Tádáááám! Újra itt! Nem tudom, ki emlékszik még rám...
(zene: https://www.youtube.com/watch?v=lbBzK7OXE4A)
Három hónap. Ennyi idő telt el azóta, hogy kimondtam azt a bizonyos szót.Az iskola, már javában folyt. A szüleim egyre furcsállták a viselkedésemet és új kinézetemet, illetve iskolai eredményeim hanyagolását, ami sokszor szobafogsággal végződött. Erősen kezdtem sminkelni magam, műkörmöm lett, és keveset takaró ruhákba kezdtem el járni.
Lázadtam. Lázadtam a szüleim ellen, és az életmódunk ellen. Illetve nem akartam kitűnni Justin közegében. Sodródtam az árral. Ellisszel már nem jártunk össze. Valahol az első hónap végén közölte velem, hogy csalódott bennem, és nem szeretne ilyen legjobb barátnőt maga mellé. Persze nem nagyon hatott meg a dolog, volt jobb dolgom is. Aztán nem sokra rá, megtaláltam az új legjobb barátnőmet, Vinn-t. Az egyik "Bieber" családi BBQ-n találkoztunk, és azonnal megtaláltuk a közös témát. Vinn azóta már boldog párkapcsolatban él Bennel.
Justin. Rajta is sok minden változott az elmúlt pár hónapban. Újabb tetoválásokat csináltatott, apropó, nekem is lett pár. És szőkére festette a haját. Eleinte nem nagyon jött be az ötlet, de aztán egyre inkább megbarátkoztam vele. Egyre jobban kijöttünk és megnyílt nekem. Az egyetlen dolog ami zavart vele kapcsolatban, hogy a kapcsolatunk ideje elég képlékeny volt. Sosem tudhattam, mikor eshet bármi baja, vagy mikor köt ki a rendőrségen.
Anyámék mindent kiterveltek. Egyik éjjel azzal keltettek, hogy a cuccaim már egy bőröndben voltak, és az ölembe dobtak egy váltó ruhát. Időm sem volt elköszönni senkitől sem. Betuszkoltak a kocsiba és elindultunk ki tudja merre. Elég hosszú utazás után, megérkeztünk az Észak Dakota-i Minotba. Drága egyetlen szüleim beírattak egy bentlakásos iskolába, hogy otthon ne okozzak nekik több gondot. Az ellenőrzés és beiratkozás alatt átkutatták a cuccaimat és elvettek tőlem minden személyes tárgyat, például a telefonomat is. Esélytelennek látszott az életem.
Aztán, egyik éjszaka nagy robajt hallottam kintről. Kezdtem reménykedni, hogy egy hét után valami csoda folytán összedől az épület. De semmi nem történt, pár perc múltán sem. Ugyan olyan néma csend volt, mint addig. Éppen aludtam volna tovább, mikor a szobatársam felsikított.
- Mi a franc bajod van?- morogtam rá, még mindig a fal felé fordulva.
- Azt hiszem kicsit megijesztettem- szólalt meg egy nagyon ismerős hang.
Azonnal felpattantam a hang hallatára.
- Mit keresel itt?- ugrottam a nyakába.
- Nem gondoltad, hogy hagyunk itt szenvedni? Ez rosszabbnak tűnik, mint a börtön- jegyezte meg körbenézve.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?- hitetlenkedtem tovább.
- Justin nagyon aggódott érted, mikor két nap után nem jöttél. Ben megkérte az egyik srácot, hogy nyomozzák le a telefonod tartózkodási helyét. Justin nagyon kivan.
- Hol van?
- Majd később elmesélem, most mennünk kell.
- De...
- Gyere már Lucy!- mordult rám Vinn, majd kihúzott a szobából egyenesen a folyosóra, amin aztán végig szaladtunk. Teljes volt a káosz. Mindenki ide-oda rohangált és valami kerítésről beszéltek. A folyosó végén bekanyarodtunk egy kisebbre, ahol a hátsó kijárat volt. Senkit nem találtunk ott. Vinn körülnézett, mikor kinyitotta az ajtót, bólintott egyet felém, majd futni kezdtünk egy hatalmas lyuk felé, ami a kerítésen tátongott.
- Ez te voltál?- néztem hittelenedve barátnőmre.
- Nem, Ben volt az. Kint vár a kocsival.
Olyan gyorsan futottunk, ahogy csak tudtunk és reménykedtünk, hogy senki sem vesz észre minket. Persze a reflektor fénye azonnal megtalált minket, amilyen szerencsések vagyunk.
- Fussatok!- hallottam meg Ben hangját, aki a kocsi lehúzott ablakán keresztül nézett minket.
Nekünk sem kellett több. Kétszer olyan gyorsan kezdtünk rohanni a fekete terepjáróhoz.
Nem különösebben zavart, hogy csak egy ízléstelen hálóingnek álcázott zsák volt rajtam. Az intézetben minden személyes tárgyat elvettek tőlünk, még a ruháinkat is. Borzalmas egy hely.
Vinn kinyitotta a kocsiajtót, és beugrottunk rajta. Nagy csattanással bezártam azt, majd Ben rátaposott a gázra. Ami azonnal feltűnt, hogy csak hárman tartózkodtunk az autóban.
- Hol van Justin?
- Vele találkozunk egy óra múlva- informált Ben.
- De hol?- folytattam a kérdezősködést.
Vinn és Ben összenéztek a visszapillantó tükörben, majd Ben folytatta a beszédet.
- Adódtak problémák otthon. És még a szüleidhez is elment.
- Mi?- sikkantottam fel.
- Ezt az Ő dolga elmondani.
- Hoztam neked pár ruhát és tisztálkodási szert, ami a szobátokban volt. Remélem megfelelnek, és nem bánod, hogy a cuccaid között turkáltam. Plusz Justinnál van minden iratod és a pénz is- folytatta Vinn.
- Nem haza megyünk?- lepődtem meg.
- Ti nem jöhettek- válaszolt halkan Vinn.
- Mit csinált Justin?- kezdtem ideges lenni.
- Majd Ő elmeséli- mondta Ben.
- Ben, kérlek!
- Nem lehet- csóválta a fejét.
Csak úgy hasítottunk a kiürült főúton, hiszen hajnali kettőkor nem sokan járják az utakat hétköznap.
Egy óra elteltével meg is érkeztünk egy benzinkúthoz, ahol már ott várt minket Justin Audija. Nem tudtam elképzelni, hogy miért nem térhetünk vissza, de abban a pillanatban mikor Justin kiszállt a kocsiból csak ő számított. Gondolkodás nélkül kipattantam az ülésről és a nyakába vetettem magam.
- Mi van rajtad te nő?- nevetett fel, miután szétváltunk.
- Nem tetszik?- forogtam meg benne.
- Borzalmas- tört ki hangos nevetésben.
- Köszi.
- Nem akarom félbeszakítani a dolgot, de itt vannak a cuccaid- nyújtotta felém Vinn a táskát, ami jól tele volt pakolva.
Elvettem tőle, és magamhoz öleltem Vinnt.
- Nem tudom mikor fogunk találkozni, de ez az elmúlt egy hét is borzasztó volt nélkületek!
- Olyan sűrűn beszélünk, ahogy csak tudunk- nyugtatott meg.
- Hé csajok, ez csak átmeneti dolog- szólt oda Ben, aki még csak most sétált oda hozzánk.
- Akkor is kibaszottul hiányozni fogtok. Mondjátok meg a többieknek, hogy üdvözlöm őket!- mosolyogtam rájuk.
- És hogy a szobám tiltott terület. Bárki beteszi oda a lábát, az halott!- tette hozzá Justin, miközben hátulról átölelt.
- Vigyázzatok magatokra!- parancsolt ránk Vinn.
- Mi? Mindig!- vigyorogtam rá.
A búcsúzkodás után mindenki beült a maga helyére, és elindultunk. Már abban a pillanatban hiányzott Vinn és Ben. Az utat néma csendben kezdtük meg. Nem ment sem a rádió és Justin sem volt hajlandó beszélni. Így hát gondoltam én töröm meg a csendet. Persze mindenki tudta, hogy én leszek az a valaki.
- Miért mentél el a szüleimhez?
- Nekem is hiányoztál édes- kezdte.
- Justin...
- Elmentem, mert nem tudtam miért nem jöttél el a megbeszélt időben. Aztán a szüleid megláttak a ház előtt és elkezdtek kérdezgetni, hogy ki vagyok. Elmondtam nekik, persze nem a teljes igazságot... De azt hiszem a kinézetemből leszűrték micsoda gazember vagyok. Szóval megkérdeztem merre vagy, erre az anyád nekem esett, hogy ezek szerint én vagyok az a személy aki tönkretette az édes kislányának az életét. Aztán apukád felhívta a rendőrséget, és bejelentette, hogy zaklattam őket. A rendőrök már leírás alapján egész jól ismertek, így menekülnöm kellett- vont vállat a mondandó végén.
- Hihetetlen vagy!
- Azt hittem valami bajod esett. Kockáztatnom kellett.
- Nem lett volna egyszerűbb valaki mást küldeni magad helyett? Justin, basszus! Nem bujkálhatunk örökké. Holnapra valószínűleg az én nevem és képem is a körözöttek listáján lesz!
- Nem okoz problémát a menekülés. Van elég pénzünk.
- Milyen remek! Így fogom leélni az egész életem? Menekülök a rendőrség, netán a szövetségiek elől? Minden kislány erről álmodik...
- Lu, kérlek!- pillantott rám, majd vissza az útra.
- Remélem tudod mit csinálsz!- morogtam, majd az ablak felé fordítottam a fejem, és megpróbáltam elaludni.
