13. Secret

Sziasztok!

Itt is az új rész!
5 hozzászólás vagy 5 feliratkozó után hozom a következőt. :)
Jó olvasást! :*

Hallottam ahogy ledobta a vizes nadrágját, ami egy jó nagyot toccsant a márvány padlón, majd azt is, hogy beszáll a kádba és megnyitja a csapot. Ahogy sejtem, még a zuhanyfüggönyt sem húzta be.
Nagy kísértés éreztem arra, hogy oda nézzek, de nem tettem. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy észrevegye a dolgot. Sóhajtottam egy nagyot, majd lehunytam a szemem és próbáltam pihenni egy keveset, míg Justin készülődött.
- Gyere, indulunk- szólalt meg Justin a kellemes csöndben. Azt hiszem egy pillanatra el is bóbiskolhattam.
- Mindenki jön?- kérdeztem, miközben feltámaszkodtam az ágyon. Éppen egy fehér pólót húzott át a nyakán. Szerencsére feltűnés mentesen meg tudtam nézni a kidolgozott kockáit.
- Igen. Azt hiszem.
Kimentünk a szobából, majd lementünk a földszintre, ahol a többiek várakoztak.
- Na húzzunk!- csapta össze a tenyereit Ben, és elindult a bejárat felé. Követtük őt, majd a feljárón mindenki beszállt a maga kocsijába. Vagyis négy autóval indultunk el. Az egyik Justin kétszemélyes Audija volt, másik kettő terepjáró, a negyedik pedig egy kisbusz. Szóval mindenki elfért bennük. Persze az összes jármű fekete és sötétített ablakú volt, szóval eléggé megnéztek minket.
Mikor megérkeztünk leparkoltak egymás mellé, és kiszálltunk. Ha eddig nem lett volna rémisztő a négy kocsi, akkor a belőle kiszálló férfiak elérték a kellő hatást. És persze én is kitűntem közülük.
A bevásárlóközpont elég hatalmas volt, és Jeff eldöntötte, hogy különválunk. Mi páran a kajákért mentünk, a többiek pedig elmentek venni egy új grillsütőt, szenet, meg pár hozzá való dolgot.
- Szóval mi is kell?- kérdezte Ben, majd Justin elővette a kis listát.
- Marhahús, csirkemell, és kolbász. Plusz még alkohol, üdítő, ketchup és a többi.
- Ez pontosan hány kiló hús?- kérdeztem a háta mögül a lapra pillantva.
- Sok- válaszolt Ben, aki velünk tartott Nikoval, a többiek pedig mentek az italok felé.
Justin és Ben gondosan válogattak a húsos pultban, én meg a mellettünk elmenő idegeneket néztem, hiszen nem volt jobb dolgom.
- Minden megvan?- kérdezte a Niko nevű tag. Azt hiszem egy vagy két évvel lehet csak idősebb Justinnál és Bennél.
- Igen- válaszolt Justin, miután átnézte a listát.
- Menjünk fizetni- mondta Ben, miközben a telepakolt kocsit tolta maga előtt immáron a kassza felé.
Elég drága lett a végösszeg, de úgy látszott ez nem zavarja a srácokat. Justin elővette a plasztik kártyáját, és átnyújtotta a pénztárnál ülő harmincas nőnek.
- Írja be a pin kódot, utána nyomja meg a zöld gombot- mondta a nő, majd míg ideje volt rá, végignézett rajtunk.
Egy darabig elidőzött a szeme Justin tetoválásain, majd áttért Benre, akin csak egy-két minta volt. Aztán jó alaposan megbámult engem is, ahogy esetlenül állok a két, nálam legalább egy fejjel magasabb srácok között. Utána gondolom meglátta mögöttünk Niko-t is, aki meg akkora volt, mint Justin és Ben együttvéve. Gondolom ő a csapat boxolója. De ez csak egy erős tipp a részemről. "Kellemes" következtetést vonhatott le a nő, mert elhúzta a száját... Egy pillanatra elvonta a kis csapatunkról a figyelmét, majd már a bankkártyával és a blokkal a kezében fordult vissza hozzánk egy kis mosollyal az arcán.
- Köszönjük, hogy itt vásároltak! Viszont látásra!- mondta a betanult szöveget, de azonnal meg is szakította a szemkontaktust, amint ránéztem. Furcsa volt. Ráadásul valami azt súgta nekem, hogy valahonnan ismerem, de nem tudtam volna megmondani, hogy honnan.
- Minden oké?- kérdezte Justin, miközben a derekamra tette a kezét. Megráztam egy kicsit a fejem, hogy kitisztuljon, majd bólintottam egyet.
- Ismered valahonnan?- tett fel egy személyesebb kérdést Niko, de semmilyen mögöttes tartalma nem volt. Szimplán csak érdeklődött.
- Nem hinném, de mégis olyan furcsa volt- kezdtem magyarázkodni, miközben a parkoló felé haladtunk. Justin keze még mindig a derekamon volt, ami elég megnyugtatóan hatott rám.
- Utána nézzek a nőnek?- kérdezte Justin, miután beszálltam a kocsiba, ő pedig a mellettünk lévő terepjárónak támaszkodott lazán.
- Köszi de nem hinném, hogy foglalkoznom kéne vele. Csak fura volt. Ennyi- mosolyogtam rá, majd néztem a fiúkat, ahogy bepakolják a cuccokat a terepjáró hátuljába.
- Megvárjunk titeket, vagy meglesztek?- nézett Benre és Nikora.
- Megvárjuk a többieket, és mi is megyünk- válaszolt Niko, míg Ben egy csomag fagyasztott krumplit szapult a hidegsége miatt. Hát ilyen az élet Ben...
Már kíváncsi voltam, hogy mit fognak a grillsütő mellett művelni, mert ha már a fagyasztott cuccokkal nem bírnak, ott baj van.
Mi értünk haza legelsőnek, ami annyira nem volt meglepő, hiszen a többiek még mindig a bevásárlóközpontban sétafikáltak és vásárolgattak.
- Sokszor csináltok ilyen sütögetős délutánt?- kérdeztem miután a konyhában leültem a pulthoz egy narancslé kíséretében.
- Igen. Csak elromlott a grillező, így az utóbbi időben nem volt- vont vállat úgy, mint akit egyáltalán nem érdekel az egész dolog.
Éljen a lelkesedés!
- Nem szereted?- próbáltam kihúzni belőle némi hasznos információt.
- De, csak mindig balhéval végződik.
Kérdőn néztem rá, mire folytatta.
- Időközben megjelennek a haverok is, és kész felfordulás lesz, ami persze egy darabig király. De néha a zsaruk is kijönnek. Remélem, hogy ez a mai nem ilyen alkalom lesz.
- Hát, én is- mondtam, miközben nagyot kortyoltam a narancsléből.
- Viszont Danny és Mike átjönnek. Jeff régóta nem látta őket, és a családunk barátai.
- Ohhh. A börtönből szabadult srác?- kérdeztem némi aggodalommal a hangomban. Persze nem csak attól, mert börtönben volt, hiszen Justin és fogadni mernék, hogy a többiek is ebben a házban csücsültek már. Csak egyszerűen nem volt szimpatikus Danny. Na, nem mintha a többiek annyira rokonszenvesek lettek volna.
- Igen, de ne aggódj. Nem mer a családunkkal kezdeni.
- Család...- ízlelgettem ezt az egyetlen kifejezést. Hogy lehet őket családnak nevezni? Csak egy csoport férfi, akik ugyanazt az elfoglaltságot űzik...
- Tudod, nem mindig a vér általi kötelék a legerősebb. Habár Jeff a nagybátyám és Ben az unokatesóm. De ez nem számít.- mondta kissé csalódottan, majd elindult a kert felé.
- Jeff, Ben apja?- döbbentem le, mikor megértettem a szituációt.
- Igen, de nem igazán szoktunk egy családként működni. Hogy is tudnánk?!- nevetett fel keserűen, mikor felém fordult.
- Mi történt?- kérdeztem, miközben közelebb léptem hozzá. Már csak tíz centi volt közöttünk, de úgy éreztem mintha milliméterek választottak volna el egymástól minket. Soha nem engedett még ilyen közel magához. A szívéhez.
- Anyám egy kurva volt- mondta ki ridegen, majd hátat fordított nekem, és kiment az udvarra.
Ennyit arról, hogy közel engedett magához... Miért is reménykedtem abban, hogy megbízik bennem?
Jobbnak láttam, ha bent maradok a házban, és lefoglalom magam valamivel, mielőtt még több kérdést tennék fel Justinnak. Előre láttam, hogy mi történne, ha tovább faggatnám. Elővenné a kis csinos fegyverét, és golyót repítene a fejembe. Köszi, inkább befogom a szám... Így is, minél többet tudok, annál biztosabb, hogy egyszer csak valami pöcegödörben fogom végezni, egy golyóval a fejemben.
- Hello. Mi újság?- zuhant be mellém Ben a kanapéra körülbelül 10 perccel később.
- Nem is hasonlítasz Jeffre- mondtam magam elé bámulva.
- Justin beavatott a szaftos kis családi életünkbe?
Mielőtt válaszolni tudtam volna neki, Justin beszólt neki a szobába, hogy segítsen. Gondolom megneszelte a kis beszélgetésünket.
- Lucy, tudnál jönni?- szólt Jeff, aki éppen a konyhába vitte a szatyrokat. Nem úgy nézett ki, mint akinek szüksége lenne plusz kezekre a cipekedéshez.
- Öhmm, persze!- mosolyogtam rá, és követtem a konyhába.
- Segítenél nekem az előkészületekben?- kérdezte a csomó papírzacskóra tekintve.
Bólintottam, majd tettem amit kért. Le kellett foglaljam magam valamivel, hogy ne Justinon járjon az agyam folyamatosan. Ám ez nem jött össze, mivel az említett személy megjelent a konyhában.
- A grillsütőt beüzemeltük. A többiek kint izzítják- mondta, majd elcsent a pultról egy szelet sajtot, és bedobta a szájába.
- Megnézem!- mondta Jeff. Megmosta a kezét, majd kiment az udvarra.
- Szép kis cserbenhagyás!- motyogtam az orrom alatt, és folytattam a krumplik pucolását, ügyet sem vetve a mellettem álló sajtrablóról.
- Segítsek?- kérdezte Justin. Kevésbé tűnt zaklatottnak, mint én. Sőt. Észre sem lehetett rajta venni, hogy körülbelül egy órája még gyilkos hajlamai voltak. Legalábbis szerintem...
- Ja- mondtam rá sem nézve.
- Valami baj van?
- Nincs- válaszoltam még mindig egy krumplival vacakolva.
Nemsokára sikerült az összeset megpucolni, aminek kifejezetten örültem, mivel már fájtak a kezeim. Úgy gondoltam, hogy pihenek egy keveset, és leülök a pulthoz az egyik székre.
Justin közben elkezdte a csirkére való pácot készíteni. Na, nem néztem volna ki belőle, hogy tud főzni. Gondolom Jeff taníthatta neki, hiszen legutóbb ő vette át az irányítást a konyhában. Justin határozottan forgatta a vágóeszközt a kezében, de hát már láttam késsel bánni. Ami persze halálos végkimenetelű lett...
Éppen azon gondolkoztam, hogy vajon ő is olyan jól csinálja-e a dolgát, a konyhában mint ahogy Jeff, mikor egy hangos csattanással csapódott a fa deszkában a kés. Megrezzentem. Az éle a deszkába mélyedt, ám a fogantyúja még kilengett egy darabig.
- Danny!- mondta, majd elsétálva mellettem, üdvözölte az újonnan jött személyt.
- Hello Justin! Mi újság?
- Éppen készülődünk- válaszolt, én meg a fáradtságot sem vettem, hogy feléjük forduljak. Elfoglaltam magam a telefonom nyomogatásával.
- Szia Lucy- köszönt nekem is. Szóval nem úszom meg...
- Danny- bólintottam felé egyet, majd úgy csináltam, mintha valami fontos elintéznivalóm lenne a mobilommal.
- Nem bírja a fejem, mi?- kérdezte Danny halkabban, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Azt hiszem nem- válaszolt Justin, majd más vizekre evezte a témát.- És milyen volt a sztriptízbár?
- Egész jó. Mike fel is szedte az egyik bögyös szukát- válaszolt, mire felhorkantam. Hogy lehet így egy nőről beszélni?!
Felálltam az asztaltól, és kimentem a kertbe Benékhez. Nem szerettem volna tovább hallgatni az eszmecseréjüket a különböző méretű mellekről, vagy semmilyen egyéb dologról.
- Megjött Danny- mondtam, miközben ledobtam magam Ben mellé.
- Látom, nem vagy nagy rajongója...
- Nem igazán- nevettem fel, és úgy gondoltam lazítok magamon egy kicsit. Belekortyoltam a Ben előtt lévő sörösüvegbe. Azonnal el is fintorodtam.
- Azért ennyire nem rossz- nevetett fel.
- Ja, mert te egész nap ezt iszod, és hozzá vagy szokva.
- Egy idő után te is meg fogod szokni.
- Vagy nem- mondtam, és még egyszer meghúztam az üveget.