Hali drágák!
Itt is az új rész már megint késve. Rövid lett, de nem szerettem volna, ha tovább szenvedtek. :D
10 hozzászólás és jön a következő. /Remélhetőleg az hamarabb.../
Azonnal kikászálódtam az ágyból és elindultam a szemben lévő szoba felé. Justin nem zárta be teljesen az ajtót, de azért kopogtattam rajta.
- Igen?- kérdezte bentről. Hallatszott, hogy már félálomban van.
- Valaki van kint- mutogattam magam mögé, és próbáltam nem a felsőtestét bámulni, miközben felült az ágyban. A homályos fény ellenére is tökéletesen látszódtak a kidolgozott izmai.
- Megnézem- mondta ásítva, és elindult az ideiglenes szobám ablakához.
Egy ideig kémlelte az utat, majd hirtelen húzta el a fejét az ablaktól. Megint bevilágítottak.
- A picsába!- szitkozódott Justin, majd a mellettem lévő szekrényhez lépett, és leguggolt. Nem tudom mit matatott az aljánál.
Később persze megértettem, mikor egy hideg fémtárgy landolt a tenyeremben.
- Én nem...- kezdtem el, de nem várta meg míg befejezem. Teljesen kiment a vér az arcomból. Ezt nem képzelheti komolyan!
- Lucy, figyelj rám alaposan!- kezdte, mire csak bólintottam egy aprót teljesen lesokkolva.- Nem kell használnod, de jobb ha nálad van.
- Justin...
- Kérlek! Megnyugtatna!- mondta, miközben Zeusz morogni kezdett mögöttünk.
- Rendben- egyeztem bele, és óvatosan megpróbáltam a zsebembe tenni, mire Justin azonnal ellenkezni kezdett.
- Inkább megmutatom, hogy kell használni. A végén még magadat sérted meg.
Óvatosan mögém lépett, és helyesen a tenyerembe helyezte a tárgyat.
- Mindig legyen a kezedben. Ha megvan a célpont akkor csak húzd meg a ravaszt- súgta halkan a fülembe, miközben az ajkai súrolták a fülemet.
- Mi van ha nem merem megtenni?- kezdtem pánikolni, miközben felé fordultam. Abban a pillanatban az számított a legkevésbé, hogy csak tíz centire voltam a testétől. Az pedig kiakasztott, hogy egy pisztoly helyezkedett el közöttünk.
- Reméljük nem lesz szükséged rá- vont vállat zavartan. Gondolom még sosem kellett egy olyan lánnyal bajlódnia, aki azt sem tudja mi fán terem a fegyveres testi sértés.
- Félek- súgtam alig hallhatóan.
- Nem kell. Ahogy láttam egyedül van, maximum ketten lehetnek. A hátsó ajtón Zeusszal kimehetsz, míg lefoglalom őket. Csak fuss egyenesen előre, Zeusz tudja a kivezető utat az erdőből.
Most komolyan egy kutyára bízta az életem?
- Mi lesz veled?- kérdeztem még inkább elfehéredve.
- Tudok magamra vigyázni- válaszolta, miközben egy féloldalas mosollyal ajándékozott meg.- Indulnotok kell! Majd hívlak!
Meg sem várva a reakciómat, a szabad kezemnél fogva vezetett le a lépcsőn, egészen az eddig nem látott hátsó ajtóig. Egyáltalán egy weekend házra minek hátsó ajtó?!
Halkan kinyitotta azt, és megbizonyosodott róla, hogy senki sincs kint előtte.
- Vigyázz Lucyra!- hajolt le Zeuszhoz, aki egyet vakkantott, ezzel jelezve, hogy megértette mit mondott a gazdája.
- Te meg magadra!- mondtam, és hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem. Nem tudom mi ütött belém, de muszáj voltam megtenni.
Nem is vártam meg a reakcióját, csak elengedtem, és futottam előre Zeusz után, aki már jóval előbb járt.
- Zeusz!- szólítottam magamhoz, mikor nem is olyan messze a háztól megálltam pihenni egy fa mellett. Egyszerűen kifogytam a levegőből, és amúgy sem mertem Justint egyedül otthagyni. Na nem mintha nem tudna magára vigyázni... Zeusz hamarosan megjelent mellettem, és megnyalta a kezem. Viszonzás képen leguggoltam mellé, és elkezdtem simogatni a puha, de rövid szőrét.
Szerencsére nem hallottam se lövéseket, se semmi arra utaló jelet, hogy keresnek engem. Ez egy kissé megnyugtatott, de még mindig nem tudtam semmit Justinról. Azt mondta, hogy majd felhív, de már lassan fél óra is eltelt, és semmi információt nem tudtam róla. Már azon voltam, hogy idegességemben, a velem szemben lévő fa ágait számolgattam. Tudom beteges, de nem tudtam mást csinálni. De szerencsém, hogy ott volt mellettem Zeusz, mert biztos átfagytam volna, ha nem melegít. Hiszen a hegyekben még éjjel is hideg van. Már csak abban reménykedtem, hogy nem fáztam meg.
Aztán mikor már negyedjére kezdtem volna újraszámolni az ágakat, megrezzent a telefon a zsebemben. Megkönnyebbülve fújtam ki az eddig bent tartott levegőt, mikor megláttam a nevet a kijelzőn.
- Merre vagy?- kezdett bele azonnal Justin köszönés nélkül.
- Az erdőben. Nem messze a háztól.
- Miért nem csináltad azt, amit mondtam?- kérdezte mérgesen.
- Mert nem akartam eltévedni- mondtam durcásan.
- Visszatalálsz?- kérdezte miután egy nagyot fújtatott.
- Valószínűleg.
Válaszadás nélkül bontotta a vonalat, nekem meg kedvem lett volna képen törölni. Már ha ez lehetséges lett volna telefonon keresztül.
Fölálltam a guggolásból, és Zeusz is felegyenesedett.
- Ideje hazamenni a dilis gazdádhoz- mondtam neki, majd megsimogattam a buksiját, és már indultunk is vissza a házhoz.
Zeusz egész végig mellettem ment, ami azért tőle elég furcsa volt. Bár úgy éreztem, hogy a vele való kapcsolatom jobban fejlődik, mint ahogy a gazdájával. Tanulhatna valamit Justin a kutyájától...
Még mielőtt kiértem volna a kisebb fedetlen térre azért körbenéztem. Nem akartam semmilyen meglepetésnek a részese lenni. Mikor megbizonyosodtam, hogy egy árva lélek sincs a ház körül, odafutottam a hátsó ajtóhoz, majd finom és nőies kecsességgel berontottam mellettem Zeusszal.
Az első amit észrevettem, az egy hatalmas vértócsa volt az előszoba közepén. Ijedten néztem körbe, míg meg nem találtam a szememmel Justint, aki éppen a mosogatónál ténykedett.
- Jól vagy?- kérdeztem, és a szemeim az övéit keresték.
- Miért ne lennék?- kérdezett vissza, miközben egy nedves ronggyal közeledett felém.
- Hát például azért, mert éppen egy vértócsát akarsz eltakarítani a padlóról.
- Nem az én vérem- zárta rövidre a témát, de én nem hagytam annyiban.
- Mit csináltál?- kérdeztem összehúzott szemöldökkel. Tudom, hogy általában ilyenkor elég viccesen nézek ki, de ez a pillanat megérdemelt egy ilyen nézést.
- Jó helyre dobtam a kenyérvágó kést- vont vállat, miközben már le is guggolt, hogy feltakarítsa a vörös foltot.
- De ugye nem ölted meg?
- Nem. De megérdemelte, amit kapott.
- Mit csinált?- kérdetem, de éreztem, hogy minden vér kifut az arcomból.
- Tönkretette a pólómat.
Addig észre sem vettem, hogy az is úszik a vérben, és egy lyuk volt rajta.
- Ugye nem?- kérdeztem, miközben közelebb mentem hozzá, és óvatosan felemeltem azt. Már a kezem is vörös volt, de addigra már el is felejtettem, mire megpillantottam a felsőtestét. Kivételesen nem azért szállt el az undor, mert a szokásos "milyen jó felsőteste van" dolog jött rám, hanem azért mert egy szúrt seb volt az bal oldalán.
- Nem fáj- mondta nyugtatás képen, pár perc hatásszünet után, de nem vettem be.
- Ne játszd itt nekem a szuperhőst- csattantam fel.- Merre van az elsősegélydoboz?
- Nem hősködök- válaszolt durcásan.
- Ki kell tisztítani, ha nem mész kórházba.
- Az orvos kizárva- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Akkor segíthetnél egy kicsit, először is azzal, hogy megmondod hol van kötszer meg fertőtlenítő. Azt majd később feltakarítom- hadartam meggondolatlanul a vértócsára nézve.
- A fürdőbe vannak a cuccok- nyögött fel lemondásában.
