16. Dinner

Sziasztok! :)

Következő rész SOK (15) hozzászólás után! 

Ez elég rövid rész lett, de gondoltam kaptok egy kis szösszenetet, mert nem biztos, hogy kint is tudok írni. Remélem azért lesz egy kis időm ott is, mert különben egy hónapig nem lesz új! :$

- Farkas éhes vagyok!- mondata, miután egy hatalmasat kordult a gyomra.
- Most, hogy mondod...
- Melyik pizzát kéred?- kérdezte, már a konyhapultnál állva.
- A sonkásat- válaszoltam, miközben elindultam felé.
Leültem a konyhaasztalhoz, és azt figyeltem, hogy Justin mit alkot. Igazából nem volt nehéz dolga, hiszen csak ki kellett bontani a dobozt, betenni a sütőbe a tésztát, és 15 perc múlva kivenni azt. Nem kell valami nagy főzőmesternek lenni ehhez a dologhoz.
Tányérokat és evőeszközöket vett elő, majd letette elém a kést és a villát.
Komolyan azt hiszi, hogy ennyire úrilány vagyok?!
- Van ketchup?- kérdeztem, mikor éppen a sütőt nyitotta ki, hogy megnézze hogyan áll a kaja.
- Talán a hűtőben. És ha már ott vagy, kivehetnél nekem egy üveg sört is.
- Oké- mondtam, miközben feltápászkodtam az asztaltól.
Nem volt valami sok élelmiszer a hűtőben. Elsősorban csak azok, amiket hoztunk, meg pár hosszabb ideig eltartható dolog.
Kivettem a szükséges cuccokat, majd lepakoltam őket az asztalra.
- Te is iszol?- kérdezte, mikor felém fordult és a sörnyitót nyújtotta nekem. Gondolom meglátta, hogy két üveg van elöl.
- Úgy néz ki.
Meg kell hagyni, elég gázos a beszélgetéseink menete -még mindig-, szóval muszáj egy kis piával oldani a feszültséget. Aztán majd meglátjuk, hogy mennyire jön össze.
- Készen is van!- jelentette ki és összecsapta a tenyereit. Elnegyedelte az enyémet, majd a sajátját is.
- Köszi- mondtam neki, mikor elém tolta a sajátomat.
- Nincs mit. Jó étvágyat!
- Neked is!
Elkezdtem a szokásos rituálémat, ami abból állt, hogy telenyomtam ketchuppel a pizzát. Nélküle is megeszem, de általában így szoktam enni. Justin érdeklődve figyelte a dolgot.
- Mindig ennyit teszel rá?- érdeklődött.
- Nem, de most megkívántam- válaszoltam, majd beleharaptam az ételbe. Mennyei volt!
Csendben ettünk tovább. A harmadik szelet elején járhattam, mikor Justin már befejezte az evést. Nem siettettem magam, ő pedig ugyan úgy szemben ült a sörrel a kezében, és figyelt. Aztán elkezdett kuncogni.
- Mi az?- kérdeztem értetlenül.
Átnyúlt az asztal felett, és óvatosan végighúzta a mutatóujját az orrom hegyén. Ahogy hozzám ért, a szívem azonnal gyorsabban kezdett el verni.
Az ujját még előttem tartotta, én meg egy hirtelen ötlettől vezérelve lassan lenyaltam róla a piros szószt.
Egyszer sem szakította meg a szemkontaktust, még akkor sem, mikor a telefonja megszólalt a zsebében.
- Nem akarod fölvenni?- kérdeztem halkan kb fél perc után.
- Nem fontos- válaszolt, de meg sem nézte, hogy ki keresi.
De a telefon újra rákezdett, így egy nagy sóhajtás után megszüntette a szemkontaktust és elővette azt.
- Szia Ben!- köszönt a vonal túlsó végén lévő személynek.- Nem, minden oké... Igen... Biztos- forgatta meg közben Justin a szemeit.- Oké... Átadom neki... Szia!
- Na?- vontam föl a szemöldököm.
- Üdvözöl. Most mennek dolgozni- volt vállat.
Bólintottam egyet, majd befejeztem az utolsó pizza negyed elfogyasztását is.
- Le kell menjek még egy kicsit dolgozni. A kandalló bal oldalán találsz DVD-ket a polcon.
- Rendben- mosolyogtam rá, ő meg elviharzott.
Lehet, hogy nem kellett volna az a ketchupös incidens... Talán túl sok volt?! Valószínű...
Inkább nem gondolkoztam tovább a dolgon, és lehúztam a maradék sört, ami az üvegemben volt, majd úgy
döntöttem, hogy mosogatás után kibontok még egyet, beülök a TV elé és megnézek egy jó kis filmet.
Valami akció filmre esett a választásom. Talán a borítón szereplő félmeztelen pasik miatt... De igazán nem is értettem a sztorit, csak bámultam ki a fejemből.
- Jó kis film. Az első részt is láttad már?- érdeklődött mögülem Justin körülbelül egy óra elteltével.
- Nem. Csak levettem valamit a polcról- vontam vállat, miközben ő a konyhába ment.
- Kérsz még egy sört?
- Jöhet!- válaszoltam neki, majd lehajtottam az üvegemben lévőt.

15. Forest

Sziasztok drágáim! ♥

Nagyon köszönöm, hogy az előző részhez annyi csodás dolgot írtatok!
Meghatódtam! :')

Remélem megtartjátok jó szokásotokat, és a következő részeknél is írtok nekem. :)
Ez kicsit uncsi lett, de a következő... Na jó, nem árulok el semmit! ;)

Örömmel jelentem ki, hogy leérettségiztem! Wohóóó
Köszönöm mindenkinek aki biztatott! A családomnak -akikkel elég nehéz időkön megyünk keresztül-, a barátaimnak, a blogolvasóimnak (a türelmet), és legvégül a JBH csoport tagjainak, akik az utolsó szóbeli előtti pillanatban is ott voltak nekem!
Szóval hálás vagyok nektek! Love you all! ♥♥♥

Miután a kis kosárba dobáltam a szükséges dolgokat, mint például: a gumicukor, a chips, a mirelit pizza és a kóla, megkerestem a szomszéd sorban lévő Justint. Éppen a söröket nézegette magának. Levett négy üveggel a polcról, és beletette az általam tartott kosárba, ami a hirtelen súlytól majdnem kiesett a kezemből. Szó nélkül átvette tőlem azt, majd elindult a kasszához, ahol beállt a legkisebb sor mögé, de még így is várnunk kellett tíz idegtépő percet, mire sorra kerültünk. Éppen a személyiét vette elő, mikor a kasszában ülő férfi köszönt neki.
Csak nem még egy bandatag?! Ám nem pont úgy nézett ki, mint aki illegális dolgokat művelne. Szemüveges, szeplős, a feje búbján kopaszodó pasi volt.
- Jó napot Paul. A furgonnal minden rendben van?- vette elő Justin az udvariasabbik énjét. Szóval az említett Paul nevű személyt biztosan az autószerelő műhelyből ismeri.
- Persze- válaszolt a férfi.
Míg ők kellemesen elbeszélgettek egy kicsit, addig én bepakoltam a vásárolt dolgokat pár szatyorba, és vártam, hogy indulhassunk. Paul udvariasan bólintott egyet felém, mire rá mosolyogtam. Justin eközben pedig kivette a szatyrokat a kezemből, majd elindultunk.
- Minden megvan?- kérdezte Justin, mikor kiértünk a boltból.
- Azt hiszem igen- mosolyogtam rá halványan. Kivételesen nem a saját kocsiját használta, hanem Benét. Eleinte furcsa volt, de Zeusz miatt erre a járgányra esett a választása, hiszen egy kétszemélyes Audiba szegény kutya aligha fért volna be. Ráadásul nem egy palotapincsiről beszélünk...
- Akkor irány, az erdő!- mondta, miközben beültünk a kényelmes fekete bőr ülésekbe. Beindította a terepjárót, Zeusz pedig a két első ülés között kidugta a fejét.
A rádió halkan szólt, de úgy igazán szerintem egyikünk sem figyelte az adást. Én legalábbis a gondolataimmal voltam elfoglalva. Leginkább pedig azzal, hogy hogyan fogom ezt a hetet kibírni vele, ha körülbelül ugyan ennyi marad a kommunikáció és hallgatás számának aránya közöttünk.
Ő pedig párszor rágyújtott, és mellettem füstölgött. Ahogy elnéztem, a szó minkét értelmében.
- Mennyi idő még?- kérdeztem két órányi némaság és kocsikázás után.
- Már nem sok- válaszolt, miközben kipöckölt egy csikket az ablakon túlra.
Justin hamarosan lefordult az útról, és egy kis városkába érkeztünk. A várost csak tízezren lakják a tábla szerint, ami ki volt téve. Az egész úgy nézett ki, mint ahol megállt volna az idő. Régi egy-két szintes házak sorakoztak egymás mellett a kétsávos főút mentén, amiknek az aljában kisebb boltok kirakatait láttam. A fekete, régi stílusú utcalámpákról muskátlik lógtak le, amiken látszott, hogy lelkiismeretesen gondozzák őket. A háttérben látszottak a zöldellő fák, és a hegyek, amiknek alja szinte beúszott a városba. Olyan megnyugtatónak és otthonosnak tűnt az egész. Valahogy Justin nem illett bele ebbe az idilli környezetbe. Bárhogy is próbáltam elképzelni benne...
- Miért van az a sejtésem, hogy nem ide jöttünk?- kérdeztem, mikor egy kicsit lassított az autó tempóján.
- Mert nem ide jöttünk. Vagyis ehhez a városhoz tartozik az a rész is, de az már nyílt terep.
- Nyílt terep?
- Kevés ház a közelben, nuku közvilágítás, földút.
- Szóval amikor azt mondtad, hogy erdő, akkor komolyan gondoltad- húztam el a szám.
- A legteljesebb mértékben!
- Ahhh. Annál még a tábor is jobb...- morogtam magamban, majd néztem ahogyan elhagyjuk a főutat, és egyre közelebb megyünk a hegy lábához.
Kacskaringósan haladtunk a felfelé vezető úton, majd letértünk egy földútra.
- Hivatalosan még ez a rész is város része, szóval az áram és a víz be van vezetve- világosított fel. Gondolom azért tette, mert látta a kétségbeesett fejemet.
- Ugye itt nem szoktatok...- kezdtem el, de mielőtt befejezhettem volna, közbevágott.
- A piszkos munkákat nem itt végezzük. Arra van egy raktárunk Los Angeles-ben.
- Oké. Vagyis nincs rendben a dolog, de értem.
- Ártalmatlan embereket nem bántunk általában.
- Általában?- vontam föl a szemöldököm.
- A szemtanúk mindig rosszul járnak. De például a te eseted elég kivételes volt.
- Hogyne!- forgattam meg a szemeimet, majd az ablakon keresztül próbáltam kitalálni merre is megyünk.
Nem sokkal később egy közepes méretű, kétszintes faház mellett álltunk meg. Az elején nem volt semmiféle kerítés, vagy más figyelmeztető dolog, hogy magánterületre léptünk. Justin leállította a kocsit a kis verandára felvezető lépcső előtt, majd kiszállt a járműből. Én is követtem őt, Zeusszal a nyomomban. Az utóbb említett kutya azonnal a bejárati ajtóhoz rohant, ahol Justin már nyitotta is a rácsot, illetve az ajtót. Amin gondolom nem csak egy átlagos zár volt, hiszen a kulcsok ott zörögtek a kezei közt. Egy utolsót kattant a zár, majd az ajtó kinyílt.
- Szóval... Lehet, hogy egy kicsit kupi van- mondta, miközben előttem bement a házba, hogy ellenőrizze a dolgokat, illetve kikapcsolja a riasztót.
- Nem vészes- válaszoltam, mikor sikerült körbenézni a nappaliban, ahová azonnal betoppantam.
A nappali nem volt olyan tágas, mint a házukban, de így is elég nagynak tűnt. A burkolat mindenhol sötétre pácolt fa volt. Tökéletesen passzolt a vörös és drapp színekhez, amik a szobában uralkodtak. Talán a falon lévő puskákat és szarvasfejeket leszámítva egész otthonosan nézett ki. Amint jobbra néztem, megláttam egy ebédlőasztalt, mely mögött egy L alakú kis konyha foglalt helyet. Az egész alsó szint egybe volt nyitva. A bal oldalon helyezkedett el a lépcső, alatta pedig három ajtó nyílt.
- Körbevezetlek fönt- mondta, majd maga után húzott a lépcső felé. Mikor felértünk, elengedte a kezem, mintha mi sem történt volna.
A felső szint belmagassága alacsonyabb volt, mint a lentié, ami kicsit nyomasztóbban hatott a sötét fa burkolattal. Egy folyosó vezetett végig középen, ahonnan ajtók nyíltak. Pontosan hat darab.
- Az ott a fürdő- mutatott a velünk szemben lévőre, majd elindultunk, és benyitott az első szobába, ahol a szekrényhez sétált.
- Ez a te szobád?- érdeklődtem az ajtófélfának támaszkodva. Elég pici volt a helység. Éppen csak egy kisebb franciaágy és egy szekrény fért bele.
- Általában igen- válaszolt, és kivett két friss ágyneműt a bútorból. Az egyiket ledobta az ágy csupasz matracára, a másikkal meg elindult felém.

- Melyikbe szeretnél aludni?- kérdezte tőlem, miközben a bezárt ajtókat nézegette mögöttem.
- Öhmmm. Gondolom mindegy- vontam vállat, majd benyitottam a vele szemben lévő szobába. Ebben két különálló egyszemélyes ágy volt, de ez a helység sem volt sokkal nagyobb.
Nem nagyon akartam megtudni, hogy előttem kik vették használatba az alvó alkalmatosságot, de mivel én választhattam, nem gondolnám, hogy vészes lett volna a dolog.
- Felhozom a cuccainkat- mondta mögülem, majd otthagyott az emeleten egyedül. Az egyik ágyra ledobtam a szükségtelen dolgokat, majd a lepedőt kezdtem felhúzni az előttem lévő matracra. Elég nehézkesen ment, de végül sikerült a dolog. Felegyenesedtem, és kisöpörtem a hajamat a szemem elől. Ekkor láttam meg Justint, aki az ajtóban állt, és gondolom a lökhárítómat vizsgálgatta.
- Ha abba hagynád a bámulásom, akár segíthetnél is- szóltam rá, miközben megdobtam, a még huzat nélküli párnával. Sajnos a próbálkozásom nem jött össze, mivel megfogta a párnát mielőtt az arcába csapódhatott volna.
- Miből gondolod, hogy téged néztelek?- vonta föl a szemöldökét.
- Jogos- válaszoltam morogva, majd kitéptem a kezei közül a párnát, és befejeztem azt, amit elkezdtem.
Előző este láthattam, hogy nem az olyan lányok jönnek be neki, mint én. Szóval már a feltevés is vicces lehetett számára. Talán az egyetlen közös dolog az volt köztem és Chanel között, hogy mindketten azonos neműek vagyunk. De körülbelül itt meg is állt a tudomány.
- Végeztél?- kérdezte szórakozottan. Ohh, szóval tényleg kinevetett...
- Igen- mondtam, miközben fújtattam egyet.
- Nyugodtan fedezd fel a házat, addig én lemegyek a pincébe.
- Oké- válaszoltam, majd lementem vele a nappaliba.
Ott elváltak az útjaink, mert kinyitotta a lépcső alatti első ajtót, és eltűnt mögötte. Gondoltam az lehetett a pince lejárata.
Elindultam a konyha felé, és láttam, hogy Justin ki sem pakolt a szatyrokból, csak letette őket az asztalra. Gondolom ezt a munkát rám hagyta. A hűteni való dolgokat bepakoltam a helyükre, de a többit ott hagytam, hiszen nem voltam valami tájékozott a helyen.
Éppen a kandalló fölötti polcon lévő kis szobrocskákat néztem, mikor valaki kopogni kezdett a bejárati ajtón. Zeusz azonnal odasietett és ugatni kezdett, bennem még a vér is megfagyott. Mikor realizáltam a helyzetet, elindultam a pinceajtóhoz, és gondolkodás nélkül lerohantam a lépcsőkön.
Nem várt látvány fogadott. Középen egy biliárdasztal volt, bal oldalt pedig egy kisebb bár a sarokban, mellette pedig egy csocsó asztal. Viszont a jobb oldali részen egy hatalmas faltól-falig érő polcrendszer állt. Ez még nem is lett volna meglepő, ha nem lett volna nyitva. Mögötte pedig egy másik szoba helyezkedett el. Négy hatalmas monitor volt szemben, az asztalon, ami előtt Justin ült. Úgy döntöttem, hogy inkább nem nézek körbe, hanem azonnal szólok neki.
- Justin! Valaki van a ház előtt- mondtam neki, mire azonnal megfordult a székben. Majd mikor leesett neki, hogy mit mondok, felpattant, és elindult felém.
- Nem láttál semmit. Rendben?- kérdezte, mikor már a hatalmas szekrényt (ajtót) zárta be a játékszobában.
Csak bólintottam egyet, és elindultam fölfelé. Justin meg követett. Majd az ajtónál elém állt, és kinyitotta azt.
- Jó napot!
- Jó napot biztos úr! Miben segíthetünk?- kérdezte Justin óvatosan, miközben a kezét átvetette a vállamon.
- A héten járt erre egy turista pár, és megkérdezték, hogy kiadó-e a háza.
- Sajnos nem az- válaszolt az egyenruhában lévő pasinak.
- Értem. Kellemes pihenést kívánok önöknek!
- Köszönjük- mosolyogtam rá barátságosan, majd mikor elindult a kocsijához, Justin bezárta az ajtót.
- Nem éppen egy fegyverekkel teli házra vágynak a turisták- morogta Justin az orra alatt, miközben elindult a pince felé.
- Nem is látok a falon lógón kívül másokat.
- A pince tele van stukikkal meg egyebekkel- nézett felém.
- Azt hiszem a részletekre nem vagyok kíváncsi- fancsalodott el a képem, majd leültem a kanapéra, és úgy döntöttem, felhívom Ellist.
- Szia csajszi. Mizu?- vette fel két csörgés után.
- Bonyolult. A táborba mi van?- érdeklődtem.
- A szállás szar, a hangulat viszont nagyon jó. Este mályvacukor sütögetés volt, meg néhányan a dugi piájukat vedelték.
- A tanárok?
- Már aludtak addigra. Viszont nagyon hiányzol. Nem tudod, mit hagysz ki- mondta egy sóhajtás kíséretében.
- Dehogynem! Sok pókhálót. Na nem mintha itt nem lenne...
- Hol vagy?
- Valahol egy hegy és egy erdő közepén.
- Pontosan?- képedt el.
- Nem tudom. És nem is nagyon izgat- vontam vállat, de ezt ő úgysem látta.
- Mi van, ha egy sorozatgyilkos a srác?- kérdezte, mire kiszakadt belőlem a röhögés.
- Jól vagy?- kocogtatta meg hátulról a vállam Justin, aki gondolom időközben feljött.
Csak bólintottam egyet.
- Mi ilyen vicces?- kérdezte a vonal túlsó oldaláról Ellis.
- Te- válaszoltam.
- És milyen amúgy?- kezdett újra faggatózni.
Ez a kérdés már sokadszorra került feltevésre, de még egyszer sem válaszoltam neki. Mindig kerestem valami menekülési útvonalat. Hát most sem lett másképp.
- Figyu Ellis, mennem kell. Majd holnap írok neked.
- De...
- Nincs de!- vágtam a szavába, majd elköszöntem tőle. A választ sem vártam meg, csak kinyomtam a készüléket.
- Ez mi volt?- nézett rám Justin a szemközti fotelből.
- Leráztam- vontam vállat.

14. BBQ

Hello there! :)
Jó olvasást!

Következő: 5 komment vagy 5 feliratkozó után! :)

zene: https://www.youtube.com/watch?v=LrUvu1mlWco

Egyre többen lettünk a kertben, percről percre. Justin és Danny még a konyhában tartózkodtak, amíg én az újonnan jött ismeretlen srácokkal és Bennel beszélgettem. Nem tűntek olyan vészesnek, de azért tartottam a távolságot. Annál inkább, hiszen elvileg ők is Jeffnek dolgoznak...
Justin körülbelül másfél óra múlva csatlakozott a társasághoz Dannyvel. Látszott rajtuk, hogy már ittak egy keveset a házban.

- Ha nem haragszotok, Mike még hoz egy kis szórakozást nekünk- mondta Danny, majd ledobta magát a mellettem lévő üres székre. Hurrá!
- Jön a barátnője is?- kérdezte egy fiatalabb tag, akit úgyszintén most láttam először.
- Valószínűleg- vont vállat a "kedves" börtöntöltelék.
Jeff és Frank a grillsütő mellett álltak, és a húsokat készítették. Valami nagyon fontos megbeszélni valójuk lehetett, mert fel sem tűnt nekik, mikor az egyik srác úgy döntött célba dobósat játszik a késekkel egy párnára. Vagy lehet, hogy ez megszokott dolog náluk?! Persze többen is beálltak mellé, és fogadásokat kezdtek el tenni, hogy kik találják el ötből ötször a párnát.
- Ez komoly?- kérdeztem Ben felé fordulva.
- Igen.
- Te is kipróbálhatnád. Jó móka- szólt oda Niko az asztal másik végéről. Éppen Zeuszt tartotta, hogy még véletlenül se kerüljön a kések kereszttüzébe.
- Jó vicc. Valakibe tuti beleállna...
- Hidd el, annyira nem lennél ügyes, hogy eltalálj valakit- kontrázott rá Danny vigyorogva.
- Oké. Adjatok egy kést!- álltam fel a helyemről, miközben beleittam az immáron saját tulajdonomban lévő sörbe. Miután Ben megunta, hogy az övéből iszom, kivett nekem is egyet a hűtőből.
- Nem muszáj ezt csinálnod- súgta Justin a fülembe, mikor mellé értem.
- Dehogy is nem!- válaszoltam neki, és kivettem a kezéből az éles eszközt.
- Meg ne vágd magad bogárka!- heccelt tovább Danny.
Megforgattam a szemeimet, majd próbáltam összpontosítani az eltalálandó tárgyra. Kizártam a körülöttem lévő hangokat, embereket. Beszívtam a levegőt, majd kifújás közben eldobtam a kést. Bele a párna közepébe.
- A kezdők szerencséje- kiáltotta Danny, majd mellém érve a kezembe adott még egy dobni való darabot.- Ha ezzel is eltalálod, bukok 100 dollárt. Szóval kérlek, rontsd el!- súgta a fülembe, majd a csípőmre tette a kezét, és a célzott tárgy irányába fordított. Hányni tudtam volna tőle.
- Nincs akkora szerencséd!- vágtam rá undorral a hangomban, és eldobtam a másodikat is. Csak reménykedni tudtam, hogy tényleg nincs akkora szerencséje..
- Nézzenek oda!- csapta össze a két tenyerét Jeff, mikor a második kés is a párnában végezte a másik mellett. Gondolom időközben csatlakozott a nézők társaságához.
- Ahogy Danny mondta, a kezdők szerencséje- vontam vállat, majd vissza sétáltam a helyemre, Ben mellé.
- Csak úgy megjegyezném, hogy nekem a huszadik alkalommal sikerült eltalálni először. Pedig nagyon is jó vagyok benne...
- Szerencsém volt. Ennyi- mosolyogtam rá, és egy húzásra megittam a sörös üvegem tartalmát.
- Itt a jutalmad!- szólalt meg mögülem Justin, aki két 50-est lengetett meg előttem.
- Szóval te fogadtál vele, mi?!
- Lehetséges- vonta föl a vállait mosolyogva.
- El is szúrhattam volna.
- De nem tetted. Fogd a pénzt, és örülj, hogy nyertem.
- Nyertünk- javítottam ki halkan, miközben elvettem tőle a nyomtatott bankókat.
- Akkor a következő kört te állod!- bökött oldalba Ben hülyéskedve.
- Oké- nevettem fel, majd a helyemről felállva a teraszon lévő hűtőhöz mentem. Kivettem belőle két jéghideg sört, és elindultam visszafelé.
- Fogadjunk, hogy csináltál már ilyet- szólalt meg mellettem Danny.
- Nem szállnál le rólam?- kezdtem kicsit bepöccenni rá. Ki ő nekem, hogy jó-pofizzon?
- Ahogy óhajtod- húzta száját mosolyra, és félig meghajolt.
Színpadiasan megforgattam a szemeimet, majd siettem vissza Benhez. Aki időközben kihozta a hordozható DJ szettjét, és beindította a bulit.
A nap már a horizont közelében járhatott, mert az ég alja narancssárga fényben pompázott. Niko felkapcsolta a kerti fényeket, és kezdetét vette az őrület.
A kaja éppen elkészült, mire megjelent Mike és még rajta kívül három lány. Az egyik szorosan Mike mellett volt, így gondoltam ő lehetett a barátnője, viszont a másik kettő a kisebb tömegünket pásztázva kereste a tökéletes egy éjszakás kalandot. Hogy ezt miből sejtem? A falatnyi picsaszoknyából és a hiányos felsőjükből, ami éppen csak a mellbimbójukat takarta. Hozzájuk képest, én egy apácának tűnhettem, a rövidnadrágommal és a toppommal. Pedig még így is úgy éreztem, mintha mindenem kint lenne. Az iskolában sem bírtam az olyasfajta lányokat, akik mindent közszemére tesznek, csak hogy egy-egy kellemes éjszakát szerezzenek maguknak. Nem értem, hogy ebben mi a jó nekik. Szórakoznak egy jót, de utána olyan, mintha meg sem történt volna. Nincs szikra, csak egy felejthető este, amin kielégítik a vágyaikat. És utána mindent kezdhetnek elölről. Lehet, hogy én vagyok a régimódi, de egy srácnak nem az lenne a feladata, hogy meghódítson egy lányt?! Mert manapság úgy látom, hogy a feje tetejére állt a világ, és a szerepek felcserélődtek.
Az egyikük szeme megakadt Justinon, aki éppen a mellettem álló Bennel diskurált. Oké, megértem, hogy megtalálta a tökéletes prédát, hiszen Justin tényleg kifogástalanul nézett ki. De vajon ő is felfigyelt a lányra? Reménykedtem benne, hogy nem...
A lányok egyre közelebb értek hozzánk, majd a kék szoknyás -akarom mondani bugyis-, leült Niko mellé. Az, amelyik bámulta Justint, pedig elém riszálta a valagát. Szerencséje volt, hogy éppen tele volt a kezem...
- Hali. Chanel vagyok- mutatkozott be nyávogós hangján.

Elnevettem magam, ahogyan Bennek is felfele görbült a szája.

- Valami baj van?- fordult felém lenézően Chanel, de egy pillanatnál nem is pazarolt többet rám. Gondoltam a válaszom sem nagyon érdekelné, így csak legyintettem egyet mögötte. Justin mogyoróbarna szemeibe nézett, és elkezdte azt a pillás dolgot művelni. Csábítás magas fokon...
- Hát ez fenomenális!- szólalt meg mellettem Ben, és végül ő elröhögte magát.
Justin gyilkos pillantásokat lövellt felé, majd az ifjú párosunk félrevonult. Láttam, ahogy beszélgetnek, és sajnos hallottam Chanel erőltetett kacagását is. Egy élmény volt nézni, ahogy a haját ide-oda dobálja előtte.
- Ez komolyan bejön nektek?- mutattam végig a rózsaszín ruhájú plasztikázott személyen.
- Féltékeny vagy?- kérdezte Ben.
- A mű melleire? Nem.
Ben inkább válaszolni sem válaszolt, csak elém tolt egy feleses pohárkát, aminek a tartalmát azonnal lehúztam, és próbáltam nem a párosra figyelni.
Úgy döntöttem, hogy egész este mellette maradok, hiszen semmi kedvem nem volt Danny vagy Justin és az új barátnőjének társaságában lenni. Ben egész vacsora alatt szórakoztatott a kevésbé szórakoztató vicceivel, de hát olyan aranyos volt, ahogyan beleélte magát egy-egy történetbe. A végén, már azon nevettem, hogy milyen szerencsétlen. Végül annyiban hagyta a dolgot -mindenki örömére-, és mindenféle koktéllal kezdett el kínálgatni, amiket Niko csinált. Meg kell hagyni, jól tud mixelni a gyerek. Körülbelül az ötödik ilyen koktél után, már én is táncra perdültem, és a kisebb tömegbe vetettem magam.
Na igen. Justin számításai nem jöttek be, és egy kisebb házibuli kerekedett az egész grillezős estéből. Az emberek csak gyűltek, a pia pedig rohamosan fogyott. Nem kellett attól féljek, hogy valaki betalál, hiszen az újonnan érkező lányokon is maximum csak annyi ruha lehetett, mint Chanelen. Ahogy körbenéztem a tömegen, kiszúrtam őket. Chanel valami borzalmas gogo táncot próbált előadni, míg Justin inkább csak a hátsó felére koncentrált. Nem akartam megtudni, hogy mi jár a fejébe. Jobbnak is láttam, ha elfordulok, és nem nézem tovább őket.
Mindenki jól érezte magát. A zene jó volt -Bennek köszönhetően-, a piapótlás pedig hamarabb érkezett, mint ahogy pisloghattam volna egyet. Ezeknek a srácoknak tényleg mindenhol van kapcsolatuk...
Aztán még egy órányi mulatozás után felgyorsultak a dolgok. Az egyik srác nekiment egy másiknak, aztán egy harmadik is beállt a verekedésbe, és hirtelen előkerült egy pisztoly is. Szerencsére az előbb említett tárgy Jeff kezében volt, de még így is kétes volt annak használata. Sosem láttam még -a tévén kívül- fegyverrel felszerelkezett személyt, vagy az is lehet, hogy csak nem vettem észre. De rémisztő volt. Számomra. A tömeg pedig úgy viselkedett, mintha ez mindennapos dolog lenne náluk. Amit persze el is tudok képzelni.
Éppen elkezdték már a fogadásokat tenni a három elvetemült srácra, mikor megszólalt a szirénák ismerős hangja. A tömeg azonnal feloszlott, és mindenki ment, amerre látott.
Odasiettem Ben mellé, aki jóízűen nevetett, míg az oszladozó tömeget nézte karba tett kézzel.
- Nekünk nem kéne menni?- néztem rá kétségbeesetten.
- Nyugi, ezt az effektet én csinálom. Még sosem használtam, de úgy tűnik valósághű.
- Te csinálod?- értetlenkedtem.
- Van ám mentő meg tűzoltó effekt is ezen a csodán- mondta, miközben az adott gombokat mutogatta nekem a bonyolult DJ szettjén.
- Köszönöm Ben- veregette meg az említett személy hátát Jeff, aki éppen akkor tette az övtartójába a pisztolyt.
- Ugyan! Csak megspóroltam magunktól egy kis vér takarítást- vont vállat.
- Én azt hiszem megyek aludni. Majd holnap feltakarítunk- mondtam neki, majd egy öleléssel jutalmaztam.
- Nyugi, holnap korán reggel jön a takarítónő. Neked semmi dolgod nem lesz.
- Ohh oké- mondtam meglepetten, majd elindultam a hatalmas üvegajtó felé.- Jó éjt!- intettem még feléjük sután, majd bementem a nappaliba.
Éppen a lépcső közepén lehettem, mikor Justin szobájából kilépett a Chanel nevű rózsaszín barbie baba. Justin egyik fehér pólója lógott rajta, kezében pedig ott ékeskedett az a felső, amiben a bulira érkezett.
Hányingerem lett a látványtól.

Arra keltem, hogy valaki a nevemen szólongat. Az a valaki pedig Ben volt.
- Most indulunk királylány. Jó legyél! És ne foglalkozz a tegnapi dologgal!- mosolygott rám halványan, majd betakargatott, és kiment a szobából.
Nem lett volna erőm válaszolni, és szerintem egy hang sem jött volna ki a torkomon.
Nem akartam kikelni az ágyból. Nem akartam Justinnal találkozni. Nem akartam én semmit, csak aludni, de sajnos nem sikerült vissza menni álomországba. Az túl egyszerű megoldás lett volna a problémámra.
Hosszú éjszaka volt, és elég sokat sikerült igyak. Még mindig részegnek éreztem magam, nem csupán másnaposnak.
Kikecmeregtem a puha takaró alól és lementem a konyhába, hogy igyak néhány korty vizet. Gondoltam ártani nem árthat. Viszont mikor leértem a konyhába, észrevettem azt a félmeztelen személyt, aki igen is tud ártani nekem. Justin éppen a pultnál ült, és valami újságot lapozgatott. Elhaladtam mellette egy szó nélkül, de ő sem szólt hozzám, ami kicsit meglepett.
Megnyitottam a csapot, és jól kiengedtem a vizet, hogy hideg legyen. Nagyokat kortyoltam a pohárból, hiszen úgy éreztem magam, mintha egy sivatagi túrán jártam volna éjjel.
- Hogy aludtál?- kérdezte egyszer csak, megtörve a ház csendjét.
- Szarul- válaszoltam, majd visszamentem a szobába, és visszabújtam a meleg ágyikóba. Sokkal kényelmesebb volt, mint amiben otthon szoktam aludni. Lehet, hogy mostanában ezért kezdtem ilyen sokat aludni.
Nem sokkal később, arra ébredtem, hogy valaki a nevemet ismételgeti.
- Mi az?- kérdeztem kómásan, miközben a szememet dörzsöltem.
- Hamarosan indulnunk kell.
- Hova?- értetlenkedtem.
- El kell menni a faházunkba ellenőrizni a technikai berendezést. És ha már ott vagyunk, ott is aludhatnánk. Zeusz imád az erdőben lenni.
- Egy erdőbe megyünk?- kérdeztem, miközben összekuporodtam a takaró alatt. Jó hogy nem egy dzsungelbe visz. Miért nem lehet egy faházuk például az óceán partján? Na jó, lehetséges, hogy ott is van nekik.
- Igen. Nincs messze, viszont még kaját is kéne venni, hogy legyen mit együnk.
- Tegnapról nem maradt semmi?- érdeklődtem.
- Maximum 1-2 megrágott hús. Teljesen lekopasztottak minket.
- Elkészülök, és indulhatunk- sóhajtottam egy nagyot, majd kikászálódtam a paplan alól, miközben ő szótlanul kiment a szobából.
Ígéretesnek indul a hét, ha ilyen lesz a hangulat közöttünk...