7. Home

Olyanok is tudnak mostantól kommentet/megjegyzést írni, akiknek nincsen semmiféle felhasználója!!! De kérlek, nevet írjatok. :))

Öt hozzászólás és/vagy +5 feliratkozó = új rész!

- Bemehetek?- kopogtatott halkan az ajtón a börtöntöltelék.
- Gyere- fújtam ki idegesen a levegőmet.
Bezárta maga mögött az ajtót, és annak támaszkodott.
- Sajnálom, hogy belekevertelek- nézett farkasszemet velem. Őszintén gondolta.
- Már mindegy. Fogadni mernék, hogy az a nyomozó, vagy mi, figyelni fog.
- Honnan veszed?
- Volt a nézésében egy olyan "tudom-hogy-tudsz-valamit" dolog. Rémisztő volt.
- Ilyen fejjel hallgatják ki az embereket. Mindig.
- Hányszor vittek már be?
Itt volt az ideje, hogy többet megtudjak róla. Miközben gondolkozott, leült szembe velem az ágyra.
- 5-ször vagy 6-szor. De általában aznap, vagy másnap már kint is voltam.
- És mindig bűnös voltál?
- Igen.
- Hány embert...?- kezdtem, de nem bírtam befejezni. Egyszerűen nem tudtam.
- Hány embert öltem meg?- tette fel az általam félig kimondott kérdést.
Hálás voltam, hogy nem nekem kellett.
- Igen- súgtam halkan.
- Nem sokat- vont vállat.
Felhúztam a lábaimat, és törökülésbe ültem, míg ő a reakciómat figyelte.
- Nincs bűntudatod?- kérdeztem.
- És neked?- kérdezett vissza frappánsan.
- Van. De az teljesen más.
- Miért nem mondtad el nekik az igazat?- érdeklődött most ő.
- Magam sem tudom- válaszoltam, majd kinéztem az ablakon, hogy véletlenül se találkozzon a tekintetünk.
- Félsz tőlem- jelentette ki.
- Csak nem akarom úgy végezni, mint a pénteki srác.
- Nem fogod, amíg nem szólsz a zsaruknak.
- Azt hittem, hogy a maival bizonyítottam- tártam szét a karjaimat. Mérges voltam Újra. Beszarás, hogy fenyeget. Mit képzel magáról?! Utálom! Utálom, hogy az egyik pillanatban egész jól elbeszélgetünk, a másikban meg meg tudnám fojtani egy kanál vízben.
- Bizonyítottál, de ez nálunk édes kevés.
- Mit vársz? Mit csináljak, hogy végre nyugodtan élhessem tovább az életem?
- Remélem nem gondoltad komolyan, hogy ezek után normális életed lehet.
- Miért ne lehetne?
- Mától szerepel a neved az aktámban.
- Micsoda megtiszteltetés!- mondtam enyhe cinizmussal a hangomban.
- Holnap hazaviszlek- jelentette ki, majd felállt mellőlem, és az ajtóhoz sétált. Kinyitotta, majd kisétált rajta. Szerencséje, hogy kiment. Nem akartam vele egy légtérben tartózkodni.
Reméltem, hogy ma már többet nem kell találkoznom vele. És senki mással.
Elkészülődtem, és befeküdtem a pihe-puha ágyba.
Már majdnem aludtam, mikor valaki kopogtatott az ajtón. Bárki is az, kinyírom! Nem hiszem el! Aludni akartam!
- Ki az?- morogtam az ajtónak.
- Jeff. Bejöhetek?
Hát ez meg mit keres itt? Na jó, nyilván az ő háza...
- Igen- válaszoltam, mire bedugta a fejét az ajtó és az ajtófélfa közti résen, majd teljes testtel megjelent a szobában.
- Justin említette, hogy holnap hazavisz.
- Igen.
- Köszönöm, hogy segítettél kihozni.
- Nem kell köszönni. Ha nem tettem volna, akkor én már alulról szagolnám az ibolyát.
- Igaz.
- Ha azért jöttél, hogy megfenyegess, akkor megnyugodhatsz. Nem fogok egy szót sem mondani senkinek sem.
- Remélem bízhatunk benned.
Bólintottam, de nem akartam ugyan azt végig beszélni vele, mint Justin-nal. Na meg Jeff-re nem merném felemelni a hangom. Félelmetesebb, mint Justin.
- Hagylak aludni- mondta, majd kiment.

Reggel madárcsiripelésre ébredtem, ami kifejezetten jó volt. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, és kikeltem az ágyból. Végre egy hétfő reggel, amikor nem megyek suliba. Ha ezt anyám tudná, tuti kiakadna. De amit nem tud, az nem fáj neki. Vagyis nekem...
Lefürödtem, fogat mostam, utána pedig lementem a nappaliba. Nem ért meglepetésként, hogy ott ült majdnem mindenki. Kávéztak és beszélgettek.
- Indulhatunk?- állt fel Ben.
- Igen. Justin?- kérdeztem, mikor nem láttam a helységben.
- Dolga akadt, és megkért, hogy vigyelek haza.
- Oké- vontam vállat nemtörődöm stílusban, de legbelül nagyon is zavart, hogy nem Justin visz haza.
Szerencsére anyáék dolgoztak, így nem volt gond abból, hogy három órával hamarabb értem haza, mint ahogy egy rendes tanítási napon tettem volna. Általában ilyenkor késő estig egyedül szoktam lenni, amit ki is élveztem. A hifi-t a leghangosabbra tekertem, és üvöltettem a rádióban éppen aktuális számot. Ezt akkor nem tehettem, mikor a szüleim otthon vannak, hiszen ő olyankor pihennek. Apa sokat dolgozik a kórházban, mint sebész, anya pedig a bíróságon, mint ügyvéd. Szeretem azokat az alkalmakat, mikor keveset vannak otthon.
Kerestem valami ehetőt a hűtőben, megmelegítettem, majd megettem.  Nem volt valami nagy dolog, de jobb volt, mint a semmi.
Mikor végeztem,felmentem a szobámba, és elkezdtem tanulni. Nem valami kellemes elfoglaltság, de muszáj, hogy jó jegyeket szerezzek.
Nem sokkal azután, hogy elkezdtem, megszólalt a telefonom. Egy sms-em érkezett egy ismeretlen számról. Érdeket a dolog, így megnyitottam azt.
"Holnap elviszlek az iskolába. Justin"
Ez meg honnan tudja a számom?! Na jó, nyilván megvannak a módszerei, hogy kinyomozzon ilyen dolgokat...
Visszaírtam neki egy okét, és ennyi. Nem nagyon akartam vele találkozni. Oké, jóképű, meg minden, csak éppen nem hinném, hogy az esete vagyok. Na meg elég rémisztő személyiség néha.
Nem törődtem a dologgal és csináltam tovább a teendőimet, amiből elég sok akadt.
Késő este értek haza anyáék így csak egy köszönés erejéig találkoztunk.

Első Díj *.*

Wow. Nagyon szépen köszönöm a díjat Tamara Häch-nak! :)) ♥♥♥

Szabályok:

1, Írj magadról 6 dolgot 

2, Válaszolj 6 kérdésre 

3, Tegyél fel 6 kérdést 

4, Küldd tovább 6 embernek

1) 6 dolog magamról:

1. Sokat olvasok (nem blogokat).
2. Szinte minden zenei stílust szeretek.
3. Szemüveges vagyok.
4. Szeretek utazni.
5. Pizza függő vagyok.
6. Nem szeretem a horror filmeket.

2) Válaszolj 6 kérdésre:

1. Honnan jönnek az ötletek a bloghoz? ~ Magam sem tudom. Csak úgy jönnek! :))
2. Szereted írni? ~ Nem szimplán szeretem, hanem imádom!
3. Milyen nyelvet tudsz/tanulsz? ~Angolból érettségim van, és ezen kívül németet tanulok. Vagyis tanítja a tanár... x'D De még arabul, spanyolul vagy olaszul szeretnék megtanulni.
4. Hány éves vagy? ~ 18. 
5. Ki az akire felnézel? És miért? ~ A szüleimre. Hosszú lenne elsorolni, hogy miért...
6. Álommunkád? ~ Stewardess. Ha minden igaz, hamarosan (két-három év múlva) már tanulom is a szakmát! :))

3) Tegyél fel 6 kérdést:

1. Mikor kezdtél el írni?
2. Hány éves vagy?
3. Mi a kedvenc mottód?
4. Álomváros?
5. Mit csinálsz nyáron?
6. Ki a kedvenc íród?

4) Küldd tovább 6 embernek:

1. The boy with two souls - A fiú két lélekkel
2. Change My Mind

6. Detective

Még mindig várom a feliratkozókat, és a hozzászólásokat! ;)

Jöhet negatív vélemény is, csak azt kérem, hogy kulturált legyen!

Elsétáltam a busz állomásig, vettem egy jegyet, és felszálltam a buszra. Utálok buszozni, de mivel még nincsen jogsim, se kocsim, így ez az egyetlen megoldás maradt számomra.
A három órás út alatt folyamatosan azon agyaltam, hogy tulajdonképen miért is kell nekem oda menni.
Mikor beállt a busz az állomásra, azonnal elindultam, hogy megkeressem a rendőrséget. Nagy nehezen meg is találtam az épületet, és besétáltam. Az előtér egyszerű volt, aminek bal oldalán a recepció volt, középen egy hatalmas kétszárnyú ajtó, a másik oldalon pedig egy lift, és mellette lépcső.
- Jó napot! Miben segíthetek?- kérdezte a pult mögött ülő hölgy.
- Felhívtak, hogy jöjjek be- próbáltam magabiztos lenni.
- Mi a neve?- kérdezte.
- Lucy McOliver.
Felvette a telefont, majd tárcsázni kezdett. Pár percig beszélt az illetővel, és mikor végzett, felém fordult.
- Menjen fel az első emeletre, és ott kopogjon a 117-es ajtón.
- Rendben. Köszönöm- mondtam illedelmesen, és elindultam a lifthez.
Mikor felérkeztem, úgy tettem, ahogy a nő mondta, és azonnal ajtót is nyitottak nekem. Justin és az a két rendőr volt bent, akik a házból vitték el.
- Két percet kapnak!- mondta az egyik, majd kimentek a szobából.
- Miért hoztak be?- kérdeztem halkan, és leültem a Justin mellett elhelyezkedő székre.
- Elvileg péntek este csináltam valamit- válaszolt, és körbe nézett a szobában.
Figyelnek minket.
Nem vagyunk egy hullámhosszon, hiszen alig beszélünk, de megértettem. Meg amúgy is, egy rendőrségen mindenhol, mindenki figyel.
- Aznap együtt voltunk- próbáltam adni az értetlent, ami sikerülhetett is, mert Justin halványan elmosolyodott.
- Én is ezt mondtam nekik- mutatott az ajtó felé.
- Akkor ezért hívtak be engem is.
- Lejárt az idő! Miss McOliver, maga jöjjön velünk- nyitottak be, minden előjel nélkül.
Elindultam kifelé, de Justin elém állt, és a fülemhez hajolt.
- Mond azt, hogy egész este és éjszaka együtt voltunk- súgta a lehető leghalkabban, majd nyomott egy puszit a nyakamra és az arcomra, miközben a hajamba túrt. OMG. Ezt most muszáj volt neki?! Életemben nem csináltak még velem ilyet. Nem mondom, hogy szar érzés, csak ilyen környezetben nem valami nyugtató dolog. Inkább felkavaró.
Remegő térdekkel indultam el újra. Bekísértek egy szobába, ami egy az egyben úgy nézett ki, mint a filmekben gyakran előforduló kihallgató szoba.
- Üljön le!- mondta bent, egy teljesen ismeretlen személy. Öltönyben volt, és egy jelvény volt a mellkasán. Talán nyomozó.
Túl sok bűnügyi filmet/sorozatot nézek...
- Mióta ismeri Mr. Bieber-t?- tette fel első kérdését, miután bemutatkoztunk egymásnak. Grey Peterson-nak hívják, és egy elég jóvágású, húszas éveinek végében járó férfi.
-  Péntek este óta.
- Hol találkoztak?
- Egy buliba mentem, és felajánlott egy fuvart.
- Hol volt a buli?
- San Diego-ban. A Los Angeles felé vezető út közelében.
- Pontosabban?- kérdezte.
Láttam a szemében, hogy csak össze akar zavarni. Hát sajnos egyenlőre nem sikerült neki. Szemrebbenés nélkül diktáltam le neki a címet.
- Meddig tartózkodott ott?
- Talán egy vagy két órát.
- Utána mit csináltak?
- Elmentünk hozzá.
- A San Diego-i lakásába?
- Igen.
- És mit keresett ma, a Los Angeles-i otthonában?
- Tudja, elég jól éreztük magunkat pénteken...- hajtottam le a fejem, és próbáltam valami olyanra gondolni, amitől esetleg elpirulhatnék, hogy hitelesebb legyen a dolog.- Szombatra megbeszéltünk egy újabb találkozót, és ott maradtam éjszakára.
- Értem. Nos köszönöm- mondta, majd felállt, és kiment a szobából, engem egyedül hagyva.
Legszívesebben kifújtam volna a bent tartott levegőmet, de sejtettem, hogy a tükör mögül néznek. Nézik a reakciómat, és várják, hogy lebukjak.
Féltem, hogy tényleg az fog történni, és hamis tanúzás miatt akár börtönbe zárnak. Nem is értettem, hogy miért nem mártottam be Justin-t, hiszen megölt egy embert. És még ki tudja mennyit...
Vagy fél órát ülhettem (tépelődhettem) bent, mikor kinyitották az ajtót, és mondták, hogy mehetek.
Amikor kiléptem az épületből, megláttam Justin-t és Ben-t a terepjárójuk előtt beszélgetni. Gondolom rám vártak, mert mikor eléjük értem, Ben kinyitotta nekem a hátsó ajtót. Behuppantam, és elindultunk.
Síri csend volt. Senki nem szólt senkihez. Idegesítő volt. Nagyon is! Az egész út nem volt több fél óránál, de úgy éreztem, mintha legalább három órát mentünk volna. A nap már lement, mikor a hatalmas ház elé értünk.
A feljárón megállva Ben leállította az autót, majd bementünk. A többiek a szokásos helyükön ültek, a nappaliban. Mikor hallották, hogy jövünk, egyszerre kapták fel a fejüket. Még Jeff is, aki a telefonon lógott, majd kinyomta, mikor meglátta Justin-t.
- Kint vagyok!- tárta szét kezeit mellettem.
- Ez gyors volt...- ámult el az egyik tag. Azt hiszem Hugo a neve.
- Ha Lucy nincs, akkor még mindig ott lennék- mondta Justin, és nyomott egy jó nagy cuppanós puszit az arcomra.
- Többet nem foglak kihúzni a szarból Bieber!- néztem rá keményen, majd elindultam a vendégszoba felé.
Mérges voltam. Mindenkire, és még magamra is. Nem akartam ennek az egésznek a részese lenni. Még az is jobb lett volna, ha akkor megöl, mikor meglátom őket pénteken.

5. You are under arrest!

Itt is az új rész! :))

Remélem írtok pár hozzászólást.

A következő rész +4 vagy +5 feliratkozó (rendszeres olvasó) után jön!

Felriadtam. Utálok rosszat álmodni, mert utána nem tudok rendesen vissza aludni. Mikor sikerült lenyugodnom, úgy döntöttem lemegyek egy kis vizet inni.
A házban sötét volt, ami nem kifejezetten előnyös, ha előtte rémálmom volt.
Sikeresen elértem a célomat, ami a konyha volt. Nem kapcsoltam fel a villanyt, mert pontosan tudtam, hogy hol vannak a poharak, na meg a hűtő. Kiszolgáltam magam, és visszatettem a hűs vizet a helyére. Mikor becsuktam a hűtő ajtaját egy mogyoróbarna szempárral találtam szembe magam.
- Mit csinálsz?- kérdezte rekedtes hangon Justin.
- Szomjas voltam- emeltem fel a vízzel teli poharamat.
Elsétált mellettem, és ő is kiszolgálta magát egy kis vízzel. A hűtő és a hold enyhe fényében megláttam felsőtestét. Sok tetoválás helyezkedett el rajta, szinte mindenhol. Sohasem láttam még olyan tökéletes felsőtestet, és az a V vonal... Csak remélni tudtam, hogy nem vette észre, hogy mennyire megbámultam.
- Sajnálom, hogy el kellett raboljalak- mondta, csak úgy félvállról. Mellesleg a hangján éreztem, hogy egy kicsit sem sajnálja.
- Rosszkor voltam, rossz helyen- kortyoltam bele a vizembe.
- Látom, nem nagyon zavar a dolog.
Ha tudnád, mennyire nem zavar, hogy félmeztelenül láthatlak... Jobb szombat éjszakai programot el sem képzelhetnék!
- Jó éjszakát!- mondtam, és elindultam a lépcső felé.
Éreztem, hogy követ. Hirtelen fordultam meg a tengelyem körül, és farkas szemet néztem vele. Az első lépcsőfokon álltam, így majdnem egy magasak voltunk.
- Neked is jó éjt!- súgta. Közel volt hozzám, és ez tetszett. Nagyon is.
A gyomrom összerándult, mikor felemelte a kezét, és kisimított egy tincset az arcomból. Reméltem, hogy elég sötét van ahhoz, hogy ne lássa a pírt az arcomon.
Elhátrált tőlem, majd felment a lépcsőn. Egy szó nélkül.

Kint sütött a nap, mikor felébredtem. Reggel kilencet mutatott az óra. Kikászálódtam az ágyból, és lementem a lépcsőn. A ház népessége a nappaliban ült, és tanácskoztak, ám mikor megláttak, abbamaradt a beszélgetés.
- Jó reggelt!- köszöntem oda nekik zavartan, míg idegesen húzogattam a pólót magamon, hogy minél többet takarjon a combomból. Egy férfiakkal teli házban nem előnyös ilyen alul öltözöttnek lennem, főleg úgy, hogy nem is ismerem őket.
Mikor mindenki visszaköszönt, de még mindig csöndben ültek egymás mellett. Gondoltam, hogy nem az a legalkalmasabb időpont arra, hogy ott legyek. Elindultam a konyha felé, és úgy döntöttem, hogy csinálok magamnak egy kis reggeli omlettet.
Időközben Justin leült mellém, és gondolom azt várta, hogy végezzek. De én lassan szeretek enni, szóval nem is vittem túlzásba a dolgot.
Elkezdett mocorogni mellettem, és egy pillanatra összeér a térdünk, de ő azonnal arrébb húzódott.
- Ha végeztél, elviszlek vásárolni?- szólalt meg hirtelen.
- Miért?- értetlenkedtem.
- Mert itt nincsenek ruháid- mondta ki a nyilvánvalót.
- Otthonról is tudnék hozni.
- Nem mehetsz haza!- mondta egy kis éllel a hangjában.
Inkább nem szóltam semmit. Elmosogattam a tányéromat, majd elindultam a szóba felé, hogy visszavegyem a buliba felvett ruhámat, hiszen csak az volt nekem. Ennyit a higiéniáról...
Éppen a bejárati ajtóhoz mentünk, mikor kopogtattak azon. Justin a kilincsért nyúlt, és kinyitotta. Két egyenruhás állt előttünk.
- Mr. Bieber, le van tartóztatva! Jogában áll hallgatni. Bármi, amit mond, felhasználható Ön ellen a bíróságon. Joga van ügyvédet fogadni, ha nincs pénze ügyvédre, a bíróság kijelöl önnek egyet- mondta az egyik, miközben Justin mögé sétált, és rátette a bilincset.
Ott álltam az előszobában, és láttam ahogy elviszik, de meg sem tudtam mozdulni. Pár perc után, mikor már se híre, se hamva nem volt Justin-nak, bementem a nappaliba.
- Öhm... Szóval... Justin-t elvitték a zsaruk- mondtam, mikor beléptem a többiek közé, akik mind engem néztek.
- Azonnal intézkedem- pattant fel idegesen Jeff, én pedig tök értetlenül álltam a kanapé mellett.
- Hazaviszlek, jó?- jött oda hozzám Ben.
-  De Justin...- kezdtem, de közbevágott.
- Jobb, ha most nem vagy itt. Majd ha elengedik, úgy is megkeres.
- Oké- válaszoltam, és elindultam ma már másodjára a kijárat felé.
Beszálltunk a hatalmas terepjáróba, és elindultunk. Fogalmam sem volt róla, hogy honnan tudja a címünket, de két órányi autózás után eltévedés nélkül parkolt le a házunk előtt. Nem is hittem, hogy egyáltalán járt már-e ezen a környéken... Ráadásul Los Angeles és San Diego két tök különböző hely...
- Köszi a fuvart.
- Nincs mit!- mosolyodott el.
- Gondolom akkor még, majd látjuk egymást- mondtam, és kiszálltam a járműből.
- Viszlát Lucy- intett, majd el is hajtott.
A házba érve, a szüleim köszöntek nekem, és folytatták, amit elkezdtek. Még szerencse, hogy bevették, hogy Ellis-nél voltam, különben most nagy balhé lenne...
Mikor felértem a szobámba, azonnal a fürdőbe mentem, és lezuhanyoztam, majd felvettem egy tiszta ruhát.
Elkezdtem a szokásos vasárnapi dolgaimat. Ez körülbelül annyiból áll, hogy felmegyek a közösségi oldalakra, meg hasonlók. Persze általában szétunom az agyam...
- Lucy!- szólt lentről anya mérgesen. Ajjajj...
- Igen?- kérdeztem, mikor lementem hozzájuk.
- Most hívtak a Los Angeles-i rendőrségtől, hogy még ma ki akarnak hallgatni.- nézett rám apa értetlenül.
- Mit csináltál Los Angeles utcáin?- kezdett faggatni anya. És ekkor beugrott a hirtelen ötlet.
- Ellis-el egy közös sulis projekten dolgozunk, ám itt nem tudtuk megvenni a szükséges hozzátartozó elemeket. A legközelebbi szaküzlet ugyanis ott van, és mi elmentünk, de útközben láttunk egy autóbalesetet, és gondolom, mint szemtanú, vallomást kell tegyek. Vagy mit...- hadartam el azonnal a hazugságot, ami nem mondom, elég hihetően hatott.
- Elvigyelek?- nézett rám apa, anya pedig még mindig csak feldolgozta a tömérdek mennyiségű infót, amit elhadartam.
- Nem kell. Gondolom Ellis-t is behívták, szóval vele megyek- válaszoltam. Ilyenkor örülök, hogy a szüleink egyáltalán nem tartják a kapcsolatot.
Felmentem a szobámba, és felvettem valami elfogadható kinézetű ruhát, és bepakoltam párat a táskámba is, a biztonság kedvéért.
- Szerintem ma is Ellis-éknél alszom- mondtam, mikor már az ajtóban álltam.
- Rendben. Vigyázzatok magatokra- válaszolt anya, de még mindig felfedeztem a hangjában némi kétkedést.

4. Zeusz!

Arra ébredtem, hogy valakinek csörög a telefonja. A csengőhang alapján csak az enyém lehetett, de az Justin-nál volt...
- A szüleid kerestek, de nem vettem fel- adta oda a készüléket Justin, miután kinyitottam a szemem. A bejövő hívások között megtaláltam Ellis nevét is, aki miatt gondolom felébredtem. Azonnal megnyomtam a hívás gombot, és ki is csörgött a vonal. Justin-nak eszében sem volt kimenni a szobából. Gondolom szemmel tart, hogy véletlenül se szóljam el magam.
- Lucy?- szólalt bele a barátnőm.
- Igen.
- Merre voltál? Egész éjszaka kerestelek. Vagy tíz üzenetet hagytam az üzenetrögzítődön.
- Öhh... Elmentem valakivel.
- A szüleid nem értek utol. Azt mondtam nekik, hogy nálam aludtál.
- Köszönöm- fújtam ki a levegőmet.
- Szívesen, de el kell meséld, hogy mi történt.
- Rendben, de légyszi falazz nekem még egy darabig.
- Ugye nincs baj?- érdeklődött Ellis, és ekkor Justin-ra néztem, aki a fejét rázta. Hallotta az egész beszélgetést.
- Nincsen. Minden rendben- válaszoltam barátnőmnek, a lehető legmeggyőzőbben. Ezután elköszöntünk egymástól, majd vissza nyújtottam Justin-nak a készüléket, de ő nem vette el.
- Hívd fel a szüleidet is.
Bólintottam, majd kikerestem a névjegyből apukám számát. Vele még mindig jobban kijövök, mint anyukámmal.
Az előző esetből tanulva, lejjebb halkítottam a hangszórót, hogy még véletlenül se tudja kihallgatni a beszélgetést, úgy mint az előbb.
Apának azt a mesét adtam be, hogy korán reggel átmentem Ellis-hez, mert nem értettem a matematikát, és be is vette a dolgot. Illetve mondtam neki, hogy rengeteg tanulni valónk és dolgozatunk van az utolsó két hétben, így Ellis-éknél leszek pár napig. Jól fogadta a dolgot, és sok sikert kívánt.
Miután végeztem, visszaadtam Justin-nak a telefonom, ő pedig kiment.
Az éjjeliszekrényen lévő órára néztem, ami reggel fél kilencet mutatott. Mivel hosszú volt az éjszaka, és egy szemhunyásnyit sem aludtam akkor, úgy döntöttem, hogy tovább alszom. Úgy sem kellek én itt semmire.

Mikor újra felkeltem, délután lehetett. Kikeltem az ágyból, letusoltam a szobához tartozó fürdőben, majd elindultam le a lépcsőn.
A házban csend uralkodott, de a nappalban fel volt kapcsolva a villany, így sejtettem, hogy lehet ott valaki. Reméltem, hogy nem az egyik általam nem ismert tag.
Felismertem Justin alakját.
- Sokáig aludtál- mondta még mindig háttal nekem.
- Álmos voltam.
- Éhes vagy? Egész nap nem ettél- szólalt meg újra, mikor már leültem mellé.
- Egy kicsit.
Kikísért a konyhába -amit eddig nem tudtam, hogy hol van- és nagylelkűen felajánlotta, hogy csinál nekem egy szendvicset. Örömmel fogadtam el a dolgot, és a konyhapultnál ülve néztem, ahogy ténykedik a helységben. A szendvics finom volt, és laktató.
A délután többi részét tévézéssel töltöttük, ami elég unalmasnak bizonyult, mert bealudt mellettem. Hát igen... Ő sem pihent valami sokat éjszaka.
Elgondolkodtam a dolgon, hogy esetleg most kéne lelépnem, de nem akartam kockáztatni. A telefonom alapján tuti rájönne, hogy ki is vagyok pontosan, és hol lakom.
Zeusz ugatása zökkentett ki a tévéműsor nézéséből. Éppen egy jó kis CSI rész ment benne. Justin felébredt mellettem, és kissé meg volt lepődve.
- Mi az?- néztem rá furán.
- Nem léptél le.
- Úgy is megtalálnál- vontam vállat.- Nálad van a telefonom- folytattam magyarázás képen.
Zeusz-nak azt hiszem eresztenie kellett magán, mert már a kertre nyíló ajtónál volt. Justin felállt mellőlem, majd kiengedte a kutyát, aki azonnal el is szaladt, hogy elvégezze sürgős dolgát.
- Kijössz?- kérdezte Justin.
- Igen- válaszoltam, és feltápászkodtam a kényelmes kanapéról. Jó kis darab.
Ő megállt egy bokor mellett, én pedig lefeküdtem a fűbe. Élvezetes volt nézni az égen ragyogó csillagokat. Persze csak addig a pillanatig, míg felém nem állt a nyáladzó eb, aki elkezdett nyalogatni.
- Zeusz!- próbáltam magamtól eltolni a hatalmas jószágot, de nem ment.
Justin, meg csak jóízűen nevetett a háttérben.
- Köszönöm, hogy segítesz- mondtam neki enyhe szarkazmussal a hangomban.
- Nincs mit!- válaszolt még mindig jókedvűen, majd láttam, hogy felkap egy botot, füttyentett Zeusz-nak, majd eldobta a kis ágat.
Azonnal utána szaladt, én pedig sietősen felültem. Undorodva törölgettem az arcomra tapadó nyálréteget.
Justin még egy darabig játszott a kutyájával, utána pedig vissza mentünk a házba. Azonnal a fürdőszobába mentem, hogy alaposan lemossam az arcomat.
Mire vissza értem a többiek már ott voltak egy-egy hamburgerrel a kezükben. Leültem az utolsó szabad helyre, ami a kanapé legszélén volt, a legkigyúrtabb pasi mellett. Éljen!
Ben szemben ült velem, és megdobott egy becsomagolt hamburgerrel.
- Köszi- mondtam, miután sikeresen elkaptam a kis csomagot.
Elkezdtek beszélgetni, de fogalmam sem volt, hogy mi a téma. Valami üzletről azt hiszem. De itt megállt a tudomány, és inkább az ételnek szenteltem a figyelmemet.
Amikor sikerült megennem az első (és egyben utolsó) hamburgeremet, illedelmesen megköszöntem, majd felálltam és a vendégszoba felé vettem az irányt. Had beszélgessenek az urak...
Lépteket hallottam magam mögött. Megfordultam, és Justin-nal találtam szembe magam.
- Hová mész?- kérdezte gyanakvóan.
- A szobába- mutattam magam mögé.
Bólintott, de láttam, hogy még akar valamit. Vártam, hátha kiböki.
- Szólj, ha valamire szükséged van- mondta zavartan, majd menekülőre vette a dolgot, és elindult a lépcsőn lefelé.
- Szerencsétlen!- hallottam Benjamin hangját, a nappaliból, mikor gondolom visszaért a fogva tartóm.
Megráztam a fejem, és folytattam az utam.
Tudtam, hogy nem szeretne megölni, hiszen akkor már megtette volna, de akkor miért nem enged el?! Tudja, hogy nem szólnék senkinek. Tényleg nem szólnék? Fogalmam sincs, meddig tudom a szüleimet átverni, és Ellis-t sem kellett volna ebbe belekavarjam.
Mikor először kijelentette, hogy magával fog hurcolni mindenhova, azt hittem, hogy egy poros pincében fogok aludni, és nem kapok rendesen inni-enni. Első gondolatra ez lett volna a feltételezése mindenkinek, bár lehet, hogy csak én szoktam sok krimit nézni...
Ehhez képest pedig jobban érzem magam, mint otthon. Ráadásul nem kell majd suliba menjek, ha itt vagyok.
Számtalan kérdés foglalkoztatta az agyamat, aminek hatására teljesen összekuszálódott minden, és megfájdult tőle a fejem. Az ágyon feküdve próbáltam ellazulni, és nem gondolni semmire és senkire.