Sziasztok! :)
Bocsánat hogy nem hoztam hamarabb.
De már (sajnos) itthon vagyok egy ideje, szóval remélem több időm lesz.
Erről a részről annyit, hogy késő esténként írtam, szóval bocsánat az esetleges hibákért! :/
Bocsánat hogy nem hoztam hamarabb.
De már (sajnos) itthon vagyok egy ideje, szóval remélem több időm lesz.
Erről a részről annyit, hogy késő esténként írtam, szóval bocsánat az esetleges hibákért! :/
- Ne már!
- Megittuk az összeset- mondta, mikor becsukta a tévén kívüli egyetlen fényt adó tárgy ajtaját.- Megnézem, hogy van-e valami lent a játékszobában.
- Oké. Addig beteszek egy másik filmet.
Alig egy perc múlva két teljesen teli üveggel a kezében tért vissza.
- Mik ezek?- tudakoltam.
- Két fajta whiskey. Nincs sok különbség közöttük, de részegen úgysem érzi az ember. Szóval a jobbikkal kezdjük- emelte fel a Jack Daniels névvel ellátottat.
- Jól hangzik.
- És milyen filmet választottál?- kérdezte, miközben a konyhába ment poharakért.
- Még semmit. Te mit akarsz nézni?
- Mondjuk valami vígjátékot. Balra vannak- irányított oda.
Aztán sorolni kezdtem neki a címeket, míg végül ki nem választott egyet, amit természetesen nem ismertem.
Betettem a lejátszóba és vártam a csodát, amíg ő a konyhában ténykedett.
- Kezdődik!- szóltam neki, de a szememet a képernyőn tartottam.
- Látom- súgta közvetlenül mögülem.
- Szokásod ijsztegetni másokat?
- Igen, ez az egyik kedvenc hobbim- nevette el magát, de tudtam, hogy komolyan gondolja. Hiszen már párszor megtette velem, még ha nem is direkt.
- Szóval mit mondott Ben a telefonba?
- A szokásos dolgot.
- És mi az?- érdeklődtem tovább.
- Hogy levágja a tökeimet, ha bántalak stb.
- Kedves.
- Ugye tudod, hogy kedvel téged?- kérdezte, miután a kezembe nyomta a teli poharat.
- Igen. Jó barátok vagyunk.
- Úgy értem, beléd van esve.
- Lehetetlen.
- Na jó. Nem fogok veled vitatkozni- emelte fel a szabad kezét megadóan, majd belekortyolt a tömény italba.
- Jó?- kérdeztem az italra gondolva.
- Lehet neked kicsit erős.
Bólintottam egyet, majd beledugtam a nyelvem a pohárba.
Justin érdeklődve figyelte, hogy mi a francot csinálok, de nem csináltam belőle nagy dolgot.
- Na?- kérdezte miközben meggyújtotta a cigijét.
- Egész tűrhető- válaszoltam, majd most már ténylegesen beleittam.
- Otthon nem szoktál inni?
- Nem. Csak szülinapokkor meg hasonló eseményeken egy korty pezsgőt.
- Ennyi?
- Ennyi.
- Akkor ebben a pár hétben többet fogsz inni, mint eddig valaha.
- Te mikor kezdted?
- Talán 16 vagy 17 éves lehettem- szívott egy nagyot a cigiből.- Jeff addig nem nagyon engedett meg nekünk semmit Bennel. Annyira nem akarta, hogy belekerüljünk a "családi" bizniszbe, hogy a volt feleségével meg a lányával egy külön házban laktunk.
- Jeffnek van egy lánya is?- kerekedtek ki a szemeim.
- Igen, 25 éves. De nem nagyon fogadja el azt, amit csinálunk.
- Máris kedvelem!
- 20-án át fog jönni, mert Ben szülinapját ünnepeljük majd- mondta, mintha meg sem hallotta volna a gúnyolódásom.
- Szuper!
- Ja. Csak addig venni is kéne neki valamit- húzta el a száját Justin.
- Nem lehet olyan nehéz ajándékot találni...
- Dehogynem!
- Vegyél neki késkészletet, vagy pisztolyt, vagy gránátot, vagy bombát, vagy bármi illegális dolgot.
- Ugye tudod, hogy ezeknek a fele legális?- kérdezte, miközben féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Na ja... Ha van papírod hozzá, meg ellenőrzött egy dilidoki- forgattam meg a szemeimet.
- Nálunk ez kimaradt- vont vállat.
- Szóval illegálisan tartotok körülbelül száz fegyvert?- szökött magasabbra a hangom.
Miért is lepődtem meg?!
- Jóval több, mint száz darab van a tulajdonunkban- vakargatta meg kissé borostás állát.
- Nem tartottak még házkutatást nálatok? És hogy ússzátok meg mindig a börtönt?- csodálkoztam el.
- Nos, ha elmondanám, meg kéne öljelek- kacsintott egyet, majd kifújt egy nagy adag cigifüstöt.
Valami elképesztően jó illata volt a szájából kiáramló fehér gomolyagnak. Kissé szegfűszeges, de mégis édeskés. Szinte már az egész nappalit belepte ez a csodálatos illat, ami persze nem az egészséges dolgok közé tartozik.
Csendben néztük tovább a filmet, amin néha-néha felnevettem. Elég hülyén éreztem magam miatta, mert Justin egyszer sem hallatta a hangját. Vagyis az egyik ilyen vicces résznél a szokásos nevetésemet hallattam, mikor egy elvétett pillantást vetettem felé. Ő engem nézett, és mosolygott. Vagy azért mert élvezte a filmet, vagy csak szimplán kinevetett.
A film végeztével már el is fogyott a Jack, és éreztem is a hatását. Persze ez abban nyilvánult meg, hogy többet nevettem a kelleténél. Justin vagy a negyedik cigijét tette a szájába, és éppen az öngyújtót kereste, mikor elkezdtem csuklani. Persze ezen azonnal elkezdett nevetni.
- Kérsz egy pohár vizet?- kérdezte úgy hogy a fehér gyilkológépet ki sem vette a szájából.
- Majd elintézem- álltam föl a kanapéról és elindultam a konyhába.- Amúgy ott van az öngyújtó- mutattam két párna közé.
Két óra és még két üveg whiskey (találtunk még egyet a pincében) után egész önfeledt volt a hangulatunk. Igaz, a bulit a világításban szegénykés alagsorban folytattuk, de ez igazán nem szegte a kedvünket.
- Szóval még sosem cigiztél?- kérdezte Justin, miközben megvillantotta tökéletesen fehér fogait. Ő az egyik hatalmas fekete bőr fotelben ült, én pedig a biliárdasztalról lógattam a lábaimat. Fő a kényelem.
- Soha.
Szájába vett egy cigarettát, meggyújtotta, majd felállt, és elém sétált.
A két lábam között állt meg. Túl közel volt hozzám, és ez tetszett. A csupasz combjaim hozzáértek a szürke mintás pólójához a csípőjénél. Beleszívott egyet a mérgező szálba, miközben a szemkontaktus nem szakadt meg közöttünk. Aztán hirtelen minden fehér füst lett közöttünk és körülöttünk, ahogy kifújta a letüdőzött "levegőt". Még közelről is jó volt az illata. És most már éreztem Justin férfias kölnijét és a whiskeyt is ezzel a szegfűszeges dohánnyal keveredni. Bódító volt az összhatás.
- Próbáld ki- súgta, és bedugta a számba a füstölgő cigit.
Beszívtam, és abban a pillanatban el is kezdtem köhécselni.
- Na igen. Lehet, hogy nem a legerősebbel kéne kezdeni- mondta egy féloldalas mosoly kíséretében.
Még egyszer megpróbáltam, és már nem késztetett köhögésre a dolog. Éreztem, ahogy a torkomon leáramlik az a bizonyos szegfűszeg szerű füst. Kicsit erősnek éreztem még de azonkívül isteni volt!
- Ez jó- mondtam, és újra beleszívtam.
- Oké, ez a szál a tied lehet!- nevetett fel, majd visszasétált és meggyújtott magának is egyet.
Hirtelen olyan hűvösnek éreztem a levegőt, ahogy elment előlem. Hiányzott, hogy ha nem is ténylegesen, de megérintsem. És az az illat, ami belőle áradt, valami hihetetlen volt. Azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy még a bugyi is leesett rólam. Na jó, azért az talán kicsit túlzás lenne. De hát mindenki sejtheti, hogy milyen lehet. Még akkor is, ha sokaknak nem jön be ez a bűnöző imidzs. Mondjuk be kell vallani, ez eléggé felkapott dolog mostanában. Hiszen az iskolában is úgy öltöznek a fiúk, mintha egy bandába tartoznának. Bár általában ez náluk csak látszat, és még attól is félnek, ha levágja a hajukat a fodrász.
Justin odament az egyik polchoz, és életre keltette a rádiót, én pedig még mindig a cigi ismeretlen, ám de finom összetételét ízlelgettem.
- Játszottál már?- bökött a biliárdasztal felé.
- Igen. De van még mit tanulnom- húztam el a számat, és visszagondoltam arra az esetre, mikor Dominicot majdnem felnyársaltam a dákóval. Szerencsére semmilyen fontos, és az elkövetett tárggyal azonos nevű testrészét sem érte nagyobb baj. Csak egy kicsit bicegett az incidens után.
- Gyere- nyújtotta felém a kezét, majd lehúzott az asztalról.
- Most akarsz játszani?- kérdeztem értetlenül. Még a saját lábaimon sem tudok megállni. Nem hogy egy (vagyis hat) lyukba golyókat ütögetni.
- Bizony- mondta eltökélten, és a kezébe vett egy kisebb és egy nagyobb dákót, miközben a cigi a szájából lógott.
- Előre szólok, hogy nagyon béna vagyok!- fogadtam el a felém nyújtott kisebbik darabot. És beleszívtam a saját cigimbe. Igen, életem első saját rákkeltő cigije!
- Ismered a szabályokat?- érdeklődött, miközben a háromszög formába rendezgette a súlyos golyókat.
- Igen.
- Kezdj- mondta, miután levette a formát és megpörgette a középső fekete golyót.
A cigit a számba helyeztem, és a dákóval próbáltam a fehér golyóra összpontosítani. Elég gengszter kinézetem lehetett. Se.
Nagy meglepetésemre sikerült eltalálnom, viszont egy sem gurult le a lyukakba. És Justin következett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem néztem meg a lökhárítóját, de ki hibáztathat érte? Hiszen előttem hajolgat a zöld filces asztalra. Meg sem lepődtem azon, hogy kapásból kettő is bement neki.
- Enyém a csíkos- mondta nagy vigyorral az arcán, és hátrébb lépett.
Lőttem, de megint semmi sikerem nem volt. Sőt még el sem találtam a teli golyókat. Szóval egy körből ki is kimaradok. Tiszta volt már a játék kezdete előtt is, hogy nem arányosak az ellenfelek.
- Na jó!- mondta Bieber összehúzott szemekkel, és felém indult, miután elnyomta a cigijét az enyém mellett.
- Mi az?
- Megtanítalak játszani- morogta és mögém lépett.
Nem szóltam semmit a meglepettségtől. Teljesen nekem simult, majd a hátamnál fogva lenyomott, hogy az asztallal körülbelül egy szintben legyek. A hátsófelem teljesen neki nyomódott, de úgy látszik őt ez egy kicsit sem zavarta. A kellemes illata megint teljesen elkábított. Hogy lehet valakinek ilyen tesztoszteron növelő kinézete és illata?!
- A kezeidet tartsd így- rendezgette az ujjaimat, miközben én lefagyva álltam előtte. Nem sokszor történt meg velem, hogy egy "enyhén" jól kinéző srác tapad a hátamra...
- Oké- súgtam halkan.
- Persze az egyszerűbb lenne, ha te is balkezes lennél.
Még egy darabig elfoglalta magát azzal, hogy hogyan álljak be, és miként üssek. Szerencsére ez idő alatt visszaállt a rendes légzési sebességem, és tudtam arra is koncentrálni, amit mondott.
- Most- súgta rekedtesen a fülembe, én meg tettem amit mond. És csodák csodájára sikerült beütnöm az első golyómat.
- Ügyes!- mondta, majd eltávolodott tőlem, de a bal keze még mindig a derekamon pihent.
Miután megittuk a megmaradt két üveg whiskeyt is, már alig bírtunk játszani, én meg szinte elnevettem magam mindenen. Főleg ahogyan az asztalra hajolva kilátszott Justin formás popsija. Na persze Justint is rajtakaptam néha, hogy lengeti a szemeit rajtam. De igazság szerint nem zavart. Talán kicsit örültem neki, hogy van mit néznie rajtam. Na szóval értitek... Egy kicsit nőtt az önbizalmam, vagy hogy szokás mondani.
De sajnálatomra nem közeledett jobban. Pedig elviseltem volna egy lopott csókot vagy bármit. Miért nem egyszerű vele a dolog?! Néha úgy érzem közeledik, aztán meg mintha teljesen idegen lenne. Ami mondjuk részben igaz is...
Talán az alkohol beszélt belőlem, mikor megdicsértem, hogy milyen izmos, és hogy milyen jól áll neki ha mosolyog. Nagyon reméltem, hogy másnap nem hozza föl a témát, vagy esetleg nem is emlékszik rá. A második opció igen jól hangzott, de tapasztaltabb vedelő, mint én. Szóval kevesebb esélyt láttam arra, hogy elfelejti a dolgokat, amiket mondtam.
Olyan hajnali fél kettő fele térhettünk nyugovóra. Szinte azonnal el is aludtam volna, de aztán észrevettem valami furcsát. A falra kivetült a függöny mintája, amit egy mozgásban lévő zseblámpa okozott.
Valaki volt kint az erdőben.
- Dehogynem!
- Vegyél neki késkészletet, vagy pisztolyt, vagy gránátot, vagy bombát, vagy bármi illegális dolgot.
- Ugye tudod, hogy ezeknek a fele legális?- kérdezte, miközben féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Na ja... Ha van papírod hozzá, meg ellenőrzött egy dilidoki- forgattam meg a szemeimet.
- Nálunk ez kimaradt- vont vállat.
- Szóval illegálisan tartotok körülbelül száz fegyvert?- szökött magasabbra a hangom.
Miért is lepődtem meg?!
- Jóval több, mint száz darab van a tulajdonunkban- vakargatta meg kissé borostás állát.
- Nem tartottak még házkutatást nálatok? És hogy ússzátok meg mindig a börtönt?- csodálkoztam el.
- Nos, ha elmondanám, meg kéne öljelek- kacsintott egyet, majd kifújt egy nagy adag cigifüstöt.
Valami elképesztően jó illata volt a szájából kiáramló fehér gomolyagnak. Kissé szegfűszeges, de mégis édeskés. Szinte már az egész nappalit belepte ez a csodálatos illat, ami persze nem az egészséges dolgok közé tartozik.
Csendben néztük tovább a filmet, amin néha-néha felnevettem. Elég hülyén éreztem magam miatta, mert Justin egyszer sem hallatta a hangját. Vagyis az egyik ilyen vicces résznél a szokásos nevetésemet hallattam, mikor egy elvétett pillantást vetettem felé. Ő engem nézett, és mosolygott. Vagy azért mert élvezte a filmet, vagy csak szimplán kinevetett.
A film végeztével már el is fogyott a Jack, és éreztem is a hatását. Persze ez abban nyilvánult meg, hogy többet nevettem a kelleténél. Justin vagy a negyedik cigijét tette a szájába, és éppen az öngyújtót kereste, mikor elkezdtem csuklani. Persze ezen azonnal elkezdett nevetni.
- Kérsz egy pohár vizet?- kérdezte úgy hogy a fehér gyilkológépet ki sem vette a szájából.
- Majd elintézem- álltam föl a kanapéról és elindultam a konyhába.- Amúgy ott van az öngyújtó- mutattam két párna közé.
- Szóval még sosem cigiztél?- kérdezte Justin, miközben megvillantotta tökéletesen fehér fogait. Ő az egyik hatalmas fekete bőr fotelben ült, én pedig a biliárdasztalról lógattam a lábaimat. Fő a kényelem.
- Soha.
Szájába vett egy cigarettát, meggyújtotta, majd felállt, és elém sétált.
A két lábam között állt meg. Túl közel volt hozzám, és ez tetszett. A csupasz combjaim hozzáértek a szürke mintás pólójához a csípőjénél. Beleszívott egyet a mérgező szálba, miközben a szemkontaktus nem szakadt meg közöttünk. Aztán hirtelen minden fehér füst lett közöttünk és körülöttünk, ahogy kifújta a letüdőzött "levegőt". Még közelről is jó volt az illata. És most már éreztem Justin férfias kölnijét és a whiskeyt is ezzel a szegfűszeges dohánnyal keveredni. Bódító volt az összhatás.
- Próbáld ki- súgta, és bedugta a számba a füstölgő cigit.
Beszívtam, és abban a pillanatban el is kezdtem köhécselni.
- Na igen. Lehet, hogy nem a legerősebbel kéne kezdeni- mondta egy féloldalas mosoly kíséretében.
Még egyszer megpróbáltam, és már nem késztetett köhögésre a dolog. Éreztem, ahogy a torkomon leáramlik az a bizonyos szegfűszeg szerű füst. Kicsit erősnek éreztem még de azonkívül isteni volt!
- Ez jó- mondtam, és újra beleszívtam.
- Oké, ez a szál a tied lehet!- nevetett fel, majd visszasétált és meggyújtott magának is egyet.
Hirtelen olyan hűvösnek éreztem a levegőt, ahogy elment előlem. Hiányzott, hogy ha nem is ténylegesen, de megérintsem. És az az illat, ami belőle áradt, valami hihetetlen volt. Azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy még a bugyi is leesett rólam. Na jó, azért az talán kicsit túlzás lenne. De hát mindenki sejtheti, hogy milyen lehet. Még akkor is, ha sokaknak nem jön be ez a bűnöző imidzs. Mondjuk be kell vallani, ez eléggé felkapott dolog mostanában. Hiszen az iskolában is úgy öltöznek a fiúk, mintha egy bandába tartoznának. Bár általában ez náluk csak látszat, és még attól is félnek, ha levágja a hajukat a fodrász.
Justin odament az egyik polchoz, és életre keltette a rádiót, én pedig még mindig a cigi ismeretlen, ám de finom összetételét ízlelgettem.
- Játszottál már?- bökött a biliárdasztal felé.
- Igen. De van még mit tanulnom- húztam el a számat, és visszagondoltam arra az esetre, mikor Dominicot majdnem felnyársaltam a dákóval. Szerencsére semmilyen fontos, és az elkövetett tárggyal azonos nevű testrészét sem érte nagyobb baj. Csak egy kicsit bicegett az incidens után.
- Gyere- nyújtotta felém a kezét, majd lehúzott az asztalról.
- Most akarsz játszani?- kérdeztem értetlenül. Még a saját lábaimon sem tudok megállni. Nem hogy egy (vagyis hat) lyukba golyókat ütögetni.
- Bizony- mondta eltökélten, és a kezébe vett egy kisebb és egy nagyobb dákót, miközben a cigi a szájából lógott.
- Előre szólok, hogy nagyon béna vagyok!- fogadtam el a felém nyújtott kisebbik darabot. És beleszívtam a saját cigimbe. Igen, életem első saját rákkeltő cigije!
- Ismered a szabályokat?- érdeklődött, miközben a háromszög formába rendezgette a súlyos golyókat.
- Igen.
- Kezdj- mondta, miután levette a formát és megpörgette a középső fekete golyót.
A cigit a számba helyeztem, és a dákóval próbáltam a fehér golyóra összpontosítani. Elég gengszter kinézetem lehetett. Se.
Nagy meglepetésemre sikerült eltalálnom, viszont egy sem gurult le a lyukakba. És Justin következett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem néztem meg a lökhárítóját, de ki hibáztathat érte? Hiszen előttem hajolgat a zöld filces asztalra. Meg sem lepődtem azon, hogy kapásból kettő is bement neki.
- Enyém a csíkos- mondta nagy vigyorral az arcán, és hátrébb lépett.
Lőttem, de megint semmi sikerem nem volt. Sőt még el sem találtam a teli golyókat. Szóval egy körből ki is kimaradok. Tiszta volt már a játék kezdete előtt is, hogy nem arányosak az ellenfelek.
- Na jó!- mondta Bieber összehúzott szemekkel, és felém indult, miután elnyomta a cigijét az enyém mellett.
- Mi az?
- Megtanítalak játszani- morogta és mögém lépett.
Nem szóltam semmit a meglepettségtől. Teljesen nekem simult, majd a hátamnál fogva lenyomott, hogy az asztallal körülbelül egy szintben legyek. A hátsófelem teljesen neki nyomódott, de úgy látszik őt ez egy kicsit sem zavarta. A kellemes illata megint teljesen elkábított. Hogy lehet valakinek ilyen tesztoszteron növelő kinézete és illata?!
- A kezeidet tartsd így- rendezgette az ujjaimat, miközben én lefagyva álltam előtte. Nem sokszor történt meg velem, hogy egy "enyhén" jól kinéző srác tapad a hátamra...
- Oké- súgtam halkan.
- Persze az egyszerűbb lenne, ha te is balkezes lennél.
Még egy darabig elfoglalta magát azzal, hogy hogyan álljak be, és miként üssek. Szerencsére ez idő alatt visszaállt a rendes légzési sebességem, és tudtam arra is koncentrálni, amit mondott.
- Most- súgta rekedtesen a fülembe, én meg tettem amit mond. És csodák csodájára sikerült beütnöm az első golyómat.
- Ügyes!- mondta, majd eltávolodott tőlem, de a bal keze még mindig a derekamon pihent.
Miután megittuk a megmaradt két üveg whiskeyt is, már alig bírtunk játszani, én meg szinte elnevettem magam mindenen. Főleg ahogyan az asztalra hajolva kilátszott Justin formás popsija. Na persze Justint is rajtakaptam néha, hogy lengeti a szemeit rajtam. De igazság szerint nem zavart. Talán kicsit örültem neki, hogy van mit néznie rajtam. Na szóval értitek... Egy kicsit nőtt az önbizalmam, vagy hogy szokás mondani.
De sajnálatomra nem közeledett jobban. Pedig elviseltem volna egy lopott csókot vagy bármit. Miért nem egyszerű vele a dolog?! Néha úgy érzem közeledik, aztán meg mintha teljesen idegen lenne. Ami mondjuk részben igaz is...
Talán az alkohol beszélt belőlem, mikor megdicsértem, hogy milyen izmos, és hogy milyen jól áll neki ha mosolyog. Nagyon reméltem, hogy másnap nem hozza föl a témát, vagy esetleg nem is emlékszik rá. A második opció igen jól hangzott, de tapasztaltabb vedelő, mint én. Szóval kevesebb esélyt láttam arra, hogy elfelejti a dolgokat, amiket mondtam.
Olyan hajnali fél kettő fele térhettünk nyugovóra. Szinte azonnal el is aludtam volna, de aztán észrevettem valami furcsát. A falra kivetült a függöny mintája, amit egy mozgásban lévő zseblámpa okozott.
Valaki volt kint az erdőben.
