19. One more good advice

Sziasztok kedveskék! :)

Ez a rész +18as dolgokat tartalmaz, bár nem részletezve!

Új rész 10 hozzászólás után várható.
Jó olvasást!

Az emeleti fürdőszobában álltam, míg ő a szobájában kereste az elsősegély dobozt. Zeusz a folyosó közepén ült, és nézett engem.
- Tényleg nincs erre szükség- mondta mikor megjelent a nyitott ajtóban.
- De. És nem nyitok erről vitát.
Nem válaszolt, csak átadta a kis dobozt.
- Gyere- mondtam neki, mikor már kipakoltam és végeztem az előkészületekkel. Odaállt elém, immáron a pólója nélkül. Jó sok fertőtlenítőt tettem egy gézdarabra, és óvatosan elkezdtem letörölgetni a seb felületét. Iszonyatosan fájhatott neki, de egy mukkot sem szólt. Viszont én tuti ott haltam volna meg a helyében.
- Elég- mondta, miközben megfogta a jobb csuklóm, ami a vágásnál volt. Már elállt a vérzés, és a seb is tiszta volt.
Bólintottam egyet. Megfogtam a mosdó szélén lévő kenőcsöt és nyomtam a kezemre egy kicsit. Nagy figyelemmel kentem be a felületet a bőrén, majd fogtam egy kis gézdarabot és letakartam vele. Utána pedig ragtapaszt vágtam, és leragasztottam a géz négy oldalát.

- Kész!- csaptam össze a kezem, miközben a remekművemet csodáltam.
- Köszönöm- mondta, és felvont szemöldökkel nézte az alkotásom. Hát nem lett valami szép, de elsőre nem sikerülhet minden.
- Szívesen- válaszoltam, majd kislisszoltam mellette a fürdőből, és lementem a konyhába, hogy befejezzem azt amit Justin elkezdett. Vagyis feltakarítani a vértócsát. Aminek már a gondolatától is elkapott a hányinger. Immáron nem először. És már könyékig véres voltam, ami kiborított.
- Majd én azt megcsinálom. Te csak menj aludni- hallottam Justin hangját, ami valahonnan a lépcső aljáról jöhetett. Most az egyszer igazán hálás voltam, hogy megszólalt. Nem úgy, mikor Ben rajtakapott minket... Akkor az volt a legrosszabb dolog, amit tehetett. De nagymamám mindig azt mondta, hogy fölösleges a múlton rágódni. Próbálom megfogadni, de elég nehezen megy.
- Oké. Jó éjt- köszöntem el, miközben a kezemre sem bírtam nézni.
- Egy jó tanács, ha velünk vagy: Szokj hozzá a véres helyzetekhez.
- Köszi a tippet- grimaszoltam egyet, és elindultam a lépcsőn felfelé.- Letusolok- szóltam még le a lépcső tetejéről, de nem tudom, hogy hallotta-e. Mindegy is.
Bementem a fürdőbe, és azonnal lehámoztam magamról a pizsit, ami rajtam volt. Jó forróra állítottam a csapot, és élveztem, ahogy a cseppek végigfolynak a testemen. Végre tisztának éreztem magam. Mikor végeztem, kimásztam a kádból, és megtörölköztem. A pizsamámért nyúltam, hogy visszavegyem, de tiszta kosz és vér lett a külön kis éjszakai kaland miatt. Kellett valami olyan ruha, amit felvehetnék. De nem vittem be magammal semmit. Magam köré tekertem a törölközőt, és elindultam. Justin szobája felé. Láttam, hogy bent még ég a villany, így reméltem nem zavarok. Kifújtam a bent tartott levegőt, és bekopogtam az ajtón.
- Igen?- kérdezte bentről, de nem nyitott ajtót.
- Piszkos lett a pizsim. Esetleg tudnál adni valami túlméretezett pólót?
- Egy perc- mondta, még mindig a csukott ajtón keresztül.
- Hát jó- motyogtam magamnak, miközben az ajtófélfának támaszkodtam. Hamarosan hajnalodott, de még semmit sem aludtam az éjszaka. És tudtam, hogy reggel anyáék fel fognak hívni, hogy megkérdezzék milyen a tábor. Amiben láthatóan nem vagyok ott.
Lehet jobb lett volna, ha elvonszolom magam oda, ahelyett, hogy véres padlókat és embereket nézzek. Ellis is rohadt mérges lehet, hogy nem vagyok ott. Bármennyire is azt mutatja, hogy nem zavarja, ismerem már jó pár éve...
- Itt...- kezdte Justin, miközben kinyitotta az ajtót, de be is fejezte amint meglátott. Aztán jól végigmért.
- Köszi- mosolyogtam rá halványan, majd a szobám felé vettem az irányt, nem is törődve azzal, hogy lyukat égettek a szemei a hátamban. Behajtottam magam mögött az ajtót, és gyorsan felkaptam egy bugyit, majd felvettem a hatalmas pólót.
Amint az ablakra néztem, elillant az összes fáradság amit eddig éreztem, és a félelem vette át a helyét. Felsóhajtottam, majd az ajtóhoz sétálva kinyitottam azt. Justin ott állt a folyosó másik oldalán félmeztelenül és a fejét félredöntve nézett rám.
- Aludhatok veled?- kérdeztem olyan halkan ahogy csak tudtam, miközben a hajamba túrtam. Ciki volt, de annyira féltem.
- Igen- válaszolta, miután egy nagyot nyelt.
Zeusz a szoba ajtaja mellett helyezkedett el, mi pedig bementünk. Justin becsukta az ajtót, és lekapcsolta a lámpát, miután elhelyezkedtem az ágyon ülve.
- Még egy jó tanács: Máskor csukd be magad után az ajtót- szólalt meg a sötétben immár mellettem.
- Mi?- kérdeztem értetlenül, felé fordulva. De nem fogtam fel, hogy milyen közel is van, így az ajkaink találkoztak.
Pár másodpercig farkasszemet néztünk egymással a vak sötétben, majd egy meggondolatlan ötlettől vezérelve megtettem az első lépést. A kezemet a vállára tettem, majd a hajába vezettem a tenyerem és vártam.
Onnantól nem kellett noszogatni, azonnal az ajkaimra tapadt, és közben vízszintesbe fektetett az ágyán.
- Ezt nem lenne szabad- súgta két levegővétel között a nyakamnak fölöttem támaszkodva. Csak a dús hajának egy részét éreztem az arcomon.
- Mióta érdekel téged az, hogy mit szabad, és mit nem?- kérdeztem. Teljesen úgy éreztem magam, mintha fordított lenne a helyzet közöttünk. Én a galád, ő meg a jó. Ez a fordított univerzum teljesen nevetséges lenne.

- Igazad van- mondta pár másodpercnyi légzésszünet után, majd újra az ajkamra tapadt. Nem mintha bántam volna.
- Nem fáj?- kérdeztem, mikor véletlenül megérintettem a vágást védő kötést, és elszakadtunk egymástól.
- Nem.
- Biztos?
- Lucy, jól vagyok!
- Oké- motyogtam, majd lehúztam magamhoz a nyakánál fogva, és folytattuk ott, ahol abbahagytuk.
Lassan elindult a keze a pólón keresztül a csípőmön lefele. Automatikusan feljebb toltam magam, és a vállába kapaszkodtam, mire ő még közelebb húzott magához. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy éreztem minden porcikáját. Aztán elengedett és a térdhajlatomnál fogva felhúzta a lábam. És egyre haladt feljebb a combomig, majd már a póló szélénél cirógatta a bőröm, amitől teljesen libabőrös lettem. És ami meglepett, hogy ennél is feljebb indult a keze. A fehérneműm széléig, miközben a nyakamat csókolgatta. És annyira elragadott a hév, hogy már alatta is volt a keze. Úgy, hogy észre se vettem egy pillanatig, hogy mit csinál.
- Justin- nyögtem fel, és még szorosabban markoltam a vállát.
- Hm?
- Állj!- súgtam határozatlanul, és megfogtam a kezét, ami a bugyim alatt volt.
- Nyugi, tudom mit csinálok- súgta vissza.
- De én nem...
- Csak lazíts- mondta és egy puszit nyomott a nyakamra.
- Könnyű azt mondani- morogtam a kezei között, de mikor folytatta azt, amit elkezdett, már nem is foglalkoztam a kis vitánkkal.
Életemben először teljesen kielégülve pihentem Justin mellett, aki szemben feküdt velem az ágyon. A keze a derekamon pihent, míg én a nyakán lévő tetoválásán futtattam végig a kezem újra és újra.
- Őrült vagy- mondtam neki a hosszú csend után.
- Csak szeretek örömöt okozni másoknak.
- Persze. Ezt pont neked kéne elhinnem, aki ma egy kést vágott valakibe.
- Aludjunk, mindjárt világosodik- tért ki a válaszadás alól, és hanyat feküdt az ágyon, magára húzva engem. A csupasz felsőtestén pihentem, ami jobb volt bármilyen párnánál. De persze vigyáztam a sebre, nehogy ráfeküdjek, vagy ilyesmi.
Jól betakartam magunkat, mert ahogy lenyugodtak a kedélyek, elkezdtem fázni. A nyakamig húztam a takarót, és lehunytam a szemem.
- Jó éjt!- mondta Justin, és egy puszit nyomott a hajamba.
- Jó éjt!- ismételtem meg őt, és a forró bőrére tapadva már valahol máshol jártam.

Arra ébredtem, hogy a telefonom őrületesen hangosan csörög, valahol a másik szobában.
- Ne menj!- morogta Justin mellettem.
- Muszáj felvennem- sóhajtottam, majd kibújtam mellőle. Az első, amit észrevettem, hogy szétfagyok, a másik pedig az volt, hogy kint dúlt a vihar. Mikor megnéztem az órát, az még csak reggel hét órát mutatott.
- Szia anya-vettem fel a telefont, miután megköszörültem a torkom.
- Szia. Milyen a tábor?- kezdte mindenféle bevezetés nélkül.
- Remek!- válaszoltam túlságosan is feldobottan.
Az a tegnap éjszaka... Hát mondhatni elég különleges volt. Azok az ajkak... Meg az amit a kezével csinált. Minden pasi ezt és így csinálhatja?!
- Itt vagy?- érdeklődött anya.
Kicsit elkalandoztam. Talán mondott valamit?
- Igen anya.
- Szóval. A nővéred is eljön az egyetemről. Szombaton jössz haza, Olivia pedig vasárnap reggel. Itthon ebédelünk, este pedig elmegyünk a kedvenc éttermébe.
- Oké- mondtam, bár tudtam, hogy ez csak tájékoztatás, és nem megbeszélés.
- Hétfőn meg elmennénk a tenisz klubba, és ott tölthetnénk a nap egy részét.
- Oké emailben küld el beosztást, hogy ne felejtsem el- forgattam meg a szemeimet.
- Hogy én erre miért nem gondoltam?
- Nem tudom anya, de mennem kell. Majd beszélünk. Szia.
- Szia kislányom!- mondta, és le is tette a telefont.
- Bajos szülők?- kérdezte Justin a hátam mögül.
- Bajos anya. Imádom, hogy ő tervezi a naptáram.- válaszoltam, miközben keresztbe tettem a kezem a mellem előtt.
- Kérsz valamit?- fordult felém a konyhába menet.
- Nem köszi. Szerintem vissza megyek aludni. Jössz?
- Muszáj elrendeznem Zeuszt, de majd csatlakozom- mondta, miközben a hűtőt nyitotta ki.
Iszonyatos gyorsasággal bújtam vissza a takaró alá, miután behúztam a sötétítő függönyt, de addigra már teljesen kihűlt az ágy. Jól bebugyoláltam magam a takaróval, és próbáltam visszaaludni. Nem nagyon sikerült, pedig iszonyatosa álmos voltam. Éppen félálomban lehettem, mikor azt éreztem, hogy egy forró test tapad a hátamhoz. Máris jobban éreztem magam. Jól hozzá lapultam, és már aludtam is az igazak álmát.
- Lucy. Indulni kéne- noszogatott Justin, aki még mindig mögöttem feküdt.
- Mennyi az idő?
- Fél kettő.
- Rendben- mondtam egy sóhajtás kíséretében, majd felültem az ágyban.- Felöltözöm és mehetünk.
- Oké.