4. Zeusz!

Arra ébredtem, hogy valakinek csörög a telefonja. A csengőhang alapján csak az enyém lehetett, de az Justin-nál volt...
- A szüleid kerestek, de nem vettem fel- adta oda a készüléket Justin, miután kinyitottam a szemem. A bejövő hívások között megtaláltam Ellis nevét is, aki miatt gondolom felébredtem. Azonnal megnyomtam a hívás gombot, és ki is csörgött a vonal. Justin-nak eszében sem volt kimenni a szobából. Gondolom szemmel tart, hogy véletlenül se szóljam el magam.
- Lucy?- szólalt bele a barátnőm.
- Igen.
- Merre voltál? Egész éjszaka kerestelek. Vagy tíz üzenetet hagytam az üzenetrögzítődön.
- Öhh... Elmentem valakivel.
- A szüleid nem értek utol. Azt mondtam nekik, hogy nálam aludtál.
- Köszönöm- fújtam ki a levegőmet.
- Szívesen, de el kell meséld, hogy mi történt.
- Rendben, de légyszi falazz nekem még egy darabig.
- Ugye nincs baj?- érdeklődött Ellis, és ekkor Justin-ra néztem, aki a fejét rázta. Hallotta az egész beszélgetést.
- Nincsen. Minden rendben- válaszoltam barátnőmnek, a lehető legmeggyőzőbben. Ezután elköszöntünk egymástól, majd vissza nyújtottam Justin-nak a készüléket, de ő nem vette el.
- Hívd fel a szüleidet is.
Bólintottam, majd kikerestem a névjegyből apukám számát. Vele még mindig jobban kijövök, mint anyukámmal.
Az előző esetből tanulva, lejjebb halkítottam a hangszórót, hogy még véletlenül se tudja kihallgatni a beszélgetést, úgy mint az előbb.
Apának azt a mesét adtam be, hogy korán reggel átmentem Ellis-hez, mert nem értettem a matematikát, és be is vette a dolgot. Illetve mondtam neki, hogy rengeteg tanulni valónk és dolgozatunk van az utolsó két hétben, így Ellis-éknél leszek pár napig. Jól fogadta a dolgot, és sok sikert kívánt.
Miután végeztem, visszaadtam Justin-nak a telefonom, ő pedig kiment.
Az éjjeliszekrényen lévő órára néztem, ami reggel fél kilencet mutatott. Mivel hosszú volt az éjszaka, és egy szemhunyásnyit sem aludtam akkor, úgy döntöttem, hogy tovább alszom. Úgy sem kellek én itt semmire.

Mikor újra felkeltem, délután lehetett. Kikeltem az ágyból, letusoltam a szobához tartozó fürdőben, majd elindultam le a lépcsőn.
A házban csend uralkodott, de a nappalban fel volt kapcsolva a villany, így sejtettem, hogy lehet ott valaki. Reméltem, hogy nem az egyik általam nem ismert tag.
Felismertem Justin alakját.
- Sokáig aludtál- mondta még mindig háttal nekem.
- Álmos voltam.
- Éhes vagy? Egész nap nem ettél- szólalt meg újra, mikor már leültem mellé.
- Egy kicsit.
Kikísért a konyhába -amit eddig nem tudtam, hogy hol van- és nagylelkűen felajánlotta, hogy csinál nekem egy szendvicset. Örömmel fogadtam el a dolgot, és a konyhapultnál ülve néztem, ahogy ténykedik a helységben. A szendvics finom volt, és laktató.
A délután többi részét tévézéssel töltöttük, ami elég unalmasnak bizonyult, mert bealudt mellettem. Hát igen... Ő sem pihent valami sokat éjszaka.
Elgondolkodtam a dolgon, hogy esetleg most kéne lelépnem, de nem akartam kockáztatni. A telefonom alapján tuti rájönne, hogy ki is vagyok pontosan, és hol lakom.
Zeusz ugatása zökkentett ki a tévéműsor nézéséből. Éppen egy jó kis CSI rész ment benne. Justin felébredt mellettem, és kissé meg volt lepődve.
- Mi az?- néztem rá furán.
- Nem léptél le.
- Úgy is megtalálnál- vontam vállat.- Nálad van a telefonom- folytattam magyarázás képen.
Zeusz-nak azt hiszem eresztenie kellett magán, mert már a kertre nyíló ajtónál volt. Justin felállt mellőlem, majd kiengedte a kutyát, aki azonnal el is szaladt, hogy elvégezze sürgős dolgát.
- Kijössz?- kérdezte Justin.
- Igen- válaszoltam, és feltápászkodtam a kényelmes kanapéról. Jó kis darab.
Ő megállt egy bokor mellett, én pedig lefeküdtem a fűbe. Élvezetes volt nézni az égen ragyogó csillagokat. Persze csak addig a pillanatig, míg felém nem állt a nyáladzó eb, aki elkezdett nyalogatni.
- Zeusz!- próbáltam magamtól eltolni a hatalmas jószágot, de nem ment.
Justin, meg csak jóízűen nevetett a háttérben.
- Köszönöm, hogy segítesz- mondtam neki enyhe szarkazmussal a hangomban.
- Nincs mit!- válaszolt még mindig jókedvűen, majd láttam, hogy felkap egy botot, füttyentett Zeusz-nak, majd eldobta a kis ágat.
Azonnal utána szaladt, én pedig sietősen felültem. Undorodva törölgettem az arcomra tapadó nyálréteget.
Justin még egy darabig játszott a kutyájával, utána pedig vissza mentünk a házba. Azonnal a fürdőszobába mentem, hogy alaposan lemossam az arcomat.
Mire vissza értem a többiek már ott voltak egy-egy hamburgerrel a kezükben. Leültem az utolsó szabad helyre, ami a kanapé legszélén volt, a legkigyúrtabb pasi mellett. Éljen!
Ben szemben ült velem, és megdobott egy becsomagolt hamburgerrel.
- Köszi- mondtam, miután sikeresen elkaptam a kis csomagot.
Elkezdtek beszélgetni, de fogalmam sem volt, hogy mi a téma. Valami üzletről azt hiszem. De itt megállt a tudomány, és inkább az ételnek szenteltem a figyelmemet.
Amikor sikerült megennem az első (és egyben utolsó) hamburgeremet, illedelmesen megköszöntem, majd felálltam és a vendégszoba felé vettem az irányt. Had beszélgessenek az urak...
Lépteket hallottam magam mögött. Megfordultam, és Justin-nal találtam szembe magam.
- Hová mész?- kérdezte gyanakvóan.
- A szobába- mutattam magam mögé.
Bólintott, de láttam, hogy még akar valamit. Vártam, hátha kiböki.
- Szólj, ha valamire szükséged van- mondta zavartan, majd menekülőre vette a dolgot, és elindult a lépcsőn lefelé.
- Szerencsétlen!- hallottam Benjamin hangját, a nappaliból, mikor gondolom visszaért a fogva tartóm.
Megráztam a fejem, és folytattam az utam.
Tudtam, hogy nem szeretne megölni, hiszen akkor már megtette volna, de akkor miért nem enged el?! Tudja, hogy nem szólnék senkinek. Tényleg nem szólnék? Fogalmam sincs, meddig tudom a szüleimet átverni, és Ellis-t sem kellett volna ebbe belekavarjam.
Mikor először kijelentette, hogy magával fog hurcolni mindenhova, azt hittem, hogy egy poros pincében fogok aludni, és nem kapok rendesen inni-enni. Első gondolatra ez lett volna a feltételezése mindenkinek, bár lehet, hogy csak én szoktam sok krimit nézni...
Ehhez képest pedig jobban érzem magam, mint otthon. Ráadásul nem kell majd suliba menjek, ha itt vagyok.
Számtalan kérdés foglalkoztatta az agyamat, aminek hatására teljesen összekuszálódott minden, és megfájdult tőle a fejem. Az ágyon feküdve próbáltam ellazulni, és nem gondolni semmire és senkire.