2. You can't go home!

zene: http://www.youtube.com/watch?v=5kHBLkymSPA

Belökött egy kocsiba, ő is beszállt, gyújtást adott a járműnek, és már el is indultunk.
- Hová viszel?- kérdeztem, mikor rájöttem, hogy ő az, aki leszólított a buli fele menet. Nem sűrűn járkálnak fekete Audi r8-asok mindenfelé...
- Minél kevesebbet tudsz, annál jobb neked!- tért ki a válaszadás alól.
Nem mertem megszólalni, hiszen láttam, hogy ideges.
Az arcát kezdtem el fürkészni, amin még mindig kemény vonások ültek. A haja lazán fel volt zselézve. Ha éppen nem láttam volna, hogy megöl valakit, és nem rabol el, akkor még vonzónak is találtam volna... Na nem minthogyha ez a rossz fiús imidzs nem tetszene, de megrémít.
- Mit nézel?- kérdezte nem túl kedvesen, mire azonnal az ablak felé fordítottam a fejemet. Nem akartam, hogy lássa a legördülő könnyeimet.
Sosem voltam valami erős idegzetű ember, és ha bárki hangosabban szól rám, mint általában szoktak, akkor előfordul, hogy inamba száll a bátorság, és kis nyuszivá változom. Most sem történt másképp.
Egy eldugott környéken leállt, és rám parancsolt, hogy szálljak ki én is. Akármennyire nem volt kedvem az egészhez, láttam már, hogy mire képes...
Tudtam, hogy értelmetlen elfutni, hiszen már egyszer megpróbáltam, és nem jött össze.
- Gyere- ragadta meg a kezemet, és már el is indult.
A kulcsaival babrált, majd a lift felé húzott. Beszálltunk, és megnyomta a hatos gombot. A helység igen kicsi volt, ami miatt elég közel álltam hozzá, bár így is megpróbáltam nem a közvetlen közelében lenni.
Mikor jelezte a lift, hogy a megfelelő emeleten vagyunk, újra megfogta a kezemet, és egy ajtó felé húzott.
- Mi a neved?- kérdezte, mikor már a lakás belsejében voltunk.
- Lucy.
- Szóval Lucy... Add a telefonod.
- Miért?
- Csak add már ide!- nyújtotta ki a kezét idegesen. Beletettem a tenyerébe a kis készüléket.
- Itt maradsz, amíg ki nem találok valamit. Megértetted?
- Igen- válaszoltam halkan.
Leültem a kanapéra, és onnan néztem körbe, mikor már kimet a helyiségből. Kifejezetten hasonlított az egész egy agglegény lakására, mintsem egy gyilkoséra.
És abban a pillanatban esett le, hogy tulajdonképpen mekkora sz*rban is vagyok.
Kétségbeesetten fordultam körbe, hogy hátha találok valami olyan eszközt, amivel ki tudnám nyitni az ajtót.
Morgást hallottam magam mögül. Megfordultam, és egy hatalmas fekete német doggal találtam szembe magam. Lassan hátrálni kezdtem, de csak nem hagyta abba a morgást.
- Nyugi- mondtam neki, de még jobban közeledett, majd rám vicsorgott.
- Zeusz! Elég!- szólt rá az elrablóm a vérebre. Az persze azonnal fülét-farkát behúzta, és a gazdája mellé ült.
- Köszönöm- súgtam halkan, még mindig a falhoz lapulva.
- Nincs mit- vont vállat, és visszament oda, ahonnan jött. A kutya ott maradt, és engem nézett. Rémisztő egy jelenség volt.
Kulcscsörgést hallottam, majd belépett a lakásba Ben. Milyen vicces, hogy csak az ő nevét tudom...
- Csak nem félsz?- kérdezte rám nézve, és elnevette magát. Odament Zeusz-hoz, és megpaskolta a hátát.
Figyelmen kívül hagyva a kérdését, leültem a kanapéra, és az átlátszó körömlakkot keztem kapargatni az ujjaimról. Nem találtam jobb elfoglaltságot.
- Megérkeztem!- mondta hangosan Ben, és válaszra várt.
- Jó. Segíts kitalálni, hogy mit csináljunk a csajjal- jött ki újra a nappaliba.
- Öljük meg!- válaszolta Ben halál nyugodtan.
- Nem szólok senkinek. Esküszöm!- szólaltam meg.
- Nem ölhetünk meg mindenkit!
Végre valami pozitív dolog...
- Túl sokat tud!- kelt saját védelmére Ben.
- Benjamin! Megoldjuk!
- Hogyan? Magunkkal hurcoljuk?
- Pontosan!
- Mi?- kérdeztem két oktávval föntebbi hangon, mint az eredeti.
- Csak légy óvatos Justin!- nézett farkasszemet Ben és (mint utóbb kiderült) Justin.- Elindulok hazafelé.
- Vidd magaddal Zeusz-t.
- Nem lehet a csajt?- próbálkozott.
- Felejtsd el!- válaszolt keményen.
Ben szólt Zeusz-nak, aki azonnal oda is ment hozzá, majd elhagyták a lakást.
- Haza mehetek pár cuccomért?- törtem meg a csendet.
- Nem mehetsz haza!- mondta, miközben az orrnyergét masszírozta.
- Miért?
- Mert veszélyes. Nem láthatnak minket együtt.
- Meg se kérdezem- forgattam meg a szemeimet.
- Ne is. Indulnunk kell!
Felszedte a szoba sarkában elhelyezkedő táskát, és körülnézett a szobában. Gondolom, hogy nem-e hagyott ott valamit.