3. Justin's Boss

Beültem a fekete sportkocsiba, és teljes kényelembe helyeztem magam.
Ő vezetett, de egy pillanatig sem foglalkozott velem. Miért is tette volna?!
A nyugalmat egy telefon csörgése zavarta meg.
- Igen?- szólt bele, meg sem nézve a kijelzőt.
- Merre vagytok?- kérdezte egy számomra ismeretlen hang. Ki volt hangosítva.
- Problémánk adódott...
- Nem tudtátok elintézni a munkát?
- De, csak valaki meglátott minket- vallotta be kínosan.
- Öcsi, mondd, hogy megölted!
- Itt ül mellettem.
- Ne szivass!
- Nem fog köpni. De magammal viszem.
- Mikor érsz ide?
- Két-három óra.
- Siess!- mondta, majd ki is nyomta a készüléket, és már csak az egyenletes pittyegést hallottuk.
- Ugye nem fogsz megölni?- kérdeztem.
- Én nem- válaszolt nem túl biztatóan.
Az út kifejezetten unalmas volt, és nem segített az sem a helyzetemen, hogy ötpercenként kordult meg a gyomrom.
- Éhes vagy?- kérdezte meg a negyedik korgás után a nyilvánvalót.
- Igen.
Bólintott, és lekanyarodott a következő elágazásnál egy McDrive-hoz. Megrendeltük a kajákat, és pár perc múlva meg is kaptuk. Justin kifizette, majd beállt a parkolóban.
- Hány éves vagy?- kérdezte, mikor már eléggé kínossá vált a csend.
- 17.
- És mikor leszel 18?
- Mit érdekel?- kérdeztem vissza.
- Csak kérdeztem- vont vállat.

Körülbelül egy óra múlva a nap elkezdett felkelni, ami az ég alját gyönyörű sárgává varázsolta. Egyszer sem láttam még ilyet, hiszen általában ilyenkor még az ágyat nyomom...
A kocsi hamarosan már házak között kanyargott, a megfelelő cél felé.
- Megérkeztünk- válaszolt az ötödik élesebb kanyar bevétele után. Felhajtott a feljáróra, majd leállította a kocsit.
Egy tégla építésű házat láttam magam előtt, miután kiszálltam a járműből. Volt egy olyan sejtésem, hogy nem egyedül lakja, ezt a hatalmas épületet. Na meg a feljárón állt egy fekete furgon és egy ugyan olyan színű terepjáró.
Mivel már elég világos volt, láttam a házhoz tartozó hátsó kertet, ami nem volt valami nagy, de annál több növény volt benne. Feltételeztem, hogy nem Justin gondozza őket. Mármint nem nézném ki belőle, hogy a szabadidejében azzal foglalatoskodik, hogy kis kapával a kezében szorgoskodik.
Elmosolyodtam ezen a feltételezésen.
- Mi olyan vicces?- kérdezte.
- Semmi- válaszoltam még mindig felfelé görbülő szájjal.
Kinyitotta a hatalmas fa-üveg ajtót, és beléptünk az előtérbe. Egy hosszú folyosón találtam magam, aminek az egyik oldalán egy tükör volt, a másikon pedig egy ajtó, mellette  akasztókkal.
Justin levette a bőrkabátját, felakasztotta, és elindult a folyosó vége felé, ahol a nappali volt. Az első amit észrevettem, az a két óriási sötétbarna kanapé volt. Szemben azzal egy kandalló, fölötte pedig egy hatalmas LCD tévé.
A kanapékon négy férfi foglalt helyet. Az egyiket felismertem. Ben volt az. Viszont a másik hármat még életemben nem láttam.
- Hello- köszönt mindenki mindenkinek, míg én csöndben álltam Justin mögött. De az is csak addig tartott, amíg le nem ült Ben mellé.
- Zeusz?- kérdezte Justin, de mikor kimondta a nevet, a vadállat már ott is volt a lábai előtt.
- Szóval, ő az aki látott titeket?- nézett felém az a férfi, akivel feltételezem Justin beszélt telefonon.
- Igen- adta a rövid választ Justin.
- Én Jeff vagyok. Mondhatjuk, hogy Justin főnöke- mutatkozott be, mire Justin felhorkantott.
- Lucy- bólintottam felé egy aprót.
- Mit fogsz vele csinálni?- kérdezte Jeff Justin felé fordulva.
- Egy biztos: Megölni nem akarom.
- Megmutatom neki a vendégszobát- pattant fel Ben a helyéről, és maga után húzott.- Itt is lenne- nyitott be az emeleten az első ajtón.
- Köszönöm- mondtam halkan.
A szoba közepes méretű volt, és világos.
- Kerítek neked valahonnan valamit, amiben aludni tudsz- mondta Ben, majd magamra hagyott.
Mikor bejött, a kezében pár férfi ruhát tartott.
- Sajnos csak ezek vannak- emelte fel az említett darabokat.
- Köszi- mosolyodtam el halványan.
- Nagy szerencséd van.
- Tessék?- néztem rá értetlenül.
- Hogy Justin jó passzban volt- mondta, majd folytatta, mikor látta az arcomat.- Nem szokott kockáztatni. Ha valaki szemtanú, akkor azt is megöli. Gondolkodás nélkül.
Némán bólintottam, és mikor látta, hogy egyáltalán nincs a listámon a megszólalás pont, kiment a szobából.
Szerencsémre a szobából nyílt egy fürdő, így nem kellett a rémisztő pasikkal találkozni.
Fáradtan dőltem be az idegen ágyba. A "pizsamám" kétszer akkora volt mint én, de jobb, mint a semmi. Hosszú nap volt, és nem nagyon érdekelt, hogy pontosan otthon kéne lennem. Egyedül csak aludni akartam, ami elég hamar sikerült is.