5. You are under arrest!

Itt is az új rész! :))

Remélem írtok pár hozzászólást.

A következő rész +4 vagy +5 feliratkozó (rendszeres olvasó) után jön!

Felriadtam. Utálok rosszat álmodni, mert utána nem tudok rendesen vissza aludni. Mikor sikerült lenyugodnom, úgy döntöttem lemegyek egy kis vizet inni.
A házban sötét volt, ami nem kifejezetten előnyös, ha előtte rémálmom volt.
Sikeresen elértem a célomat, ami a konyha volt. Nem kapcsoltam fel a villanyt, mert pontosan tudtam, hogy hol vannak a poharak, na meg a hűtő. Kiszolgáltam magam, és visszatettem a hűs vizet a helyére. Mikor becsuktam a hűtő ajtaját egy mogyoróbarna szempárral találtam szembe magam.
- Mit csinálsz?- kérdezte rekedtes hangon Justin.
- Szomjas voltam- emeltem fel a vízzel teli poharamat.
Elsétált mellettem, és ő is kiszolgálta magát egy kis vízzel. A hűtő és a hold enyhe fényében megláttam felsőtestét. Sok tetoválás helyezkedett el rajta, szinte mindenhol. Sohasem láttam még olyan tökéletes felsőtestet, és az a V vonal... Csak remélni tudtam, hogy nem vette észre, hogy mennyire megbámultam.
- Sajnálom, hogy el kellett raboljalak- mondta, csak úgy félvállról. Mellesleg a hangján éreztem, hogy egy kicsit sem sajnálja.
- Rosszkor voltam, rossz helyen- kortyoltam bele a vizembe.
- Látom, nem nagyon zavar a dolog.
Ha tudnád, mennyire nem zavar, hogy félmeztelenül láthatlak... Jobb szombat éjszakai programot el sem képzelhetnék!
- Jó éjszakát!- mondtam, és elindultam a lépcső felé.
Éreztem, hogy követ. Hirtelen fordultam meg a tengelyem körül, és farkas szemet néztem vele. Az első lépcsőfokon álltam, így majdnem egy magasak voltunk.
- Neked is jó éjt!- súgta. Közel volt hozzám, és ez tetszett. Nagyon is.
A gyomrom összerándult, mikor felemelte a kezét, és kisimított egy tincset az arcomból. Reméltem, hogy elég sötét van ahhoz, hogy ne lássa a pírt az arcomon.
Elhátrált tőlem, majd felment a lépcsőn. Egy szó nélkül.

Kint sütött a nap, mikor felébredtem. Reggel kilencet mutatott az óra. Kikászálódtam az ágyból, és lementem a lépcsőn. A ház népessége a nappaliban ült, és tanácskoztak, ám mikor megláttak, abbamaradt a beszélgetés.
- Jó reggelt!- köszöntem oda nekik zavartan, míg idegesen húzogattam a pólót magamon, hogy minél többet takarjon a combomból. Egy férfiakkal teli házban nem előnyös ilyen alul öltözöttnek lennem, főleg úgy, hogy nem is ismerem őket.
Mikor mindenki visszaköszönt, de még mindig csöndben ültek egymás mellett. Gondoltam, hogy nem az a legalkalmasabb időpont arra, hogy ott legyek. Elindultam a konyha felé, és úgy döntöttem, hogy csinálok magamnak egy kis reggeli omlettet.
Időközben Justin leült mellém, és gondolom azt várta, hogy végezzek. De én lassan szeretek enni, szóval nem is vittem túlzásba a dolgot.
Elkezdett mocorogni mellettem, és egy pillanatra összeér a térdünk, de ő azonnal arrébb húzódott.
- Ha végeztél, elviszlek vásárolni?- szólalt meg hirtelen.
- Miért?- értetlenkedtem.
- Mert itt nincsenek ruháid- mondta ki a nyilvánvalót.
- Otthonról is tudnék hozni.
- Nem mehetsz haza!- mondta egy kis éllel a hangjában.
Inkább nem szóltam semmit. Elmosogattam a tányéromat, majd elindultam a szóba felé, hogy visszavegyem a buliba felvett ruhámat, hiszen csak az volt nekem. Ennyit a higiéniáról...
Éppen a bejárati ajtóhoz mentünk, mikor kopogtattak azon. Justin a kilincsért nyúlt, és kinyitotta. Két egyenruhás állt előttünk.
- Mr. Bieber, le van tartóztatva! Jogában áll hallgatni. Bármi, amit mond, felhasználható Ön ellen a bíróságon. Joga van ügyvédet fogadni, ha nincs pénze ügyvédre, a bíróság kijelöl önnek egyet- mondta az egyik, miközben Justin mögé sétált, és rátette a bilincset.
Ott álltam az előszobában, és láttam ahogy elviszik, de meg sem tudtam mozdulni. Pár perc után, mikor már se híre, se hamva nem volt Justin-nak, bementem a nappaliba.
- Öhm... Szóval... Justin-t elvitték a zsaruk- mondtam, mikor beléptem a többiek közé, akik mind engem néztek.
- Azonnal intézkedem- pattant fel idegesen Jeff, én pedig tök értetlenül álltam a kanapé mellett.
- Hazaviszlek, jó?- jött oda hozzám Ben.
-  De Justin...- kezdtem, de közbevágott.
- Jobb, ha most nem vagy itt. Majd ha elengedik, úgy is megkeres.
- Oké- válaszoltam, és elindultam ma már másodjára a kijárat felé.
Beszálltunk a hatalmas terepjáróba, és elindultunk. Fogalmam sem volt róla, hogy honnan tudja a címünket, de két órányi autózás után eltévedés nélkül parkolt le a házunk előtt. Nem is hittem, hogy egyáltalán járt már-e ezen a környéken... Ráadásul Los Angeles és San Diego két tök különböző hely...
- Köszi a fuvart.
- Nincs mit!- mosolyodott el.
- Gondolom akkor még, majd látjuk egymást- mondtam, és kiszálltam a járműből.
- Viszlát Lucy- intett, majd el is hajtott.
A házba érve, a szüleim köszöntek nekem, és folytatták, amit elkezdtek. Még szerencse, hogy bevették, hogy Ellis-nél voltam, különben most nagy balhé lenne...
Mikor felértem a szobámba, azonnal a fürdőbe mentem, és lezuhanyoztam, majd felvettem egy tiszta ruhát.
Elkezdtem a szokásos vasárnapi dolgaimat. Ez körülbelül annyiból áll, hogy felmegyek a közösségi oldalakra, meg hasonlók. Persze általában szétunom az agyam...
- Lucy!- szólt lentről anya mérgesen. Ajjajj...
- Igen?- kérdeztem, mikor lementem hozzájuk.
- Most hívtak a Los Angeles-i rendőrségtől, hogy még ma ki akarnak hallgatni.- nézett rám apa értetlenül.
- Mit csináltál Los Angeles utcáin?- kezdett faggatni anya. És ekkor beugrott a hirtelen ötlet.
- Ellis-el egy közös sulis projekten dolgozunk, ám itt nem tudtuk megvenni a szükséges hozzátartozó elemeket. A legközelebbi szaküzlet ugyanis ott van, és mi elmentünk, de útközben láttunk egy autóbalesetet, és gondolom, mint szemtanú, vallomást kell tegyek. Vagy mit...- hadartam el azonnal a hazugságot, ami nem mondom, elég hihetően hatott.
- Elvigyelek?- nézett rám apa, anya pedig még mindig csak feldolgozta a tömérdek mennyiségű infót, amit elhadartam.
- Nem kell. Gondolom Ellis-t is behívták, szóval vele megyek- válaszoltam. Ilyenkor örülök, hogy a szüleink egyáltalán nem tartják a kapcsolatot.
Felmentem a szobámba, és felvettem valami elfogadható kinézetű ruhát, és bepakoltam párat a táskámba is, a biztonság kedvéért.
- Szerintem ma is Ellis-éknél alszom- mondtam, mikor már az ajtóban álltam.
- Rendben. Vigyázzatok magatokra- válaszolt anya, de még mindig felfedeztem a hangjában némi kétkedést.