14. BBQ

Hello there! :)
Jó olvasást!

Következő: 5 komment vagy 5 feliratkozó után! :)

zene: https://www.youtube.com/watch?v=LrUvu1mlWco

Egyre többen lettünk a kertben, percről percre. Justin és Danny még a konyhában tartózkodtak, amíg én az újonnan jött ismeretlen srácokkal és Bennel beszélgettem. Nem tűntek olyan vészesnek, de azért tartottam a távolságot. Annál inkább, hiszen elvileg ők is Jeffnek dolgoznak...
Justin körülbelül másfél óra múlva csatlakozott a társasághoz Dannyvel. Látszott rajtuk, hogy már ittak egy keveset a házban.

- Ha nem haragszotok, Mike még hoz egy kis szórakozást nekünk- mondta Danny, majd ledobta magát a mellettem lévő üres székre. Hurrá!
- Jön a barátnője is?- kérdezte egy fiatalabb tag, akit úgyszintén most láttam először.
- Valószínűleg- vont vállat a "kedves" börtöntöltelék.
Jeff és Frank a grillsütő mellett álltak, és a húsokat készítették. Valami nagyon fontos megbeszélni valójuk lehetett, mert fel sem tűnt nekik, mikor az egyik srác úgy döntött célba dobósat játszik a késekkel egy párnára. Vagy lehet, hogy ez megszokott dolog náluk?! Persze többen is beálltak mellé, és fogadásokat kezdtek el tenni, hogy kik találják el ötből ötször a párnát.
- Ez komoly?- kérdeztem Ben felé fordulva.
- Igen.
- Te is kipróbálhatnád. Jó móka- szólt oda Niko az asztal másik végéről. Éppen Zeuszt tartotta, hogy még véletlenül se kerüljön a kések kereszttüzébe.
- Jó vicc. Valakibe tuti beleállna...
- Hidd el, annyira nem lennél ügyes, hogy eltalálj valakit- kontrázott rá Danny vigyorogva.
- Oké. Adjatok egy kést!- álltam fel a helyemről, miközben beleittam az immáron saját tulajdonomban lévő sörbe. Miután Ben megunta, hogy az övéből iszom, kivett nekem is egyet a hűtőből.
- Nem muszáj ezt csinálnod- súgta Justin a fülembe, mikor mellé értem.
- Dehogy is nem!- válaszoltam neki, és kivettem a kezéből az éles eszközt.
- Meg ne vágd magad bogárka!- heccelt tovább Danny.
Megforgattam a szemeimet, majd próbáltam összpontosítani az eltalálandó tárgyra. Kizártam a körülöttem lévő hangokat, embereket. Beszívtam a levegőt, majd kifújás közben eldobtam a kést. Bele a párna közepébe.
- A kezdők szerencséje- kiáltotta Danny, majd mellém érve a kezembe adott még egy dobni való darabot.- Ha ezzel is eltalálod, bukok 100 dollárt. Szóval kérlek, rontsd el!- súgta a fülembe, majd a csípőmre tette a kezét, és a célzott tárgy irányába fordított. Hányni tudtam volna tőle.
- Nincs akkora szerencséd!- vágtam rá undorral a hangomban, és eldobtam a másodikat is. Csak reménykedni tudtam, hogy tényleg nincs akkora szerencséje..
- Nézzenek oda!- csapta össze a két tenyerét Jeff, mikor a második kés is a párnában végezte a másik mellett. Gondolom időközben csatlakozott a nézők társaságához.
- Ahogy Danny mondta, a kezdők szerencséje- vontam vállat, majd vissza sétáltam a helyemre, Ben mellé.
- Csak úgy megjegyezném, hogy nekem a huszadik alkalommal sikerült eltalálni először. Pedig nagyon is jó vagyok benne...
- Szerencsém volt. Ennyi- mosolyogtam rá, és egy húzásra megittam a sörös üvegem tartalmát.
- Itt a jutalmad!- szólalt meg mögülem Justin, aki két 50-est lengetett meg előttem.
- Szóval te fogadtál vele, mi?!
- Lehetséges- vonta föl a vállait mosolyogva.
- El is szúrhattam volna.
- De nem tetted. Fogd a pénzt, és örülj, hogy nyertem.
- Nyertünk- javítottam ki halkan, miközben elvettem tőle a nyomtatott bankókat.
- Akkor a következő kört te állod!- bökött oldalba Ben hülyéskedve.
- Oké- nevettem fel, majd a helyemről felállva a teraszon lévő hűtőhöz mentem. Kivettem belőle két jéghideg sört, és elindultam visszafelé.
- Fogadjunk, hogy csináltál már ilyet- szólalt meg mellettem Danny.
- Nem szállnál le rólam?- kezdtem kicsit bepöccenni rá. Ki ő nekem, hogy jó-pofizzon?
- Ahogy óhajtod- húzta száját mosolyra, és félig meghajolt.
Színpadiasan megforgattam a szemeimet, majd siettem vissza Benhez. Aki időközben kihozta a hordozható DJ szettjét, és beindította a bulit.
A nap már a horizont közelében járhatott, mert az ég alja narancssárga fényben pompázott. Niko felkapcsolta a kerti fényeket, és kezdetét vette az őrület.
A kaja éppen elkészült, mire megjelent Mike és még rajta kívül három lány. Az egyik szorosan Mike mellett volt, így gondoltam ő lehetett a barátnője, viszont a másik kettő a kisebb tömegünket pásztázva kereste a tökéletes egy éjszakás kalandot. Hogy ezt miből sejtem? A falatnyi picsaszoknyából és a hiányos felsőjükből, ami éppen csak a mellbimbójukat takarta. Hozzájuk képest, én egy apácának tűnhettem, a rövidnadrágommal és a toppommal. Pedig még így is úgy éreztem, mintha mindenem kint lenne. Az iskolában sem bírtam az olyasfajta lányokat, akik mindent közszemére tesznek, csak hogy egy-egy kellemes éjszakát szerezzenek maguknak. Nem értem, hogy ebben mi a jó nekik. Szórakoznak egy jót, de utána olyan, mintha meg sem történt volna. Nincs szikra, csak egy felejthető este, amin kielégítik a vágyaikat. És utána mindent kezdhetnek elölről. Lehet, hogy én vagyok a régimódi, de egy srácnak nem az lenne a feladata, hogy meghódítson egy lányt?! Mert manapság úgy látom, hogy a feje tetejére állt a világ, és a szerepek felcserélődtek.
Az egyikük szeme megakadt Justinon, aki éppen a mellettem álló Bennel diskurált. Oké, megértem, hogy megtalálta a tökéletes prédát, hiszen Justin tényleg kifogástalanul nézett ki. De vajon ő is felfigyelt a lányra? Reménykedtem benne, hogy nem...
A lányok egyre közelebb értek hozzánk, majd a kék szoknyás -akarom mondani bugyis-, leült Niko mellé. Az, amelyik bámulta Justint, pedig elém riszálta a valagát. Szerencséje volt, hogy éppen tele volt a kezem...
- Hali. Chanel vagyok- mutatkozott be nyávogós hangján.

Elnevettem magam, ahogyan Bennek is felfele görbült a szája.

- Valami baj van?- fordult felém lenézően Chanel, de egy pillanatnál nem is pazarolt többet rám. Gondoltam a válaszom sem nagyon érdekelné, így csak legyintettem egyet mögötte. Justin mogyoróbarna szemeibe nézett, és elkezdte azt a pillás dolgot művelni. Csábítás magas fokon...
- Hát ez fenomenális!- szólalt meg mellettem Ben, és végül ő elröhögte magát.
Justin gyilkos pillantásokat lövellt felé, majd az ifjú párosunk félrevonult. Láttam, ahogy beszélgetnek, és sajnos hallottam Chanel erőltetett kacagását is. Egy élmény volt nézni, ahogy a haját ide-oda dobálja előtte.
- Ez komolyan bejön nektek?- mutattam végig a rózsaszín ruhájú plasztikázott személyen.
- Féltékeny vagy?- kérdezte Ben.
- A mű melleire? Nem.
Ben inkább válaszolni sem válaszolt, csak elém tolt egy feleses pohárkát, aminek a tartalmát azonnal lehúztam, és próbáltam nem a párosra figyelni.
Úgy döntöttem, hogy egész este mellette maradok, hiszen semmi kedvem nem volt Danny vagy Justin és az új barátnőjének társaságában lenni. Ben egész vacsora alatt szórakoztatott a kevésbé szórakoztató vicceivel, de hát olyan aranyos volt, ahogyan beleélte magát egy-egy történetbe. A végén, már azon nevettem, hogy milyen szerencsétlen. Végül annyiban hagyta a dolgot -mindenki örömére-, és mindenféle koktéllal kezdett el kínálgatni, amiket Niko csinált. Meg kell hagyni, jól tud mixelni a gyerek. Körülbelül az ötödik ilyen koktél után, már én is táncra perdültem, és a kisebb tömegbe vetettem magam.
Na igen. Justin számításai nem jöttek be, és egy kisebb házibuli kerekedett az egész grillezős estéből. Az emberek csak gyűltek, a pia pedig rohamosan fogyott. Nem kellett attól féljek, hogy valaki betalál, hiszen az újonnan érkező lányokon is maximum csak annyi ruha lehetett, mint Chanelen. Ahogy körbenéztem a tömegen, kiszúrtam őket. Chanel valami borzalmas gogo táncot próbált előadni, míg Justin inkább csak a hátsó felére koncentrált. Nem akartam megtudni, hogy mi jár a fejébe. Jobbnak is láttam, ha elfordulok, és nem nézem tovább őket.
Mindenki jól érezte magát. A zene jó volt -Bennek köszönhetően-, a piapótlás pedig hamarabb érkezett, mint ahogy pisloghattam volna egyet. Ezeknek a srácoknak tényleg mindenhol van kapcsolatuk...
Aztán még egy órányi mulatozás után felgyorsultak a dolgok. Az egyik srác nekiment egy másiknak, aztán egy harmadik is beállt a verekedésbe, és hirtelen előkerült egy pisztoly is. Szerencsére az előbb említett tárgy Jeff kezében volt, de még így is kétes volt annak használata. Sosem láttam még -a tévén kívül- fegyverrel felszerelkezett személyt, vagy az is lehet, hogy csak nem vettem észre. De rémisztő volt. Számomra. A tömeg pedig úgy viselkedett, mintha ez mindennapos dolog lenne náluk. Amit persze el is tudok képzelni.
Éppen elkezdték már a fogadásokat tenni a három elvetemült srácra, mikor megszólalt a szirénák ismerős hangja. A tömeg azonnal feloszlott, és mindenki ment, amerre látott.
Odasiettem Ben mellé, aki jóízűen nevetett, míg az oszladozó tömeget nézte karba tett kézzel.
- Nekünk nem kéne menni?- néztem rá kétségbeesetten.
- Nyugi, ezt az effektet én csinálom. Még sosem használtam, de úgy tűnik valósághű.
- Te csinálod?- értetlenkedtem.
- Van ám mentő meg tűzoltó effekt is ezen a csodán- mondta, miközben az adott gombokat mutogatta nekem a bonyolult DJ szettjén.
- Köszönöm Ben- veregette meg az említett személy hátát Jeff, aki éppen akkor tette az övtartójába a pisztolyt.
- Ugyan! Csak megspóroltam magunktól egy kis vér takarítást- vont vállat.
- Én azt hiszem megyek aludni. Majd holnap feltakarítunk- mondtam neki, majd egy öleléssel jutalmaztam.
- Nyugi, holnap korán reggel jön a takarítónő. Neked semmi dolgod nem lesz.
- Ohh oké- mondtam meglepetten, majd elindultam a hatalmas üvegajtó felé.- Jó éjt!- intettem még feléjük sután, majd bementem a nappaliba.
Éppen a lépcső közepén lehettem, mikor Justin szobájából kilépett a Chanel nevű rózsaszín barbie baba. Justin egyik fehér pólója lógott rajta, kezében pedig ott ékeskedett az a felső, amiben a bulira érkezett.
Hányingerem lett a látványtól.

Arra keltem, hogy valaki a nevemen szólongat. Az a valaki pedig Ben volt.
- Most indulunk királylány. Jó legyél! És ne foglalkozz a tegnapi dologgal!- mosolygott rám halványan, majd betakargatott, és kiment a szobából.
Nem lett volna erőm válaszolni, és szerintem egy hang sem jött volna ki a torkomon.
Nem akartam kikelni az ágyból. Nem akartam Justinnal találkozni. Nem akartam én semmit, csak aludni, de sajnos nem sikerült vissza menni álomországba. Az túl egyszerű megoldás lett volna a problémámra.
Hosszú éjszaka volt, és elég sokat sikerült igyak. Még mindig részegnek éreztem magam, nem csupán másnaposnak.
Kikecmeregtem a puha takaró alól és lementem a konyhába, hogy igyak néhány korty vizet. Gondoltam ártani nem árthat. Viszont mikor leértem a konyhába, észrevettem azt a félmeztelen személyt, aki igen is tud ártani nekem. Justin éppen a pultnál ült, és valami újságot lapozgatott. Elhaladtam mellette egy szó nélkül, de ő sem szólt hozzám, ami kicsit meglepett.
Megnyitottam a csapot, és jól kiengedtem a vizet, hogy hideg legyen. Nagyokat kortyoltam a pohárból, hiszen úgy éreztem magam, mintha egy sivatagi túrán jártam volna éjjel.
- Hogy aludtál?- kérdezte egyszer csak, megtörve a ház csendjét.
- Szarul- válaszoltam, majd visszamentem a szobába, és visszabújtam a meleg ágyikóba. Sokkal kényelmesebb volt, mint amiben otthon szoktam aludni. Lehet, hogy mostanában ezért kezdtem ilyen sokat aludni.
Nem sokkal később, arra ébredtem, hogy valaki a nevemet ismételgeti.
- Mi az?- kérdeztem kómásan, miközben a szememet dörzsöltem.
- Hamarosan indulnunk kell.
- Hova?- értetlenkedtem.
- El kell menni a faházunkba ellenőrizni a technikai berendezést. És ha már ott vagyunk, ott is aludhatnánk. Zeusz imád az erdőben lenni.
- Egy erdőbe megyünk?- kérdeztem, miközben összekuporodtam a takaró alatt. Jó hogy nem egy dzsungelbe visz. Miért nem lehet egy faházuk például az óceán partján? Na jó, lehetséges, hogy ott is van nekik.
- Igen. Nincs messze, viszont még kaját is kéne venni, hogy legyen mit együnk.
- Tegnapról nem maradt semmi?- érdeklődtem.
- Maximum 1-2 megrágott hús. Teljesen lekopasztottak minket.
- Elkészülök, és indulhatunk- sóhajtottam egy nagyot, majd kikászálódtam a paplan alól, miközben ő szótlanul kiment a szobából.
Ígéretesnek indul a hét, ha ilyen lesz a hangulat közöttünk...