kassza felé.
Elég drága lett a végösszeg, de úgy látszott ez nem zavarja a srácokat. Justin elővette a plasztik kártyáját, és átnyújtotta a pénztárnál ülő harmincas nőnek.
- Írja be a pin kódot, utána nyomja meg a zöld gombot- mondta a nő, majd míg ideje volt rá, végignézett rajtunk.
Egy darabig elidőzött a szeme Justin tetoválásain, majd áttért Benre, akin csak egy-két minta volt. Aztán jó alaposan megbámult engem is, ahogy esetlenül állok a két, nálam legalább egy fejjel magasabb srácok között. Utána gondolom meglátta mögöttünk Niko-t is, aki meg akkora volt, mint Justin és Ben együttvéve. Gondolom ő a csapat boxolója. De ez csak egy erős tipp a részemről. "Kellemes" következtetést vonhatott le a nő, mert elhúzta a száját... Egy pillanatra elvonta a kis csapatunkról a figyelmét, majd már a bankkártyával és a blokkal a kezében fordult vissza hozzánk egy kis mosollyal az arcán.
- Köszönjük, hogy itt vásároltak! Viszont látásra!- mondta a betanult szöveget, de azonnal meg is szakította a szemkontaktust, amint ránéztem. Furcsa volt. Ráadásul valami azt súgta nekem, hogy valahonnan ismerem, de nem tudtam volna megmondani, hogy honnan.
- Minden oké?- kérdezte Justin, miközben a derekamra tette a kezét. Megráztam egy kicsit a fejem, hogy kitisztuljon, majd bólintottam egyet.
- Ismered valahonnan?- tett fel egy személyesebb kérdést Niko, de semmilyen mögöttes tartalma nem volt. Szimplán csak érdeklődött.
- Nem hinném, de mégis olyan furcsa volt- kezdtem magyarázkodni, miközben a parkoló felé haladtunk. Justin keze még mindig a derekamon volt, ami elég megnyugtatóan hatott rám.
- Utána nézzek a nőnek?- kérdezte Justin, miután beszálltam a kocsiba, ő pedig a mellettünk lévő terepjárónak támaszkodott lazán.
- Köszi de nem hinném, hogy foglalkoznom kéne vele. Csak fura volt. Ennyi- mosolyogtam rá, majd néztem a fiúkat, ahogy bepakolják a cuccokat a terepjáró hátuljába.
- Megvárjunk titeket, vagy meglesztek?- nézett Benre és Nikora.
- Megvárjuk a többieket, és mi is megyünk- válaszolt Niko, míg Ben egy csomag fagyasztott krumplit szapult a hidegsége miatt. Hát ilyen az élet Ben...
Már kíváncsi voltam, hogy mit fognak a grillsütő mellett művelni, mert ha már a fagyasztott cuccokkal nem bírnak, ott baj van.
Mi értünk haza legelsőnek, ami annyira nem volt meglepő, hiszen a többiek még mindig a bevásárlóközpontban sétafikáltak és vásárolgattak.
- Sokszor csináltok ilyen sütögetős délutánt?- kérdeztem miután a konyhában leültem a pulthoz egy narancslé kíséretében.
- Igen. Csak elromlott a grillező, így az utóbbi időben nem volt- vont vállat úgy, mint akit egyáltalán nem érdekel az egész dolog.
Éljen a lelkesedés!
- Nem szereted?- próbáltam kihúzni belőle némi hasznos információt.
- De, csak mindig balhéval végződik.
Kérdőn néztem rá, mire folytatta.
- Időközben megjelennek a haverok is, és kész felfordulás lesz, ami persze egy darabig király. De néha a zsaruk is kijönnek. Remélem, hogy ez a mai nem ilyen alkalom lesz.
- Hát, én is- mondtam, miközben nagyot kortyoltam a narancsléből.
- Viszont Danny és Mike átjönnek. Jeff régóta nem látta őket, és a családunk barátai.
- Ohhh. A börtönből szabadult srác?- kérdeztem némi aggodalommal a hangomban. Persze nem csak attól, mert börtönben volt, hiszen Justin és fogadni mernék, hogy a többiek is ebben a házban csücsültek már. Csak egyszerűen nem volt szimpatikus Danny. Na, nem mintha a többiek annyira rokonszenvesek lettek volna.
- Igen, de ne aggódj. Nem mer a családunkkal kezdeni.
- Család...- ízlelgettem ezt az egyetlen kifejezést. Hogy lehet őket családnak nevezni? Csak egy csoport férfi, akik ugyanazt az elfoglaltságot űzik...
- Tudod, nem mindig a vér általi kötelék a legerősebb. Habár Jeff a nagybátyám és Ben az unokatesóm. De ez nem számít.- mondta kissé csalódottan, majd elindult a kert felé.
- Jeff, Ben apja?- döbbentem le, mikor megértettem a szituációt.
- Igen, de nem igazán szoktunk egy családként működni. Hogy is tudnánk?!- nevetett fel keserűen, mikor felém fordult.
- Mi történt?- kérdeztem, miközben közelebb léptem hozzá. Már csak tíz centi volt közöttünk, de úgy éreztem mintha milliméterek választottak volna el egymástól minket. Soha nem engedett még ilyen közel magához. A szívéhez.
- Anyám egy kurva volt- mondta ki ridegen, majd hátat fordított nekem, és kiment az udvarra.
Ennyit arról, hogy közel engedett magához... Miért is reménykedtem abban, hogy megbízik bennem?
Jobbnak láttam, ha bent maradok a házban, és lefoglalom magam valamivel, mielőtt még több kérdést tennék fel Justinnak. Előre láttam, hogy mi történne, ha tovább faggatnám. Elővenné a kis csinos fegyverét, és golyót repítene a fejembe. Köszi, inkább befogom a szám... Így is, minél többet tudok, annál biztosabb, hogy egyszer csak valami pöcegödörben fogom végezni, egy golyóval a fejemben.
- Hello. Mi újság?- zuhant be mellém Ben a kanapéra körülbelül 10 perccel később.
- Nem is hasonlítasz Jeffre- mondtam magam elé bámulva.
- Justin beavatott a szaftos kis családi életünkbe?
Mielőtt válaszolni tudtam volna neki, Justin beszólt neki a szobába, hogy segítsen. Gondolom megneszelte a kis beszélgetésünket.
- Lucy, tudnál jönni?- szólt Jeff, aki éppen a konyhába vitte a szatyrokat. Nem úgy nézett ki, mint akinek szüksége lenne plusz kezekre a cipekedéshez.
- Öhmm, persze!- mosolyogtam rá, és követtem a konyhába.
- Segítenél nekem az előkészületekben?- kérdezte a csomó papírzacskóra tekintve.
Bólintottam, majd tettem amit kért. Le kellett foglaljam magam valamivel, hogy ne Justinon járjon az agyam folyamatosan. Ám ez nem jött össze, mivel az említett személy megjelent a konyhában.
- A grillsütőt beüzemeltük. A többiek kint izzítják- mondta, majd elcsent a pultról egy szelet sajtot, és bedobta a szájába.
- Megnézem!- mondta Jeff. Megmosta a kezét, majd kiment az udvarra.
- Szép kis cserbenhagyás!- motyogtam az orrom alatt, és folytattam a krumplik pucolását, ügyet sem vetve a mellettem álló sajtrablóról.
- Segítsek?- kérdezte Justin. Kevésbé tűnt zaklatottnak, mint én. Sőt. Észre sem lehetett rajta venni, hogy körülbelül egy órája még gyilkos hajlamai voltak. Legalábbis szerintem...
- Ja- mondtam rá sem nézve.
- Valami baj van?
- Nincs- válaszoltam még mindig egy krumplival vacakolva.
Nemsokára sikerült az összeset megpucolni, aminek kifejezetten örültem, mivel már fájtak a kezeim. Úgy gondoltam, hogy pihenek egy keveset, és leülök a pulthoz az egyik székre.
Justin közben elkezdte a csirkére való pácot készíteni. Na, nem néztem volna ki belőle, hogy tud főzni. Gondolom Jeff taníthatta neki, hiszen legutóbb ő vette át az irányítást a konyhában. Justin határozottan forgatta a vágóeszközt a kezében, de hát már láttam késsel bánni. Ami persze halálos végkimenetelű lett...
Éppen azon gondolkoztam, hogy vajon ő is olyan jól csinálja-e a dolgát, a konyhában mint ahogy Jeff, mikor egy hangos csattanással csapódott a fa deszkában a kés. Megrezzentem. Az éle a deszkába mélyedt, ám a fogantyúja még kilengett egy darabig.
- Danny!- mondta, majd elsétálva mellettem, üdvözölte az újonnan jött személyt.
- Hello Justin! Mi újság?
- Éppen készülődünk- válaszolt, én meg a fáradtságot sem vettem, hogy feléjük forduljak. Elfoglaltam magam a telefonom nyomogatásával.
- Szia Lucy- köszönt nekem is. Szóval nem úszom meg...
- Danny- bólintottam felé egyet, majd úgy csináltam, mintha valami fontos elintéznivalóm lenne a mobilommal.
- Nem bírja a fejem, mi?- kérdezte Danny halkabban, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Azt hiszem nem- válaszolt Justin, majd más vizekre evezte a témát.- És milyen volt a sztriptízbár?
- Egész jó. Mike fel is szedte az egyik bögyös szukát- válaszolt, mire felhorkantam. Hogy lehet így egy nőről beszélni?!
Felálltam az asztaltól, és kimentem a kertbe Benékhez. Nem szerettem volna tovább hallgatni az eszmecseréjüket a különböző méretű mellekről, vagy semmilyen egyéb dologról.
- Megjött Danny- mondtam, miközben ledobtam magam Ben mellé.
- Látom, nem vagy nagy rajongója...
- Nem igazán- nevettem fel, és úgy gondoltam lazítok magamon egy kicsit. Belekortyoltam a Ben előtt lévő sörösüvegbe. Azonnal el is fintorodtam.
- Azért ennyire nem rossz- nevetett fel.
- Ja, mert te egész nap ezt iszod, és hozzá vagy szokva.
- Egy idő után te is meg fogod szokni.
- Vagy nem- mondtam, és még egyszer meghúztam az üveget.

12. Funday

Sziasztok!

Régóta nem volt rész, ami miatt nagyon röstellem magam. Elég húzós ez az utolsó év, de megpróbálok megtenni mindent az ügy érdekében, mert imádom írni ezt a blogot!
Ha bármi kérdésetek van, itt feltehetitek: http://ask.fm/fanniritz
És akkor nem is húzom tovább az időtöket...
Jó olvasást! :)
Ja és itt a hivatalos videó is a bloghoz: TRIUMPH

Bajban voltam. A táborba kellett volna menjek, de nem akartam. Viszont nem állíthattam be csak úgy Justinékhoz, azok után ami előző héten történt. Összepakoltam a cuccaimat este, és reménykedtem, hogy az egyik srác megdob egy sms-sel, hogy mehetek-e hozzájuk, avagy sem. Sajnos nem érkezett üzenetem, míg el nem aludtam, így szomorúan vettem tudomásul, hogy reggel nyolckor már a buszon fogok zötykölődni valami lepukkant diáktábor felé, aminek még a nevét sem tudom, de persze a tanárok szerint egy szuper hely. Na igen. Nem nekik kell a pókokkal teli, szúnyogháló mentes faházakban aludni... Éljen az egyenlőség!
Arra ébredtem valamikor az éjszaka közepén, teljesen sötétben, hogy valaki kopogtat az ablakomon. Először halálosan megijedtem, hogy ki lehet az, majd utána megláttam a telefonom villogását, amin Benjamin neve volt olvasható.
- Mit keresel itt?- kérdeztem suttogva, miután felvettem a telefont.
- Gondoltam elrabollak, hogy ne kelljen abba a táborba menjél- mondta, miközben a teraszomon lévő alakot néztem, aki megvonta a vállát.
- Hihetetlen vagy!- mondtam, miközben már az erkélyajtó zárjával bíbelődtem.
- Tudom- értett velem egyet, miközben besétált a szobámba, és alaposan körbenézett.
- Ha már mindent megvizsgáltál, akár le is léphetnénk.
- Egy húszast tettem rá, hogy nem rózsaszín a szobád, de tévedtem- motyogta, mintha meg sem hallott volna,amit az előbb mondtam.
- Gyűlölöm ezt a színt, de nem engedik, hogy átfestessem.
- Szegény te. De most legalább három hétig nem kell ezt nézegesd.
- Máris jobban érzem magam- mondtam mosolyogva, miközben kimentem az erkélyre, hogy lemásszak a megszokott indákon. Érdekes, hogy mikor először találkoztam velük, ugyanígy menekültem otthonról.
Már vagy negyed órája nem szóltunk egymáshoz a kocsiban, és tudtam, hogy valami zavarja, de nem mertem rákérdezni. Végül megeredt a szája.
- Nagyon sajnálom, hogy így alakult a dolog, de Justin az elkövetkezendő héten nem fog dolgozni. A házra fog vigyázni Zeusszal, míg mi elutazunk a csapattal. Szóval kettesben lesztek. Remélem nem bánod a dolgot az előző heti történések fényében, de nekünk muszáj elmenni, ő meg elég jó technikai zseni, hogy őrizni tudja a házat az idegen behatolóktól.
- Persze. Megértem- motyogtam, miközben eljátszottam a gondolattal, hogy kettesben leszünk egy hatalmas házban, ahol csak egymással tudunk kommunikálni. Hát azért alakulhatott volna romantikusabban is a dolog... Na nem mintha panaszkodnék, hiszen egy dögös pasival leszek összezárva, aki jelenleg kiismerhetetlen számomra.
- Remélem tényleg nem gond. Viszont ha hazaértünk, csapunk egy hatalmas bulit.
- Benne vagyok- mondtam, miközben az utat figyeltem. Kezdett hajnalodni, és a nap is előbukkant a horizont fölött. Az elmúlt időben már másodjára látok ilyen  gyönyörű dolgot. Egyszerűen csodálatos színekben pompázik az ég alja. Festeni sem lehetne szebbet.
- Hogy teltek a napjaid nélkülünk?- kérdezte, mikor ráhajtottunk a Los Angeles felé vezető főútra. Ben azonnal rátaposott a gázra, és száguldozni kezdtünk a hatsávos pályán.
- Végre találkoztam egy régi barátommal az apja szülinapi buliján. De azonkívül nem történt semmi, és nem is fog, ha ilyen gyorsan vezetsz.
- Nyugi, kézben tartom a dolgokat. Mellesleg a versenyeken ennél gyorsabban is szoktunk hajtani.
- Várjál! Te versenyzel is?- néztem rá felvont szemöldökkel.
- Igen, ahogy még páran a csapatból.
Na igen, ez nem volt meglepő. Egy csoport maffiozó (ha mondhatom így). Még szép, hogy sok illegális balhéba keverednek bele, csak egy kis plusz adrenalin miatt. El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet a halál közeli állapottal szembenézés, hiszen életem legnagyobb sztorija az volt, hogy valakit leszúrtak a szemem láttára. Na várjunk csak, ez sem valami piskóta, és még az életem is leforgott a szemem előtt.. De miután sikerült egy kicsit is megismernem Justint... Reménykedtem benne, hogy engem nem ölne meg olyan hidegvérrel, mint azt a srácot. Persze nem tudtam, hogy mi volt a bűne, de próbáltam úgy felfogni, hogy Justin csak a jó dolgot cselekedte, és veszélyes volt a fiú. A lelkem legmélyén hittem benne, hogy Justin jó ember, annak ellenére ahogyan viselkedik, és amiket csinál. Hiszen mióta velük vagyok, folyamatosan figyeli, hogy minden rendben van-e velem, még akkor is, ha én ezt nem látom. És Ben, aki először ki akart nyírni, az egyik legjobb barátom lett. Szóval annyira rossz emberek nem lehetnek, vagy csak túl naiv vagyok...
- Más illegális dolgokban is részt vesztek?- kérdeztem úgy, mintha csak az időjárásról csevegnénk.
- Régebben Justin motorozott és birkózott, de abbahagyta bizonyos okok miatt. A többiek meg szinte mindent csinálnak- válaszolt, de látszott rajta, hogy Justin múltja nem a legkellemesebb téma, így nem is firtattam a témát. Majd beszél róla az illetékes személy, ha akar.
- Te is csinálsz mást az autóversenyzésen kívül?- érdeklődtem tovább.
- Nem, és nem is szeretnék. Nem nekem való a többi dolog- mosolygott rám, majd újra az útra szegezte a tekintetét.
Kellemesen elbeszélgettünk a maradék másfél órában, és örültem neki, hogy ő jött értem. Fesztelen volt a hangulat, ami kitűnő alkalom volt arra, hogy kikapcsoljam az agyam és ne foglalkozzak az eltelt és az elkövetkező idővel. Csak élveztem a pillanatot, és sokat nevettem. Azt hiszem, nem is kezdődhetett volna jobban a napom, és a hetem. Justinnal miért nem ilyen egyszerű a dolgom? Ő olyan más. Sokkal másabb. Mindent megnehezít, és nem akar közeledni felém, vagy ha igen, akkor is ellök magától.
Mikor megérkeztünk olyan kilenc körül, Justin éppen a kocsiján bütykölt valamit. Egy szál farmerban volt, a napbarnított felsőtestén pedig fekete olajfoltok ékeskedtek. Egyszerűen elképesztően nézett ki. A szomszédoknak is kellemes látványt nyújthatott. Mondjuk nem mintha olyan sok ház lenne az utcában.
- Csukd be a szád, mielőtt belerepülne valami- bökte meg az oldalam Ben.
- Nagyon vicces- válaszoltam, miközben kinyitottam a kocsi ajtaját. Kiszálltam a járgányból, Ben pedig kivette a csomagtartóból a kis bőröndömet.
- Sziasztok!- intett felénk Justin egy fogóval a kezében. Visszaköszöntem, de próbáltam nem sokáig lengetni a szememet a felsőtestén.
- Én felmegyek pakolni, mert holnap korán indulunk, és még be is kell vásárolni az esti vacsorához- mondta Ben, majd eltűnt a hatalmas ház ajtajában. Átlátszó volt az ok, amiért elment, hiszen a pasiknak lényegesen kevesebb ideig tart a pakolás.
Ott maradtam Justinnal a garázs előtt, és kínos csend telepedett ránk. Leültem az egyik kicserélt gumikerékre, ami a kocsi mellett helyezkedett el, és néztem, ahogy a motorháztető alatt bütyköl valamit.
- Hogy telt a hétvégéd?- kérdezte megszakítva a rádióban szóló zenét. Az volt az egyetlen dolog, ami hangot adott ki körülöttünk.
- Unatkoztam, mint általában mindig- vontam vállat. Le mertem volna fogadni, hogy neki jobban telt, mint nekem. Buli, buli hátán.
- Ideadnád a csavarhúzót mellőled?- kérdezte, miután körbenézett az utcán, és megakadt a szeme egy pillanatra valamin. Próbáltam megtalálni, hogy mi keltette fel az érdeklődését, de nem láttam semmi különöset.
Odavittem neki a kért tárgyat, és ő úgy vette el, hogy közben a szája súrolta a fülem.
- Figyelnek minket, csak viselkedj természetesen. Adunk nekik egy kis műsort- súgta a fülembe. Fogalmam sem volt, hogy milyen műsorra gondolt. Egészen addig a pillanatig, míg le nem csukta a motorháztetőt, és elő nem vette a slagot.
- Justin, nehogy lelocsolj!- tartottam magam előtt a kezem védekezésképpen.
- Tudod, hogy úgysem úszod meg!- kacsintott rám.
- Micsoda szófordulat Mr. Bieber- nevettem el magam. És ekkor megnyitotta a vizet. Felsikkantottam, hiszen jég hideg volt.
- Most már nem is olyan vicces, mi?- kérdezte mosolyogva.
- Ha elkaplak, neked véged- mondtam összehúzott szemekkel, majd elindultam felé.
Szerencsére a víz már melegebbre váltott, és így nem kellett azzal foglalkozzak, hogy másnapra megfázok-e vagy sem.
Egy kis kergetőzés után megadta magát, mert teljesen maga köré tekert a slagot, és elesett. Ügyes fiú... Nagy nehezen kivettem a kezéből, és miközben a hasára ültem, elkezdtem locsolni, ahol csak értem, miközben ő kapálózott a slagért. Nem bírtam abbahagyni a nevetést. Olyan kisfiús volt, olyan ártatlan.
Egyik pillanatról a másikra, maga alá terített, de még így sem tudta kivenni a kezemből az irányítást. Aztán lehajolt, és megcsókolt, mire eleresztettem a slagot, ami kettőnk közé szorult. Teljesen ellepett az iránta érzett vágy. Persze tudtam, hogy ezt csak a show miatt csinálja, hiszen úgy tudták a rendőrségen, hogy egy kis ideje együtt vagyunk. Pár percig élveztem az érintéseit és a szájának mentolos, egyben füstös ízét, majd hirtelen megszakítva azt, felállt és felhúzott magával. Eközben kihasználva, hogy leporolja a ruháját, felkaptam a locsolót és futásnak iramodtam, miközben folyamatosan Justint céloztam. Sajnálatomra sokkal gyorsabbnak bizonyult, mint én voltam, így sikeresen beért, és felemelt félkézzel.
- Nem menekülsz!- szólalt meg rekedtes hangon, majd odacipelt a kocsijához, és felültetett a motorháztetőre. Megtámaszkodott a két combom mellett, és farkasszemet nézett velem, majd közelebb hajolt, mire lehajtottam a fejem.
- Ezt nem miattuk csinálom- súgta , majd a mutatóujjával óvatosan felemelte a fejemet az államnál fogva, és az ajkát az enyémre helyezte. Nem volt benne semmi vadság, nem úgy, mint az előzőben. Ez édes volt, és hívogató, mégis megőrjítő. Egyszerűen nem tudtam megálljt parancsolni a kezeimnek, és az egyikkel a hajába túrtam, a másikat pedig a mellkasára helyeztem.
- Justin- mondtam elhaló hangon, mire morgott egyet, de nem engedett el. Áttért a nyakamra, én pedig próbáltam összeszedni a gondolataimat, amiket a vizes föld felszívhatott magába, hiszen sehol sem találtam őket.- Justin, figyelnek minket. És én még nem múltam el 18.
- Ohh. Tényleg- mondta, és mintha egy kis csalódottságot véltem volna felfedezni a hangjában. Nyomott egy puszit az orrom hegyére, majd leemelt a kocsijáról.
- Már csak abban reménykedjünk, hogy az utolsó pár perces műsorodért nem csuknak le- mondtam, miközben kissé meglöktem a vállammal.
- Nem fognak. Ha meg igen, kihozol- vigyorgott rám.
- Ne legyél abban olyan biztos- kacsintottam rá, majd elkezdtem a ház felé futni, de megint elkapott.
- Szóval nem mentenél ki onnan?- kérdezte felvont szemöldökkel, miután maga felé fordított a bejárati ajtó előtt.
- Ez esetben kihoználak, mivel nem kéne hazudjak semmiről. Viszont ha hazudoznom kell nekik, akkor nagy a lebukás veszélye, és amúgy sem keverném bele a szüleimet ilyen dolgokba- mondtam, mikor beléptünk az ajtón.
- Esküszöm, néha úgy érzem, hogy könnyebb lett volna, ha megöllek- mondta egy sóhajtás kíséretében, majd átkarolta a vállam, és a szobája felé vettük az irányt.
- Biztató- húztam el a számat és arra gondoltam, hogy ennél már csak nehezebb lesz a kapcsolatunk. Lehet tényleg jobban jártam volna, ha akkor megöl, mint x idő után...
- Te aztán tudod, hogyan kell egy hölgynek udvarolni!- füttyentett egy Frank nevű idősebb tag.
- Fogd be!- morgott rá Justin, és továbbvezetett a lépcsőn.
Mikor a szobájába értünk, azonnal elmentem fürödni, míg őt megkértem, hogy hozzon át pár tiszta ruhát nekem a bőröndömből. Lehet, hogy rossz ötlet volt megkérni, hogy kutakodjon a fehérneműim, és női dolgaim között, de már mindegy. Miután jól átfolyattam magamon a forró vizet, hogy még véletlenül se ázzak el, elhúztam a zuhanyfüggönyt, és Justinnal találtam szembe magam. Szerencse, hogy legalább egy törölköző volt körülöttem.
- Te mi a fészkes fenét csinálsz itt?- kérdeztem a kelleténél magasabb hangszínen.
- Behoztam a ruhád.
- Köszi, de ki is mehetnél.
- Ugyan. Láttam már meztelen női testet.
- Kifelé!- parancsoltam rá, mire megvonta a vállát, és kilépett a nyitott ajtón, majd megállt előtte.- Az ajtót is csukd be parasztkám!
Mikor sikeresen felvettem a Justin által kiválasztott csipkés, falatnyi alsóneműt, felvettem a ruháimat is -amik hozzáteszem a legszűkebb darabjai voltak a bőröndömnek-, egy rövidnadrágot és egy toppot.
- Jobbat nem is választhattál volna- mondtam, mikor kiléptem az ajtón, és a gatyámat próbáltam lejjebb húzni, hogy legalább a fenekem alját ne lehessen látni. Kellett nekem ilyet betenni a bőröndbe...
- Tökéletes- jegyezte meg elismerően, mikor körbejárt. Felhorkantam az őszinteségén. Úgy éreztem magam, mint egy eladósorban lévő szolga, akit milliméter pontosságra körbevizsgálnak.
- Megírtad a listát Justin?- kopogott be Ben.
- Igen- válaszolt az illető.
- Indulhatunk?- tett fel még egy kérdést Ben.
- Tíz perc. Még gyorsan letusolok- szólt ki Justin.- Te meg nehogy átöltözz!- parancsolt rám összehúzott szemekkel, és besétált a fürdőbe, de a két helységet elválasztó ajtót nem csukta be.
- Nem mintha lenne más választásom- morogtam, majd ledobtam magam a hatalmas ágyára.