13. Secret

Sziasztok!

Itt is az új rész!
5 hozzászólás vagy 5 feliratkozó után hozom a következőt. :)
Jó olvasást! :*

Hallottam ahogy ledobta a vizes nadrágját, ami egy jó nagyot toccsant a márvány padlón, majd azt is, hogy beszáll a kádba és megnyitja a csapot. Ahogy sejtem, még a zuhanyfüggönyt sem húzta be.
Nagy kísértés éreztem arra, hogy oda nézzek, de nem tettem. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy észrevegye a dolgot. Sóhajtottam egy nagyot, majd lehunytam a szemem és próbáltam pihenni egy keveset, míg Justin készülődött.
- Gyere, indulunk- szólalt meg Justin a kellemes csöndben. Azt hiszem egy pillanatra el is bóbiskolhattam.
- Mindenki jön?- kérdeztem, miközben feltámaszkodtam az ágyon. Éppen egy fehér pólót húzott át a nyakán. Szerencsére feltűnés mentesen meg tudtam nézni a kidolgozott kockáit.
- Igen. Azt hiszem.
Kimentünk a szobából, majd lementünk a földszintre, ahol a többiek várakoztak.
- Na húzzunk!- csapta össze a tenyereit Ben, és elindult a bejárat felé. Követtük őt, majd a feljárón mindenki beszállt a maga kocsijába. Vagyis négy autóval indultunk el. Az egyik Justin kétszemélyes Audija volt, másik kettő terepjáró, a negyedik pedig egy kisbusz. Szóval mindenki elfért bennük. Persze az összes jármű fekete és sötétített ablakú volt, szóval eléggé megnéztek minket.
Mikor megérkeztünk leparkoltak egymás mellé, és kiszálltunk. Ha eddig nem lett volna rémisztő a négy kocsi, akkor a belőle kiszálló férfiak elérték a kellő hatást. És persze én is kitűntem közülük.
A bevásárlóközpont elég hatalmas volt, és Jeff eldöntötte, hogy különválunk. Mi páran a kajákért mentünk, a többiek pedig elmentek venni egy új grillsütőt, szenet, meg pár hozzá való dolgot.
- Szóval mi is kell?- kérdezte Ben, majd Justin elővette a kis listát.
- Marhahús, csirkemell, és kolbász. Plusz még alkohol, üdítő, ketchup és a többi.
- Ez pontosan hány kiló hús?- kérdeztem a háta mögül a lapra pillantva.
- Sok- válaszolt Ben, aki velünk tartott Nikoval, a többiek pedig mentek az italok felé.
Justin és Ben gondosan válogattak a húsos pultban, én meg a mellettünk elmenő idegeneket néztem, hiszen nem volt jobb dolgom.
- Minden megvan?- kérdezte a Niko nevű tag. Azt hiszem egy vagy két évvel lehet csak idősebb Justinnál és Bennél.
- Igen- válaszolt Justin, miután átnézte a listát.
- Menjünk fizetni- mondta Ben, miközben a telepakolt kocsit tolta maga előtt immáron a kassza felé.
Elég drága lett a végösszeg, de úgy látszott ez nem zavarja a srácokat. Justin elővette a plasztik kártyáját, és átnyújtotta a pénztárnál ülő harmincas nőnek.
- Írja be a pin kódot, utána nyomja meg a zöld gombot- mondta a nő, majd míg ideje volt rá, végignézett rajtunk.
Egy darabig elidőzött a szeme Justin tetoválásain, majd áttért Benre, akin csak egy-két minta volt. Aztán jó alaposan megbámult engem is, ahogy esetlenül állok a két, nálam legalább egy fejjel magasabb srácok között. Utána gondolom meglátta mögöttünk Niko-t is, aki meg akkora volt, mint Justin és Ben együttvéve. Gondolom ő a csapat boxolója. De ez csak egy erős tipp a részemről. "Kellemes" következtetést vonhatott le a nő, mert elhúzta a száját... Egy pillanatra elvonta a kis csapatunkról a figyelmét, majd már a bankkártyával és a blokkal a kezében fordult vissza hozzánk egy kis mosollyal az arcán.
- Köszönjük, hogy itt vásároltak! Viszont látásra!- mondta a betanult szöveget, de azonnal meg is szakította a szemkontaktust, amint ránéztem. Furcsa volt. Ráadásul valami azt súgta nekem, hogy valahonnan ismerem, de nem tudtam volna megmondani, hogy honnan.
- Minden oké?- kérdezte Justin, miközben a derekamra tette a kezét. Megráztam egy kicsit a fejem, hogy kitisztuljon, majd bólintottam egyet.
- Ismered valahonnan?- tett fel egy személyesebb kérdést Niko, de semmilyen mögöttes tartalma nem volt. Szimplán csak érdeklődött.
- Nem hinném, de mégis olyan furcsa volt- kezdtem magyarázkodni, miközben a parkoló felé haladtunk. Justin keze még mindig a derekamon volt, ami elég megnyugtatóan hatott rám.
- Utána nézzek a nőnek?- kérdezte Justin, miután beszálltam a kocsiba, ő pedig a mellettünk lévő terepjárónak támaszkodott lazán.
- Köszi de nem hinném, hogy foglalkoznom kéne vele. Csak fura volt. Ennyi- mosolyogtam rá, majd néztem a fiúkat, ahogy bepakolják a cuccokat a terepjáró hátuljába.
- Megvárjunk titeket, vagy meglesztek?- nézett Benre és Nikora.
- Megvárjuk a többieket, és mi is megyünk- válaszolt Niko, míg Ben egy csomag fagyasztott krumplit szapult a hidegsége miatt. Hát ilyen az élet Ben...
Már kíváncsi voltam, hogy mit fognak a grillsütő mellett művelni, mert ha már a fagyasztott cuccokkal nem bírnak, ott baj van.
Mi értünk haza legelsőnek, ami annyira nem volt meglepő, hiszen a többiek még mindig a bevásárlóközpontban sétafikáltak és vásárolgattak.
- Sokszor csináltok ilyen sütögetős délutánt?- kérdeztem miután a konyhában leültem a pulthoz egy narancslé kíséretében.
- Igen. Csak elromlott a grillező, így az utóbbi időben nem volt- vont vállat úgy, mint akit egyáltalán nem érdekel az egész dolog.
Éljen a lelkesedés!
- Nem szereted?- próbáltam kihúzni belőle némi hasznos információt.
- De, csak mindig balhéval végződik.
Kérdőn néztem rá, mire folytatta.
- Időközben megjelennek a haverok is, és kész felfordulás lesz, ami persze egy darabig király. De néha a zsaruk is kijönnek. Remélem, hogy ez a mai nem ilyen alkalom lesz.
- Hát, én is- mondtam, miközben nagyot kortyoltam a narancsléből.
- Viszont Danny és Mike átjönnek. Jeff régóta nem látta őket, és a családunk barátai.
- Ohhh. A börtönből szabadult srác?- kérdeztem némi aggodalommal a hangomban. Persze nem csak attól, mert börtönben volt, hiszen Justin és fogadni mernék, hogy a többiek is ebben a házban csücsültek már. Csak egyszerűen nem volt szimpatikus Danny. Na, nem mintha a többiek annyira rokonszenvesek lettek volna.
- Igen, de ne aggódj. Nem mer a családunkkal kezdeni.
- Család...- ízlelgettem ezt az egyetlen kifejezést. Hogy lehet őket családnak nevezni? Csak egy csoport férfi, akik ugyanazt az elfoglaltságot űzik...
- Tudod, nem mindig a vér általi kötelék a legerősebb. Habár Jeff a nagybátyám és Ben az unokatesóm. De ez nem számít.- mondta kissé csalódottan, majd elindult a kert felé.
- Jeff, Ben apja?- döbbentem le, mikor megértettem a szituációt.
- Igen, de nem igazán szoktunk egy családként működni. Hogy is tudnánk?!- nevetett fel keserűen, mikor felém fordult.
- Mi történt?- kérdeztem, miközben közelebb léptem hozzá. Már csak tíz centi volt közöttünk, de úgy éreztem mintha milliméterek választottak volna el egymástól minket. Soha nem engedett még ilyen közel magához. A szívéhez.
- Anyám egy kurva volt- mondta ki ridegen, majd hátat fordított nekem, és kiment az udvarra.
Ennyit arról, hogy közel engedett magához... Miért is reménykedtem abban, hogy megbízik bennem?
Jobbnak láttam, ha bent maradok a házban, és lefoglalom magam valamivel, mielőtt még több kérdést tennék fel Justinnak. Előre láttam, hogy mi történne, ha tovább faggatnám. Elővenné a kis csinos fegyverét, és golyót repítene a fejembe. Köszi, inkább befogom a szám... Így is, minél többet tudok, annál biztosabb, hogy egyszer csak valami pöcegödörben fogom végezni, egy golyóval a fejemben.
- Hello. Mi újság?- zuhant be mellém Ben a kanapéra körülbelül 10 perccel később.
- Nem is hasonlítasz Jeffre- mondtam magam elé bámulva.
- Justin beavatott a szaftos kis családi életünkbe?
Mielőtt válaszolni tudtam volna neki, Justin beszólt neki a szobába, hogy segítsen. Gondolom megneszelte a kis beszélgetésünket.
- Lucy, tudnál jönni?- szólt Jeff, aki éppen a konyhába vitte a szatyrokat. Nem úgy nézett ki, mint akinek szüksége lenne plusz kezekre a cipekedéshez.
- Öhmm, persze!- mosolyogtam rá, és követtem a konyhába.
- Segítenél nekem az előkészületekben?- kérdezte a csomó papírzacskóra tekintve.
Bólintottam, majd tettem amit kért. Le kellett foglaljam magam valamivel, hogy ne Justinon járjon az agyam folyamatosan. Ám ez nem jött össze, mivel az említett személy megjelent a konyhában.
- A grillsütőt beüzemeltük. A többiek kint izzítják- mondta, majd elcsent a pultról egy szelet sajtot, és bedobta a szájába.
- Megnézem!- mondta Jeff. Megmosta a kezét, majd kiment az udvarra.
- Szép kis cserbenhagyás!- motyogtam az orrom alatt, és folytattam a krumplik pucolását, ügyet sem vetve a mellettem álló sajtrablóról.
- Segítsek?- kérdezte Justin. Kevésbé tűnt zaklatottnak, mint én. Sőt. Észre sem lehetett rajta venni, hogy körülbelül egy órája még gyilkos hajlamai voltak. Legalábbis szerintem...
- Ja- mondtam rá sem nézve.
- Valami baj van?
- Nincs- válaszoltam még mindig egy krumplival vacakolva.
Nemsokára sikerült az összeset megpucolni, aminek kifejezetten örültem, mivel már fájtak a kezeim. Úgy gondoltam, hogy pihenek egy keveset, és leülök a pulthoz az egyik székre.
Justin közben elkezdte a csirkére való pácot készíteni. Na, nem néztem volna ki belőle, hogy tud főzni. Gondolom Jeff taníthatta neki, hiszen legutóbb ő vette át az irányítást a konyhában. Justin határozottan forgatta a vágóeszközt a kezében, de hát már láttam késsel bánni. Ami persze halálos végkimenetelű lett...
Éppen azon gondolkoztam, hogy vajon ő is olyan jól csinálja-e a dolgát, a konyhában mint ahogy Jeff, mikor egy hangos csattanással csapódott a fa deszkában a kés. Megrezzentem. Az éle a deszkába mélyedt, ám a fogantyúja még kilengett egy darabig.
- Danny!- mondta, majd elsétálva mellettem, üdvözölte az újonnan jött személyt.
- Hello Justin! Mi újság?
- Éppen készülődünk- válaszolt, én meg a fáradtságot sem vettem, hogy feléjük forduljak. Elfoglaltam magam a telefonom nyomogatásával.
- Szia Lucy- köszönt nekem is. Szóval nem úszom meg...
- Danny- bólintottam felé egyet, majd úgy csináltam, mintha valami fontos elintéznivalóm lenne a mobilommal.
- Nem bírja a fejem, mi?- kérdezte Danny halkabban, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Azt hiszem nem- válaszolt Justin, majd más vizekre evezte a témát.- És milyen volt a sztriptízbár?
- Egész jó. Mike fel is szedte az egyik bögyös szukát- válaszolt, mire felhorkantam. Hogy lehet így egy nőről beszélni?!
Felálltam az asztaltól, és kimentem a kertbe Benékhez. Nem szerettem volna tovább hallgatni az eszmecseréjüket a különböző méretű mellekről, vagy semmilyen egyéb dologról.
- Megjött Danny- mondtam, miközben ledobtam magam Ben mellé.
- Látom, nem vagy nagy rajongója...
- Nem igazán- nevettem fel, és úgy gondoltam lazítok magamon egy kicsit. Belekortyoltam a Ben előtt lévő sörösüvegbe. Azonnal el is fintorodtam.
- Azért ennyire nem rossz- nevetett fel.
- Ja, mert te egész nap ezt iszod, és hozzá vagy szokva.
- Egy idő után te is meg fogod szokni.
- Vagy nem- mondtam, és még egyszer meghúztam az üveget.

12. Funday

Sziasztok!

Régóta nem volt rész, ami miatt nagyon röstellem magam. Elég húzós ez az utolsó év, de megpróbálok megtenni mindent az ügy érdekében, mert imádom írni ezt a blogot!
Ha bármi kérdésetek van, itt feltehetitek: http://ask.fm/fanniritz
És akkor nem is húzom tovább az időtöket...
Jó olvasást! :)
Ja és itt a hivatalos videó is a bloghoz: TRIUMPH

Bajban voltam. A táborba kellett volna menjek, de nem akartam. Viszont nem állíthattam be csak úgy Justinékhoz, azok után ami előző héten történt. Összepakoltam a cuccaimat este, és reménykedtem, hogy az egyik srác megdob egy sms-sel, hogy mehetek-e hozzájuk, avagy sem. Sajnos nem érkezett üzenetem, míg el nem aludtam, így szomorúan vettem tudomásul, hogy reggel nyolckor már a buszon fogok zötykölődni valami lepukkant diáktábor felé, aminek még a nevét sem tudom, de persze a tanárok szerint egy szuper hely. Na igen. Nem nekik kell a pókokkal teli, szúnyogháló mentes faházakban aludni... Éljen az egyenlőség!
Arra ébredtem valamikor az éjszaka közepén, teljesen sötétben, hogy valaki kopogtat az ablakomon. Először halálosan megijedtem, hogy ki lehet az, majd utána megláttam a telefonom villogását, amin Benjamin neve volt olvasható.
- Mit keresel itt?- kérdeztem suttogva, miután felvettem a telefont.
- Gondoltam elrabollak, hogy ne kelljen abba a táborba menjél- mondta, miközben a teraszomon lévő alakot néztem, aki megvonta a vállát.
- Hihetetlen vagy!- mondtam, miközben már az erkélyajtó zárjával bíbelődtem.
- Tudom- értett velem egyet, miközben besétált a szobámba, és alaposan körbenézett.
- Ha már mindent megvizsgáltál, akár le is léphetnénk.
- Egy húszast tettem rá, hogy nem rózsaszín a szobád, de tévedtem- motyogta, mintha meg sem hallott volna,amit az előbb mondtam.
- Gyűlölöm ezt a színt, de nem engedik, hogy átfestessem.
- Szegény te. De most legalább három hétig nem kell ezt nézegesd.
- Máris jobban érzem magam- mondtam mosolyogva, miközben kimentem az erkélyre, hogy lemásszak a megszokott indákon. Érdekes, hogy mikor először találkoztam velük, ugyanígy menekültem otthonról.
Már vagy negyed órája nem szóltunk egymáshoz a kocsiban, és tudtam, hogy valami zavarja, de nem mertem rákérdezni. Végül megeredt a szája.
- Nagyon sajnálom, hogy így alakult a dolog, de Justin az elkövetkezendő héten nem fog dolgozni. A házra fog vigyázni Zeusszal, míg mi elutazunk a csapattal. Szóval kettesben lesztek. Remélem nem bánod a dolgot az előző heti történések fényében, de nekünk muszáj elmenni, ő meg elég jó technikai zseni, hogy őrizni tudja a házat az idegen behatolóktól.
- Persze. Megértem- motyogtam, miközben eljátszottam a gondolattal, hogy kettesben leszünk egy hatalmas házban, ahol csak egymással tudunk kommunikálni. Hát azért alakulhatott volna romantikusabban is a dolog... Na nem mintha panaszkodnék, hiszen egy dögös pasival leszek összezárva, aki jelenleg kiismerhetetlen számomra.
- Remélem tényleg nem gond. Viszont ha hazaértünk, csapunk egy hatalmas bulit.
- Benne vagyok- mondtam, miközben az utat figyeltem. Kezdett hajnalodni, és a nap is előbukkant a horizont fölött. Az elmúlt időben már másodjára látok ilyen  gyönyörű dolgot. Egyszerűen csodálatos színekben pompázik az ég alja. Festeni sem lehetne szebbet.
- Hogy teltek a napjaid nélkülünk?- kérdezte, mikor ráhajtottunk a Los Angeles felé vezető főútra. Ben azonnal rátaposott a gázra, és száguldozni kezdtünk a hatsávos pályán.
- Végre találkoztam egy régi barátommal az apja szülinapi buliján. De azonkívül nem történt semmi, és nem is fog, ha ilyen gyorsan vezetsz.
- Nyugi, kézben tartom a dolgokat. Mellesleg a versenyeken ennél gyorsabban is szoktunk hajtani.
- Várjál! Te versenyzel is?- néztem rá felvont szemöldökkel.
- Igen, ahogy még páran a csapatból.
Na igen, ez nem volt meglepő. Egy csoport maffiozó (ha mondhatom így). Még szép, hogy sok illegális balhéba keverednek bele, csak egy kis plusz adrenalin miatt. El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet a halál közeli állapottal szembenézés, hiszen életem legnagyobb sztorija az volt, hogy valakit leszúrtak a szemem láttára. Na várjunk csak, ez sem valami piskóta, és még az életem is leforgott a szemem előtt.. De miután sikerült egy kicsit is megismernem Justint... Reménykedtem benne, hogy engem nem ölne meg olyan hidegvérrel, mint azt a srácot. Persze nem tudtam, hogy mi volt a bűne, de próbáltam úgy felfogni, hogy Justin csak a jó dolgot cselekedte, és veszélyes volt a fiú. A lelkem legmélyén hittem benne, hogy Justin jó ember, annak ellenére ahogyan viselkedik, és amiket csinál. Hiszen mióta velük vagyok, folyamatosan figyeli, hogy minden rendben van-e velem, még akkor is, ha én ezt nem látom. És Ben, aki először ki akart nyírni, az egyik legjobb barátom lett. Szóval annyira rossz emberek nem lehetnek, vagy csak túl naiv vagyok...
- Más illegális dolgokban is részt vesztek?- kérdeztem úgy, mintha csak az időjárásról csevegnénk.
- Régebben Justin motorozott és birkózott, de abbahagyta bizonyos okok miatt. A többiek meg szinte mindent csinálnak- válaszolt, de látszott rajta, hogy Justin múltja nem a legkellemesebb téma, így nem is firtattam a témát. Majd beszél róla az illetékes személy, ha akar.
- Te is csinálsz mást az autóversenyzésen kívül?- érdeklődtem tovább.
- Nem, és nem is szeretnék. Nem nekem való a többi dolog- mosolygott rám, majd újra az útra szegezte a tekintetét.
Kellemesen elbeszélgettünk a maradék másfél órában, és örültem neki, hogy ő jött értem. Fesztelen volt a hangulat, ami kitűnő alkalom volt arra, hogy kikapcsoljam az agyam és ne foglalkozzak az eltelt és az elkövetkező idővel. Csak élveztem a pillanatot, és sokat nevettem. Azt hiszem, nem is kezdődhetett volna jobban a napom, és a hetem. Justinnal miért nem ilyen egyszerű a dolgom? Ő olyan más. Sokkal másabb. Mindent megnehezít, és nem akar közeledni felém, vagy ha igen, akkor is ellök magától.
Mikor megérkeztünk olyan kilenc körül, Justin éppen a kocsiján bütykölt valamit. Egy szál farmerban volt, a napbarnított felsőtestén pedig fekete olajfoltok ékeskedtek. Egyszerűen elképesztően nézett ki. A szomszédoknak is kellemes látványt nyújthatott. Mondjuk nem mintha olyan sok ház lenne az utcában.
- Csukd be a szád, mielőtt belerepülne valami- bökte meg az oldalam Ben.
- Nagyon vicces- válaszoltam, miközben kinyitottam a kocsi ajtaját. Kiszálltam a járgányból, Ben pedig kivette a csomagtartóból a kis bőröndömet.
- Sziasztok!- intett felénk Justin egy fogóval a kezében. Visszaköszöntem, de próbáltam nem sokáig lengetni a szememet a felsőtestén.
- Én felmegyek pakolni, mert holnap korán indulunk, és még be is kell vásárolni az esti vacsorához- mondta Ben, majd eltűnt a hatalmas ház ajtajában. Átlátszó volt az ok, amiért elment, hiszen a pasiknak lényegesen kevesebb ideig tart a pakolás.
Ott maradtam Justinnal a garázs előtt, és kínos csend telepedett ránk. Leültem az egyik kicserélt gumikerékre, ami a kocsi mellett helyezkedett el, és néztem, ahogy a motorháztető alatt bütyköl valamit.
- Hogy telt a hétvégéd?- kérdezte megszakítva a rádióban szóló zenét. Az volt az egyetlen dolog, ami hangot adott ki körülöttünk.
- Unatkoztam, mint általában mindig- vontam vállat. Le mertem volna fogadni, hogy neki jobban telt, mint nekem. Buli, buli hátán.
- Ideadnád a csavarhúzót mellőled?- kérdezte, miután körbenézett az utcán, és megakadt a szeme egy pillanatra valamin. Próbáltam megtalálni, hogy mi keltette fel az érdeklődését, de nem láttam semmi különöset.
Odavittem neki a kért tárgyat, és ő úgy vette el, hogy közben a szája súrolta a fülem.
- Figyelnek minket, csak viselkedj természetesen. Adunk nekik egy kis műsort- súgta a fülembe. Fogalmam sem volt, hogy milyen műsorra gondolt. Egészen addig a pillanatig, míg le nem csukta a motorháztetőt, és elő nem vette a slagot.
- Justin, nehogy lelocsolj!- tartottam magam előtt a kezem védekezésképpen.
- Tudod, hogy úgysem úszod meg!- kacsintott rám.
- Micsoda szófordulat Mr. Bieber- nevettem el magam. És ekkor megnyitotta a vizet. Felsikkantottam, hiszen jég hideg volt.
- Most már nem is olyan vicces, mi?- kérdezte mosolyogva.
- Ha elkaplak, neked véged- mondtam összehúzott szemekkel, majd elindultam felé.
Szerencsére a víz már melegebbre váltott, és így nem kellett azzal foglalkozzak, hogy másnapra megfázok-e vagy sem.
Egy kis kergetőzés után megadta magát, mert teljesen maga köré tekert a slagot, és elesett. Ügyes fiú... Nagy nehezen kivettem a kezéből, és miközben a hasára ültem, elkezdtem locsolni, ahol csak értem, miközben ő kapálózott a slagért. Nem bírtam abbahagyni a nevetést. Olyan kisfiús volt, olyan ártatlan.
Egyik pillanatról a másikra, maga alá terített, de még így sem tudta kivenni a kezemből az irányítást. Aztán lehajolt, és megcsókolt, mire eleresztettem a slagot, ami kettőnk közé szorult. Teljesen ellepett az iránta érzett vágy. Persze tudtam, hogy ezt csak a show miatt csinálja, hiszen úgy tudták a rendőrségen, hogy egy kis ideje együtt vagyunk. Pár percig élveztem az érintéseit és a szájának mentolos, egyben füstös ízét, majd hirtelen megszakítva azt, felállt és felhúzott magával. Eközben kihasználva, hogy leporolja a ruháját, felkaptam a locsolót és futásnak iramodtam, miközben folyamatosan Justint céloztam. Sajnálatomra sokkal gyorsabbnak bizonyult, mint én voltam, így sikeresen beért, és felemelt félkézzel.
- Nem menekülsz!- szólalt meg rekedtes hangon, majd odacipelt a kocsijához, és felültetett a motorháztetőre. Megtámaszkodott a két combom mellett, és farkasszemet nézett velem, majd közelebb hajolt, mire lehajtottam a fejem.
- Ezt nem miattuk csinálom- súgta , majd a mutatóujjával óvatosan felemelte a fejemet az államnál fogva, és az ajkát az enyémre helyezte. Nem volt benne semmi vadság, nem úgy, mint az előzőben. Ez édes volt, és hívogató, mégis megőrjítő. Egyszerűen nem tudtam megálljt parancsolni a kezeimnek, és az egyikkel a hajába túrtam, a másikat pedig a mellkasára helyeztem.
- Justin- mondtam elhaló hangon, mire morgott egyet, de nem engedett el. Áttért a nyakamra, én pedig próbáltam összeszedni a gondolataimat, amiket a vizes föld felszívhatott magába, hiszen sehol sem találtam őket.- Justin, figyelnek minket. És én még nem múltam el 18.
- Ohh. Tényleg- mondta, és mintha egy kis csalódottságot véltem volna felfedezni a hangjában. Nyomott egy puszit az orrom hegyére, majd leemelt a kocsijáról.
- Már csak abban reménykedjünk, hogy az utolsó pár perces műsorodért nem csuknak le- mondtam, miközben kissé meglöktem a vállammal.
- Nem fognak. Ha meg igen, kihozol- vigyorgott rám.
- Ne legyél abban olyan biztos- kacsintottam rá, majd elkezdtem a ház felé futni, de megint elkapott.
- Szóval nem mentenél ki onnan?- kérdezte felvont szemöldökkel, miután maga felé fordított a bejárati ajtó előtt.
- Ez esetben kihoználak, mivel nem kéne hazudjak semmiről. Viszont ha hazudoznom kell nekik, akkor nagy a lebukás veszélye, és amúgy sem keverném bele a szüleimet ilyen dolgokba- mondtam, mikor beléptünk az ajtón.
- Esküszöm, néha úgy érzem, hogy könnyebb lett volna, ha megöllek- mondta egy sóhajtás kíséretében, majd átkarolta a vállam, és a szobája felé vettük az irányt.
- Biztató- húztam el a számat és arra gondoltam, hogy ennél már csak nehezebb lesz a kapcsolatunk. Lehet tényleg jobban jártam volna, ha akkor megöl, mint x idő után...
- Te aztán tudod, hogyan kell egy hölgynek udvarolni!- füttyentett egy Frank nevű idősebb tag.
- Fogd be!- morgott rá Justin, és továbbvezetett a lépcsőn.
Mikor a szobájába értünk, azonnal elmentem fürödni, míg őt megkértem, hogy hozzon át pár tiszta ruhát nekem a bőröndömből. Lehet, hogy rossz ötlet volt megkérni, hogy kutakodjon a fehérneműim, és női dolgaim között, de már mindegy. Miután jól átfolyattam magamon a forró vizet, hogy még véletlenül se ázzak el, elhúztam a zuhanyfüggönyt, és Justinnal találtam szembe magam. Szerencse, hogy legalább egy törölköző volt körülöttem.
- Te mi a fészkes fenét csinálsz itt?- kérdeztem a kelleténél magasabb hangszínen.
- Behoztam a ruhád.
- Köszi, de ki is mehetnél.
- Ugyan. Láttam már meztelen női testet.
- Kifelé!- parancsoltam rá, mire megvonta a vállát, és kilépett a nyitott ajtón, majd megállt előtte.- Az ajtót is csukd be parasztkám!
Mikor sikeresen felvettem a Justin által kiválasztott csipkés, falatnyi alsóneműt, felvettem a ruháimat is -amik hozzáteszem a legszűkebb darabjai voltak a bőröndömnek-, egy rövidnadrágot és egy toppot.
- Jobbat nem is választhattál volna- mondtam, mikor kiléptem az ajtón, és a gatyámat próbáltam lejjebb húzni, hogy legalább a fenekem alját ne lehessen látni. Kellett nekem ilyet betenni a bőröndbe...
- Tökéletes- jegyezte meg elismerően, mikor körbejárt. Felhorkantam az őszinteségén. Úgy éreztem magam, mint egy eladósorban lévő szolga, akit milliméter pontosságra körbevizsgálnak.
- Megírtad a listát Justin?- kopogott be Ben.
- Igen- válaszolt az illető.
- Indulhatunk?- tett fel még egy kérdést Ben.
- Tíz perc. Még gyorsan letusolok- szólt ki Justin.- Te meg nehogy átöltözz!- parancsolt rám összehúzott szemekkel, és besétált a fürdőbe, de a két helységet elválasztó ajtót nem csukta be.
- Nem mintha lenne más választásom- morogtam, majd ledobtam magam a hatalmas ágyára.