Itt is az első rész. Prológust nem teszek, hiszen innen úgy is kiderül minden. :)
Jó olvasást!
Mérgesen csaptam be magam mögött az ajtómat. Hogy miért?! A szüleim folyton azzal jönnek, hogy mindent az én érdekemben tesznek. Ergo, nem engednek el péntek este bulizni. Elegem van! Már 17 éves vagyok. Nem tilthatnak meg nekem semmi olyat, amihez jogom lenne.
Bosszúsan fújtam ki a levegőt, majd öltözni kezdtem. Még szép, hogy kilógok! Semmi kedvem egész este malmozni, és azon gondolkozni, hogy a barátaim éppen milyen jól szórakoznak. Túl sokszor hagytam már ki az ilyesfajta szórakozási lehetőségeket. Nem akarok mindig én lenni az a lány, aki a suli padban csöndben hallgatja, hogy milyen jól szórakoztak a többiek. Részese akarok lenni a dolgoknak!
Halkan ereszkedtem le az ablakom alatt lévő borostyán indákon, miközben áldtam az égieket, hogy egy darabban leértem a földre.
Miután sikerült a ház mellől elosonnom, megigazítottam a halványsárga ruhámat, és egyenletes léptekkel haladtam a buli helyek szolgáló ház felé, ami nem volt túl közel a miénkhez.
- Merre mész?- szólított le valaki, a mellettem lelassító kocsiból.
- Nem a te dolgod- válaszoltam, és ügyeltem arra, hogy ne legyen feltűnő a félelmem.
- Ne legyél harapós. Csak egy kérdés volt- válaszolt, majd az autót felgyorsítva elhajtott.
Szerencsére.
- Szia Lucy- köszönt nekem Ellis, mikor beléptem a házba, majd továbbment.
Nevetve fordultam utána. Kellett egy kis idő, hogy leessen neki a dolog.
- Várjunk csak!- tolatott vissza- Mit keresel itt?- kérdezte.
- Szia, neked is! Ellógtam- vontam vállat.
- Huhh. Te kis rosszkislány!- csípte meg az arcom.
- Oké. Adj valami piát, mert ez nem fog sűrűn előfordulni.
- Ohh máris!- mondta, és a kezembe nyomott egy üveg sört.
- Poharat nem kapok?- fintorodtam el.
- Persze, hogy nem! Ez a való élet Lucy. Csináld, amit én. Vili?
- Értettem.
- Szóval, mi szél fújt erre?- karolta át a vállamat, miközben a tömegbe vezetett.
Elmeséltem neki, hogy megint összevesztem a szüleimmel, ami szinte már meg sem lepi Ellis-t. Mostanában elég sokszor keveredek vitába velük, amit ők annak tudnak be, hogy kamaszodom. Megértette a problémámat, hiszen az ő szülei sem valami engedékenyek.
Nem tudom, hogy pontosan mennyit ihattam, de az elmémet nyomó súlyok kezdtek elszállni, és ahelyett, hogy aggódtam volna, átadtam magam a pillanatnak.
- Hozok valamit magamnak- mondtam Ellis-nek, de láthatóan elsősorban nem velem foglalkozott, hanem a sráccal, aki a szájában turkált.
A kanapéról felállva, az ideiglenesen felállított pult felé vettem az irányt. Rendeltem egy tequila gold-ot, amit a szabályoknak megfelelően fogyasztottam el. De az apró betűst figyelmeztetést már kihagytam...
Elkezdtem szédülni, és úgy éreztem friss levegőre van szükségem. Kitámolyogtam a ház (akarom mondani kastély?!) elé, és megtámasztottam magam a kőkorláton. Hirtelen felindulásból elindultam a kert felé, és leültem a fűbe. Lassan hátradőltem, de abban a percben úgy éreztem, hogy az volt a világ legrosszabb döntése, így felültem.
Hangos veszekedésre lettem figyelmes, ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Feltápászkodtam, és elindultam a hangok/alakok felé.
Láttam, hogy ketten verekednek, és egy harmadik az út szélén áll, és nézi őket. Az egyik dulakodó leszúrta a másikat, aki összeesett, és nem mozdult.
A szám elé kaptam a kezem.
Hihetetlen gyorsasággal tisztult ki a fejem, majd futásnak iramodtam a kastélyhoz tartozó kertben. Nem tehettem mást!
Hallottam magam mögött, hogy valaki utánam szaladt, de nem mertem hátranézni. Tisztában voltam vele, hogy a testnevelés órán lévő futóedzés koránt sem tart olyan fitten, mint ahogy annak kéne.
Elkapta a derekamat, és szembe fordított magával. A könnyeim egymás után folytak végig az arcomon. Féltem.
- Nem láttam semmit- mondtam ki az egyetlen dolgot, ami eszembe jutott.
- Persze, hogy nem- mosolyodott el féloldalasan.
- Hé, Ben! Merre vagy?- kiáltott egy mély férfias hang az éjszaka sötétjében.
- Megyek!- üvöltött vissza az engem tartó férfi, és elindult velem. A felkaromnál húzva fogott, ami eszméletlenül fájt.
- Mondd, hogy nem látott semmit!- nézett rám az, aki az előbb leszúrt valakit. Óvatosan körbenéztem, de a teste már nem volt sehol.
- Pedig de- válaszolt Ben, majd átlökött a másik férfinak.- Csinálj vele, amit akarsz, de bizonyosodj meg róla, hogy nem mond semmit, senkinek.
Nagyon nagyon nagyon tetszett és felkeltette az érdekődésemet :$$..siess a következővel!! puszii :**
VálaszTörlésköszi az ajánlást :))
Köszönöm, hogy írtál! :)
TörlésHamarosan felteszem.
Szívesen! :))