Sziasztok!
Itt is a rész, amit Valentin nap óta vártatok, a rész VÉGÉN FONTOS INFORMÁCIÓ!
LEHETSÉGES, hogy megtörténik benne 1-2 dolog... Szóval TALÁN ez egy +18-as rész!
LEHETSÉGES, hogy megtörténik benne 1-2 dolog... Szóval TALÁN ez egy +18-as rész!
.jpg)
- Ne mozogj!- morogta, de a szemét nem nyitotta ki.
- Fázom- súgtam a nagy csöndben, miközben közelebb csúsztam hozzá.
- Lucy, mit csinálsz?- kérdezte, immáron tágra nyílt szemekkel.
- Fáz... Ohh. Bocsi- mondtam, és újra felvettem közöttünk a biztonságos távolságot, mikor megéreztem, hogy a teljesen csupasz testeink egymásnak tapadnak.
Teljesen megfeledkeztem róla, hogy nem vettünk föl semmit a majdnem megtörtént dolog után.
- Adok valami ruhát, mielőtt meggondolatlanul cselekednék!- figyelmeztetett. Felkapcsolta az éjjeliszekrény melletti lámpát, majd kikelt az ágyból, ezzel felfedve egész testét előttem. Óvatosan ment az üvegszilánkok között, míg el nem ért a szekrényéig. Lépkedés közben a csípője lágyan ringott, míg a hátán és a vállain az izmok meg-meg feszültek. A tetoválások szinte életre keltek a mozgása közben. Sosem láttam még ilyen összhatást. Mintha egy műalkotást néztem volna. És a tökéletes fenekéről se feledkezzünk meg!
Beleharaptam az alsó ajkamba. Nem volt még szerencsém, ilyen angyali dolgot látni. Persze az este előző részét leszámítva, ahol kis nyuszi lettem. Egy srác teljesen meztelenül állt előttem, és egy kicsit sem szégyelltem magam, hogy nyíltan bámulom. Mielőtt megismertem Justint, még egy fürdőnaciban lévő fiúra sem mertem ránézni, nemhogy egy meztelenre. És hát öt órával azelőtt sem ment nagyon a dolog...
Beleharaptam az alsó ajkamba. Nem volt még szerencsém, ilyen angyali dolgot látni. Persze az este előző részét leszámítva, ahol kis nyuszi lettem. Egy srác teljesen meztelenül állt előttem, és egy kicsit sem szégyelltem magam, hogy nyíltan bámulom. Mielőtt megismertem Justint, még egy fürdőnaciban lévő fiúra sem mertem ránézni, nemhogy egy meztelenre. És hát öt órával azelőtt sem ment nagyon a dolog...
- Tetszik amit látsz?- kérdezte egy féloldalas mosoly kíséretében, ezzel kizökkentve engem a bambulásból.
- Nagyon is- csúszott ki a számon meggondolatlanul, amibe bele is pirultam rendesen.
Lassan elindult felém, a szekrényből kivett ruhákkal a kezében, amit gondolom még a kalandozásom alatt varázsolt elő onnan.
Az ágy végén állva elkezdte lehúzni a takarót rólam.
- Mit csinálsz?- kérdeztem vékony hangon.
- Én is szeretném élvezni a kilátást.
A takaró már sehol nem volt rajtam, mire feleszméltem. Próbáltam minél jobban takarni magam, de a lehetőségek nem nagyon engedték. Nem szerettem az alakom. De ezzel körülbelül minden tinédzser így van. És az még rátett egy lapáttal, hogy egy idősebb és tapasztaltabb fiú látja mindazt először.
Justin már az ágyon ült előttem a takaró és a letett ruhák mellett, és még az előzőnél is lassabban közeledett felém. Mint egy oroszlán, aki lassan köröz a zsákmánya körül, aki mellesleg nem ellenkezik neki.
Lehunytam a szemem, mikor megéreztem kezének melegségét az arcomon. Lágyan végighúzta mutatóujját az állkapcsomon, majd hüvelykujját az alsó ajkamon.
- Olyan puha a bőröd- szólalt meg rekedtes hangon, mikor hideg ujjait levezette a nyakamon, a melleim közötti völgyben, majd az oldalamat kezdte cirógatni.
Kirázott a hideg.
- Justin- súgtam a nevét halkan, mikor megéreztem a másik tenyerét a belső combomon, amivel közelebb húzott magához.
- Nyugi Lu!- nevetett bele a nyakamba, aztán elkezdte végigcsókolni az utat, amit az előbb a keze járt be. Nem jutott sokáig, mert mikor a melleimhez ért, felhúztam magamhoz és megcsókoltam.
A hátam a matrachoz nyomódott, mikor Justin lenyomott maga alatt. A jobb alkarjával megtámaszkodott mellettem, míg a bal kezével és lábaival a szétválasztotta az enyémeket, így el tudott helyezkedni középen.
- Lazíts!- búgta a fülembe, majd apró puszikat nyomott a nyakamra.
- Könnyű azt mon...- morogtam, de nem tudtam végigmondani, mikor megéreztem a hideg ujját magamban. Az kezeim automatikusan megtalálták a lepedőt, és azt szorongatták.
- Tudod bébi, belém is kapaszkodhatsz- mondta szórakozott hangon, miközben a középső ujja is megtalálta a befelé vezető utat.
- Ohh Istenem!- nyögtem fel akaratlanul is, mikor elkezdte lassítani az ujjainak mozgását. Aztán teljesen kihúzta azokat. Ezzel megakadályozva a csúcsra jutást.
Próbáltam visszanyerni a normális légzési tempómat, de valamiért nem sikerült. Az ok pedig nemes egyszerűséggel az volt, hogy megéreztem a combomnál Justin büszkeségét.
- Nem akarom erőltetni, de...
- Én igen- szakítottam félbe, és lehúztam a nyakánál fogva egy csókért.
- Biztos?- kérdezte.
Bólintottam. De tudtam, ha most megtörténik, nincsen visszaút.
Elvette az éjjeliszekrényről a fóliát, és újra fölém helyezkedett a jobb kezén támaszkodva, a másik karja pedig közöttünk volt. Lassan a bejáratomhoz igazította magát, míg én lélegzetvisszafojtva figyeltem a mogyoróbarna szemeit, amik úgyszintén engem koslattak.
Amint megéreztem, elkezdtek potyogni a könnyeim. Nem hittem volna, hogy ilyen fájdalmas lesz. Ellie -aki már köztudottan túl volt ezen- mindig azt mondta, hogy olyan, mintha csak egy szúnyogcsípés lenne. Hát kijelentem, hogy egyáltalán meg sem közelíti ez a fájdalom azt az apróságot.
Justin amint meglátta a legördülő könnycseppeket, azonnal le is csókolta őket.
- Ne sírj!- súgta, és próbált minél lassabban, minél mélyebbre menni.
Majd mikor felszisszentem, elkezdett kihúzódni belőlem.
- Ne hagyd abba!- mondtam, két sziszegés között.
- Nem akarlak így látni. Fáj- nézett a szemembe.
- Legközelebb sem lesz egyszerűbb- válaszoltam a nyakába csimpaszkodva, míg ő egy puszit nyomott az orromra.
Lassan kezdtem megszokni a méretét, és könnyebben kezdett el mozogni, de még így is vigyázva arra, hogy ne okozzon nekem a kelleténél több fájdalmat.
- Lucy- dörmögte a fülembe Justin a nevemet, miközben teljesen belém nyomta magát. A kellemetlen érzésre való tekintettel felsikítottam, de belém is fojtotta egy csókkal.
- Istenem, Justin!- kapaszkodtam a nyakába, míg ő valamilyen eszméletlen csípőmozgást végzett, egyre lassabban, majd hirtelen újra felgyorsult, miközben egyik kezével a csípőmnél fogva tartott.
Éreztem, hogy közel a vég. A lábujjaim összerándultak, a hátam pedig felemelkedett, ahogy átadtam magam az érzésnek. Hihetetlen volt. Mintha minden bajom és gondolatom elszállt volna. Csak ketten voltunk, és semmi sem számított rajtunk kívül.
Justin hanyagul ereszkedett le rám, szinte majdnem összenyomva engem. A csupasz és izzadt testünk összetapadt, és olyan forróság áramlott belőlük, amit még életemben nem éreztem. Míg ő rajtam szuszogott, én a hajával kezdtem játszani.
Miután összeszedte magát a kezére támaszkodott, és lassan kihúzódott belőlem. Nem volt valami kellemes érzés, és ennek hangot is adtam.
- Sajnálom- mondta rekedtes hangon, miközben megcsókolt.
- Túlélem- válaszoltam, és visszahúztam még egy csókra.
- Halott vagy!- morogta vissza Justin, de nem elég hangosan ahhoz, hogy az illető is meghallja.
- Hamarosan indulunk!- jött kintről ugyanaz a hang.
- Megyünk már! Adj negyed órát!- üvöltött vissza Justin, miután befogta a fülem.
- Siessetek!- mondta a hang tulajdonosa, és eltrappolt az ajtó elől.
- Jó reggelt- mosolyogtam Justinra, mikor végre kibosszankodta magát.
- Most már elég jó- nézett végig rajtam.
Nos, tulajdonképpen egy szál semmiben feküdtem mellette. Közelebb húzódott, majd fölém tornyosult. Azonnal megéreztem megkeményedett férfiasságát.
- Justin. Mennünk kell- mondtam lélegzetvisszafojtva, mire még jobban nekem nyomta magát. Akaratlanul is felnyögtem.
- Ne csináld ezt velem!- csaptam vállon, mire nevetve legördült rólam.- Megyek fürödni.
- Veled tartok!- pattant fel ő is azonnal.
- Te inkább kezdjél magaddal valamit- mutattam ágaskodó tagjára.
- Jobb szeretném, ha te kezdenél valamit vele- kacsintott rám.
- Justin!- horkantam fel, és nekidobtam egy közelemben lévő párnát, mire annál is jobban elkezdett hahotázni.
Ezt az időt kihasználva besurrantam a fürdőszobába. Azonnal a tükör elé álltam, ahol elszörnyülködve vettem tudomást a kinézetemről. A hajam kócosan állt ide-oda, az ajkam feldagadt, és az arcom is teltebbnek tűnt. A bal mellemen egy hatalmas szívás folt volt, amiről azt sem tudtam, hogy Justin mikor csinálta. És a csípőm jobb oldalán ugyancsak egy lila folt ékeskedett, Justin ujjainak mintájával. Illetve a combjaim belső oldalán odaszáradt vér volt. Ha most valaki látna, egyáltalán nem találna vonzónak, sőt.
- Minden oké odabent?- kérdezte az ajtón keresztül Justin.
- I...igen- válaszoltam kicsit határozatlanul.
Azonnal beálltam a kádba, és megengedtem a zuhanyt. Hagytam, hogy a meleg víz végigfusson a testem minden egyes négyzetcentiméterén. Éppen a tusfürdőt mostam le magamról, mikor megéreztem a hideg levegőt a hátam mögött. A fejemet odafordítottam, és Justinnal találtam szembe magam.
- Nem baj, ha csatlakozom?- kérdezte egy féloldalas mosoly kíséretében.
Megráztam a fejem, és folytattam az előbbi tevékenységemet.
- Jól vagy?- a hangjából csak úgy sütött az aggodalom.
- Igen- válaszoltam, de nem hihetett nekem, mivel az alkaromnál fogva maga felé fordított.
- Megbántad?- kérdezte, miközben a szemeimet fürkészte.
- Nem. Tökéletes volt- sütöttem le a szemeimet.
Akkor hasított belém a tudat, hogy mit is csináltam éjjel. Hogy voltam képes rá?! A szüleim arra neveltek, hogy várjak a házasságig. Hogy sose bízzak meg olyan alakokban, akiken tetoválás van. Vagy hogy sose szeressek bele olyan emberekbe, akik nem méltóak egy olyan lányhoz, mint én. De ki dönti el, hogy ki méltó hozzám? És ki jelenti ki, hogy egy tetovált ember nem lehet ugyanolyan jó, vagy jobb a többinél?
Justin sosem tagadta, hogy milyen élete van és hogy miket követett el. Én tudom, hogy a szíve mélyén jó ember, de a törvény szeme előtt nem. És a legrosszabb, hogy ők sosem fogják megérteni az ő szemszögét. Nekik csak annyi számít, hogy bűnös-e vagy sem. És én így nem élhetek. Nem várhatom azt, hogy minden rendben legyen, mikor bármikor ránk törhetnek a kommandósok.
De most minden megváltozott egy éjszaka alatt. Ott álltam egy bűnözővel, teljesen meztelenül a fürdőkádjában és az egészben az volt a legszomorúbb, hogy visszavonhatatlanul beleszerettem ebbe a bűnözőbe. És képes lennék vele várni, képes lennék érte bármiért.
- Akkor mi a baj?- nyúlt az állam alá, ezzel kényszerítve, hogy ránézzek.
- Az, hogy szeretlek.
**************************************************************************************************************
Sziasztok újra!
Mint azt sokan tudjátok, május végén elutazom 5 hónapra. Tudom, hogy megszoktátok már, hogy ritkán teszek fel részeket (amit nagyon sajnálok), de most ebben az öt hónapban egyáltalán nem lesz időm! Október végén jövök haza, és addigra remélhetőleg már végig lesz gondolva az egész sztori, szóval csak arra kell várjatok, hogy begépeljem, és közzétegyem nektek! :)
Remélem mindenkinek szép nyara lesz! Szerezzetek sok-sok felejthetetlen élményt, és érezzétek jól magatokat!
U.i.: Októberben találkozunk! ;)
Puszi,
Fly
Lassan elindult felém, a szekrényből kivett ruhákkal a kezében, amit gondolom még a kalandozásom alatt varázsolt elő onnan.
Az ágy végén állva elkezdte lehúzni a takarót rólam.
- Mit csinálsz?- kérdeztem vékony hangon.
- Én is szeretném élvezni a kilátást.
A takaró már sehol nem volt rajtam, mire feleszméltem. Próbáltam minél jobban takarni magam, de a lehetőségek nem nagyon engedték. Nem szerettem az alakom. De ezzel körülbelül minden tinédzser így van. És az még rátett egy lapáttal, hogy egy idősebb és tapasztaltabb fiú látja mindazt először.
Justin már az ágyon ült előttem a takaró és a letett ruhák mellett, és még az előzőnél is lassabban közeledett felém. Mint egy oroszlán, aki lassan köröz a zsákmánya körül, aki mellesleg nem ellenkezik neki.
Lehunytam a szemem, mikor megéreztem kezének melegségét az arcomon. Lágyan végighúzta mutatóujját az állkapcsomon, majd hüvelykujját az alsó ajkamon.
- Olyan puha a bőröd- szólalt meg rekedtes hangon, mikor hideg ujjait levezette a nyakamon, a melleim közötti völgyben, majd az oldalamat kezdte cirógatni.
Kirázott a hideg.
- Justin- súgtam a nevét halkan, mikor megéreztem a másik tenyerét a belső combomon, amivel közelebb húzott magához.
- Nyugi Lu!- nevetett bele a nyakamba, aztán elkezdte végigcsókolni az utat, amit az előbb a keze járt be. Nem jutott sokáig, mert mikor a melleimhez ért, felhúztam magamhoz és megcsókoltam.
A hátam a matrachoz nyomódott, mikor Justin lenyomott maga alatt. A jobb alkarjával megtámaszkodott mellettem, míg a bal kezével és lábaival a szétválasztotta az enyémeket, így el tudott helyezkedni középen.
- Lazíts!- búgta a fülembe, majd apró puszikat nyomott a nyakamra.
- Könnyű azt mon...- morogtam, de nem tudtam végigmondani, mikor megéreztem a hideg ujját magamban. Az kezeim automatikusan megtalálták a lepedőt, és azt szorongatták.
- Tudod bébi, belém is kapaszkodhatsz- mondta szórakozott hangon, miközben a középső ujja is megtalálta a befelé vezető utat.
- Ohh Istenem!- nyögtem fel akaratlanul is, mikor elkezdte lassítani az ujjainak mozgását. Aztán teljesen kihúzta azokat. Ezzel megakadályozva a csúcsra jutást.
Próbáltam visszanyerni a normális légzési tempómat, de valamiért nem sikerült. Az ok pedig nemes egyszerűséggel az volt, hogy megéreztem a combomnál Justin büszkeségét.
- Nem akarom erőltetni, de...
- Én igen- szakítottam félbe, és lehúztam a nyakánál fogva egy csókért.
- Biztos?- kérdezte.
Bólintottam. De tudtam, ha most megtörténik, nincsen visszaút.
Elvette az éjjeliszekrényről a fóliát, és újra fölém helyezkedett a jobb kezén támaszkodva, a másik karja pedig közöttünk volt. Lassan a bejáratomhoz igazította magát, míg én lélegzetvisszafojtva figyeltem a mogyoróbarna szemeit, amik úgyszintén engem koslattak.
Amint megéreztem, elkezdtek potyogni a könnyeim. Nem hittem volna, hogy ilyen fájdalmas lesz. Ellie -aki már köztudottan túl volt ezen- mindig azt mondta, hogy olyan, mintha csak egy szúnyogcsípés lenne. Hát kijelentem, hogy egyáltalán meg sem közelíti ez a fájdalom azt az apróságot.
Justin amint meglátta a legördülő könnycseppeket, azonnal le is csókolta őket.
- Ne sírj!- súgta, és próbált minél lassabban, minél mélyebbre menni.
Majd mikor felszisszentem, elkezdett kihúzódni belőlem.
- Ne hagyd abba!- mondtam, két sziszegés között.
- Nem akarlak így látni. Fáj- nézett a szemembe.
- Legközelebb sem lesz egyszerűbb- válaszoltam a nyakába csimpaszkodva, míg ő egy puszit nyomott az orromra.
Lassan kezdtem megszokni a méretét, és könnyebben kezdett el mozogni, de még így is vigyázva arra, hogy ne okozzon nekem a kelleténél több fájdalmat.
- Lucy- dörmögte a fülembe Justin a nevemet, miközben teljesen belém nyomta magát. A kellemetlen érzésre való tekintettel felsikítottam, de belém is fojtotta egy csókkal.
- Istenem, Justin!- kapaszkodtam a nyakába, míg ő valamilyen eszméletlen csípőmozgást végzett, egyre lassabban, majd hirtelen újra felgyorsult, miközben egyik kezével a csípőmnél fogva tartott.
Éreztem, hogy közel a vég. A lábujjaim összerándultak, a hátam pedig felemelkedett, ahogy átadtam magam az érzésnek. Hihetetlen volt. Mintha minden bajom és gondolatom elszállt volna. Csak ketten voltunk, és semmi sem számított rajtunk kívül.
Justin hanyagul ereszkedett le rám, szinte majdnem összenyomva engem. A csupasz és izzadt testünk összetapadt, és olyan forróság áramlott belőlük, amit még életemben nem éreztem. Míg ő rajtam szuszogott, én a hajával kezdtem játszani.
Miután összeszedte magát a kezére támaszkodott, és lassan kihúzódott belőlem. Nem volt valami kellemes érzés, és ennek hangot is adtam.
- Sajnálom- mondta rekedtes hangon, miközben megcsókolt.
- Túlélem- válaszoltam, és visszahúztam még egy csókra.
(zene innentől: https://www.youtube.com/watch?v=YPr0eByC2Qs)
- Héé haver! Lucy! Keljetek fel!- dörömbölt valaki az ajtón.- Halott vagy!- morogta vissza Justin, de nem elég hangosan ahhoz, hogy az illető is meghallja.
- Hamarosan indulunk!- jött kintről ugyanaz a hang.
- Megyünk már! Adj negyed órát!- üvöltött vissza Justin, miután befogta a fülem.
- Siessetek!- mondta a hang tulajdonosa, és eltrappolt az ajtó elől.
- Jó reggelt- mosolyogtam Justinra, mikor végre kibosszankodta magát.
- Most már elég jó- nézett végig rajtam.
Nos, tulajdonképpen egy szál semmiben feküdtem mellette. Közelebb húzódott, majd fölém tornyosult. Azonnal megéreztem megkeményedett férfiasságát.
- Justin. Mennünk kell- mondtam lélegzetvisszafojtva, mire még jobban nekem nyomta magát. Akaratlanul is felnyögtem.
- Ne csináld ezt velem!- csaptam vállon, mire nevetve legördült rólam.- Megyek fürödni.
- Veled tartok!- pattant fel ő is azonnal.
- Te inkább kezdjél magaddal valamit- mutattam ágaskodó tagjára.
- Jobb szeretném, ha te kezdenél valamit vele- kacsintott rám.
- Justin!- horkantam fel, és nekidobtam egy közelemben lévő párnát, mire annál is jobban elkezdett hahotázni.
Ezt az időt kihasználva besurrantam a fürdőszobába. Azonnal a tükör elé álltam, ahol elszörnyülködve vettem tudomást a kinézetemről. A hajam kócosan állt ide-oda, az ajkam feldagadt, és az arcom is teltebbnek tűnt. A bal mellemen egy hatalmas szívás folt volt, amiről azt sem tudtam, hogy Justin mikor csinálta. És a csípőm jobb oldalán ugyancsak egy lila folt ékeskedett, Justin ujjainak mintájával. Illetve a combjaim belső oldalán odaszáradt vér volt. Ha most valaki látna, egyáltalán nem találna vonzónak, sőt.
- Minden oké odabent?- kérdezte az ajtón keresztül Justin.
- I...igen- válaszoltam kicsit határozatlanul.
Azonnal beálltam a kádba, és megengedtem a zuhanyt. Hagytam, hogy a meleg víz végigfusson a testem minden egyes négyzetcentiméterén. Éppen a tusfürdőt mostam le magamról, mikor megéreztem a hideg levegőt a hátam mögött. A fejemet odafordítottam, és Justinnal találtam szembe magam.
- Nem baj, ha csatlakozom?- kérdezte egy féloldalas mosoly kíséretében.
Megráztam a fejem, és folytattam az előbbi tevékenységemet.
- Jól vagy?- a hangjából csak úgy sütött az aggodalom.
- Igen- válaszoltam, de nem hihetett nekem, mivel az alkaromnál fogva maga felé fordított.
- Megbántad?- kérdezte, miközben a szemeimet fürkészte.
- Nem. Tökéletes volt- sütöttem le a szemeimet.
Akkor hasított belém a tudat, hogy mit is csináltam éjjel. Hogy voltam képes rá?! A szüleim arra neveltek, hogy várjak a házasságig. Hogy sose bízzak meg olyan alakokban, akiken tetoválás van. Vagy hogy sose szeressek bele olyan emberekbe, akik nem méltóak egy olyan lányhoz, mint én. De ki dönti el, hogy ki méltó hozzám? És ki jelenti ki, hogy egy tetovált ember nem lehet ugyanolyan jó, vagy jobb a többinél?
Justin sosem tagadta, hogy milyen élete van és hogy miket követett el. Én tudom, hogy a szíve mélyén jó ember, de a törvény szeme előtt nem. És a legrosszabb, hogy ők sosem fogják megérteni az ő szemszögét. Nekik csak annyi számít, hogy bűnös-e vagy sem. És én így nem élhetek. Nem várhatom azt, hogy minden rendben legyen, mikor bármikor ránk törhetnek a kommandósok.
De most minden megváltozott egy éjszaka alatt. Ott álltam egy bűnözővel, teljesen meztelenül a fürdőkádjában és az egészben az volt a legszomorúbb, hogy visszavonhatatlanul beleszerettem ebbe a bűnözőbe. És képes lennék vele várni, képes lennék érte bármiért.
- Akkor mi a baj?- nyúlt az állam alá, ezzel kényszerítve, hogy ránézzek.
- Az, hogy szeretlek.
**************************************************************************************************************
Sziasztok újra!
Mint azt sokan tudjátok, május végén elutazom 5 hónapra. Tudom, hogy megszoktátok már, hogy ritkán teszek fel részeket (amit nagyon sajnálok), de most ebben az öt hónapban egyáltalán nem lesz időm! Október végén jövök haza, és addigra remélhetőleg már végig lesz gondolva az egész sztori, szóval csak arra kell várjatok, hogy begépeljem, és közzétegyem nektek! :)
Remélem mindenkinek szép nyara lesz! Szerezzetek sok-sok felejthetetlen élményt, és érezzétek jól magatokat!
U.i.: Októberben találkozunk! ;)
Puszi,
Fly
